Neve: Dorka
Kora: 10 hónapos
Neme: szuka
Elvesztés helye: Pécs-Somogyi elágazásnál, a Muromi útról
Ideje: 2010 december 13
Barna színű bőr nyakörv van rajta
Tegyük az egészet múlt időbe A múlt hét úgy nézett ki, hogy ami aznap esett az másnapra elolvadt (ha délelőtt esett, akkor délutánra); egy nap kihagyás és ugyanez a műsor. A kutyák nagyon élvezték a havat, én kevésbé, amikor minden séta után pakolhattam be őket a fürdőkádba. De mit van mit tenni, ezt vállaltuk
Egy kedves ismerősöm szeretne örökbe fogadni 2-3 hónap körüli lány cicát. Ha van jelentkezőtök szívesen továbbítom a srácnak. Neki korábban volt már macskusza, aki tizenpár évig élt és most szánta el magát újra, hogy macsek-gazdi legyen.
Ez is teljesen kutyafüggő, mint az is, hogy melyik kutya mennyire és mennyi ideig figyel a gazdira. Nekem evvel soha nem volt problémám, mert Ebro mind fizikailag, mind mentálisan nagyon jól terhelhető. De hát neki is vannak nehéz napjai...
Nálunk edzésen mindig úgy volt, hogy ha szünet volt, akkor minden kutyát kikötöttünk, hogy egy kicsit pihenjenek. Ha valamelyik elfáradt (leginkább agyilag) vagy elszállt az agya (mint az én lökött ebemnek) akkor őt is kikötöttük egy rövid időre és utána megpróbáltuk ugyanazt a feladatot még egyszer. A mi kutyáinknál ez az esetek nagy részében bevállt.
Gondolhatod mennyire örültem, amikor beraktam a fürdőkádba mancsmosásra és valami véres lötyi folyt végig rajta
És elítélendő, de nem vittem orvoshoz, hanem anya kirakta a neve elé a dr.-t és szépen bekötözte neki. Már akár rutinosnak is mondhatnám magam ilyen ügyekben.
Muszáj volt elköltöznöm és elhihetitek, hogy ez volt az utolsó megoldás. Nagyon nem akartam, de fél év munkanélküliség után meg kellett hoznom ezt a döntést.
Ebro lába azért van bekötve, mert már az első napon nem bírt magával és berongyolt valami bokorba, ahol valszeg a környékbeli hajlékonyak elhagytak valami üveget. Nagyon szépségesen elvágta a párnáját. Most már szépen gyógyul, de rühelli, ha bekötöm neki és így sajnos "póráznyugalmon" van séta közben.
Most már kb. egy hete mindenféle szigorúan fizikai értelemben pesti kutyás lettem (itt javítanám ki saját magam: újbudai ) ugyanis múlt héten pénteken végre felköltöztettem a két ördögfiókát is. Egyenlőre egész jól működnek a lakásban és mindenféle híreszteléssel ellentétben, megfelelő mozgás mellett teljesen nyugisak nem kell őket elajándékozni, mamánál hagyni vagy menhelyre adni (ezt csak azért írtam, mert ilyen tippeket is kaptam). És megnyugtatok mindenkit nem szomorúak és minden rendben van velük. Nehéz volt kiböjtölni az elmúlt hónapokat, de megérte...
Természetesen lélekben még mindig pécsi vagyok és az is leszek örök életemben. Néhány friss kép az éppen panelban sínylődő ebzetekről:
Elveszett!!!
Cézár névre hallgató kistestű keverék kan kutyánk.
Róka kinézetű
(a tacskónál kicsit nagyobb) a mellkasán fehér
a szőrzete, barátkozó, kedves kutyus.
PÉCS, Uránvárosi részről 2010.08.18.-án veszett el.
Bármerre feltűnhet.
Kérjük aki láthatta, esetleg befogadta vagy tud róla valamit értesítsen! Érte megyünk.
Nagyon, nagyon várjuk Őt haza!
06-30/ 440-2010 -es számon,
éjjel-nappal várjuk a hívást!
Elveszett!!!
Cézár névre hallgató kistestű keverék kan kutyánk.
Róka kinézetű
(a tacskónál kicsit nagyobb) a mellkasán fehér
a szőrzete, barátkozó, kedves kutyus.
PÉCS, Uránvárosi részről 2010.08.18.-án veszett el.
Bármerre feltűnhet.
Kérjük aki láthatta, esetleg befogadta vagy tud róla valamit értesítsen! Érte megyünk.
Nagyon, nagyon várjuk Őt haza!
06-30/ 440-2010 -es számon,
éjjel-nappal várjuk a hívást!
Ercsi után Adony irányában a nagy kanyar után láttam egy fiatalnak tűnő németjuhász jelleggű kutyust az út mellett.
Ha esetleg valakinek van kapacitása...
A világ sajnos ismét szegényebb lett egy nagyszerű kutyával. Néhány napja el kellett engednünk Szintiát, mindenki Cimbiét, akitől én személy szerint a millió élmény mellett életem egyik legnagyobb ajándékát kaptam.
Cimbit 9 és fél éve fogadtuk be a menhelyről és már az első nap mindenkinek a szívébe lopta magát. Gyönyörű volt, nagyon okos, a végletekig hálás és ő volt az a kutya, aki nem volt hajlandó helyben maradni, ha 10 lépésnél távolabb kerültem tőle.
Köszönöm a Sorsnak, hogy őt az életünkbe vezérelte, hogy ismerhettem és hogy hálája jeléül egy életre szóló ajándékot és élményt kaptam.
Néhány kép Róla:
És az ajándék, aki nélkül az életem ma nem lenne ugyanaz:
Ami a vicces, hogy otthon marhára nyugis (ez persze csak a labdamentes időszakokra vonatkozik) Orsi és Rajmi voltak nálunk és megkérdezték, hogy Ebro beteg- e, mert ők csak a pörgős/tank énjét ismerik.
Elküldve:
2010-12-15 20:56:40
De mit van mit tenni, ezt vállaltuk 
