Pippany hírek: na kérem, jól bezavartunk a hétvégével a napi rendbe, ezért este, nem is történt semmi.
Reggel voltunk lenn. Mellettem reszket az utcán, Karesz mellett lapítva, de szépen sétál. Nagyon óvatoskodik még. Megvolt a nagy áttörés: minden dolgunk szépen elvégeztük. A vicces az egészben, hogy addig nem sikerül neki, amíg hátat nem fordítunk! Ilyen szégyenlős kutyitval sem volt még dolgunk! De legalább tudjuk a trükköt. Egész délelőtt lustálkodott, kinyújtott lábakkal, sóhajtozva. Délután evett, s most nézi a kosárból, mit lehetne még enni. Időnként bealszik a nagy figyelésbe.
Mindenkinek!
Sehogy nem fogadott. Össze volt gömbölyödve, csak nézett. Aztán kivártuk az 5 órát, eddig akkortájt pisilt-kakilt itthon. Próbára levittük. Kis könyörgésre pisilt lenn, de a nagydolog megint elmaradt. Zavaró tényezőként felsorolnám: szél, később eső, és a Vám és Pénzügyőrség zenekara, akik onnan indultak a Hősök tere felé zenélni - jó hangosan. Meg jöttek autók és egy nagy kutya is. Na de már majdnem.
Itthon az ázott kis ebem, bevackolt a helyére. Amikor felé mentem a törülközővel megfeszült, de hagyta magát egy kicsit megtörölni. Azóta lapít az előbb meg is néztem. Mondtam neki mi baj? Erre ő - oldalt fekszik - felemelte a hátsó lábát, hogy nézzem meg a pociját. Megnéztem, de nem találtam semmit. Megsimiztem a felém tartott pocakot és combit, és ott hagytam. Biztosan kellene kakilni, de előttünk nem mer. A kaját már megnézte, de úgy láttam, csak a szeme kívánta, a pocija még nem.
Már fülel! Nem lesz nagy gond. Együtt még nem voltunk ázott kutyák - valahol ezt is elkezdtük. Jajajaj, nem is mondom, már nem ölben sétálunk! Nagyon félősen bár, de saját négy tappancson közlekedik!
Sziasztok!
Vége a mai örökbefogadó napnak. Ma az én kis védencem Piknik volt, három érdeklődője is akadt. Úgy érzem egy nagyon komoly volt a háromból. A hölgynek van két kutyusa már, egy westie, egy másik pici, és ha jól emlékszem két cicája. Nem tudom Piknik cica kompatibilis-e... Minden esetre ő volt a legkomolyabb. Ő nagyon oda volt érte és viszont.
Piknik mindenkitől kapott simizést és rengeteg falatkát kikunyizott itt-ott. Megismerte a nyuszikat, tengerimalacokat, de a nagy szerelem a ketrecben rohangáló mókusok voltak!!! Átlag 10-ből 8-szor a mókus ketrec felé vitette, sétáltatta, simiztette magát.
A lányok készítettek képeket, remélem felteszik. Nagyon népszerűek voltak a Csiribi babák is, mindenki odavolt tőlük.
Köszönet a ZooDom-nak. Kaptunk kutyanasit, ne is mondjam, sok elfogyott, és mi "felnőttek" finom kávét is.
Pontosan tudja, hogy merre van a haza! De csak a rácson belül szaladgál, meg akkor ha a házban lenn, beértünk a kapun. Sajnos bérház lévén nagyon magasak a lépcsők, nem akarom, hogy lépcsőzzön, de a kis hamis pontosan tudja, mikor kell jobban rezegni...
Ma reggel kinlzte a felvágottat a szendvicsemről. Nem jött közel, csak 1 méternyire álldogállt, de amikor nyújtottam felé, ő is közelebb lépett a falatért. Hiába, a szeretetem a pocakján keresztül vezet.
Kedves valimami!
Ma nem sikrült termelnünk semmit Pippannyal az utcán. Ő reszketett, én bíztattam, ő reszketett, én álldogáltam, majd beült a koszos (kuka nap van) és kutyakakis fűbe, gondoltam na most hátha, de semmi. Felvettem, hazahoztam.
Türelmes vagyok. Csak jó lenne nem a lakásba végezni a dógát. Itthon viszont az utolsó 5 métert szaladva teszi meg.
Nagyon szépen kikupálódott Nálad! Azt remélem a szívem mélyén, hogy lesz majd valami pont, amikor áttörjük a láthatatlan gátat és odajön hozzám, elfogad. Kareszt jól láthatóan jobban csipázza, de csak azért mert ő szó szerint nem foglalkozik vele, épp csak minimálisan. Én meg ugye etetem, takarítok utána, próbálnék vele sétálni - magyarán szólva noszogatom. Ma elvette a kezemből a tápot. Nagyon óvatosan, egymás után több szemet, majd elszaladt... Azóta megevett mindent, aludt, most kezd a nagy füleivel ismét radarozni. Mutatok példát:
egyébként ilyen:
Kedves ria!
Nagyon köszi a bíztatást. Jól megvagyunk alapból, Pippa engedi, hogy simizzük - igaz nem tesszük sokat. Azt vettem észre, hogy a fejét engedi simizni, a füleit is. A hátánál már húzza magát, és a popsi és farkinca, combi részeknél görcsöl be. Nekem engedi lassanként, de másnak nem. egyből odakaffant az illetéktelen kezeknek. Gyanús, hogy sztem sokszor elverhették, és nem a fejét, hanem a hátát, popsinál ütötték...
Bocsánat, hogy csak most válaszolok. Ma reggel engedte először Pippany, hogy megsimizzem a mellkasát és a hasikáját. Pont lenn voltunk sétálni. Szerintem is a szívcsakrája van ott. Próbáltam feltölteni, reikizem. Úgy láttam jól ment, és most először sikerült lenn a produktum.
Aztán ma délután átestünk a tűzkeresztségen: megismerkedett a szüleimmel. Apu végtelenül türelmes a kuytákokkal, de anyu egyből tutujgatta, ölelgette volna. Mondtam hagyja békén, ne tegye. Csak nem hagyta. Odakaffantottunk (jól tette).
Azt hittem ez a családi zűrzavar majd jól kikészíti az én kincsem lelkivilágát. Anyumék elmentek, ketten maradtunk Pippivel. Elmostam a tálkáját, szedtem neki szárazat, tettem rá konzervet. Mire feleszméltem fél méterre állt tőlem és nem lapított, mint anyumék ittlétekor, hanem peckesen! Nyújtottam felé egy konzerv husi darabot. Nézett, nyújtottam lassan - éééés elfogadta kézből. És még másik hármat is! Olyan büszke vagyok rá! Én kis hősöm! Utána természetesen befalta az egész tálka hamit, és most békésen pihenget a teli pocakjával.
képzeljétek, reggel levittük a kisasszonyt. Annyira fél mindentől, hogy kézben tudom csak vinni, ha leteszem leül, összegömbölyödik, és reszket.
Ma is reszketett, de: leraktam a fűbe. Leült, reszket. Nézelődik, reszket. Mondja Karesz: ne kínozzuk már, vigyük föl. Erre én: várjunk még egy picit, hátha megjön az ihlet! Minél több időt vagyunk lent, annál jobban szokja a zajokat, a közlekedést, a várost! Erre Karesz: Pippany! Nézd csak a kutyusokat! Igen a nagyokat! - Pippa reszket tovább - látod milyen ügyesek? Pisikélnek, kakilnak, sétálnak! Milyen jó! Próbáld meg! Ügyesen!
Erre Pippa mit tesz? Körbeszagol és KISLÁNY létére bal láb felemel és pisil! Csak lestünk! És persze agyba-főbe dícsértük. Aztán még szorgalmasan vártunk, hátha nagy dolog is lesz, de nem lett. Ami késik nem múlik! Ez volt az első városi-utcai kisdolga!
Sikerült ismét kiakasztanom Pippanyt. Kaptunk a minin, egy ProMerisDuo-t, hogy legyen bolha meg kullancs ellen védve. Amíg itthon voltunk, húztam-halasztottam, de most már visszük lefele, ha termel valamit, ha nem. Ma elkezdett vakaródzni. Rátettem ezt a vackot. Gyerekek! Ez olyan vietnámi balzsam szagú, hogy meg kell dögleni! Az egész lakást bejárja! Pippa légcserél és inkább lefeküdt, hátha úgy nem érzi...
Az a gyanúm, hogy Pippany nagy szerelem mindkettőnknek... Minden nap egy kis csoda. Nyitunk, leküzdünk valami apróbb félelmet, ami helyett jön sok más, amit egymás után szépen lassan levedlünk.
Nem harap! Kint a minim a frász tört rám, hogy nem tudtuk megfogni, csak alig és csattogtatta a fogait. Most kap egy simit a kobakra, hasa alá nyúlok, tök simán felveszem és megyünk. Se egy morgás, se egy reszketés, és semmi harapás!