Jet 2 éves koráig még velem sem akart összeborulni... azóta meg titta puncsgép
a kutyák egyéniségek. szerintem később, ha már Biuson sem érzi Ardo a bizonytalanságot (értem ezt úgy, hogy a mozgásán), akkor bizalmasabb lesz vele
Dimi még egy érdekes eset nálunk, nem mindenkivel haverkodik, de ha igen akkor nagyon viszont a gyerekekért teljesen oda van... messziről mancsol, veszettül csóvál, és rettentő boldog, ha megsimogatják
egy canicrossos oldalon olvastam (most persze nem elérhető az oldal... ), hogy érdemes vastagabb hegymászókötelet venni, annak van olyan merevsége, hogy nem kapja be a kerék. sokszor egy-egy necces eset után én is esküdözöm magamnak, hogy legközelebb bizonyisten bemegyünk a praktikerbe
na, akkor nem reagálok egyenként, hanem ömlesztve:
ha tekersz, akkor persze, hogy fáradsz, így már érthető én nem szoktam de nálunk sík a talaj, és egyvégtében tudunk menni 6kmt
nálunk a dolog menete: kilépek a házból, hámmal a kezemben. ekkor már fejemig pattog a zállat, lábhoz intem (úgy süvít be bal oldalmra, hogy jajj ), kapja magára a láthatóságit meg a hámot, aztán irány a bringáért. kertben lakik, de esélytelen, hogy ilyen felfokozott állapotban még dolgát is végezze... lehetőleg visszafogottan végigvonulunk a falun (itt már fel-felcsattan a kurvadögje fejhangon ), aztán a pusztába érve eleresztem. felszerelem a pórázt a bicajláncra (ahogy a videón is látható, úgyhogy nem részletezem), és várok. ő elvégzi a dolgát, aztán visszajön mellém, és beoldalaz a bringa elé felszállok, és elindulunk. nem tudom, azért mert így szokta meg, vagy a mai napig várja tőlem a megerősítést, de ő nem repülőrajttal kezd, hanem fut mellettem. pár méter, és a bíztatás, hogy menjélcsak, és már húz is. amúgy nagyon érdekes a váltás - amíg mellettem van, látom rajta, hogy tipeg, a farka leeresztve, mint mikor séta közben kurvára menne, de visszafogja magát, mert tudja, hogy kell, aztán mikor realizálja, hogy hosszú a gyeplő, akkor farok fel, és hihetetlen lelkesedéssel feszül bele
a féken nekem is folyamatosan rajta a kezem igazából sokat nem ér(ne)... ha véletlen lassít a kutya, akkor persze azonnal reagálni kell, mert a könnyű pórázt azonnal elnyeli a kerék (még sose történt meg, de így is fosok tőle), de azt, hogy fékkel meg tudnám fogni a kutyát, kötve hiszem láttam, hogy ment 900kilóval, ha nagyon akarna csontig koptatná a fékemet. viszont az ÁLLJ! parancs az megvan neki, és amikor menet közben oldalról lát ingereket (pacsirta és társai) akkor egy erőteljes NEM!, aztán ha látom hogy újra előre néz, dicsérem
ha vad ugrik fel, akkor satufék és ÁÁÁÁLLJ! aztán gyorsan leugrani és megfogni a szárat. hosszú percekig aztán csak pattog és ugat, hagyom tombolni, utána pedig rendszerint annyira felhúzza magát, hogy hazáig vágtában megyünk
a lassítást volt nehéz elmagyarázni neki, mostanra igazából összekötötte a dolgokat, és rázós talajon (én pl. a sárban is bizonytalan vagyok, meg a traktorok által feltúrt talajon) visszavesz. illetve nagyon tapintatosan rájött arra is, hogy a gödröket érdemes kikerülni. ha át akarok menni vele az út túloldalára, akkor elég átkormányozni, ő érzi, hogy hátulról nem középen húz, és hozzáigazodik
ha viszek mellé még egy kutyát (az szabadon követ) akkor arra kell figyelni, hogy nehogy az illető észlény a kutya és a bicaj között akarjon menet közben előzni - mint pl. okoska Dimmuborgir
szoktatás nem tudom "hivatalosan" hogy kell, vagy illik, én bicajjal kezdtem, és mikor belejöttünk, akkor kezdtem álmodozni a téli szánkózásról.
először csak nyakörvön vezettem - eredetileg azért, hogy az "üget!" parancsot beleneveljem, elkerülendő a poroszkálást - aztán egyik napról a másikra úgy döntött, hogy ő gyorsabb nálam, és elkezdett húzni. akkor még a póráz a kezemben volt, rá tudtam korrigálni, ha valamit rosszul csinált. következő alkalommal kapott hámot, és azóta húz. télen kicsit más a gyermek fekvése, ha nincs letaposva neki a talaj, akkor sokkal nagyobb erővel kell nekimennie, illetve sokkal fárasztóbb úgy lendületbe hozni bringával ugye tekerek mellette, de szánkónál futni kell
valamit nem jól csinálhat, én nem szoktam max lélekben, mert általában kissé magasabban pörög ilyenkor a vérnyomásom átlag 6kmt nyomunk, sík talaj, 0 tekerés
én semelyik másikkal nem állnék neki...
Jetta azonnal megáll, ha szólok, ismeri az irányokat, nem áll meg semmi szösznél hirtelen, még ha nagyon dolgát végezné akkor is előbb lassít... és ami a lényeg: nagyon stabilan tartja az utat. még akkor is, ha olyan objektumok térnek ki jobbra-balra, amiket amúgy üldözne.
nincs az a fék, ami megfogná őket
tegnap gyorsan összedobtam egy két héttel ezelőtt készült fekete doboz felvétel videjóvá szal így bringázunk mi.
kitartás, nem kell végig félrebiccentett fejjel nézni
ezen is van két oldalt karika, de feleslegesnek tartom ehhez. a póráz így sem ér hozzá a kutyához, magasan van rögzítve, a középső karika pedig pont középen van, úgyhogy a balansszal sem lehet gondja
amit még kipróbálnék, az a specko canicross hám - de még megvárom, hogy Viki mit talál ki a saját kutyájára, aztán döntöm el, váltok-e
dehogynem. főleg a hetven rugós fotógéppel a nyakamban azért is lett ilyen vérszegény a videó, folyton lassítottam a kutyát, meg ő is érezte, hogy bizonytalan vagyok... de azé sikerült belevágni egy kis igazi vágtát is amúgy leginkább abban a tempóban nyomja
bár anno amikor megpendítettem a dolgot nem volt kifejezetten nagy az érdeklődés, de azért én csak fárasztanám a népet a frissen összevágott BIKEJÖRING videjónkkal kitartás, nem kell végig félrebiccentett fejjel nézni
ööö... visszaolvasok, tehát könnyen lehet, hogy két hsz-szel feljebb már megvan a válasz, de hogy lehetnek Jet alomtesói növendékek? azt nem kinőtték már Pécs CACIB magasságában?
Elküldve:
2010-09-25 21:34:56
viszont a gyerekekért teljesen oda van... messziről mancsol, veszettül csóvál, és rettentő boldog, ha megsimogatják 
), aztán a pusztába érve eleresztem. felszerelem a pórázt a bicajláncra (ahogy a videón is látható, úgyhogy nem részletezem), és várok. ő elvégzi a dolgát, aztán visszajön mellém, és beoldalaz a bringa elé 
- aztán egyik napról a másikra úgy döntött, hogy ő gyorsabb nálam, és elkezdett húzni. akkor még a póráz a kezemben volt, rá tudtam korrigálni, ha valamit rosszul csinált. következő alkalommal kapott hámot, és azóta húz. télen kicsit más a gyermek fekvése, ha nincs letaposva neki a talaj, akkor sokkal nagyobb erővel kell nekimennie, illetve sokkal fárasztóbb úgy lendületbe hozni 
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
