Jaj,hát ez egy imádnivaló,Nagy Füles ....vasárnap én is megölelgettem...nagyon édes volt,ahogy a nagy fejét beletette az ölembe....imádom a szamarakat,persze,csak a négylábúakat...minden álmom az,hogy egyszer gazdag leszek,veszek egy nagy tanyát,ahol rengeteg kutya lesz,na,meg csacsi(és mindenféle állatka)....az Állatkertbe eddig kimondottan a csacsi miatt jártam,mert zárás után mindig megsétáltathattam...most már nem kell olyan sűrűn oda járnom,hiszen itt van a Mi Ottónk!!!
Azt hiszem,azért tudnak így is annyira szép-és teljes életet élni,mert Ők a szívükkel(is)látnak ....a Sangriát én is szeretem,legközelebb meghívom Őt egy pohárkára....vagy Ő hív meg engem???.....ez lenne csak az igazi megtiszteltetés számomra...
Édes Istenem... nem is tudom,mit tudnék tenni az ilyen emberrel....ahogy Max írta,a teherautó mellé tuti,hogy még egy kamionnal és egy úthengerrel is ráhajtanék.....biztos,ami biztos....
Köszönöm,hogy írtál Róla...annyira vártam a híreket vele kapcsolatban....szépséges kis öreghölgy lett!!!! Mintha kivirult volna!! Nagyon sok boldog,egészséges évet kívánok még én is Neki!!!!
Azért írtam,hogy zsemlét majszoltam,mert ebédidőben írtam,ami,tudvalevőleg,elég nyúlfarknyi és ezért lett a versike-féle is ilyen rövidke...merthogy,hosszabbat szerettem volna,meg szebbet és jobbat,de,sajnos,csak ennyi időm volt rá.....
Persze,nem is akartam elvenni előled azt a lehetőséget,hogy Te írj Róla cikket,sőt,ez egyenesen "kötelező" számodra....Ki is írhatna Nálad hitelesebb,szebb,igazabb történetetet erről a kis Hősről....
Úgyhogy,akkor én csak egy kis nyúlfarknyi versike-félét fabrikáltam,épp csak olyan rövidet,ami belefért egy zsemle elfogyasztásába,vagyis,pár percbe....rövidke,sánta is,de egy Hősről szól a sok közül...egy Példaképről...
Hétköznapi Hős Ő ,csendesen megbújva,
Ki mindennapi csatáját az élettel megvívja.
Szürke,hétköznapi,mert „csak” egy kutya,
Nem sztárolják ezért s nem kerül címlapra.
Az élettel vív, mely oly’ kegyetlen s durva,
Hogy ártatlan lényként szenvedni hagyja.
S amikor azt hisszük,győztesként kerül ki,
A sors újra lesújt rá,tetézve kínjait.
És az a Csodalény,kit „csak” kutyának mondanak,
Minden percben harcol,reszketeg tagokkal.
Feláll és összerogy,de akkor sem adja fel,
Ha kell,akkor százszor,a nap minden percében.
Újra és újra kezd minden mozdulatot,
Azért,hogy egyszer majd a mezőn futkározzon.
Diadalt arat a fájdalmak felett,
Megmutatva nekünk,mily’csodákra képes.
S a csodák közepette fény ragyogja be Őt,
Egy boldog gazdi mosolya ad Néki erőt.
Pedig a boldog mosoly mögött,csöndesen megbújva,
Könny ragyog szemében s kutyáját bíztatja.
S a szeretet könnyei óceánná szélesednek,
Mikor Indigó talpra áll inogva-reszketeg.
S a könnyek folyama sebesen folydogál,
Míg kutyáját ölelve boldogan sírdogál.
A féltés szülte könnyeit,nem szégyelli őket,
Egy Hétköznapi Hőst szeret,félve,reszketeg.
Egy Hétköznapi Hőst,ki az Ő szívében Sztár,
S beragyogja élete minden pillanatát.
Keresem a szavakat,mit is mondhatnék most,amivel vígaszt nyújthatnék Neked....de nagyon nehéz...van,amikor egy szó mindennél többet mond és van,amikor a szavak rengetege is kevés ahhoz,hogy elmondhassuk valakinek,mennyire szeretnénk Neki segíteni,fájdalmát enyhíteni,a bánat könnyeit ellopni szívéből,hát,inkább hallgatok és csendben könnyezek Veled....
Több mint egy hétig nem jutottam nethez,mert egész héten beteg voltam és otthon nincs net....
Drága Indikém,mekkora akaraterő van benne,hogy küzd! Kár,hogy nem vagyok újságíró egy menő lapnál,vezércikket írnék Róla!!! Olyan cikket rittyentenék,hogy csak na.....de,sajnos,csak egy szürke kisegér vagyok,aki mélységes szeretettel-és tisztelettel néz fel erre a csodálatos kis lényre...
Én is csatlakozom a gratulátók hadához. Kívánom,hogy annyi örömetek,boldogságotok legyen életetek folyamán az új kis jövevényben,mint amennyire gyönyörűséges baba!!!
Édes drága Kittike....Szép kis névnapi "ajándék"......mit is mondhatnék...sokan élünk kertes házban és nem lakásban(mint például én is),mégis,természetes dolog,hogy még ott is korán kelek és kiviszem a kutyust...eszembe sem jut,hogy ne vigyem csak azért,mert kertes házban élek és akkor,ugye,minek is(pedig igazán nagyon korán kelek)......szerencsésnek mondhatom magamat,mert már kora reggel annyi szeretetet kapok-és adhatok,hogy csak szépen indulhat a napom....kár,hogy vannak olyanok,akik erről önként lemondanak....
Annak a kutyusnak a története jut eszembe,akit Faith-nak hívnak(Faith=Hit)...Biztosan Ti is olvastátok...Faith három lábbal született,amiből az egyik csak egy csökevény volt,ezért azt el kellett távolítani,így csak a két hátsó lába maradt meg...megtanította Őt a gazdija két lábon járni,azóta együtt járják be a világot,elődadásokat tartanak,sok embernek hitet-és erőt adva gyógyíthatatlan betegségük elviselésében....,a mozgáskorlátozottnak szemében pedig egy igazi példakép,mert bebizozonyította(és folyamatosan azt bizonyítja),hogy lám,így is lehet teljes-és boldog életet élni.....
Drága kis Bogaram....Sajnos,a videót nem tudom megnézni,de,a képeken a kis pofácskája olyan,mintha nem is lenne semmi baja.... Nagyon szorítunk Neki!!! Ő CSODÁKRA KÉPES,így,szó szerint,csupa nagybetűvel írva....
Persze,nem is úgy értettem,hogy sanyarú sorsa lenne Boránál,Isten ments,ilyen még csak eszembe sem jutott...Tudom,hogy nagyon sok olyan blöki van,aki ugyan gazdás,mégis,megváltás lenne Neki Boránál az élet....csak arra gondoltam,amit Te is írtál: h az ideális egy Álomgazdi lenne... és ha az eljönne,akkor Bora a helyébe magához vehetne egy másik esélytelent....így egy másik kutyus kerülhetne Borához,így Neki lenne szuper helye Boránál....
Miért,miért,miért???? Istenem,úgy reménykedtem....Ha nem vittem volna haza már egy árvát,Isten bizony,elvinném Őt is.....annyira sajnálom szegénykét!!!!
Elküldve:
2010-05-12 07:32:49
