A helyesírás bizonyos értelemben engem is ki szokott akasztani.
Kiakaszt amiatt, mert én pl mindig jó voltam belőle :) a mondatszerkesztéseket kivéve, mert azok sokszor lettek nyakatekertséggel jellemezve, vagy épp mesterkéltséggel, ami anno még az érettséginél is rá lett írva az értékítéletnél :) és egyet is értek vele, való igaz.
Ami miatt viszont visszavonom a kiakadásaimat (amellett, hogy senki sem hibátlan) az az, hogy amikor egyesek megértik ugyan mások mondanivalóját, akkor is elkezdenek a helyesíráson lovagolni, holott saját maguk jelzik, hogy "Értem, hogy mit írsz, de azt nem így kell!" (és ez mind időt vesz az eredeti téma átrágásából). Erre a "töménytelen" tök jó példa. Ha valaki használatba is veszi ezt a változatot, akkor sem szólnék rá. Mindez a netes párbeszédekre vonatkozik.
Ellenben nálatok (is) hatalmas plusz pont az ilyenekre való odafigyelés, mivel az oldalon megjelenő elemzések egyoldalú kommunikációjúak (szép szó :D), ráadásul ahogy írod, rajongók általiak.
Ami viszont szinte mindig kivételt képez, az maga a nyomtatott formátum, legyen az könyv, újság, vagy tábla, vagy kirakatba helyezett szöveg stb. na azok tényleg ne legyenek már helytelenek.
Kiegészítés: Nyugodjatok meg, mert eddig egész jó volt az a szint, amin toltátok, és ez valóban nem az "egész jó volt" szint volt :D érted a szósorrendet, igaz? :)
Ami kimaradt (de csak, ha marad a színvonal): Tömjéntelen olvasótok egyike maradok (úgy értem nem tudtok innen kifüstölni sem) :D
Nemrég beszélgettek mellettem helyesírás témában, hogy vajon a városnézőbuszjegy szót hogyan kell leírni, s leírásaiban mit is jelenthet:
tehát a városnéző-buszra is buszjegy kell, de mégsem mondjuk azt, hogy városnézőbusz-buszjegy
viszont semmi más változat nem jó, mert a legközelebb álló városnézőbusz-jegy nem buszjegy a városnéző-buszjegy pedig csak a buszjegyek utazását teszi lehetővé...
szóval vannak érdekes témák a nyelvtanban is :)
Na, de, haggyjj íjrak mán vanami filmzeneiset is :)
Fogorvosnál a háttérben szólt a "The Hanging Tree". Egy remi volt, és feltűnt, hogy mennyire jól remixelhető. Viszont nagy különbségeket az ilyenekben nem szoktam találni, de tényleg mind egész jó, nekem legalábbis tetszenek:
www.youtube.com/watch?v=38gZvd9eW4k www.youtube.com/watch?v=PIP0GfRcOJ0 www.youtube.com/watch?v=YNrBBfqWpzE Nem tudom, hogy ott mi szólt, neten ezeket találtam, de lehet, hogy valami más változat.
Alapvetően én akkor folyamodom csak az ilyen megoldásokhoz, ha a film valamilyen értelemben zavarba ejtő, vagy esetleg egy kísértetiesen hasonlító társához képest valamivel több, esetleg kevesebb és érzékeltetni kell azt a nüansznyi differenciált. Egyébként, ha ez vigasztal, nekem is fura.:)
Csak hát ugye így 100-ból adsz pontot, ami marha sok, a 65 vagy a 70 nehogy már túl széles mérték legyen. Még a 60-65-70 léptékű skálát aláírom, mert néha nálunk is elférne fél pont. De persze ez a ti dolgotok, csak nekem furcsa, kicsit biztonsági játéknak tűnik. :)
Jókat írtál!
Egyébként szerintem a néző az, akinek véleménye van, a kritikus meg az, aki meg is tudja fogalmazni - és nem csak ilyen "eccő meg lehetett nézni" szinten, mint a sima nézők szokták.
Mi nem igazán tartjuk kritikusnak magunkat ettől függetlenül, a FB-ra sem raktam még ki úgy soha linket, hogy tessék, itt a kritika. Mi rajongók vagyunk, akik leírják a véleményüket, ahogy bárkinek van erre lehetősége, csak mi esetleg nem ilyen "egész jó volt" szinten toljuk.
Meg amire büszke vagyok, hogy a helyesírásra bárki másnál jobban odafigyelünk már hosszú évek óta (nem megy ki úgy írás, hogy ne ellenőrizte volna vki az íróján kívül), mert szerintem aki például (hogy egy tipikus hibát írjak) a töméntelen és a töménytelen közti különbséget sem tudja, az ne nagyon húzzon le filmeket, mármint fórumokon kívül. Elvégre egy rendező hónapokat-éveket tölt el egy projekttel, és ez jóval nagyobb feladat (még ha rossz is lesz a film), mint kicsit foglalkozni a helyesírással annak, aki cikkeket/kritikákat ír.
"...azt kérdőjelezik meg, hogy mi szükség is van a kritikusokra."
Voltaképpen, akik így állnak hozzá, azokat is lehet érteni, pontosabban lehet érteni, hogy mire gondolnak.
Ugyanis ahogy egyre jobban haladunk előre az időben, úgy egyre inkább lehet/lesz véleménye mindenkinek. Egyre inkább közzé is teheti ezt, így egyre inkább lesz mindenki kritikus is egyben, míg végül (bizonyos érelemben) mindenki a saját maga létjogosultságát fogja becsmérelni, kritizálni...
Ez a tendencia, ez a jelenség pedig nekem ténynek tűnik. Ezért, ha a (bármilyen területet érintő) kritikai szakma nem is forradalmasítja magát, én simán forradalmasítom például saját magamban.
De hogyan is?
Bármilyen téma összképéhez hozzátartozik bármilyen kritika, akár negatív, akár pozitív. Lényeg, hogy mind-mind rávilágít egy olyan területre, részre, ami esetleg elkerülte a figyelmemet. A véleményekhez, ha indoklások is születnek, akkor olyankor át tudom érezni az ellentétes megítélések mindegyikének az igazságát is.
Voltaképpen a kritikusok megkérdőjelezői azt rontják el, hogy abból indulnak ki, hogy nekik mi jön be s mi nem, talán meg is indokolják véleményüket (függetlenül attól, hogy az indoklás mondjuk akár csak fanatizmus), egyszóval ők maguk akkor éppen kritikusok, akik nem a művet elemzik, hanem egy másik elemzést, amivel nem értenek egyet.
A magamban lezajlott forradalmasítás voltaképpen csupán annyi volt, hogy amiről csak akarok, képet szerzek innen-onnan, de az értékeléssel nem foglalkozom, mert végső soron minden alkotás minden eleme elemezhető, megmagyarázható, de értékelni, majd magamban értékelem aszerint, hogy mi tetszett benne s mi nem.
Ez utóbbira tökéletes (de nem saját) példa, amikor Bíró Zsolti elemezte a saját magában (Zsoltiban) lezajló Birdman zenei jelenséget egy élő koncertet szóba hozva.
A Dirk Gently-t is szóba lehet hozni :) Tök jó dolgokat tudtam meg a zene születésének körülményeiről, és ezeket köszönöm :) Egyszóval a kritikára ilyenek miatt szükség van. Az értékelésre is persze, csak azzal nem különösebben foglalkozom :)
Pl.: Visszatérve a Birdman-hez. Azt is meg kell ahhoz hallgatni, hogy tudhassam róla, hogy rossz, azon kívül, hogy tudhassam azt, hogy a kritikusnak rossz ;) Amúgy meg nem hiszem, hogy ne lenne rossz mindenkinek :D
Igen, ez amolyan kivételes eset, mert általában én is igyekszem egy jól behatárolható értéket adni.:) Kezdetben 70-75% volt a film, csak aztán egyre több baromsága jött velem szembe, ahogy próbáltam megfogalmazni róla a gondolataimat, és így lement 65-re, de azt meg már keveselltem, a 70-et meg sokalltam, így lett az a végleges, ami.
Olvastam amúgy a cikket, és nem is volt alázó, csak hát rajongóknak nem lehet eléggé finomítani.
Azt persze továbbra sem értem, hogy miért asszem 68 százalék lett, amikor lehetne mondjuk 68,3 is. Előttem van, ahogy napokig vívódsz valaminél, hogy hát ez most 57 vagy 58 százalék volt-e: "Á, nem volt ez olyan jó, hogy 58-at kapjon, de 57 simán megvan.
Az olyasmi sem rossz, hogy "mert te nem ismered a képregényeket, el kéne legalább egyet olvasni!" Meg el kéne látogatni Amerikába is, hogy biztos beszívjad a fílinget, nem? :D
[előzmény: (23328) Thomas Powell, 2016-03-25 23:06:04]
Jajj, ne is mondd! Hogy mi mit kapunk a BvS kapcsán, mert nem úgy értékeltük, ahogy várták (pedig én még kifejezetten megengedő voltam a filmmel kapcsolatban) és már a premier előtt elkezdődött a szerecsenmosdatás. Még javasolták is, hogy nézzem meg még egyszer, hogy lássam végre milyen nagyszerű film is ez (másodjára mondjuk tényleg jobban tetszett, de azért annyira nem). Az elmúlt két napom jó része azzal ment el, hogy kulturáltan válaszoltam ezekre a megnyilvánulásokra, amelyek azt kérdőjelezik meg, hogy mi szükség is van a kritikusokra.
Viszont legalább Zimmerék zenéje beállt egy stabil 7-esre. De nagyon remélem, ha Affleck önálló Batman filmet csinál majd, akkor nem ezt a Junkie gyereket viszi magával, hanem az Argo után Desplat. Habár oda szerintem pont a producer Clooney vitte, és ahogy nézem Géza következő rendezésénél zeneszerzőnek a Tolvajok városa után ismét Harry Gregson-Williams van megjelölve, aki meg továbbra is egy lutri kategória.
Azt írja a Vox-FB-on egy srác a BvS kapcsán, hogy milyen dolog már, hogy a premierkor kiraknak egy negatív kritikát a filmről. Én nem is tudom, hány napot várjanak azok a véleményük közlésével, akiknek nem tetszik egy adott film, hogy a bemutatót biztosan ne árnyékolják rossz vélemények. Neki is be mertem volna írni persze, csak nem mai hozzászólás, nincs már jelentősége, meg pláne külsősként nem szólok be az olvasóknak. :D Mondjuk ő már nem is az, mert nem veszi többet a lapot a rossz BvS-értékelés miatt. Ez olyan, mintha a Birdman-score (egyetlen) rajongója nem olvasna többet minket.
Ja, meg egy kis bulvár. Clooneyt lekapták, ahogy ad egy puszit egy szőke nőnek, miközben átkarolja, és most megy a megcsalásos sztori a médiában. Az nem érdekes, hogy a paparazzik egyik első számú kedvence BIZTOSAN nyilvános helyen, az utcán csalja majd a nőjét, ahogy az sem, hogy Desplat is ott van pont mögöttük a fotón, a nő meg állítólag az ő felesége, és valószínűleg közösen vacsoráztak, és a búcsúzkodást fotózták le bizonyára.
Mondjuk, hogy ezt a két bekezdést a túlreagálás ténye köti össze. :)
Nah, megnézve a Bvs-t némileg realizálódott bennem a Junkie-Zimmer banda munkája. A film alatt alapjában véve helytáll, de néha annyira leugrik a képekről, főleg - az egyébként jó - "IsShe With You?" rockos nyitánya, hogy az már zavaró. Viszont kivételesen nem volt hiányérzetem, hogy mi maradt le a filmhez képest az albumról (ellenben a Man of Steellel), habár a főbb motívumokat tekintve az album továbbra is semmilyen.
Ez az Eddie the Eagle tényleg nagyon jó kis korai szintis zimmeres móka, sztem meg is adom rá majd a nyolcat. Albumként olyan 7, de a film után biztos felmegy 8-ra.
Gods of Egypt - Marco Beltrami: Az a helyzet ezzel a zenével, mint pár olyan szerencsétlen társával, amelyek egy buktához készültek. Mert ez igenis egy erőteljes, helyenként nagyszabású és igen kellemes hallgatni való. De mivel a filmet temették, így a zenéje is erre a sorsra jut.
Az első fele nem annyira erős, de kb. a 11-12. számtól nagyon összeszedi magát a muzsika. A "Chaneling Zaya" és az "Obelisk Fight" például nagyon szép tételek.
Ahhoz eddig sem fért kétség, hogy Smith egy jó színész. Kár, hogy az isten ilyen szélsőséges gondolkodású asszonykával verte meg.
Amúgy kíváncsi vagyok majd a jövő évi Oscarra, hogy az eltervezett újítások (feketítés és stb.) mennyire lesz jelen. Nem mondom, hogy nem kellene több jelölt tőlük, de ahhoz kellene több film is. :D
Megnéztem a Fekete misét, amihez ugye JXL írta a score-t. Igazából tűrhető alatta (10/6), bár elég sokszor ugyanaz a motívum van variálva, de lehet, hogy ebbe a nem akciózenei irányba lenne értelme elmozdulnia. De máshoz viszont nem nagyon fogják hívni, mert nála is az van, hogy túl fura egy ilyen műfajú filmnél a jelenléte, kábé mintha majd az Infernót mondjuk Christopher Lennertz jegyezné. Kinek jutna eszébe, hogy kipróbálják? Christophe Becknek szerencséje van.
Most hallgatom újra a Man of Steelt, és a BvS tényleg gyengébb, nem a korábbinak az emlékét szépítette meg az idő.
Illetve láttam még a The Giftet is, ami alatt az egyébként inkább érdekes, mintsem kiemelkedő, kortárs zene jellegű score több helyen kifejezetten kiemelkedően teljesít, így a film után az megérdemel egy nyolcast, de önmagában nem annyira áll meg. Az Enemyhez is ez a két szerző írt zenét, és ez sokkal jobb, nem olyan művészieskedő.
Anyunak rasszista kirohanásai vannak? :P
Hol van ilyenkor Amerika kapitány?
Értem én :) ... amit viszont nem, hogy úgy általánosságban honnan jött ez a Smith utálat / világutálat Smith részéről.
a napokban néztem meg smith concussion-jét és a feje tetejére állítottam saját világomat, mert anyunak adok igazat. persze nem a rasszista kirohanásában, mert mocskosul félrement. mind a film, mind smith megérdemeltek volna egy jelölést. azonban ha megnézed egyből rájössz, hogy nem oscarékat kellett volna baszogatni, hanem az nfl-t. 100% hogy az ő kezük van benne, hogy ez a film egyrészt nem kapott nagyobb hírverést, másrészt megfelelő díjakat. a botrány, amit a film feltár amerikában nyilván jól ismert dolog, azonban szerintem európában pl teljesen új rengeteg embernek(köztük nekem is, pedig én nézem az nfl-t). és nem hiszem, hogy hiányzott volna nekik hogy feltépjék a régi sebeket. már csak az is elgondolkodtató, hogy egy smith/scott fémjelezte film potom 35 millió dollárt tud büdzsére összekaparni. egy avengers filmnek ennyi a marketingje. lehet én gyártok összeesküvés elméletet, de szerintem van benne valami.
Ja, hát zenéből, ha a régieket is belevesszük, akkor egyértelmű, hogy az Elfman féle Batman az igazi (nem a Batman-ek közül, hanem úgy általában a szuperhősös filmzenék közül), és a Williams alkotta Superman.
A témánál maradva egy rövid kérdés: Hancock? :) ... az X-men 3 mellé?
Akvamen-hez: Van egy regényből készült régi film (talán orosz) A kétéltű ember. Már nagyon régen láttam, de gyerekként tetszett, bár eléggé lehangoló stílusú, így a klasszikus értelemben vett (amerikai) szuperhősös filmek között.
Illetve a kisiskolás fantáziámat még a gumiember (vagy mi) mozgatta meg :)
meg is van (Plastic man):
https://www.youtube.com/watch?v=wIoHDB1FUOM De istenigazából ezek a karakterek mind távol állnak tőlem beleélhetőség szempontjából, melyek közül Nolan egész ügyes kivétellé varázsolta Batman-t.
A zenei főtémák kérdéskörét tárgyalva pedig (teljes album ide vagy oda) szerintem semmi más műfaj nem igényli annyira a Main Title track-et, mint a szuperhősök történeteiről szóló filmek, mert ha a zenei összkép nem is az igazi, legalább egy ilyen főmotívumra szüksége van egy ikonikusnak szánt karakternek.
[előzmény: (23308) Kulics László, 2016-03-19 18:29:45]
Elküldve: 2016-03-26 22:24:42, 
