Jut eszembe, meghallgattam ma a Southpaw-t, és ez nekem egy bitangerős nyolcas. Kicsit egyik kedvencemre emlékeztet JH-től, a Before Her Eyesra, csak itt van még kísérletezés is, és változatos az egész. Egyébként csak a zenéből szerintem szinte senki nem tudná megnevezni a szerzőt, annyira más, mint amit megszoktunk tőle.
Hát sajnos vágott volt, mert a Jelek-tétel például kimaradt (pedig befért volna, ha A Guldenburgok örökségébe illő Nagy Madár néni kommentárjai eltűnnek), de ennek ellenére sem éreztem problémásnak a beválogatott darabokat, a dalokat sem.
A Micsoda nő jelentéktelen film, de az ide válogatott zenéje kedves kis darab volt. Egyébként ennél a filmnél be sem ugrott volna, hogy ki a komponista, tegnap még Alan Menkent, Bruce Broughtont vagy David Newmant mondtam volna. :)
A Medley viszont tényleg "csalódás" volt, de csak azért, mert annyira jó kis darabok voltak belezsúfolva. :)
A James Hornerre emlékező Rose's Theme zongorára igen meghatóra sikeredett (még A falu-téma volt ilyen, ami nagyon megérintett). Az jutott eszembe ekkor, hogy még az ilyen unásig ismert darabok is, mint a Titanic score-ja, mennyire megújulnak egy ilyen kiemeléskor. (Itt persze a haláleset és a bejátszott videó is megtoldotta a hatást.) Illetve még az amúgy engem hidegen hagyó szerzemények (Jól áll neki a halál stb.) is érdekessé válnak. Az Ómen valóban ütött.
Még nem hallottam, de a felsorolt címek alapján ígéretes. Én attól féltem, hogy A jó német-féle irány lesz ez. Nagyon örülök különben, hogy Newman ilyen mértékben visszakapaszkodott. 2008 (és a WALL-E) után eléggé a süllyesztő felé indult.
Igen, akkor - ahogy felvázoltam - tájékozatlan voltam. :)
A walesi bárdokba most csak belehallgattam tíz perc erejéig, de meghallgatom, mert tetszett ennyiből is.
Vajon Jenkins tudja, hogy mihez adja a nevét? :))
Egyébként a kortárs zeneszerzők közül, a könnyűzenét ide nem véve, el tudom képzelni, hogy ő a legtöbbet játszott.
Jenkins az Adiemuson kívül azért sok mindent csinált. Például írt egy operát A walesi bárdokból is.
https://www.youtube.com/watch?v=TQN0XuJ4G4o
Nem vagy egyedül, mert a Bridge of Spiesban én sem érzem, hogy bele lenne erőltetve Williams, sőt, egy-két apróságtól eltekintve, ez egy vérbeli Thomas Newman mű. Van benne egy fanfár, ami John Williams sajátosság, de ennyi.
Nekem Newman olyan művei jutottak eszembe a hallgatása során, mint az Angyalok Amerikában, a Meet Joe Black, A kárhozat útja, vagy a Little Women. Ezeknél egy kicsit depressziósabb, sötétebb, de a régi Thomas Newmant idéző darab lett. Nyolc pont nálam simán megvan, a Homecoming track pedig az utóbbi évek egyik legszebb Newman-kompozíciója.
Nahát, szerintem a Goosebumps után most a Bridge Of Spies-szal is egyedül maradok. Nekem ez is tetszik. Szépen keretbe van foglalva az album, ráadásul a végén olyan méltóságteljesen koronázódik meg a főmotívum, igaz nem is teljesedik ki annyira, hogy tökéletesnek lehessen nevezni. Mindenesetre album szinten is (kiemelkedő pontoktól ugyan mentesen, de) kifejezetten hallgatóbarát. Valóban kevés benne a newmanizmus, másokkal ellentétben én viszont nem érzem rajta a direkten, esetleg megkövetelten Williams 2.0-ásságot. Afféle jól sikerült magától értetődő muzsika...
megmondom őszintén én egy percre se néztem az órára, még utána se, de szerintem bőven megvolt a 3 óra, úgyhogy lesz amit kivágtak. vagy én éreztem rosszul :D
Abszolút egyetértek. Totál ezt éreztem, hogy rendezői nyomás megpróbált Williams 2.0 lenni, amibe belekevert egy kis saját ízt is. Mivel tehetséges és hozzáértése igen magas, nem lett rossz a végeredmény, de hiányzik belőle az a szokásos Newman-szív ami oly sok művében benne van. :( 10/6 nálam is.
[előzmény: (22669) Thomas Powell, 2015-10-17 23:24:57]
A Havasi-koncert óriásplakátján megint a sztárfellépő van bazi nagy betűkkel írva, az övé kicsivel. Ez nekem megint nem szerénység, hanem más nevével csalogatás. Holott tavaly is az ő nevére, és nem pedig arra mentek be, hogy fellép Lisa Gerrard, "a Gladiátor előadója".
Egyébként most az Adiemus a nevezett, ez a számomra igen idegesítően vernyákoló, egyszámos asszonykórus (ez másik, nem a hánkitánkvumenes:).
Én csak Lufthansa-kórusnak hívom őket, és most már nem váltok nekik becenevet, hiába vált ma világossá, ahogy megkerestem az idevágó anyagot, hogy másik társaság reklámja.
És az egyik plakáton van egy másik érdekesség is, hogy a kitalálójukat, Karl Jenkinst a világ leggyakrabban játszott zeneszerzőjének titulálják. Tehát ha jól láttam, nem az egyik, hanem "A". Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, de én még az "egyik"-et is vitatnám. Egy-két filmzenét szerzett, de a fő munkássága tudtommal a Lufthansa-kórushoz kötődik. Lehet, hogy a reklám tévés lejátszását is beleszámolták az "A"-ba. :)
Ez mintha csak valami titkos akció lett volna mindenki részéről (tőlünk ketten mentek), most meg kiderül, hogy több sornyi magyar volt. Sanchez-koncertre nem megy vki? :D
mi nagyon vártunk egy wyatt earp-szvitet.
azt meg örömmel olvasom, hogy az omen nálad is kiverte a biztosítékot. furcsa ilyet mondani egy jnh estről, de talán a koncert csúcspontja volt.
ja és ps 'asszameg: legközelebb egy kézfogás vagy egy bambi erejéig beszéljünk már össze a nemjóját nekije srácok! :)
...és mivel megkaptam a "the hands of fate II"-t szinte teljes egészében, részemről ha csak ezért az egyetlen tételért megyek ki bécsbe, már teljes az életem.
az első rész 'omen'-szvitje viszont akkorát ütött, hogy még a prágai goldsmith-koncert egyébként briliáns tíz percét is maga mögé szorította.
...mi nagyon hiányoltunk egy 'waterworld'-szvitet... :)
illetve azt nem tudom, pénteken is ugyanaz volt-e a sorrend, mint csütörtökön, amikor én voltam kint, de nekem nagyon furcsa volt, hogy a 'one fine day' dala zárta az estét, ennél grandiózusabb finálét is el tudtam volna képzelni. akár a 'blood diamond', akár a 'hanging tree' fejezi be a koncertet, telitalálat. arányaiban is soknak éreztem a dalokat (a 'pretty woman' tinglitangli témája szerintem teljesen felesleges volt, a 'prince of tides' és a 'one fine day' pont kellően romantikusak ehhez a vonalhoz), míg például tudom, hogy a 'the dark knight' kihagyhatatlan, mégis annak a szvitnek nem sok köze volt JNHhoz. plusz az volt az egyetlen félig "kamu" előadás, hiszen szerencsétlen vonósokat dubbolni kellett hangfalon keresztül, hogy a zimmeri maximalista hangzás mellett érvényesülni tudjanak a magas szólamok, ez pedig engem egy picit zavart. de ettől persze még kifogástalan élmény volt. a medley például nagyszerű volt, de tegye fel a kezét, aki hallotta benne a 'snow falling on cedars'-t (rémlik, mintha említette volna a konferanszié), és hát szegény 'king kong' kapott összvissz nyolc sort, akárcsak a 'lady in the water'. azokban még lett volna... :)
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2015-10-19 16:20:24]
A 2013-as Horner-koncertről készült ORF-es anyagban, ami a youtube-on is fent van, benne van a koncert első része is, nem csak a Horner-szakasz. Remélem, most is így lesz.
A két évvel ezelőtti Horner-koncerten is ott voltam, és most a JNH-esten is: mindegyik fantasztikus, feledhetetlen élmény volt. A Hollywood in Vienna csapata nagyon érti a dolgát, a zenekar és a kórus(ok) pedig első osztályúak. És ami nem kevésbé fontos: szerintem nagyon jó a válogatásuk is egy-egy zeneszerző életművéből. Ez az idén, James Newton Howard esetében különösen jól sikerült, magam sem válogathattam volna ennél szerencsésebben.
Általában egyébként márciusban teszik közzé az aktuális esztendő meghívott vendégét, szóval az idő tájt érdemes figyelni a honlapjukat, facebook-oldalukat, mert a jegyek elég gyorsan elfogynak.
Elküldve: 2015-10-26 00:46:04, 
