Rémlett, hogy vki már írt róla itt is, így visszakerestem. Szerencséd, hogy idézőjelbe tetted a zimmerest, meg nem az egészre vonatkoztattad, csak néhány trackre, így te kimaradsz a felvázolt oldalba rúgós körből. :DDDD
Igenigen, ez a track is rajta van a Winnetou-melódiákon, kellemes. Érdekes, hogy a Tron jutott eszedbe. :)
A másik linkelt Böttcher-darabot nem hallottam még, de jó ez a picit "funkys" NDK-s westernzenei stílusa is. :)
Asszem, utána kell már néznem/hallgatnom jobban a meister munkásságának. :)
Épp most írom az e havi Vox-rovatot, és szégyenszemre mentegetőznöm kell, amiért sajnálatos módon kimaradt ez a zene az ottani éves filmzenei top 10-es listáról, mert szimplán elfelejtettem meghallgatni. Holott ez egy kifejezetten nagyszerű album, szinte minden track élményszámba megy, a "The White Whale Chant" meg kábé minden idők egyik leggyönyörűbb tétele. Sem Velázquez, sem Iglesias (bár az Exodus harmadjára már jobb) nem tarolt a blockbusteri stílusú zeneszerzésben - na, erre számítottam Banostól, csúnya előítélet, erre tessék. Nagyon sajnálom ilyenkor az ilyen alkotókat, hogy megírja élete fő művét, erre a film bukik, és emiatt a zenéje is automatikusan megy a kukába, szinte senki nem hallgatja meg, és csak néhányan figyelnek fel rá. Hát erre is jók az évértékeléseink a kritikákon túl, hogy ilyesmire fel tudjuk hívni a figyelmet. Valahol azt olvastam, hogy zimmeres a zene, ilyenkor úgy oldalba rúgnám azt, akinek valami csak azért zimmeres, mert Zimmert pótolták az adott szerzővel. Ennyi erővel a King Kong meg shore-os.
Ja, eszembe jutott Elia Cmira-interjúnk idevágó részlete:
- Az L. Ron Hubbard novellája alapján készült "Háború a Földön" megítélése mind a kritikusok, mind pedig a moziközönség körében negatív volt. Ön szerint egy népszerűtlen film mennyire vethet árnyékot komponistájára, illetve annak karrierjére?
miután átbogarásztam a 2015ben hallgatott zenéimet, eléggé rácsodálkoztam, hogy szinte feleannyit "törődtem" a műfajjal mint egy évvel korábban. az okát nem tudom. gyenge év volt? megcsömörlöttem volna a rossz zenéktől? mindenesetre idén azon leszek, hogy sokkal kevesebb score fusson el a fülem mellett, plusz a listáitok alapján erős pótlásokba is kezdek majd.
így viszont csak egy amolyan összehányt listával rukkolok elő, rangsor nélkül.
a legtöbbet hallgatott albumok:
cinderella - p. doyle (külön jár egy újabb "bocsesz" zsoltinak, amiért megkérdőjeleztem, mi a fenét szeret ezen a zenén :D)
pas de deux - j. horner
jupiter ascending - m. giacchino
michiel de ruyter - t. morris (ha mégis rangsorolnék, morris zenéje és giacchino "star warsa" volt a csúcs 2015ben)
in the heart of the sea - r. banos
filmzene ami a legnagyobb hatással volt rám:
j. johannsson sicariója volt ez. az operatőrrel egyetemben olyan misztikus légkört kreáltak, hogy 2 órán keresztül jobban féltem a drogkartelltől, mint az ördögtől. önmagában egyszer hallgattam meg, köszönöm többet nem.
zenék, amik hallatán elkeseredtem:
star wars 7 - j. williams
the 33 és wolf totem - j. horner (valószínűleg az avatarra és hét mesterlövészre spórolta a muníciót. utóbbiról még kiderülhet)
jurassic world - m.giacchino (neki el van nézve minden a jupiter miatt)
hiányérzet:
nem találkoztam egy játékzenével sem, amire felkaptam volna a fejem. ez adódhat a fentebb említett okból is, miszerint effektíve kevés zenét hallgattam idén.
és a végén megemlékeznék még egyszer, kedvenc zeneszerzőmről, aki nélkül már sosem lesz a régi ez a világ: nyugodj békében james! :(
Nemrég hallgattam meg a The 5th Wave (Henry Jackamn) albumát, ez is elég gyengusz lett számomra, egy újabb hibrid és tartok tőle a CA: Civil War is valami hasonlót fog kapni. De kár hogy nem Alan Silvestri viszi tovább, bár nem tudom jobb lenne-e a végeredmény egy ilyen darkosabb hangulatú filmnél.
Pár napja volt szerencsém ehhez a mixhez. Én nekem ez így végtelenül leegyszerűsítve, egy hangszerrel, nem az igazi, bármelyik ismert műről legyen szó. Csak ennyit én nem tudok hallgatni. Persze még mindig inkább ezt, mint bármelyik könnyűzenét :)
Nemrég volt itt téma, hogy egy filmzenében mennyire számít a visszaidézhető, vagy akár egyszerűen csak fütyülhető motívum. A kérdéskör összetett, hiszen egy kevésbé tematikus, de hangszerelésben, hangszerkezelésben részletgazdag filmzene sem értéktelenebb a "main title-sedett" :) muzsikáknál. Én persze díjazom a szereplők, vagy cselekmények, jelenetek karakteres zenei ábrázolását, de ez csak a magam véleménye :)
1. Ahogy én hallom/látom: Olyan, mintha mindig csak azt a zenét hallanám, ami megjegyezhető, mintha a fülem csak ezt akarná befogadni :)
2. Hiányosságokra vetíthet rá: Persze a komolyzenei jártasságom elég hiányos, így nyilván egy ilyen összeállítást filmzenéből kellene készíteni ahhoz, hogy érezzem, milyen az a zene, ami megfog a szimfonikus műfajon belül.
3. Profi szerkesztésre utal: A fentieken túl azt is el tudom képzelni, sőt tény is :) hogy a betétek úgy vannak válogatva, hogy ne üssék ki egymást, tehát egy szerzőtől, ha tematikus zene szól, akkor az lesz egy időre a vezér fonal, míg a lágyabb dallamok "csak" aláfestenek.
Szóval egy a lényeg: ez az összeállítás (sőt, az, ahogy össze van állítva, mixelve) igencsak elgondolkodtatott azon, hogy voltaképpen mire is fülelünk egy zene hallgatásakor :) Engem mondjuk simán csak megerősített abban, hogy az 1. pontban megjelölt tematikusságot keresem elsőként... (annak ellenére, hogy itt közrejátszhat a 2-es és 3-as pont is)
Nem ez a poén a videóban, de itt mégis így fogalmazom: Nem lövöm le a poént, de filmzenei vonatkozása is van a mixnek :)
Jó kérdés, ezt lentebb én is felvetettem. Számomra a Burwell-Jóhannsson-Morricone trióból bármelyiket kiütné (jó, még a SW-t is simán, de ilyet nem illik leírni )
Más: Daniel Pemberton Steve Jobsa is beállt nálam egy stabil 8/10-re a film megtekintése után. A nem túl eseménydús filmben is nemegyszer túl nő a képeken ez a hol klasszikus áriákat, hol hangeffekteket felhasználó score. A "Jack It Up" pont a klasszicista és a modern hangzás zseniális vegyítése miatt az év egyik legjobbja nálam, a válogatásszámok pedig legalább annyira illeszkednek a score-hoz, mint Az U.N.C.L.E. embere esetében. Kíváncsian várom a következő munkáját.
Pont most akartam többek között erről is írni. Az imént láttam a filmet és a képeket nagyon szépen aláfesti, a fő motívum pedig szépen, de mégsem feltűnően változik a főszereplővel. Ennek ellenére nálam ez egy erős 7/10-es továbbra is (aztán lehet, hogy még feljebb megy pár újrahallgatás után), mert érdemi újdonság nincs benne semmi, de a minőség valóban magas és ezúttal is tetszenek a szerzőre jellemző finom megoldásai, amelyek nagyon is illenek a filmhez. Az Imitation Game tavaly egy leheletnyivel jobban bejött (már csak a főtéma miatt is) és ennek a struktúrája erősen arra emlékeztet, de mondjuk Burwell helyett valóban jelölhették volna.
Srácok, most hallgattam meg Desplat újabb művét A dán lányt. Hogy a francba nem jelölték ezt Oscarra? Simán befért volna az ötbe. Nem mondom, hogy nyerjen is, de a Globe-on legalább kapott egy jelölést. Semmi újdonság, de a szokásos magas minőséget hozza, valahogy a zavaró sablonok nélkül. Ízig-vérig Desplat, de nincs túltolva. Nekem nagyon bejött. 8,5-9/10.
Az SW-terén mondjuk nekem ez az első olyan zene, ami 8 pontos - persze én abszolút sw-univerzumon kívüli vagyok (egy-két tétel persze tetszett a korábbi lemezekről is - de nem a koncerteken is agyonjátszottak, hanem olyanok, amilyet pl be is linkeltél most -, de az egész album összhatása a hetedik felvonás esetén fogott meg először).
Morricone vonatkozásában pedig teljes mértékben igazat adok. Ez a zenéje nem lett olyan karakteres, mint a régiek. Valahogy nem találtam meg a fonalat.
Két lemezt szedtem elő.
Egy 1998-asat és amit írtál 1999-est. Még csak az elsőt hallgattam meg, most van soron a második, de szerintem nagyban nem fog eltérni, ám sebaj, én bírom ezt a vadnyugati hangulatot :)
Előttem van a préri pora, a sárgás-barnás-narancsos-rozsdás táj, a kosz, a mocsok :) bár a Winnetou filmek azért ennél letisztultabbak, és zeneileg is. Így előttem inkább tájképek vannak a hanganyag alapján, nem lovaglás (egy-két kivétellel), viszont teljes mértékben vissza idézi a mozit, s azon túl engem is belehelyez a világába (ezt szeretem bennük)
Meghallgatnék sok mai filmzenét western stílusban (jó lenne, ha értenék hozzá, hogyan kell ilyet csinálni, mert akkor neki is látnék a komponálásnak) :D
Azt hiszem úgy látod, ahogy magam is :)
Abszolút megértettem az idézett kommentelőt (s te most jobban ki is egészítetted ezt a szempontot), viszont ettől még nem győzött meg arról, hogy a film tessen, mert e tekintetben meg pont úgy vagyok, mint Halmai kolléga: 40 perc után monoton (ezért is írtam, hogy a film olyan volt mint egy két órás trailer).
[előzmény: (23016) Thomas Powell, 2016-01-15 18:24:33]
Ahogy lentebb írtam, Burwellen kívül mindenkit esélyesnek vélek, de egy esetleges kompenzálásként még ő is behúzhatja a díjat, ha a film a többi területen hoppon marad.
Jóhannsson túlontúl újfiú még és a zenéje is a kelleténél modernebb lehet, ugyanakkor ilyen alapon Reznorék se nyertek volna soha Oscart (és Jóhansson még így is jobban megérdemelné, mint ők).
Newman mellett a régóta esedékes díjazása szólhat, és a film temérdek jelölése, noha valóban egy minőségi score, de sehol sincs azoktól a klasszikusaitól, amelyekért már réges-rég meg kellett volna kapnia.
Morricone-nak mindössze egy életmű Oscarja van és az ő győzelme egyfajta kompenzáció is lenne, ugyanakkor a film megítélése nála is közbeszólhat, hiszen Tarantino ezen művéért kevésbé vannak oda és ezek a kritikák a Maestro zenéjét is érintik.
Williams nagy valószínűséggel megint a neve miatt lett jelölve (50.-jére), plusz a zenéje neki is megosztóra sikeredett. Viszont személye akkor is egy nagybetűs intézmény, ahogy a Star Wars zenéje is, plusz két évtizede ő is hoppon marad folyamatosan és nosztalgiából simán megkaphatja, arról nem is beszélve, ha a Gyűrűk Ura-trilógiának két zenei Oscarja van, akkor gondolhatják azt egyesek, hogy a Star Warsnak is kijár.
Mondhatni nem kicsit vagyok kíváncsi, hogy ki fogja nyerni.:)
[előzmény: (23014) Kulics László, 2016-01-15 15:00:57]
Azért csak nem állhatom meg, hogy ne szálljak be a Mad Max vitába.:)
Noha kétségtelenül elragadott a lent idézett vélemény, teljes mértékben egyet értek vele. Miller mozija képekkel mesél, a karakterek motivációi tiszták és világosak, ahogy a felépített világ szabályai is, miközben úgy beszél elnyomásról, megbélyegzésről, vallásról, az utóbbival való visszaélésről és önkényuralomi rendszerekről, hogy közben akció-akciót követ. Mert a filmnek cselekménye van, nem története, és a karakterek viszonyrendszere is menet közben formálódik, vagy nyer értelmet a szerepük. Max és Furiosa pedig teljesen egyenértékű főszereplői az egésznek (ahogy erre a cím is utal), csak más-más funkciót látnak el: egyikük a cselekmény alakítója, míg a másikuk a résztvevője.
Szóval, ha megnézzük a mai filmfelhozatalt - és nem csak az akció műfajban - ritka az a mozi, ami ennyi mindenről mesél, ilyen egyszerűen egy alapvető blockbuster keretein belül, épp ezért nagyon is helye van a legjobb filmek jelöltjei között (már csak azért is, mert feldobja az egyébként unalmas mezőnyt). És ezt olyan írja, aki az eredeti trilógiáért - amelynek ez egyfajta feldolgozása, nem folytatása - sosem volt különösebben oda.
azért bármilyen szövegkörnyezetben együtt említeni az operát és az új mad maxet egy pettyet nevetséges, még ha csak összahasonlítási alapként is használta a pali.
"A Mad Max zsenialitása abban rejlik, hogy elég csak a karakterekre ránéznünk, és villámgyorsan megteremtődik előttünk a háttértörténetük."
imádom az ilyesfajta belemagyarázásokat. gondolom a háttértörténet megismerésében semmilyen szerepet nem játszott a többi gibsonos film...
semmi bajom, az olyanokkal, akik az ilyen jellegű filmekre gerjednek, én is imádom a sziklát stb-t, de ez nekem egyrészt monotonná vált olyan 40 perc után, másrészt mocsokgyenge volt a sztori. nyilván ehhez hozzájárul az is, hogy egyik max sem a szívem csücske.
100 szónak is egy a vége, ez nem díjátadóra való. pontosabban csupán azt a 2 jelölést "sajnálom" tőle, amit nem a technikai részlegéért kapott. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-01-15 18:21:31]
Szerintem Williams vagy Morricone fogja kapni a szobrot, mellettük pedig Newman a legesélyesebb. A magam részéről azonban ez egy olyan lista, amiből nem tudok kiemelni semmit úgy, hogy mindenképpen Oscart érdemelne.
Nem az egymás győzködése a lényeg, nem ez volt a célom.
Úgy értettem, hogy amit idéztél, az alapján teljesen korrekt dolgokat említ a néző, viszont, ha már győzködés, engem nem győzött meg így sem arról, hogy a film jó :)
Az opera jelleget meg szerintem nem a zenére érti, hanem egyszerűen a jelenetek, cselekmények, karakterek olyanok, mint valami opera-kivetülés. Tehát ez a része nem zeneileg értendő, mert úgy akkor igaz az SW hasonlat.
A Drive és az Only God Forgives pedig nálam pótolandó filmek.
Ennyi erővel a Drive és az Only God Forgives még inkább operaszerű, hiszen ott még kevesebbet beszélnek és egy-egy zene sokkal inkább szimbólum mint aláfestés. Viszont ha a filmekben az operaszerűség azt jelenti, hogy a zene beszél a szereplők helyett, akkor a Star Wars mi jogon "űropera"? Abban pofáznak végtelenségig és a zene is inkább hangulati elem mint a cselekmény leírása, legalábbis szerintem... De mindegy, nem egymást kell győzködnünk :)
Elküldve: 2016-01-22 03:48:35, 
)
