ahogy nézegettem videókon nem nagyon ül senki frakkban. nyilván egy farmer/zakó kombóval még nem fogsz elütni a tömegtől, de én full kezsüöl leszek: mamusz, hawaii gatya, hawaii ing. :D
Tegnap este megvolt Brian Tyler első koncertje a Royal Festival Hall-ban, London-ban. A koncert sajnos háromnegyed házzal ment, bizony sok üres szék volt pedig megérdemelte volna a teltházat.
Maga a koncert nagyszerű volt, a zenekar és a kórus jól szólt, bár a dob egy kicsit túl erősen volt hangosítva. Én a zenekar mellett ültem, pont rálátva Mr. Tyler-re. Emiatt a közelség miatt tisztán hallottam a click-track-et is, de egyáltalán nem zavart, inkább úgy éreztem, hogy bennfentes vagyok :)
Mr. Tyler a zenék között vicces sztorikat mesélt az előzőleg hallott darabbal kapcsolatban, valamint bemutatta a managerét, dalszöveg íróját és a szüleit is, akik a nézők között ültek.
Számomra az abszolút csúcspontok a Now you see me, a Fast Five, a Teenage Mutant Ninja Turtles (a szünet előtt ezzel zártak, a hajam leszállt) és természetesen az Alien vs Predator volt (amit úgy konferált be, hogy a következő darab beteg lesz). A Call Of Duty zenéjénél otthagyta a karmesteri pódiumot és leült dobolni. (Ha netaláltán egyszer láttok fényképet a neten erről úgy, hogy kicsit hátulról és bal oldalról látszik, azok a képek úgy készültek, hogy én engedtem a fotóst a székem elé :)) Egyetlen problémám volt csak, hogy túl sok szuperhősös darab volt és azok egymás után egy picit egyhangúnak tűntek. Volt néhány darab, ami most volt először játszva, úgyhogy világpremiernek voltunk szem és fültanúja (pl.: a Now you see me 2) A koncert végén álló tapssal végződött, Mr. Tyler ötször jött vissza a színpadra, ráadás nem volt.
A koncert kb két órás volt, egy 20 perces szünettel együtt. Miután vége volt, csatlakoztam egy lelkes csapathoz a művészbejárónál, hogy autogrammot kérjek (a The Killing Room borítója volt nálam), és esetleg egy közös képet is készíthessünk. Jó sokat vártunk, a végén már csak 16-an maradtunk. Én negyed 12-kor jöttem el, akkor még nem jött ki (vagy nem ott), úgyhogy nem sikerült a személyes találkozás, remélhetőleg következő alkalommal.
Összességében nagyszerű koncert volt, remélhetőleg lesz még ilyen később is.
Lehet, hogy egyszer kérdeztem már, de ki emlékszik rá, úgyhogy most megérdeklődődöm, hogy most a Zimmer koncertre mennyire helyénvaló kiöltözni? Vagy szükséges-e? Mégiscsak az Arénában lesz, az meg nem annyira exkluzív, (nem egy színház vagy koncertterem) eléggé úgy tűnik nekem, hogy elég normál szerelésbe is menni, mi a véleményetek erről?
Nem rossz az, ha az ember egy jó barátja segítségével tudja kibontakoztatni, ami benne van. Viszont mint muzsikus ember, ha már rá bíznak egy ekkora feladatot, azért illene nem csak a kötelezőt hoznia. Nem utálom Jackmant vagy ilyesmi, de haragszom rá emiatt, hogy ez most csak félvállról vette.
[előzmény: (23456) Thomas Powell, 2016-05-05 22:53:09]
Na úgy fest, hogy a Doctor Strange zeneszerzője Michael Giacchino lesz. Én azért örültem volna egy Christopher Youngnak (ha már tavaly Christophe Beck olyan jól bevált), de végülis vele is kiegyezek.:)
Én továbbra is azt állítom, hogy Jackmanből csak Matthew Vaughn tudja kihozni a maximumot, akár rendezőként (First Class, Kingsman), akár producerként (Kick-Ass 2) működik közre. Igaz, ezekben semmi eredeti nincs és inkább színtisztán szórakoztató muzsikák, de annak aztán nagyon, továbbá ezekben vélhetően Matthew Margeson keze is erősen benne van.
Egyébként a film alatt teljesen korrekt volt, de ott se volt kiemelkedő, és azért egy ilyen volumenű szuperhősfilmhez elvárna az ember egy maradandó szuperhős motívumot.
Bocs, ha kellemetlen perceket okoztam :D
Trackeket akkor már nem is linkelek. Egyébként nem győzködés miatt emlegettem, hogy hallgasd meg.
Én időnként előszedem az Indy zenéket, de mindig úgy alakul, hogy a második részt a legkevesebbszer. Viszont így meg akadt már rá példa, hogy pont az tetszett a legjobban az összes közül.
Ha pedig nincs az a pénz, akkor hát nem fizetek, te akartad, pedig legalább egy sörre a vendégem lettél volna :D
itt kénytelen vagyok közbeszúrni, hogy a nagy zűr kis-kínában a mai napig az egyik kedvenc carpenter-filmem, azon nőttem fel, semmilyen kifogásom nincs ellene, akármilyen blőd is az egész :D
és az album abszolút hallgatható, hangulatos, bár szerintem most van értelme körbenézni ebayen, hátha az első kiadás tulajdonosai megválnának tőle bagóért. lényegében szerintem ugyanaz az anyag lesz.
bocsánat, ezzel a válasszal adós vagyok még: munkahelyem kisebbik termében két denon lejátszó van, ami a gipszkarton korongot is leolvassa akadás nélkül úgy, hogy közben ugrálok az asztalon. denon dvd játszóm van otthon, sok-sok éve hibátlanul működik. ennél sokkal többet szerintem nem szükséges hozzátennem... :) ettől függetlenül ha most ilyen szettet kéne vennem, én szerintem az onkyot hallgatnám meg először.
Annyira jól összefoglaltad Tomikám, ugyanezt akartam írni. Tök jó, hogy kicsit hangzásban eltér A tél katonájától (ami szörnyű volt, így nem nehéz), de az, hogy van benne egy leheletnyi kórus vagy 1-2 keleties motívum, ez még bántóan semmilyen. Ez a legrosszabb benne. Hogy nem is olyan borzasztó mint az előbb említett, de annyira jó meg nincs, hogy kicsit is lelkesedni lehessen érte.
Meglepődtem, hogy Jackman csak kapitány(ok)hoz komponált eddig. Én azt, hittem, hogy több Marvelért felel. Ebből azt szűrtem le magamban, hogy ezeknek a képregényfilmeknek (1-2 kivételtől) eltekintve nagyon egységes a zenei világuk. De most komolyan. Meghallgatod ezt az albumot, simán mehet egy Thor vagy egy Vasember alá is, alig kell módosítani rajta, máris kész az új muzsika.
Hol van már a First Class? Lehet, hogy cimboránknak annyi volt a maximum?
Hoppá, a magyar Huroknak Lucio Godoy szerezte a zenéjét, aki egy relatív ismert zeneszerző Alejandro Amenábar és Alberto Iglesias, illetve Almodóvar környékéről mint hangszerelő.
A zene nekem megvan, ami kevés Carpenterről mondható el, szóval akkor hidd el, hogy ez egy jobb album tőle. :)
Sok éve a csapat egy része ezt a filmet elkezdte amúgy nézni közösen, és szerintem rajtam kívül mindenki látta is korábban, viszont a hőbörgésem hatására mást kerestünk úgy fél óra után, mert sztem a többiek is ekkor szembesültek vele, hogy a nosztalgia addig sikeresen feledtette, hogy mennyire bődületesen unalmas és rossz film. :)
A főtémához: a Terminátor és a Rekviem egy álomért zenéjéért lelkesedő "civilektől" azért megkérdezném, hogy amúgy hallottad az egész albumot? :)
Morricone behozása szintén jó példa, mert az életműve darabjainak mennyiségéhez képest az albumok közül teljes egészében szerintem arányaiban meglehetősen kevés az, ami teljes egészében végighallgatható, ez főleg a régi zenéinél van így. Mondjuk az ismertebbjei többnyire albumként is erősek, de sok másik viszont kifejezetten "kísérleti" jellegű, és akkor ez egy eufemizmus. :D
Holnap jelenik meg egy re-issue a La-La Landnál a Nagy zűr Kis-Kínában zenéjéből. Valaki hallgatta már, tud esetleg kapaszkodót adni nekem, hogy mi jó abban a zenében? :D A haver akart venni nekem egyet belőle ajándékba, de én nem bírtam végighallgatni... :D
50-től 80-as évekig sok zenét hallgatok önszántamból is, van, amikor egyben felfrissíti a filmzenei ráhangolódásomat, melyben olykor az is közrejátszik, amit Thomas Powell írt, hogy azt hallgatja, milyen filmhez/jelenethez passzolna :)
Nézőpont kérdése, hogy ez szerencse-e, mindenesetre nekem nagy "szerencsém" van, hogy külföldiül alig tudok, úgy értem tudok, vagy tudnék, ha akarnék, de egyrészt túl lusta vagyok hozzá, másrészt a nyelvérzékem, legalábbis szóban(!), nagyon katasztrofális (levelet kaptam lájf típusú vagyok). Egy szó, mint száz, külföldi zenéket emiatt majdhogynem úgy hallgatok, mintha filmzene lenne, azaz csak a hangulatra hagyatkozom, így aztán mindegy is, hogy miről szól, pláne, ha a szöveg totál kamu :D
www.youtube.com/watch?v=ELj_pCXrjCQ www.youtube.com/watch?v=DZaqNziGS4w Magyar számokat ebből kifolyólag már valóban ritkán hallgatok, bár utóbbi időben mégis elkezdett néhány dal szövegtartalma/megfogalmazása is foglalkoztatni.
Morricone emlegetésével megtaláltad a legnemszeretettebb mégis közkedvelt zenémet: A profi. Sem a zenéjét nem bírom, a filmet nézve meg még inkább erősödött bennem ez az érzés. Egyszerűen nemcsak hidegen hagy, de vissza is taszít. Ellenben a jó-rossz-csúf és hasonlók jöhetnek vég nélkül :) Zimmer tanítványaitól már válogatok (akár csak belehallatás módszerével), magától Zimmertől viszont csak meghallgatás után válogatok ki nem tetszőket (pl. Acélember). Ellenben John Powell nemhogy kivétel, de tőle szinte akkor is kell minden, ha nem különösebben jön be (pl: Jumper)
Nem tagadom, Henry Jackman kicsit most meglepett a Captain America: Civil War zenéjével. Hangszerelését tekintve inkább az Alan Silvestri féle első rész klasszikus megközelítését alkalmazza, semmint az általa elkövetett második epizód effektzörejét, noha a Tél Katonája motívuma rendre visszaköszön. Mégse nevezném egy markáns műnek, mivel a Winter Soldiernek legalább volt karaktere a másik címszereplő témájával és ezért nálam simán hoz egy bűnös élvezet szintet mind a mai napig, ebből viszont semmire sem emlékszem. Viszont ahhoz hasonlóan a képek alatt biztos ellátja a funkcióját és értékelem, hogy egy kicsit kimozdult a szerző a komfortzónájából. 6/10
99%-ban én is filmzenéket hallgatok, mivel egyszerűen nem tudnak lekötni azok a számok, albumok, amelyeknek szövegük van és inkább tekintem zenei terméknek őket, mint zenei műnek.
Persze akadnak kivételek, mint Michael Jackson, The Queen, vagy Peter Gabriel művei és azok a számok, amelyekre egy-egy filmben figyeltem fel, jobbára Guy Ritchie vagy Tarantino művei alatt, esetleg egy előzetesben. Ezekben is jobbára a filmszerűséget keresem, hogy akár valamilyen film alá is be lehetne őket rakni.
Az első:
Még a múltkori témához hozzászólva, hogy ki mit hallgat nem filmzenén kívül. Csak én vagyok ilyen mániákus, hogy más jellegű zenét nem nagyon hallgat? :) Ha nem filmzenét hallgatok, akkor más szimfonikust, vagy ugye trailer vagy játék zenét. A gyűjteményemben nagyon kevés a kakukktojás van, például Queentől a Princes Of The Universe eleje, csak az részlet, ami a Hegylakó sorozat elején hallható, a többit levágtam kegyetlen barbár módszerrel :) Meg néhány sorozat zenéje, amiből leginkább Chuck zenéje lóg ki a sorból, de mivel kedvenc sorozatom ezért, muszáj volt beszerezni belőle néhány tracket. De persze ez nem azt jelenti, hogy nem viselek el más fajta könnyűzenét, csak önszántamból ilyeneket soha nem hallgatok. Bőven elég, ha máshol hallom őket. Amikben szoktam felfedezni némi örömöt azok a retro zenék, némelyik rock vagy pop szám. Főleg a régebbiek, mert a mai zenék hidegen hagynak.
A másik:
A mostani témához hozzászólva, igazából, ami zavarni szokott és nem szeretem és híresek azok a Morricone és Zimmer féle hangzásvilágból való zenék. Morricone-tól jó példa és mindenki zabálja, A Jó, a Rossz és a Csúf témája. Nekem túlságosan idétlen. Zimmertől és tanítványaitól, meg nagyon sok van ami túl sok vagy túl modern nekem. Szóval nem véletlenül állnak tőlem a legtávolabb a nagy zeneszerzők közül.
Mondjuk engem az jobban meglep, hogy milyen filmzenéket kerültök el, furcsállom is, de hát nem vagyunk egyformák :)
Ilyen szempontokat is figyelembe véve már sokkal összetettebb a kérdés.
Egyrészt a nagyon/túl népszerű filmzenék nem véletlenül népszerűek. Szerintem nem csak bele van magyarázva, és lesz csupán emiatt kedvelt, hanem meg is van érdemelve a magasztaló szövegek jelentős része.
Másrészt sokaknál kiütheti a biztosítékot, hogy a közkedveltek java annyira tematikus, és szinte csak erre építő, hogy a tömeghallgatóság legtöbbje nyilván a "Main Title"-ek miatt emeli ki magát a filmzenét is. Továbbá ehhez adódik, hogy a filmzenéket önmagában is kedvelő "fan-szakemberek" :) (mint mi) kiakadhatnak azon, hogy minek kellene megismerni az adott hypeolt muzsikát különállóként is, ha egyszer annyira nyomatva van (pl koncerteken), hogy már-már akkor is ott van a fülében, és ismeri, ha nem is akarja :) Pl. az utóbbi évtizedből a Karib zene lett olyan, hogy akkor is ismeri mindenki, ha nem ismeri :)
Harmadrészt jó a megközelítésed, és nincs is kifogásolva, hogy aki nem ismeri a legnépszerűbbeket, az ne értékelhetne filmzenéket. Egyszerűen annyira szubjektív ennek is, mint mindennek a megítélése, nincs is ezzel gond. És ebből a tekintetből tök jó szemléletű az oldalatok is, ahol ki-ki külön értékelheti a filmzenét, ha akarja.
A gond akkor lenne, ha valami úgy lenne megítélve, hogy ne lenne megismerve egyáltalán.
Tehát nem az a baj, ha az éttermi étel milyenségét megítéli az, aki nem szakács (hiszen enni, ízlelni tud), hanem az, ha rámondaná mondjuk a sóskára, hogy milyen pocsék étel, miközben még életében nem kóstolta (nemhogy készítette volna)...
Negyedrészt Tarantino filmjeit sosem értettem, hogy mi jó bennük, Ponyvaregényt egyszer láttam, nagyon rossz :D úgyhogy osztozunk a köveken. de pár kavicsot azért így is visszadobok, mert a Becstelen Brigantyk jó volt.
Ötödrészt, hallgasd meg az Indy II.-t, na, lécci :D
Hatodrészt, így ahogy tovább gondolkodtam. John Williams Superman-jét képtelen vagyok megszeretni, bár még így is többet ér, mint Zimmer acélzenéi, amiben valahogy nem érezni a karaktert (annak ellenére, hogy a film által is egész más szemlélettel van megközelítve a címszereplő, mint anno - lényeg a lényeg, Superman számára nem való a batmani megközelítés, mint ahogy anno nem volt való Batmannek a supermani viselkedés, hiába lett tőle képregényesebb a régi film - igaz attól még nagy bajom nincs vele, csak az új jobb)
Sokadrészt egészen elkanyarodtam, de nem a kövek elől, szóval jöhetnek ide is :D majd dobok vissza valami keményre száradt kenyeret :D
Elküldve: 2016-05-08 14:08:40, 
