Lehet jobban járt volna a Kau, mint fajta, ha inkább ezektől kapott volna vért a masztiffok helyett :
Bolgár pásztorkutya, a leírás szerint nagy részük még mindig a hegyekben dolgozik, és a tenyésztők sem célozták meg a csak küllemre beinduló nagyközönséget:
A karakachan munkája és megjelenése
Bámulatba ejtő a karakachan munkavégzése, teherbírása és gyakorlatiassága. Évszázadok szelekciójának köszönhetően ezek a kutyák kiváló ösztönökkel rendelkeznek. Hatalmas, harmonikus felépítésű, izmos testük impozáns megjelenést nyújt. Különösebb erőlködés nélkül akár 20-30 km-t is megtesznek naponta, képesek a farkasok sebességét is elérni. Problémamegoldó képességük jól fejlett, a farkasok módszerei és agyafúrtsága sem fog ki rajtuk.
A karakachannak bozontos, vastag, hosszú és kissé durva szőrük van, ez védi meg őket a zord hegyvidéki telek viszontagságaitól. A téli bunda kicsit hosszabb, mint a nyári. Tipikus, hogy csík található a háton és a combokon. A vállakon is szélesebb, színes sávot viselnek. A hosszú szőrszálak a füleket, az oldalszakáll a pofát teszi karakteresebbé. Az ajkak környékén a szőr nagyon rövid. Az ebek foltosak, gyakran fehér alapon fekete, szürke, vörösesbarna vagy sárgásbarna foltokat viselnek. A fejet karakteressé teszi a fehér, függőleges folt, amely a szemek között helyezkedik el. A fekete maszk nem az ősi típus sajátossága. A színárnyalatok nem a véletlen művei: a pásztorok a könnyen észrevehető színű egyedeket tenyésztették tovább. A farkassal és medvével való harcban a tiszta fekete szín hátrányt jelent, hiszen nehéz megkülönböztetni egymástól a nyájőrzőt és a vadállatot. Télen a hófehér kutya, ősszel pedig a vörösesbarna eb teljesen beleolvad a környezetébe.
A "KaraKitan" kennelnek a képeken látható kutyáin jól megfigyelhetjük a felsorolt jellemzőket. Sider Sedefchev, Atila Sedefchev, Kristina Mateva tenyésztők mindent megtesznek azért, hogy a karakachan kutyák egészségét és küllemi sajátosságaikat megőrizzék. 1994-ben az ősi karakachan kutyákat a Bolgár Nemzeti Biodiverzitás Megőrzésért Stratégia Program is felvette a listájára. A tenyésztői lelkesedés mindenkire ösztönzően hat, ezért ma már két klub is alakult - az egyik Pernikben, a másik Stara Zagorában - a karakachan kutyák számára. A jövő még sok kihívást tartogat, ám reméljük, hogy a fajta elismertsége lassan, de biztosan növekedni fog.
Nekem mind a ketten "bejönnek", csak más okból. Talán Borisz I. kicsit jobban viseli a meleget a szőre miatt. Szegény Borisz II. meg még a nagy szőre miatt is hátrányban van ilyenkor.
Na a tanyasi élet jól hangzik, főleg ha szabadon lehetne egy falka tagjaként...Csak a gazdák ki ne fussanak az időből a nagyokkal való összeszoktatáshoz. Majd tegyél már róla később is képeket, híreket !
Nyugi, még Borisz sem fejezte be a vedlést! Ez a hol ilyen, hol olyan idő összekavarta a szervezetüket, de azért nagyon bírják. A fenekén, a mellkasán, hátsó lábain(combján) még van egy csomó aljszőr. Amúgy én is jobban szeretem az ilyen időt, mint amikor egész nyáron dögmeleg van.
Várjuk a Molli-képeket, Ha van, Zójásat is!
Régen mutattad meg már őket!