És ki hogy van magával a terhességgel? Én imádtam terhes lenni, ha választhatnék, örökre terhes lennék, úgy a 8. hónap megfelel, akkor még fel tudtam venni a zoknim. A 4. hónapig... mikor az autópályán a leállósávban az anyós ülésre átpattanva a fejemet kilógatva az ablakon hánytam, na azt azért kihagynám.
Ádi mikor a nővéremmel nyaraltunk, és hajnalban odavettem közénk, felnyitotta nővérem szemhéját, hogy ne aludjon. Ha felébred, ő is szólni szokott, de nem tudom mit csinálna, ha nem lenne rácsoságyban.
Én is emlékszem olyan poénra, hogy végighánytam a szülőágyat miközben próbáltam állva csípőkörzéseket csinálni, infúzióra meg ctg-re kötve és a párom megkérdezte, hogy "virslit ettél reggelire? "
A Tétényiben (Szent Imre) gátvédelem van, a szülésznők és a dokik is ezen az állásponton vannak. Nálam az utolsó pillanatig úgy volt, hogy nem kell gátmetszés, még nézegették is, hogy pont jó lesz. Aztán szerintem maguk is meglepődtek, mikor kijött a gyerek.
Barátnőmnek a 2400 grammos gyereknél is vágtak, ha kell ha nem, ott a doki kerek perec megmondta, ő minden esetben vág. Ez a nagy hírhedt szülészeti klinikán volt.
Én 32 évesen szültem és abszolút nem érzem úgy, hogy korábban kellett volna. Most érzem készen magam erre minden téren.
Judit: a dokim akár plasztikai sebésznek is elmehetne. Semmi különbség nincs a szülés előtti állapothoz képest. A heg persze, mint minden műtéti heg, látszik egy kicsit, de ahhoz képest, hogy még a s..em lyukáig is varrva voltam, príma minden.
Szépek az esküvős képek.
Én a gyerekkel is szerencsésnek mondthatom magam, 2 hét volt mikor kicsit sírósabb volt, de utána aludt rendesen. Aztán persze neki is volt olyan korszaka, hogy napi 2x 20 perc, de ez is elmúlik.
Aztán beállt nála a rendszer, este 7-től alszik reggel 8-9 ig. Egyszer azért fel szokott ébredni, de már kezdte volna átaludni az éjszakát, erre elkapott valami vírust. 3 napja lázas és pluszban még herpesz is lett a száján, ami nagyon fájt neki. Tegnap fél óránként felébredt, sírt és fogta a száját. Kapott egy kis lázcsillapító-fájdalomcsillapítót és hajnali fél 5-kor megnéztük a tv-ben az "Önök kérték"-et.
Én az epidurális szülésről azt gondolom, hogy ennek az élménynek a töredékét élhettem volna át, és hiába fájt iszonyatosan, élmény volt. És nekem kellett ez a teljességhez. Persze senkit nem ítélek el, aki nem így akarja, meg nem azt mondom, hogy én vagyok a fasza csaj, mert kibírtam. Csak én meg akartam tapasztalni a teljes valóját. Azt hiszem, megkaptam, amiért mentem.
Én amikor megláttam, hogy mekkora fecskendő érzéstelenítőt fognak belém nyomni és mekkora tűvel ... na akkor rezeltem be igazán. De már annyira el voltam zsibbadva mindenhol, hogy semmit nem éreztem. Meg az adott erőt, hogy 10 perc és vége lesz, aggódtam a gyerek miatt is, mert 15 órája elfolyt a magzatvíz, meg hogy csak egyben jöjjön ki.
Hát ha már mindenki így elmesélte... Én 15 órát vajúdtam, kaptam oxitocint, mert rendszertelenek voltak a fájások. 12 órát voltam a vajúdóban, de az a 3 óra a szülőszobán az volt kemény. Mondta a doki, hogy két fájás között forogjak egyik oldalamról a másikra. Kérdeztem, mi vagyok én, ringlispil? Örülök, hogy élek, nem még hogy forogjak! (na ezt csak magamban mondtam) De azt már hangosan, hogy ha még egyszer kiejtem a számon, hogy még egy gyereket akarok, lőjenek le! Meg hogy nem vagyok normális, nem tudtam mire vállalkozom. Aztán mikor már a tolófájások jöttek, na akkor elakadt a gyermek. Becsődült még 2 doki, még 1 szülésznő és hasbakönyöklés meg vákummal kijött. 3650 gramm, 57 cm és 38 cm-s fej. Nem sokan ismerhettek személyesen, de vaságyastul vagyok 40 kiló. Szóval kijött, de mikor varrtak össze, a 20-25. öltésnél feladtam a számolást. Nem részletezném, de csak azt hallottam a dokitól, hogy na akkor ezt ide varrjuk, azt oda, nem nem inkább ezt ide. Érezni nem éreztem semmit, csak a lábam remegett egész végig. Utána a nem létező cicim durrant be úgy, mintha implantátumom lett volna, összeértek. Nekem, akinek 2 szúnyogcsípésem van.
De 2 nap múlva azt mondtam, nem is volt olyan rossz. Újra, ugyan így, fájdalomcsillapító nélkül. És örülök, hogy nem császároztak.
Mai találmánya. A kutya táljából kiöntöttem a vizet, mert könyékig pacsált benne... Ő megfogta, betette a medencéjébe, majd belelépett egyik lábával, másik lábával a tálba, leült bele és elkezdte forgatni magát. És igen, már megint maszatos.
Az ilyen "ősemberes" történetekre mindannyijunknak fel kell majd készülni. És az lesz a legnehezebb, hogy komoly fejjel, röhögés nélkül kibírd, hogy a tekintélyed megmaradjon, miközben a gyereket megdorgálod.
A szüleimnél kő van, igaz padlófűtéssel, de ez a keménységén nem változtat. Mondjuk télen jó volt, mert legalább attól nem kellett félnem, hogy a jég hideg földön csúszik-mászik.
Sokat voltunk náluk, mikor Ádi kúszni, mászni, járni tanult és kb. 2x fordult elő, hogy beverte a fejét. Utána megtanult úgy esni, hogy ne azt üsse be egyből. És nem hiszem, hogy ez a taktika gyerekfüggő lenne. Most meg inkább már a térde, lábszára kék-zöld. Egyszer majd csöngetnek a rendőrök és elvisznek, mert a gyerekorvos azt hiszi, verem a gyereket.
Nagyon kis helyes, tetszik a rucija is.
Repül az idő... a fiam "egész nap" Csipp-csipp csókázni akart. Odaállt elém, összecsípte a kezét és mondta, hogy titti-titti. A huszadiknál már kezdtem unni, de töretlen kedvet mutattam neki.
Az elején aludt 1 órát meg a vége fele szundított. 3x álltunk meg vele kicsit szaladozni, meg hogy legyen neki valami érdekes is.
A sós víz kicsit meglepte, de ha belement a szájába, mondtuk neki köpje ki. Aztán már nevetve köpködött, hogy "püüü, püüüü".
Én a Tétényiben szültem, nekem nem volt annyira borzasztó a hely, sőt. A csecsemősöket meg nagy ívben elkerültem.
Ami rossz volt, hogy nem adtak még 1 takarót, mert nem volt. Én meg vacogtam. Amit találtam magamra húztam, törölköző, fürdő köntös...
Remélem nem bánjátok, hozok a fiam első nyaralásáról képet.
Olyan jól viselte szegénykém a 700 km-es utat. A nyaralás alatt meg kinőtt a bal alsó rágófoga.
Nálunk a szülés előtt kb. 1 héttel egyeztünk meg a nevében. A kórházban kérdezte az anyakönyvező nőci, hogy csak egy neve lesz???? Mondtam igen, ebben az egyben is alig tudtunk megegyezni. Én a dédnagymamámról kaptam a nevem, Ilona, az ő fia meg Ádám volt, a nagypapám akit sajnos nem ismerhettem. Gondoltam ne szakadjon meg a családi hagyomány.
A bugyi pelenkán én is gondolkodtam, de oké, hogy csak beleép, de levenni mikor tele van kakával? Mert én a kaka nagy részét a pelussal törlöm le, gondolom mindenki más is. Szóval utána hogy törlöm le a gyerek fenekét állva?
Mikor megtanult állni, fürdeni is csak állva volt hajlandó. A pelenkázás néha nálunk is nagy kínlódás, adok én is a kezébe ezt-azt, de már kezdi megérteni, hogy nyugiban kell lenni. Pl. a popsitörlőt ő szokta fogni és elkezdi letörölni a fütyijét.
A Libero nekem nem vált be, kifolyt belőle a pisi. A DM, Rossmannos meg nekem túl vastag.
Elküldve:
2012-07-04 21:39:40
A 4. hónapig... 
mikor az autópályán a leállósávban az anyós ülésre átpattanva a fejemet kilógatva az ablakon hánytam, na azt azért kihagynám. 
Ő megfogta, betette a medencéjébe, majd belelépett egyik lábával, másik lábával a tálba, leült bele és elkezdte forgatni magát. 
