Valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy ezt is adják a mozik, de erre, mint Williams rajongónak a Star Wars előtt muszáj lesz elmennem.
https://www.youtube.com/watch?v=QHg-gcQ-jwo
Némileg rehabilitálnom kell Newman Bridge of Spies-áról alkotott véleményemet, ugyanis a remek filmhez kiválóan asszisztál és csak néha üt át, hogy nem Williams az elkövető. 7/10 a végső verdikt.
A Johnny Greenwod párhuzammal viszont némileg egyet tudok érteni, legalábbis ebben az esetben, de a film alatt valóban hatásos, Greenwood munkái meg ezt sem mondhatják el magukról.:) Kíváncsi vagyok, hogy a rendező viszi e magával az Assassin's Creed mozihoz, mert oda ez finoman fogalmazva is édeskevés lesz.
[előzmény: (22826) Bíró Zsolt, 2015-11-15 18:22:53]
Nagyon.:) De film alatt jól működik, sokat ad hozzá és kifejezetten kellemesnek tartom ezt a kis gitárpengetést, de azt változatlanul nem tudom megérteni egy albumnál se, hogy mi a francnak rádobni fél percnyi dialógokat. Akkor adják ki a scriptet hangoskönyvben.:)
[előzmény: (22807) Bíró Zsolt, 2015-11-15 17:03:10]
Brooklyn - Michael Brook 9/10: egy szóval tudnám jellemezni, hogy csodálatos. Olyan élmény volt zeneileg, mint tavaly a Calvary. Viszont ez sokkal visszafogottabb, de talán még hasonlít hangulatban a Romeo&Julia-hoz tavalyelőttről. Ismerős volt a komponista neve, de hirtelen nem tudtam honnan. Eddig hallottam 3 másik albumot, de kb. a Brooklyn a legjobb... annyira, hogy még a max pontszámon is elgondolkodtam.
Spotlight - Howard Shore 8,5/10: ezt a zenét már hallottuk sok helyen részleteiben, nagyon emlékeztet Cliff Martinez és Antonio Pinto utóbbi éveire. Erényeiből ez nem von le semmit, de nem annyira újító szándékú vagy ilyesmi. Csupán egy nagyon tehetséges komponista igen jóízű zenei szelete erre az évre, mi pedig cuppogva fogyasztjuk. Shore amúgy elmehet a búsba, mert más vért izzad mire egy ilyet összehoz, ő meg szerintem kisujjból kirázta. Nagyon addiktív amúgy, simán év végi listában lesz.
Sicario - Johann Johannsson 8/10: olvastam a VOXot is, nekem is bejött, szerettem is, de annyira mégsem kapott el. Pedig élvezetes, félelmet keltő, nyomasztó. Tökéletesen passzol a filmhez (szerencsére ez önmagában is király, fuck Macbeth). Egy gondom van csak vele, hogy ez csiszoltabban és szebben már hallottam a Zero Dark Thirtyben. Ezért a kicsi csalódottság.
Majdnem ugyanezt írtam én is (22651.) ebben a hozzászólásomban. Akkor örülök, hogy nincsen botfülem (eddig sem hittem, de érted :D) és ez tényleg egy gigakupac nagy semmi ez az egész Macbeth.
A legszomorúbb mégis az, hogy film alatt nagyon kiszolgálja a jeleneteket. És végül is ez az elsődleges célja egy filmzenének. (Más kérdés, hogy ez engem idegesít, ha csak film alatt jó egy zene, de ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül :D) Amúgy a film nagyon jó, de ez a zenét nem menti fel.
[előzmény: (22809) Bíró Zsolt, 2015-11-15 17:26:32]
Hát a filmben lehet, hogy úgy-ahogy működik, de attól még ez egy rettenetesen unalmas blöff Jonny Greenwood módra. Monoton, semmi nem történik benne, bosszantó, sokszor nevetséges, és egy nagy megúszás az egész. Ennyit tud, ennyit adott a szerző. Csak közben úgy van beállítva a mű, mint hogyha képes lett volna többre is, de szerintem nem.
Főleg azért írom ezt, mert már az első percben az jutott eszembe, hogy totál ebben a közegben mocorgott a Slow Westnél is. Azt meg nehogy már kitalálja bárki is, hogy egy westernhez és egy Shakespeare-drámához ugyanolyan jellegű zene kelljen.
4 vagy 5 között döntenék, de mivel idegesített is, ami számomra a legmegbocsájthatatlanabb, inkább a 4 pont felé hajlok.
Az előzmények időrendben olvasásához a Slow West-képes hozzászólásomig kell letekerni.
(Ilyen online közvetítésre elvesztegetni egy órát, hát nem vagyok normális, de ez most kivételes eset volt:)
Ezennel ünnepélyesen elismerem, hogy a 18-asra visszaléptem, mert ez jó, kellemesen nyomasztó. Így 50 perc után azért már nem ártott valami élvezhető is.
Jön a vége! (Végre.)
A 15-öst nevezik szép magyar szóval úgy, hogy underscore. Önmagában semmi, a film alatt biztos valami kevésbé hangsúlyos ponton szól, de oda még illik.
Na de indul a 16-os, ez nagyon király, elsőre leesett az állam. Dehogyis, vicceltem, hát persze, hogy nyekergünk tovább.
Ha, ismétlem: HA az előzőek nem lettek volna, a 14-eset még érdekes hangulatúnak is mondanám. De így ugyanolyan művészieskedés.
A 15-ösben valami történik, hoppá! Bejöttek a dobok.
A 11. tracknél érzem először, hogy ez működhet a film alatt. Tehát ez az egy track. Viszont emberünk nem egy Jóhann Jóhannsson vagy a "hetedikes" Howard Shore, az már biztos, hogy a minimalizmust képes legyen a csúcsra járatni.
A 12-es számú nyekergés is elindult közben, csak szólok.
A Geszti egy régi, kilencvenes évekbeli műsorában találkoztam először az "Apa kocsit hajt" című örökbecsűvel, és teljesen jogosnak éreztem azt a Geszti által is előre bejelentett számlálót, amely mutatta a jobb felső sarokban, hogy mennyi van még hátra a műből. Itt is kéne, mert 21 perc ment le a 61-ből, szóval még nagyon sok van hátra.
A rohadt életbe, egy Macbethhez mekkora elsöprő erejű score-t írt volna egy Patrick Doyle, Howard Shore vagy John Debney, itt meg az volt a fő érv a zeneszerző mellett, hogy a rendező testvére.
A 8. megy a vége felé, ami egyébként magában nem lenne rossz, csak egy ilyen 21 perc után már eléggé rühellem ezt a hangzást.
Hangosan röhögök a "művészen", és dörzsölgetem az orrnyergemet, esküszöm. A The Dagger végén bejöttek a rabok a láncokkal. Ez az ötlet mondjuk jó, de már le is halkult. Kellett hangosan mondanom...
Rendszerint van minden évben egy album, amit kiröhögök. Idén ez lesz az, most már tuti. Mert hogy már a 7. track megy, és itt csak annyi a különbség, hogy messzebbre takarodhattak a zenészek, mert halkabb a nyekergés.
[előzmény: (22809) Bíró Zsolt, 2015-11-15 17:26:32]
Elküldve: 2015-11-19 16:34:27, 
