Nem tudom mi lelhette Michael Bay-t, de most Pistát mellőzte és Lorne Balfe-t kérte fel a 13 Hourshoz. Persze ez érdemi különbséggel nem jár és már az első két hangjegy után elfelejtettem az azt megelőző hármat, de közel sem olyan katasztrofális, mint a Terminator volt.
Az Infernora és a BvS-re kíváncsi leszek én is, noha az utóbbiból napvilágot látott részlet nem győzött még meg teljesen. A Pandánál maradva viszont másodszori meghallgatásra sem érzem azt, hogy a meglévőket egyáltalán variálná, inkább csak újrafelhasználja, erőtlenebbül, tompábban (például a szinti a lentebb linkelt tételnél engem kizökkent a wuxiák világából). Az újak közül meg a főgonosz Kai sík egyszerű, 3 hangos motívuma ér valamit, de a hangszerelést és intenzitást Zimmeri mércével is gyengének érzem.
Például itt van a második részből ez:
https://www.youtube.com/watch?v=yHmkN_nZp9M Másfél perc alatt hihetetlen játékosság és erő sugárzik a zenekar játékából. És sorjáznak az albumokon az ehhez hasonló tételek.
Mondjuk tegyük hozzá, hogy nálam az első két rész zenéje kőkemény 10/10-es, és már az első hangjegytől beszippantott mindkettő (anno pont ezért is néztem meg moziban az első részt, mert annyira felcsigázott a score, ellentétben a trailerekkel), itt viszont fáradt önismétlésnek hat csak az egész. De továbbra is fenntartom annak a lehetőségét, hogy a film után sűrűn mea culpázom majd.:)
Szerintem nem olyan vészes a helyzet, ahogy írod. Az nekem is feltűnt, hogy John Powell nélkül kissé sótlan a végeredmény, de szerintem a meglévő témákat szépen variálta Zimmer. (Az más kérdés, hogy az újak erőtlenek), de nekem nem volt rossz évindítás ez a zene. Meg épp most néztem, hogy 3 film zenéje jön még tőle az évben. Ezekből az Inferno-t várom a legjobban. Az albumon lévő betétdalok közül a 'Try' idegesít a legjobban, de mivel ott van egy ázsiai énekes is a dalban, így gondol azt a stúdió erőltette. A Kung Fu Fighting 2 verziója szerintem vicces, meg amúgy én a régebbi score-ok esetében is hiányoltam ezt, mert összenőtt ezzel a mesével. Viszont legalább nincs remix, ennek örülni kell.
Nekem kicsit úgy tűnik, mintha ennél a zenénél több színű ceruza is használva lenne, mint korábban (nem hangszerelésben értem, hanem érzetben, hangulatban), viszont Zimmer nem tud velük rajzolni.
Vannak benne tök jó kis részletek, de nem annyira egész ez az egész :), mint a régebbiek, s nemcsak azért, mert Powell neve nem olvasható (azaz tényleg hiányzik belőle a keze nyoma).
Ha előzetes hozzáállásról beszélünk, akkor én is rosszabbra gondoltam. Harmadik folytatásként, témák meghagyása mellett nem is nagyon van lehetőség újat adni, de talán szükség sincs rá, szerintem nem rossz hallgatnivaló, na :) annak ellenére, hogy a 2. rész zenéjének azért legalább sikerült lépnie a lépcsőn egyet.
A Jaded track második fele pl. simán egy évértékelős-megemlítős megmozdulás :)
www.youtube.com/watch?v=dtg19r8vkVw#t=2m09s [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-01-23 10:55:08]
Számomra a Spider-man score-ja - a filmhez hasonlóan - a részleteiben jobb, mint összességében tipikus esete, mert remek a hangzása, nagyszerű az Elektro-téma és néhány kisebb motívum is említést érdemel, de szegény megboldogult Horner zenéjének a nyomába sem ér (ami ha a rajta dolgozó komponista brigádot nézzük, elég karcsú), viszont vannak remek pillanatai. Eme pandalírozásban sajnos még ilyet se fedeztem fel. Szerintem Zimmer ezt rohadtul félvállról vette.
Korrekt lett szerintem, én rosszabbra számítottam. Azzal én is egyet értek Powell nélkül nem ugyan az. De legalább hallgatható, ami nálam nagy szó Zimmer esetében :) Nem úgy mint az utolsó pókember film zenéje, az nekem hatalmas csalódás volt anno, ami filmben még elment, de albumon ááá. Na azóta máshogy állok hozzá egy Zimmer albumhoz, így negatív csalódás kisebb eséllyel ér engem :)
Azt hiszem meg is van az idei év első (és remélhetőleg egyetlen) ordas nagy csalódása a Kung Fu Panda 3 képében. A zene ugyanis pont egy John Powellel kevesebb, mint a két klasszikus előd, ez pedig még egy Hans Zimmer esetében is - aki ugyebár pont egy animációs film zenéjéért nyert Oscart - harmatos teljesítmény. Vagy legalábbis most pontos képet kaptunk arról, hogy mi lett volna, ha Powellt már 2008-ban sem hozza a fedélzetre. Egyszerűen hiányzik az egészből az a fajta zenekari virtuozitás és játékosság, ami Powellre jellemző, és ami az első két rész zenéjét is felejthetetlenné tette, helyette viszont Zimmer semmi mást nem hozott, csak az egyszerű rutint, az ezerszer ismert paneleket, amelyek korrektek ugyan, de semmi több. Az első két résznek nem egy felejthetetlen akciótrackje van, itt pedig meg kell erőltetnem magam, hogy egyet is felidézzek, és az egész hangzása is egyenesen tompának hat az első két rész után. Nagyon bízom benne, hogy a film majd a helyére teszi egy kicsit, de ez egyelőre 6/10, és még lehet, hogy így is jószívű voltam, mert a betétdalok is jócskán rontanak az egyébként sem rózsás összképen.
az a csávó egy felsőbbrendű istennek képzeli magát. szinte minden mondatából árad a kivagyiság. de valamiért mégis szeretem olvasni és felbaszódni rajta :D továbbá néha olyan angol szavakat használ, amiket még életemben nem hallottam, pedig elég jó angolos vagyok és így tanulhatok is :D
olvastam ezt a művét is. mocsok erős az a frizbi. színtiszta 5 csillag az első kategória, de talán még ő is beláthatná, hogy ez a score nagyon működött a képek alatt.
[előzmény: (23040) Bíró Zsolt, 2016-01-22 04:41:14]
Nem írsz többet másra csúnyát?...
Na, abban biztos lehetsz! :D
Ide többet nem írsz... :)))
De visszakönyörögheted magad ;)
Büntetésed legyen, hogy innentől kezdve az összes hozzászólásodat csak egy nagy idézőjelben írhatod meg XD
Elnézést Főszerkesztő Úr! :)
Nem kívántam felkelést szítani, kapitány! ... megyek tovább padlót súrolni :)))
Előjött közben a nappali, kulturáltabb énem: szóval bocsánat, szimpla véleménykülönbözőség okán nem írok többet másra még viccből sem csúnyát, mert akkor ugyanolyan leszek, mint akiket anno ilyesmi töröltem. :) Kivételt képez ez alól természetesen a Filmtracks szerkesztője, illetve ha a Birdman vagy az "Undor" the Skin score-járól van szó.
Filmajánlót itt mondjuk nagyon ritkán olvasni, de egyértelmű is, hiszen nem ez a téma itt :)
Magam is csak azért hoztam szóba, mert szinte teljesen egy időben ismertem meg a Híd Terabithia földjére filmmel, amiben a zene is megtetszett (korábbról is már ismertem külön, de akkor nem hatott - meglehet, talán most is csak a film kifejezetten erős témája miatt).
A Hősök viszont alapból olyan volt, hogy a zenéjén abszolút átsiklottam, annyira bevonzott a történet (eleve valószerűbben van megfilmesítve, mint a Terabithia). Ami viszont kapásból szembetűnt, hogy a 80-as évek zenéi egészen mély és így fontosabb színezetet kaptak tőle (az a jelenet, amikor a "bikucsunáj" szól, amikor átmosódik a stúdiófelvétel és a gyerekek rádiózása, az fantasztikus, hát még a film zárása...) . Valamint a másik, hogy végre olyan európai film, ami úgy marad tagadhatatlanul európai, hogy a hollywoodi jegyekből csak a valóban szükségeseket, (de nem a kényszerűség okán, hanem) a pozitívumai miatt kihagyhatatlan elemeket hagyja bent.
("A világ legnagyobb lombháza")
A vicces az, hogy nem rád utaltam azzal (mondjuk még viccesebb lenne, ha rád utaltam volna :D), hogy ezt írták a zenéről, hanem valamelyik külföldi oldal kritikájában láttam, még csak nem is hozzászólásban. Talán a Movie-wave-en, passz, de emiatt is raktam hátrébb a meghallgatásra várók listájában.
Mivel az utóbbi időben ennek a Daniel Pemberton gyereknek rendre élvezetes score-jaiba futok bele, próbát tettem ezzel a 2011-es horrorhoz írt szerzeményével. Röviden talán úgy tudnám jellemezni, hogy kissé olyan, mintha Christopher Young készítette volna a The Village score-ját James Newton Howard helyett: egyszerre gótikus és drámai, és szerencsére egyszer sem megy át jellegtelen nyekergésbe. A filmre a napokban igyekszem sort keríteni, de anélkül is ez egy nagyon erős 7/10-es.
Pedig már vártam azt az oldalba rúgást, mert egyből magamra ismertem. Egyébként a korábbi értékelésemet tartom a zenével kapcsolatban: külön hallgatva is és a film alatt is kellemesen elcsordogál, néha pedig a Zimmeres hatás érződik, de ez gyanítom inkább felsőbb utasításra történhetett, ha már a rendező vele szeret általában dolgozni. Azért még így az évértékelés írása közben lepörgetem egyszer, hátha lassú víz partot mos kategória lesz nálam.
Music as Written for the Film: **
Music as Heard on Album: FRISBEE Overall: *
Emlékszem, régen én is ekkora pöcs voltam például horrorzenék kapcsán, hogy tojtam rá, ha az ilyet igénylő film alatt jól működött a zene, és kizárólag önálló hallgatnivalóként kezeltem mindent, de talán nem nagyképűség kijelenteni, hogy mostanra már zömében tudok különbséget tenni az "incredibly talented composer" (ezt így leírták!) Joseph Bishara-féle blöffök és a tényleg jó horrorzenék közt.
Na, ez a téma meg is ihletett.
Nekem ő már sajnos uncsi (legalábbis az ilyenkor játszott témái azok, bár ahogy látom, változott a repertoár), így nem mentem, de attól még sok zenéjének vagyok/maradok nagy rajongója. A friss zenei élmény Hateful mondjuk nem lesz ilyen, az nekem túl monoton (10/6), feledhető főtémával, de már csak a "La Lettera Di Lincoln" című szépséges rekviemért sem fogom tőle sajnálni a szobrot, ha most végre megnyeri. És ez az ember kapott mindössze egy életmű-Oscart ("adjunk neki, még mielőtt meghal"), miközben Ollé kétszeres oscaros, Reznor is kapott, meg a legviccesebb: Anne Dudley a The Full Montyért. Na, nem mintha a (kigyűjtöttem :D) "You Sexy Thing", a "You Can Leave Your Hat On", a "Hot Stuff" vagy a We Are Family" nem lennének jobbnál jobb Anne Dudley-szerzemények.
Nekem persze van kialakult önálló véleményem, de mindig örülök annak, ha meg vagyok erősítve valamiben akkor, amikor bizonytalan vagyok, hogy vajon másnak is annyira tetszik-e az adott mű, mint nekem, vagy csak én vagyok túl lelkes. Ilyen volt az Elysium, talán a Felhőatlasz vagy a Gravitáció is zeneileg, most a Cinderella, illetve külön hátbaveregetést ér a sicariós vélemény, aminél jobban magam sem tudnám kifejezni a hatását. :)
Ha már spanyolok. Akartam róla írni kritikát, de egyelőre nem lesz, mert annyi vár rám, szóval addig is itt köszönném meg annak, aki ajánlotta a Hősök című spanyol filmet, amiről szerintem máskülönben soha nem hallottam volna, ami azért nagy baj, mert egy kifejezetten rendkívüli, kilencpontos műről van szó. Arnau Bataller score-ja is kellemes volt alatta.
Elküldve: 2016-01-25 18:25:36, 
