Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 202
|
5.  Elküldve: 2025-01-02 14:57:08, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[1.] |
Jézusról az Újszövetség szinte semmit nem tudósít (kivétel Lukács 2,41-51) közel 30 éves koráig. Lukács ekkorra teszi Jézus nyilvános fellépésének kezdetét:
"Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését." (Lukács 3,23)
"Jézus pedig kezd vala lenni mintegy harmintz esztendős, ki (a` mint állítják vala) József fija vala, ki Héli fija volt." (Lukáts Evangyélioma III. rész 23) [15]
Erzsébet és Zakariás pap fia, Keresztelő János kora leghíresebb esszénusa volt.
Lukács szerint Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte meg (3,1-2). A mai hivatalos álláspont szerint i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, viszont amennyiben Lukács információja megfelelne a valóságnak, abban az esetben ezt i.sz. 7-re kellene korrigálni. A "Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti" állítása alapján Augustus császár i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben) tartott utoljára népszámlálást, lustrum-ot a római polgárok (cives Romani) számára, majd augusztus 19-én távozott az élők sorából, amiből logikusan következik, hogy Tibérius ezt követően még i.sz. 14-ben válhatott római császárrá. Jézus ekkor már 22 éves volt!
Amennyiben helytálló lenne Lukács információja ("Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója" 3,1), abban az esetben Keresztelő János Jézusnak a 37. életévében kellett volna elkezdje tevékenységét, ami egyértelműen kizárható. A korábbiakban (Lukács 2,1-2) is felmerült már Lukács által közölt adat hitelességével kapcsolatban jogos és megalapozott kétely. Szerény véleményem szerint ∼10 évvel túllőtt a célon, mondjuk figyelmetlenség következtében véletlenül egy egyes került az ötös elé... Annyi haszna azért csak volt ennek, merthogy hosszú évszázadokon keresztül egyetlen kutató se volt képes Jézus születése és kereszthalála időpontjainak helyes meghatározására, mivel nem ismerték a héber kabbala féltve őrzött titkák a Schemhamphoras-t.
Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de tartózkodtak időrendi adat megadásától.
Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). A Magyar Zsidó Lexikonban találjuk az alábbi magyarázatot:
"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)." (439-440. old.)
Annak érdekében, hogy Jézust a nép elfogadja Messiásnak, a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit a titkos tanokba beavatott Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából. Ez az égi jel a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égiestek által alkotott, i.sz.22.07.02-án létrejött X-kereszt volt, aminek alkalmából úgymond leszállt Jézusra az Isten lelke egy "galamb" formájában.
Jézus nyilvános tevékenységével kapcsolatban János evangéliuma mindössze három Peszách ünnepről tesz említést:
1, a pénzváltók és kufárok kiűzése a jeruzsálemi Templomból (2,13),
2, kenyér- és halszaporitás (6,4)
3, Jézus elfogatása (11,55-57) és keresztre feszítése (19,14-16).
Mint ismeretes, a keresztény beavatás szentségei (keresztség, bérmálás, bűnbánat és utolsó kenet) kifejezetten Jézus kereszthalálával kapcsolatosak:
"nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (Rómaiakhoz írt levél 6,3)
Egy másik helyen eképpen ír Pál a keresztről, ami természetesen nem egy fából összetákolt kivégzőeszközről szól:
"A kereszt igéje Isten hatalma. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (Korinthusiakhoz írt levél 1,18).
Joseph Ratzinger (1927 - 2022) bíboros (a katolikus hitért felelős vatikáni Kongregáció néhai vezetője, a későbbi XVI. Benedek pápa) 2005-ben a nagypénteken megtartott esti meditációja folyamán a keresztút 12. állomásánál azt hangoztatta, hogy
"Jézus keresztje egy kozmikus esemény." ("Das Kreuz Jesu ist ein kosmisches Ereignis" [16], "La croce di Gesù è un avvenimento cosmico." [17].)
A Magyar Kurír katolikus hírportálon található "A dicsőséges kereszt" című cikk félremagyarázhatatlanul kihangsúlyozza Jézus keresztjének kozmikus jellegét:
"A kereszt tehát igazán kozmikus jelkép, mégpedig a szépség, az erő és a dicsőség látható jele.
A négy világtájat, magát a teret, vagyis a kozmosz egészét átfogó kereszt nem kivégzőeszköz, hanem olyan titokzatos jelkép, amelynek megértéséhez, mint Pál apostol mondja, az Atya ajándéka, a Lélek és a hit szükséges, és amelynek hódolat jár. A kereszt ugyanis Krisztus mindent felülmúló szeretetének kozmikus jelképe:" [18]
Az emberek homlokának kereszttel történő megjelölése már az ószövetségi hagyományokban is kimutatható, ami természetesen nem Jézus keresztjével volt kapcsolatban, hanem az ószövetségi misztériumok keresztjével:
"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak." (Ezékiel 9,3-7)
Jézus születési konstellációjának értelemszerűen utalnia kellett a kereszthalálára is, amire többek között egy XIX. század közepe táján megjelentetett könyv hívja fel a figyelmet:
"A születése utal a halálára. A világba jövetele utal a világból való kimenetelére." [19]
Ezzel összhangban van a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható alábbi idézet:
"A Legenda Aurea állítja, hogy a Háromkirályokat vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berli, Áll. Múz. 15. sz.)." [20]
A kis Jézus, kezében a kereszttel.
A keresztény megváltás alapfeltétele, Jézusnak a kereszten kiontott vére:
"Megváltásunkat vére árán nyertük el." [21]
Számos templomban és képtárban találkozhat az ember olyan szakrális képzőművészeti alkotással, melyen a keresztre felszögezett Jézus sebeiből kihulló vért angyalok fogják fel kelyhekben; más alkotásokon a kereszt egy kis "medence" közepén áll és a kifolyó vére a kereszt alatt gyűlik össze, amiből a kereszt körül állók isznak, vagy vérében megmártóznak (1, 2, 3)
A Jézus kiömlő vérének tisztelete valójában a kereszt szellemi hatásának, "Isten ereje" kiáradásának tisztelete.
Zakariás pap, aki Máriát 9 éven keresztül készítette fel Jézusnak a világra hozatalára (forrás), tisztában kellett legyen azzal is, hogy majdan, a Peszách ünnep előkészületi napján kialakuló Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) következő kozmikus forrása alkalmával ennek a bűntelen gyermeknek kereszthalált kell halnia "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány gyanánt (Korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19), véres áldozat céljából, mivelhogy
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (Zsidókhoz írt levél 9,22).
Az újszövetségi könyvek szerint Jézus maga is tudatában volt sorsával:
"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." (Máté 5, 17-18)
"Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad."" (Lukács 18,31-33)
"Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik." (Lukács 22,36-37)
"Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg." (János, 18,32)
A Babiloni Talmud olvasatában Jézust 33 éves korában (Szanhedrin 106. b) végezték ki a Peszách ünnep előkészületi napján (Szanhedrin 43. a).
Jézust a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) a Peszách ünnep előkészületi napján feszíttették keresztre azért, mert a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek, melyek születésekor (i.e. 8.02.10-én) együttálltak, közel 33 év elteltével viszont egy kozmikus T-keresztet alkottak a zodiákusban i.sz. 25.04.01-én.
A Jézus szülését szignáló együttállás az ún. "kozmikus kígyónak" azon állapota, amikor "erőtlen", viszont már az itt bemutatott T-kereszt esetében "erőben" van, ami JHVH erejének egyik kozmikus forrása.
A népi hagyományok szerint [22] Júdás április 1-én, Jézus kinhalála napján lett öngyilkos (Máté 27,3-5; Apostolok cselekedetei 1,17-18).
A Názáreti Jézus világra hozatala és keresztre feszítése tehát bizonyítottan egy kozmikus misztérium keretében zajlott le úgymond a BETELJESEDÉS céljából.
A Magyar Katolikus Lexikon és más forrás [23] is arra figyelmeztet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, ugyanis értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." [24]
"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Máté 3,11; Márk 1,8; Lukács 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően János keresztsége értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." [25]
Itt hívnám fel ismét arra a figyelmet, hogy Jézus kereszthalálának a 2000. évfordulója 2025.04.01-én lesz, a héber naptár szerint pedig 2025.04.12-én.
[15] Károli, Gáspár: Szent Biblia (Kőszeg, 1840)
[16] https://www.vatican.va/news_services/liturgy/2005/via_crucis/ge/station_12.html
[17] https://www.vatican.va/news_services/liturgy/2005/via_crucis/it/station_12.html
[18] https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-dicsoseges-kereszt
[19] Caspers, A.: Christi Fusstapfen in vier Büchern, Leipzig, 1861, S. 3. ford.: Klaus L. Matefi
[20] Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok
[21] Magyar Katolikus Lexikon - krisztológia
[22] - Ujváry, Zoltán: Népszokások és népköltészet - Válogatott tanulmányok, Debrecen, 1980, 474. old.
- Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 2011.09.15. 9:10:11, "Bolondok napja", a link már nem érhető el - "Április 1-je az indás növények vetőnapja is volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották ezt a napot, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát."
- https://www.brauchtum.de/de/sommer/aprilscherz.html
- https://www.heiligenlexikon.de/Kalender/Monat_April.html
- Toeppen Max: Geschichte Masurens. Ein Beitrag zur preußischen Landes- und Kulturgeschichte, Danzig, 1870, S. 506-507
- Der Sammler - Ein Blatt zur Unterhaltung und Belehrung Beilage zur Augsburger Abendzeitung, 30. Dezember 1873; Nr. 144, S. 573, "Die Unglückstage"
[23] Erich Haupt Professor: Der Brief des Johannes, Colberg, 1869, S. 254
[24] Magyar Katolikus Lexikon - keresztség
[25] Magyar Katolikus Lexikon - János keresztsége
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | |
[előzmény: (4) Klaus Matefi, 2024-12-21 16:14:50] |
|
Haladó 
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 202
|
4. Elküldve: 2024-12-21 16:14:50, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[2.] |
Máté az evangéliumában egy csillagról tett említést, ami úgymond a "napkeleti bölcseket" (Háromkirályokat, mágusokat, etc.) vezette el az újszülött Jézushoz:
"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe és azt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kellett megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: "Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és azt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük mennt mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy nem menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba." (Máté 2,1-12)
Rengeteg inkoherens interpretáció látott napvilágot ezzel a csillaggal kapcsolatban is, melyekre időpocsékolás lenne kitérnem. Jézus születése és kereszthalála egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve és a "napkeleti bölcsek" ennek voltak a főszereplői. Egy nagyon fontos információval szolgál számunkra a Magyar Katolikus Lexikon:
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" [9]
Ez a mondat nem kevesebbet állít mint azt, hogy a "napkeleti bölcsek" nem csak Jézus "tiszteletére" jelentek meg születésekor, hanem ugyanezt tették a ∼272 évvel korábban "világra jött" Mithrász esetében is. Egyes magyarázat szerint Mithrász egy barlangban született (mások azt állítják, hogy egy sziklából...) egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; a három "mágus" is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott [10]:
(forrás: [11])
Ezekből értelemszerűen arra következtet az ember, hogy a "napkeleti bölcsek", akik többek között Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek...
A napkeleti bölcsek számát illetően evidens módon az általuk adományozott ajándékok (arany, tömjén és mirha) szolgálnak kellő felvilágosítással. Annak ellenére, hogy ezt Máté nem hangsúlyozta így ki, már az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta, hogy hárman voltak [12].
Az arany (ami a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével kapcsolatos, ugyanis az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében arról ír, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban [13]. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik. Ez valójában egy örökké tartó és periódikusan ismétlődő asztronómiai történéssorozat.
A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor valósul meg, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak ∼136 illetve ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát eredményezik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.
A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Mars periódusából adódán minden esetben két alkalommal állnak együtt a zodiákusban ∼2 év eltéréssel. Így volt ez Jézusnak az i.e. 8.02.10-én történt születése esetében is, ugyanis i.e. 10.02.03-án az említett égitesteknek már megvalósult egy kevésbé szorosnak tekinthető konjunkciója.
Máté elmondása szerint (2,16-18) Nagy Heródes Betlehemben és annak környékén megölette a fiúgyermekeket 2 éves korig feltételezhetően abból a meggondolásból, hogy biztosan megszabadulhasson attól a gyermektől, aki esetleg a jövőben veszélyt jelenthet leszármazottjai uralmára. A Magyar Katolikus Lexikon alábbi mondata is csak azt itt leírtak tükrében értelmezhető:
"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)." [14]
A három "napkeleti bölcs", akiket egy nyolcágú csillag vezetett el az újszülött Jézushoz, valójában nem hús-vér szereplőként vannak jelen Máté magyarázatában, hanem Gáspár, Menyhért és Boldizsár a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat személyesítik meg, melyek az ormuzdi konstellációk résztvevőiként a Nap mögött felsorakozva garantálták, hogy a gyermek bűntelenül jöhessen a világra.
A "napkeleti bölcsek" napkelet felől érkeztek és értelemszerűen napnyugat felé távoztak, "más úton tértek vissza hazájukba" (Máté 2,12) a Föld tengely körüli forgásából adódóan.
A nyolcágú "betlehemi csillag" nem egy égbolton megfigyelhető valóságos csillag, hanem a már említett a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek szorosabb együttállásainak zodiákusban elfoglalt helyeit időrendi sorrendbe összekötve kapjuk meg ezt a nyolcágú csillagot. Részletesebben erről ITT.
[9] Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok
[10] - Alm, Richard von der: Theologische Briefe an die Gebildeten der deutschen Nation, Zweiter Band - Leipzig, 1863, S. 492-494
- Bohlen, P. von (*Professor): Das alte Indien, mit besonderer Rücksicht auf Aegypten, Erster Theil - Königsberg, 1830, S. 258
- Malten, H. Mr.: Neueste Weltkunde, Dritter Band - Frankfurt a. M., 1844, S. 146-147
- Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien. Nach den einzelnen Andeutungen der Kirchenväter und einiger neuern Gelehrten zum Erstenmale systematisch aneinandergereiht - Leipzig, 1835, S. 81
- Nork, Friedrich: Die Weihnachts- und Osterfeier erklärt aus dem Sonnencultus der Orientalen - Leipzig, 1838, S. 30-32
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Zweiter Band - Stuttgart, 1843, S. 34
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Dritter Band - Stuttgart, 1845, S. 174
- Sepp, Johann Nepomuk (*Professor): Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu - Regensburg, 1853, S. 198/200/209
[11] Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien (Leipzig, 1835)
[12] - Origène: Origenous Ta heuriskomena panta - Paris, 1733, S. 98
- Origenesis, Adamantii - Opera Omnia - Wirceburgi, 1783, S. 262
[13] - Clementis Romani: Ad corinthios epistula - Lipsiae - Leipzig, 1870, S. 61
- Münter, Friedrich (Bischof u. Professor): Sinnbilder und Kunstvorstellungen der alten Christen - Altona, 1825, S. 96
- Pál, József: Szimbólumtár - Budapest, 2001, 124-125. old.
[14] Magyar Katolikus Lexikon - betlehemi gyermekgyilkosság
Folyt. köv.
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | | [válaszok erre: #5] |
[előzmény: (3) Klaus Matefi, 2024-12-19 22:53:13] |
|
| Haladó
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 202
|
3. Elküldve: 2024-12-19 22:53:13, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[3.] |
Nagy Heródes i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtt bekövetkezett halála időpontjának korrekt megállapítása rendkívül fontos, ugyanis a Názáreti Jézusnak értelemszerűen ezt megelőzően kellett a világra jönnie!
A történelmi Jézus élete egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve, aminek feltárásához Mária gyermekkorának és a Schemhamphoras-nak ismerete nélkül képtelenség megfelelő konklúziókra jutni. A tudatos kifejezést azért merem itt alkalmazni, mivelhogy ezt bizonyítani tudom. Azok a kutatók, aki munkáik folyamán elzárkóznak attól, hogy a vallások misztériumainak, vagy Jézus életének feltárása során figyelembe vegyék azt a tényt, hogy ezek elválaszthatatlanok az ősi asztrológiától, azok nem járhatnak sikerrel ezen a téren. Ne tévesszen meg az senkit, hogy az ezzel való foglalatosságot ezen vallások egy része szigorúan tiltotta hívő tömegei számára. Ez joggal tekinthető részükről hitvédelemnek és misztériumok védelmének.
Az Újszövetségnek Mária élete bemutatásával kapcsolatos hiányosságát köszöböli ki a II. században készült Jakab-féle apokrif ősevangélium. Mária szülei Anna, és Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mint Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának egyszer megjelent úgymond JHVH egyik angyala és tudtára adta, hogy leánygyermekük fog születni, akit majdan az egész világ ünnepelni fog:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen." (26. old. [1]).
A tradíciók szerint Máriára születésekor "rászállt a Szentlélek", amiből joggal arra lehet következtetni, hogy a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett meglássa a napvilágot.
Ennek ismeretében ki lehet jelenteni, hogy Mária i.e. 23.12.18-án jött a világra.
Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (30. old. [1])
Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (32-33. old. [1])
Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael Megváltójának az édesanyja. A születési adottsága tehette eleve alkalmassá a kislányt a jeruzsálemi Templom beavatott papjai szemében a Megváltójuk megfelelő időben történő majdani világra hozatalára. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." [2]
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és Isten szolgálatában. 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje annak, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy ne válhasson időközben érdemtelenné a neki szánt szerepre. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja ott a kész anyagot. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez ment látogatóba:
"Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!"" [3]
Ez a két mondat arra utal, hogy ekkortájt ismét a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása kellett kialakuljon ("Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel"), nevezetesen i.e. 9.05.20-án, és Erzsébet tudott Mária teherbe esésésről, ami aznap valósulhatott meg, méghozzá a jeruzsálemi Templomban, hiszen férje, Zakariás pap erre a feladatra készítette fel Máriát 9 éven keresztül. Zakariás azzal is tisztában kellett legyen, hogy a Megváltójuknak mikor kell megszületnie, amit Máté elmondása szerint a "betlehemi csillag" jelzett (2,9).
Feltétlenül célszerű gorcső alá venni a Pécs melletti, kővágószöllősi, középkori rk. templom főoltára mögött elhelyezkedő szakrális festményt, ami Mária találkozását ábrázolja Erzsébettel (Visitatio Beatae Mariae Virginis). Ezt a képzőművészeti alkotást azért tartom rendkívül különlegesnek és sokatmondónak, mert Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami szerintem az aznap létrejött és általam szemléltetett T-keresztet hivatott szimbolizálni.
Fontos vallásfilozófiai kérdéshez érkeztünk itt el, hogy az emberbe tulajdonképpen mikor költözik bele az "isteni lélek"? Nem szándékozom itt felsorolni az ezzel kapcsolatos teóriákat, hanem a lubavicsi rebbének, Menáchem Mendel Schneersonnak (1902? - 1994) az állásfoglalását veszem alapul:
"– De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését. – És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre." [4]
A Rebbe szerint tehát a gyermek lelki adottsága bizonyos szempontból a születése pillanatában dől el. Azért tartom ezt esszenciális kérdésnek, mivelhogy Jézus esetében a "Szentlélek" általi fogamzásra igyekezett Máté (1,18) és Lukács (1,35) a hangsúlyt fektetni feltételezhetően azért, hogy ne merülhessen fel a biológiai apa kilétének kérdése.
Jézusnak a megfogamzását követően ∼266 nappal kellett megszületnie a Schemhamphoras egyik olyan kozmikus forrásának égisze alatt, ami alapján "bűntelennek" tarthatták a jeruzsálemi Templom papjai, a későbbi követői és a keresztény egyházak is. Ilyen konstelláció csak egy van a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásai között, konkrétan az ezeket felépítő égitestek együttállása, mivelhogy ennek eredményeképpen a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni a nekik tulajdonított befolyásukat a Földre és a születendő gyermekre. Ilyen együttállás (konjunkció) az elmúlt 4000 év folyamán 15 alkalommal jött létre a zodiákusban:
i.e. 1915.06.01.
i.e. 1369.12.18.
i.e. 1097.02.21.
i.e. 826.05.23.
i.e. 689.01.11.
i.e. 280.12.09.
i.e. 8.02.10.
i.sz. 264.05.13.
i.sz. 400.12.31.
i.sz. 535.08.14.
i.sz. 808.11.21.
i.sz. 943.06.05.
i.sz. 1489.12.22.
i.sz. 1624.08.14.
i.sz. 1897.11.24.
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy Jézus i.e. 8.02.10-én látta meg a napvilágot. Ez az együttállás ∼266 nappal a megfogamzása után következett be. Az a meggyőződésem, hogy Jézus személyét direkt egy kozmikus misztérium beteljesedése érdekében hívták életre.
Lukács állítása (2,1) értelmében Augustus császár utasítására az egész Római Birodalom területén népszámlálást, lustrum-ot tartottak a római polgárok (cives Romani) részére, de ugyanekkor hajtották végre a nem római állampolgárok (no cives Romani) részére is az összeírást, a census-t, aminek következtében a várandós Máriának és férjenek, Józsefnek a galileai Názáretből a judeai Betlehembe kellett menniük, ahol aztán elérkezett Jézus születésének ideje.
Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott lustrum-ot, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben).
Lukács feladta a leckét a későbbi idők kutatói számára, ugyanis azt állította, hogy Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) hajtatta végre a census-t, aki akkor Szíria helytartója volt:
"Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják." (Lukács 2,1-3)
Csakhogy Quirinius nem i.e. 8-ban volt Szíria helytartója, hanem a. u. c. 759-től 764-ig. I.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748) töltötte be a helytartói tisztséget Szíriában..
Mire gondolhat ilyen esetben a kutató? Tévedett volna Lukács, vagy talán a misztériumok védelme érdekében szándékosan dezinformált?
Egy harmadik akceptálható variációval rukkolt elő Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) a "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvének 99-101. oldalán [6]. Történelmi példákkal is igyekezett igazolni azt, mi szerint nem zárható ki, hogy akkoriban Augustus császár a census lebonyolítása idejére Quiriniust rendkívüli hatalommal ruházta fel annak lefolytatása céljából, de Szíria helytartója nem ő volt akkoriban, hanem Sentium Saturninum.
Ezt hangoztatta a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) is, a "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmánya 64. oldalán [7], és ugyanezt tette Johann Nepomuk Sepp professzor is a "Jézus Krisztus élete, Első kötet: Jézus életének kronológiája" könyvének 145-146. oldalán [8].
Amennyiben tévednének a professzorok, abban a esetben csak arra tud az ember következteni, hogy Lukács vagy tévedésből, vagy szándékosan dezinformált...
[1] Borberg, Karl Friedrich (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte, Stuttgart, 1840
[2] Kisboldogasszony – Mária születése
[3] Lukács 1,41-42
[4] A születés: a küldetés kezdete
[5] "Ha valaki mégis pontosan ismeri a fogamzás idejét, a szülés várható ideje onnan számított 38 hét vagy 266 nap." (forrás - Dr. Zatik János: A szülés)
[6] Münter, Friedrich Christian Carl Heinrich: Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi (Kopenhagen, 1827)
[7] Huschke, Georg Philipp Eduard: Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census (Breslau, 1840)
[8] Sepp, Johann Nepomuk: Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu (Regensburg, 1853)
Folyt. köv.
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | | [válaszok erre: #4] |
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-12-19 21:54:39] |
|
| Haladó
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 202
|
2. Elküldve: 2024-12-19 22:13:44, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[4.] |
A Wikipédiák egyöntetűen hibás éveket propagálnak Nagy Heródes királlyá kinevezésének és halálának időpontjával kapcsolatban:
"Herodes (geboren 73 v. Chr. in Idumäa, wahrscheinlich in Marissa; gestorben im März 4 v. Chr. in Jericho), auch Herodes der Große, war ein jüdischer Klientelkönig Roms." (Wikipedia: Herodes)
"Herod I or Herod the Great (c. 72 BCE – c. 4 BCE) was a Roman Jewish client king of the Herodian Kingdom of Judea. Among these works are the rebuilding of the Second Temple in Jerusalem and the expansion of its base—the Western Wall being part of it. Vital details of his life are recorded in the works of the 1st century CE Roman–Jewish historian Josephus.
Reign 37–4 BCE (Schürer)
36–1 BCE (Filmer)
According to Josephus, Herod ruled for 37 years, 34 of them after capturing Jerusalem.
Herod was granted the title of "King of Judea" by the Roman Senate.[37]" (Wikipedia: Herod the Great)
"Hérode Ier le Grand (en hébreu : הוֹרְדוֹס הַגָּדוֹל Horedos haGadol, grec ancien : Ἡρῴδης ὁ Μέγας Hêrôdês ho Mégas, en latin avec les tria nomina : Caius Iulius Herodes1), fils d'Antipater, fait partie de la dynastie des Hasmonéens. Il est né à Ascalon en 73 av. et mort à Jéricho en 4 av. Il est roi de Judée, État client de Rome, de 37 av. à sa mort en 4 av.
Roi de Judée 37 av. – 4 av." (Wikipedia: Hérode Ier le Grand)
"Herodes (en hebreo הוֹרְדוֹס, Hordos; en griego koiné Ἡρῴδης, Hērōdēs), también conocido como Herodes el Grande (en griego antiguo Μέɣας Ήρῴδης; en griego moderno Ηρώδης ο Μέγας; en latín Herodes Magnus) o Herodes I (probablemente en la región de Idumea; 73/74 a. C.-Jericó, región de Judea; 4 a. C.), fue rey de Judea, Galilea, Samaria e Idumea entre los años 37 a. C. y 4 a. C. en calidad de vasallo de Roma." (Wikipedia: Herodes I el Grande)
"Herodes (em hebraico: הוֹרְדוֹס, transl. Hordos; em grego: Ἡρῴδης, Herodes), também conhecido como Herodes I ou Herodes, o Grande (ca. 74/73 a.C. – Jericó, 4 a.C. ou 1 a.C, foi um rei do território da Judéia, como representante (rei cliente) do Império Romano, entre 37 a.C. e 4 a.C." (Wikipedia: Herodes)
"Erode (Ascalona, 73 a.C. circa – Gerico, 4 a.C. circa) detto il Grande o anche Ascalonita (dalla città natìa), fu re della Giudea sotto il protettorato romano dal 37 a.C. alla morte." (Wikipedia: Erode il Grande)
"Herodes I de Grote (ca. 73 v.Chr. – Jericho, 4 v.Chr.) was van 37 v.Chr. tot 4 v.Chr. een vazalkoning onder de Romeinen over delen van Judea. Hij was heerser ten tijde van de geboorte van Jezus en was de eerste en belangrijkste koning binnen de Herodiaanse dynastie." (Wikipedia: Herodes de Grote)
"Herod Wielki (Herodes Magnus), czasami w literaturze opisywany jako Herod (II) Wielki (ur. w 73 lub 72 roku p.n.e., zm. w 4 roku p.n.e.) – syn Idumejczyka Antypatra i Nabatejki Kypros. Od roku 47 p.n.e. był namiestnikiem Galilei mianowanym przez swojego ojca, a od 46 r. p.n.e. namiestnikiem Celesyrii i Samarii z ręki Oktawiana Augusta. W latach 37–4 p.n.e. król Judei z łaski Rzymu." (Wikipedia: Herod Wielki)
הוֹרְדוֹס (ביוונית: Ἡρῴδης (הֵרוֹדֵ, 72 לפנה"ס – ז' בכסלו, 4 לפנה"ס) היה מלך יהודה משנת 37 לפנה"ס עד מותו, ומייסד שושלת בית הורדוס. מכונה גם "הורדוס הגדול", כדי להבדילו מבניו שנקראו על שמו. (Wikipedia:הורדוס)
"Hirodes (İbranice: הוֹרְדוֹס; Yunanca: ἡρῴdης; d. MÖ 74/MÖ 73 – ö. MÖ 4 Kudüs), aynı zamanda I. Hirodes veya Büyük Hirodes adıyla bilinen ve Roma İmparatorluğu tarafından Yahudiye eyaletine atanan Yahudi Kralı.
Hirodes'un Yahudiye'nin tamamını ele geçirmesi MÖ 37 yılına kadar sürdü. 34 yıl saltanat sürdü.
Josephus, Hirodes'in kral olmasından 37 yıl, Antigonus'un ölümünden ise 34 yıl sonra öldüğünü söyler.
Hirodes'un Yahudiye'nin tamamını ele geçirmesi MÖ 37 yılına kadar sürdü. 34 yıl saltanat sürdü." (Wikipedia: Hirodes)
"希律（希伯來語：הוֹרְדוֹס，古希臘語：Ἡρῴδης，英語：Herod，前74年—前4年），又譯希律王、黑落德王，亦被稱為大希律王（Herod the Great）、希律大帝，希律一世（Herod I），希律王朝的首位國王，是羅馬共和國（公元前27年起成為羅馬帝國）境內作為自治國的希律猶太王國的猶太王。
他的生平資料主要來自於公元1世紀猶大史學家弗拉維奧·約瑟夫斯的著作。
統治 公元前37年–前4年
或
公元前36年–前1年" (Wikipedia: 大希律王)
"И́род I Великий (ивр. הוֹרְדוֹס [hóрдос]; др.-греч. Ἡρῴδης; лат. Herodus [Хе́родус]; в русском языке — И́род от традиционной среднегреческой передачи; ок. 74—73 гг. до н. э. — 4 до н.; по другим данным, 1 до н.) — идумеянин, сын Антипатра, римского наместника Иудеи. Царь Иудеи (40—4 гг. до н. э.), основатель идумейской династии Иродиадов." (Wikipedia: Ирод I Великий)
" ヘロデ（ヘブライ語: הורדוס、英語: Herod、紀元前73年頃 - 紀元前4年）は、共和政ローマ末期からローマ帝国初期にユダヤ王国を統治した王（在位：紀元前37年 - 紀元前4年）である。" (Wikipedia: ヘロデ大王)
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | |
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-12-19 21:54:39] |
|
| Haladó
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 202
|
1. Elküldve: 2024-12-19 21:54:39, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[5.] |
Szinte minden hivatalos álláspont azt sugallja, hogy Nagy Heródes i. e. 4-ben, a Peszách ünnepet megelőzően távozott az élők sorából, ami pedig nem állja meg a helyét!
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
Hol követhették el tévedésüket a kutatók?
A kronológusok ott követik el a legnagyobb tévedésüket, amikor azt állítják, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben távozott az élők sorából!
Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:
"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4; ford.: K. L. Matefi)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:
"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!
Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:
"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)
A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.
Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe. Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, Jézus i.e. 8.02.10-én megszületett (Bővebben itt: Jézus születése és kereszthalála) és Heródes még a halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | | [válaszok erre: #2 #3] |
(TÉMANYITÓ) |
|
| Haladó
|
|
|
