Az egyesületünkhöz már elég régen bekerült egy 1,5 év körüli Sinka lány kutyus, aki még mindig gazdit keres. A neve Morci. Ivartalanítása már megtörtént, az oltásait is megkapta és több féreghajtáson is túl van.
Nincsen valami ötletetek a gazdisodás érdekében?
A hosszú hónapok alatt senki sem jelentkezett, hogy őt szeretné örökbe fogadni.
Leginkább az Alföldön (Hortobágy környékén) használják őket, illetve a Dunántúl egy részén. Az állományt nagyon nehéz felmérni, én nem tudnám még megsaccolni sem, hogy hányan lehetnek. Szerintem elég kicsi a létszámuk, különösen azoké, amelyek tényleg dolgoznak is. Mivel ma már egyre kevesebb pásztor dolgozik kutyával, ezek az extra temperamentumos kutyák kiváló sportkutyákká válhatnának, csak el kellene kezdeni begyűjteni a legjobb egyedeket és esetleg fajtatisztaként tenyészteni. Szívesen belefognék, csak hát én nem vagyok egy Fényes Dezső.
Mudimentés Kennelem Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van
Tudni érdemes róluk, hogy kedvencként nem tarthatóak és nem csak azért, mert a küllemük nem éppen megnyerő, hanem leginkább amiatt, hogy igazi munkakutyák. Ha tétlenségre kárhoztatjuk őket, az őrületbe kergetnek minket.
Mudimentés Kennelem Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van
A terelés és őrzés eszközei. Marhapásztorok a kihajtás, a terelés és őrzés munkáját hangos terelő szavakkal, kutyák segítségével végzik. Régi pásztorok az Alföldön komondort, a Felföldön és Erdélyben kuvaszt tartottak a marha mellett. A nagy testű pásztorkutyák a tolvajoktól, ragadozóktól őrizték a jószágot. Csupán a 19. század második felében jelent meg a csordák mellett a terelést végző puli. Kiskunsági gulyások még az 1930-as években sem látták szívesen, mert „hirtelen szaladt rá” a legelésző marhára (Tálasi I. 1936b: 51). Somogyban, mint a Dunántúlon általában a 19. század folyamán még komondorok őrizték a gulát, a borjúfókát farkastól, betyártól (Takáts Gy. 1986: 93). Később a pulit kedvelték meg, majd a bagópulinak is nevezett pumit, „mert az úgy szállt a berekben, mint egy kis dongó”. A pásztorok egymástól szereztek kölyökkutyát és azt maguk tanították be nagy türelemmel a legelésző marha mellett.