Azzal kezdem, hogy nem értek hozzá, nem tudok ilyet sem csinálni, szóval kontár módon írom le, ami eszembe jutott a műsorotokkal kapcsolatban. De hozzáteszem, hogy nem kioktató akarok lenni!
Szóval: mindig az olyan rádiós adások a legjobbak, amik képet adnak arról, amiről szó van :) (csak, hogy nagyot mondjak), ezt azonban itt hiányoltam, mármint a ti szöveges részeitekből (nem a körítésből, mert az viszont teljes képet fest HZ-ről). Annak ellenére hiányoltam, hogy egyébként az elején jeleztétek, hogy el lehetne kezdeni azzal, hogy kis faluban született, stb., s helyette szóljanak a zenéi stb. de ettől függetlenül mégis jöhetett volna sok "száraz" info Zimmer-ről. Mivel enélkül úgy tűnhet, hogy új közönséget nem nagyon akar befogadni a műsor, hanem simán csak rajongóktól rajongóknak szól. Egyszóval, amit tegnap írtam, a műsor jobban szól arról, hogy nektek mi jön be, s mi nem, viszont ez ügyesen feledtetve is van részben, mivel éreztem, hogy a teljesség igénye jelen van, a teljes életmű bemutatásra kerül.
A műsorotok megszerkesztéséhez nem tudok egyebet mondani, csak így tovább, hajrá! Talán még annyit, hogy a trágárságból pedig a minimálisat is el kell hagyni. Persze könnyű ezt így írásban mondani, mikor itt annyiszor törlök vissza, amennyiszer akarok, viszont nem élő rádióadásnál (pepecs munka, tudom), de vágnak ki nemcsak mondatokat, hanem szavakat, sőt, ő-zéseket stb. hogy sokkal gördülékenyebb legyen.
A többi észrevételem már csak mint rajongók közti beszélgetés Hans Zimmer-ről. Érdekes, de nekem úgy tűnik, hogy őt vagy feketének vagy fehérnek látjátok :) Ezen elgondolkodtam, és megpróbáltam magamban én is jellemezni az ő munkáit. Ugye említitek a téma-kezeléseit, vagy éppen a stílusát.
Szerintem is valóban így van, HZ vagy a tematikusság terén ügyes, vagy a stílus kialakítása terén. Bíró Zsolti jellemezte egész jól Ennio Morricone albumait azzal, hogy fergeteges főtémákat alkot, de a köztes zenék majdhogynem nullák. Nos e-tekintetben Zimmer valahol őközte és Williams között van. Nem stílusban, hanem a téma-kezelés terén. Egyedi témái vannak, viszont annyira nem tud velük játszadozni, mint Williams, vagy mint John Powell, viszont annyira erősek tudnak lenni, hogy akár egy kor lenyomatának is nevezhetjük (lásd: a ti "Mint a villám" zenei jellemzése). A merész, de továbbra is hatásos stílusa, stílusváltásai meg az olyanoknál szembetűnőek, mint az utolsóként emlegetett Interstellar, vagy még előbb az Eredet (ami zene hatására a pár éves olvasóból hozzászólóvá váltam itt anno). Egyébként az Eredethez mondjátok, hogy bármi más akciófilm alatt is működne. Én úgy mondanám, hogy igen, működne, de nem lenne feltétlen értelme, míg pont az Eredet alatt nemcsak hogy feltétlen értelme van, de szerepe is, olyannyira, hogy a filmmel karöltve oda-vissza befolyásolják egymást. És ez annyira frappáns lett, amilyenre korábban még nem volt példa. De persze kellett is hozzá egy ilyen film-koncepció-téma, de akkoris, na! :)
Az Oroszlánkirály meg valahogy az egyik nagy kivétel, mert nem tudom besorolni sem ahhoz, hogy szimplán jó a stílusa, vagy, hogy szimplán jók a témái, hanem egész egyszerűen mindenileg szuperre sikeredett, úgy a stílus, mint maga a témák, sőt a témák kezelései terén.
Ha már a Muppet Kincses Sziget meg lett említve, akkor ide be lehetett volna még sorolni a Szilajt is, na az még egy hatalmas muzsika!
Az esőembert viszont nem tudom megérteni, hogy miként becsülhető alá. Bár nyilván függhet attól is, hogy ki milyen korában látta. "A gatya az gatya!" :D A jó film meg jó film :) Viszont ez a ki milyen korban látott filmet kérdéskör szépen körbe lett járva a ti Gladiátor-Artúr király párhuzamotokkal. Nekem meg a Miss Daisy sofőr-je nem jön be, de úgy egyáltalán (két-három éve láttam először, és azóta se), olyan hangulatos, de hatástalan, mottótlan az egész történet.
Más egyelőre nem jut eszembe :) Talán csak annyi, hogy ahogy Zsolti írta, tekerj lejjebb, mert neki is volt észrevétele ám ;) [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2015-12-05 20:30:50]
Köszönjük hogy rászántad az időt. A leírtakkal egyetértek, valóban abszolút rajongói hozzáállással futottunk neki, de ennek ellenére azért próbáltuk igényesen megoldani. Egy ilyen alulértékelt művészeti ágat (főleg Magyarországon) pedig sosem árt népszerűsíteni.
Meghallgattam (pontosabban még van 50 perc belőle) a Hans Zimmer rádiós műsort (az mp3-at). Egyértelmű, hogy így a jobb :)
Szóval kicsit felkészületlen. Vagy nem is igazán ilyen (csak éppen részben ilyennek hat), hanem inkább a rajongói szemléletet tükrözi: Ez és ez tetszik... ez és ez nem stb.
Gratulálok hozzá, ahhoz, hogy foglalkoztok azzal, ami leköt titeket, és azt továbbadjátok. Ez így értelmes és hasznos elfoglaltság. A letölthetőségről meg csak annyit, hogy a filmzene.net-es Klasszik rádiós együttműködésekből mindig ezt hiányoltam, attól függetlenül, hogy már el lett magyarázva, hogy de nem lehet :)
Viszont felhívtátok a figyelmemet az Egyiptom hercegére, ami nekem eddig totál kimaradt. Továbbá megnéztem már a nem "házi feladatok" :) közé tartozó Karib zenéket az imdb-n, és rendesen megzavarodtam, mert nem tudom, hogy a Holtak kincse az most kié is valójában :D Úgy tűnik, hogy az imdb-n HZ le akarja tagadni :)
Most akkor egy kicsit agyonmagyarázom magam :)
Nem úgy értettem, hogy a track-cím szerinti elemzést hiányolom. Nekem egyáltalán nincs az olyanokkal semmi bajom. Sőt, talán épp ellenkezőleg!
Viszont most maga a zene (zene?) sincs különösebben elemezve. Olyan, mintha nem is a milyenségén menne a vita (nemhiába a zárójeles kérdésem is), hanem magán azon a megítélésen, hogy akkor most ez micsoda is volt??? :D
A kritika ettől még (talán pont emiatt) egészen érdekfeszítő volt, ezért is olvastam végig.
Magamat idézve "...ez micsoda is volt???" A micsodaság kiderül, azonban oda van téve, hogy ez így, ilyen formában nem filmzene. Tehát nem is lenne mit elemezni. Errefel itt ez a halom mondat, mindegyike értelmes és érdekes.
Szóval, na, klassz összképet kaptunk a zeneszerzőről, köszönjük szépen (én magam sosem jártam volna utána) :)
A mennyiséggel meg nincs baj, ezért is lesz a rádiós Zimmer elemzés is majd valamikor végighallgatva.
Örülök, hogy tetszik. :) Egy ilyen tényleg nagyon különleges lehetne egy film alatt, mert ugye vagy szimfonikusat, vagy elektronikát hallasz mindig, olykor ötvözve. Vagy művészieskedést, mint a Macbethben. Nagyon ritka az olyan stílus, mint mondjuk a Fekete Dália zenéje.
Hozzáteszem, ha a belinkelt zenei stílus szólt volna a Birdman alatt, akkor azzal a kutya nem foglalkozott volna, biztosan nem lett volna az év/évtized legjobbja egyesek szerint. Jelölni persze jelölték volna, mert ugye Inárritu, de egyszer végre jó zenéje lett volna egy filmjének.
Nagyon jó észrevétel! :) Körülbelül ötször-hatszor ment le összesen, viszont ezt úgy kell érteni, hogy egy év alatt, mert nagyon sokáig állt az írás. A klasszikus blokk meg úgy háromszor.
Én eleve a minimálisra szorítom a trackelemzős részt az írásaimban (mondván: csak a véleményemet nem tudják meghallgatni, a zenét igen), de itt nem is nagyon volt mit elemezni trackcímekre bontva. Egy dobos biztos tudna bővebben értekezni a ritmusképletekről, részemről ennyi volt ebben. :)
Ez nem gusztustalan önreklám. Kitolom a FB-ra jövő hét végén (azért akkor, mert vasárnap pont zimmerezünk mi is a Cinemusicban, aztán ne legyen egy héten annyi Zimmer-poszt), van benne munka, megérdemli a hallgatókat, gratula. :)
Volt egy olvasónk, aki csinált egy FB-os filmzenerajongói oldalt, és rögtön kérte, hogy ajánljuk mi is, de ő például azt a választ kapta tőlem, hogy előbb azért várjuk meg, hogy fogja-e csinálni hosszabb ideig, mert 2-3 posztot bárki ki bír tenni. Az oldal azóta már nincs meg (a semmiből nem lesz két hét alatt látogatottság, ami azért tényleg frusztráló), ott például - szerintem heteken belül, nem követtem - elfogyott a lelkesedés.
Hogy rátérjek a véleményezésre, én csak bele-belehallgattam (összesen olyan 20 perc erejéig kábé), és itt rejlik a fő probléma. Ma az emberek többségének nincs három órája arra, hogy egy ilyet meghallgasson - mert annyi idejük sincs, hogy 10 perc alatt elolvassanak egy hosszú Birdman-kritikát nálunk. :)
Oké, az én írásomat nem tudják meghallgatni telón melóba menet, de három órán át is kevesen mennek munkába. :) Nem véletlen, hogy a filmzenénél látványosabb, például filmes témákban is a youtube-os vloggerek a 10-15 perces időt tartják, pedig azokba még képanyagot is tudnak rakni az előzetesből - egy fekete-fehér Zimmer-fotót mégsem nézel ennyi ideig. :)
Az a 20 perc, amit összevissza hallgattam, egyébként nagyon korrekt és hozzáértő volt, a beszélgetés is jó hangulatú, csak hát a hossz brutál. Ezzel szemben viszont ott van, hogy ez kvázi egy életműves beszélgetés, azt nem lehet 15 percekre szétszedni, szóval passz. :) Én mindenesetre szívesebben hallgatok három órában zenét, mint beszélgetést, de persze ezzel nem mindenki lehet így, bennük bízhatsz, hogy végighallgatják. :)
Egyébként kár, hogy a YT egyből letiltaná, ha a zenék ott is megmaradnának.
De hogy a mi szubkultúránkban a kutyasétáltató kifejezés mennyire meghonosodott a Debney-féle vígjátékzenékre! Azt én találtam ki bő tíz éve az Edelman-stílusra, dagad a mellem, még a halálom után is élni fog. :DDD
Közben különben ment folyamatosan, amíg ezt írtam, és rájöttem, hogy engem ez érdekel (ez monológgal amúgy nem működne, jó ötlet volt a duett), úgyhogy majd találok rá módot, hogy végighallgassam. :)
Azt egyébként nem kéne így kiemelni már a címben sztem, hogy Ákos a másik, mert ugye Ákosról más ugrik be mindenkinek. Nyilván nem gondoltam arra, hogy az az Ákos, de ez olyan, mintha a barátnőd beceneve Madonna lenne, aztán beleírnád a címbe, hogy mai vendéged Madonna. :)
Egyébként én amellett szoktam letenni a voksom, hogy most vagy szégyelled, amit csinálsz, vagy nem, de ha nem, akkor komolyabban vehető a teljes név, mint ez esetben egy semmitmondó Ákos, András (vagy Zsolt).
Oké, így még mindig jobb, mint hogyha Pötsy lennél, mint a kisfiú vloggerek a hülye nevükkel, csak ez így beugrott. :D
Iszonyat kellemes darab tényleg. Ha nem tudnám, hogy kinek a szerzeménye, az életbe nem párosítanám a már hosszan tárgyalt film zeneszerzőjével. :)
Egyébként simán el tudnám képzelni ezt a linkelt zenét egy montázs alá, vagy amikor a főhős átsétál a városon vagy akár stáblista alá. Nagyon jó, tényleg.
Elolvastam még tegnap. Érdekes, hogy a zene ("zene" --- "zene"???) :D alig van elemezve, míg a téma tényleg rendesen, szerintem hiánytalanul körbe lett járva.
Különös, de más oldalról megközelítve, most komolyan, tudtok bármilyen nagy nevet is mondani Zimmer-től kezdve Silvestri-n át egészen Williams-ig bárkit, aki tudott volna ilyet alkotni? :D Ugye, hogy nem! :) Naugye!
És szerintem ezt tudja mindenki, olvassátok csak el figyelmesen a kritika legleleplezhetőbb mondatát!
"Amikor először hallgattam végig ..."
De most tényleg: Hányszor is hallgattad végig? :D
Mert én pl (besírva az elemzés végi mottón) már egyszer gurultam le hegyoldalról szögesdrótba tekerve (félig meddig képletesen) és valóban kellemesebb... XD
Star Wars: Közel sem szeretem annyira ezeket a filmeket, mint amennyire mostanában mindig szóba hozom :) viszont nemrég azt álmodtam, hogy meghallgattam az új epizód első track-jét :D Nagyszerű volt, viszont most ezt így, hogy adjam vissza?
Kíváncsi vagyok, hogy hasonlít-e majd rá az eredeti.
Már jó pár éve követem a fórumot, de ritkán szólok hozzá. Most egy gusztustalan önreklám miatt mégis ezt tenném.
Ismerőseimmel két éve alapítottunk egy internetes podcastet, ahol elsősorban filmekkel foglalkozunk.
A legújabb adásban Hans Zimmer életművével foglalkoztunk, rengeteg zenei betéttel kiegészítve. Az infók egy részét a filmzene.netes kritikákból és az itteni fórumhozzászólásokból szereztem :)
Pontosan, azt komolyan írtam, hogy Sanchez a zenekarával egy totálisan egyedi score-t adott volna elő ehhez a filmhez.
Itt ez a zenéje például, szerintem nagyon jó hallgatni, kellemes, harmonikus darab (jó, van benne egy erősebben jazzbe forduló szaxofonos rész is középen, ami nem mindenkinek jöhet be, de az sem rossz), és nem egy ilyen szerzeménye van.
Bíró uram, egy régi tanárom bölcs szavai jutnak eszembe: Nem az a nagy szám amikor valakit úgy küldesz el az anyjába, hogy káromkodsz össze-vissza meg szitkozódol, hanem úgy, hogy még ő kérjen bocsánatot.
Valami ilyesmit pörögtt az agyamba a Birdman zenekritikájának olvasása kapcsán. Mélységesen egyetértek, külön öröm volt számomra, hogy aktuális vagy közelmúltbéli filmzenei történések is meg lettek említve a recenzió kapcsán.
Ami a csattanót illeti (a videót is végignéztem), ha ilyen lett volna a film végleges zenéje, nem hiszem, hogy a rendezői szándék vagy a művészi koncepció csorbát szenved. New York, színházi világ, színészek, kritikusok, Hollywood.. ehhez szerintem passzol a dzseszz.
Bár azt így is fenntartom, hogy a film alatt működik a muzsika, tehát kiszolgálja a látottakat, nem zavaró, nem tolakodó. Ezért is nem értettem sokakat, hogy megemlítették a film után, hogy ez az ütemtelen dobolás az elején annyira zavaró. Őszintén, engem egy pillanatra nem zökkentett ki, csak szívtam magamba ezt a csodás mozgóképet, amit Innaritu megálmodott.
Persze a score már más helyzet, az állatorvosi ló tipikus esete. Végighallgatni sem bírtam. Azt meg már nem részletezem, hogy miért, arra ott az a remek bírálat.
Azon gondolkodom, hogy egy egycsillagos zenéről, hogy a jó istenben lehet ennyit írni :) Valamikor nekiesek ennek a Birdman kritikának, jó szórakozásnak ígérkezik, mintha Santaolalla nevét is láttam volna benne :) :)
Megnéztem ezt a Ladyhawke filmet. És nagyon tetszett. A Robin Hood-hoz tudnám hasonlítani. Ha ezt látom gyerekkoromban mondjuk tizenévesen, akkor biztos, hogy mind a mai napig az egyik kedvencem lenne.
Az az érdekes benne, hogy mint a Conan-nál is, előbb találtam rá a zenéjére, s pont emiatt vettem elő magát a filmet is. Míg a Conan-nál a film (talán a beszédtelensége miatt) nem tetszett annyira, mint amennyire gyerekként viszont rajongtam volna érte, ám addig a Sólyomasszony (akárcsak a Robin Hood) felnőttként is le tud kötni.
És ha már annyiszor előkerül akár az új epizód filmzenéjének track-listája okán a Star Wars, akkor hadd hozzam párhuzamba azzal, hogy Gaston (Broderick) Istennel folytatott párbeszédei legalább olyan tanulságosak, mint Yoda bölcsességei :) annyira őszinték, s ettől egészen valószerűek a gondolatai.
De komolyan, jó kis néznivaló... pedig végtelenül egyszerű, s a fordulataira már az első perctől rá lehet jönni...
Ejj, tényleg látni kellett volna gyerekként, úgy milyen lett volna...
És akkor a film zene kapcsolatáról még megemlíteném, hogy szerintem még sosem tapasztaltam olyan fajta összeférhetetlenséget, mint itt, mivel nagyon elütnek egymástól, de közben mégis azt lehet érezni, hogy márpedig egymás nélkül mégsem lennének ennyire jók. Azt hiszem, az "ellentétek vonzzák egymást"-szólásnak a film-filmzenei kapcsolatban megjelenő mintapéldányával állunk szemben :)
Elküldve: 2015-12-05 20:17:32, 
Azt meg már nem részletezem, hogy miért, arra ott az a remek bírálat.
