az új edelman-kritika olvasása után belebotlottam egy régebbi zenéjébe is. peti nem véletlenül adott rá 9et, imádom ezt az albumot és ezt a tracket is:
Eszembe jutott pár hasonlat a HTTYD-hez.
Azaz, amikor a zeneszerző előhozakodik egy saját stílusán belül az idők folyamán tökélyre fejlesztett új hangzással, ami ugyan folytatható, de végeredményben megismételhetetlen:
Alan Silvestri - Van Helsing
John Williams - Terminal
Hans Zimmer - Inception
Clint Mansell - The Fountain
Én legalábbis ezeket így éltem meg, bár az utolsó kettő valamelyest kakukktojás, mivel mindketten egyenletesek maradtak a zenei elképzeléseikben, továbbá Zimmer példája olyan, amit sokszor egy kicsit tovább és tovább tudott tökéletesíteni, csak mondjuk nem mindig album szinten, továbbá az övéi olyanok, amit mások is figyelemreméltó módon alkalmaztak (Craig Armstrong - In Time; Joseph Trapanese - Oblivion; de főleg Daft Punk - Tron Legacy)
Szerintem a sárkány-zenét tuti, hogy nem érti bele, legalábbis az elsőt. A második pedig az elődje érdemeiből építkezik, ezért a második muzsika, mint album, talán bele van értve.
Powell-t nagyjából egy időben négy zenéjével ismertem meg: Evolution, AntZ, Chicken Run, Rat Race. Néhány track kivételével az első már ritkábban van elővéve, de a másik három nincs számolva :) megunhatatlanok. A Csibefutamnak meg ugye egy hátulütője van, ahogy elkezdem, alig várom, hogy elérkezzek a Building The Crate tételig :D https://www.youtube.com/watch?v=eFR3Fmx2BP4
Ez a fajta színes játékosság már nem egészen ugyanúgy jellemzi Powell-t, mint annak idején, s így jöhetett szóba szépen sorban a zenekar egyre virtuózabb játéka. E kettő egyvelegét pedig a HTTYD-ben vitte tökélyre. Ez már más, viszont tökéletes, egyúttal jele annak, hogy megújulásra képes a saját stílusán belül. A Pan-re is ez utóbbi hangzásvilág illeszthető rá, csak nem teljesedik ki úgy, igaz én még csak két tételt hallottam belőle, s ezért várom a további meglepetéseket :)
Egyébként van itt egy régi és új Powell közti átmenet-kezdemény, ami aztán a Hancock-ig szépen lassan el is húzódott (nem negatív értelemben, hanem úgy, mint "ki is tartott"):
https://www.youtube.com/watch?v=y6Qa1BkMNYs
"Kicsit úgy érzem - pláne a tavalyi sárkányröptetés után - mintha a szerző egyre inkább hanyagolná a jól visszadúdolható dallamokat és inkább a zenekar minél virtuózabb játékára fektetné a hangsúlyt..."
itt most magát a sárkányt is beleérted ebbe a kategóriába?
végigment itt is a pan, de nálam ez az úgymond kevésbé tematikusság nem tűnt fel, sőt, igencsak sok dúdolható dallamot fedeztem fel, pedig én végképp allergiás vagyok arra, ha egy zene csak hömpölyög. a sárkány kistesója megjegyzéssel és a játékossággal viszont egyetértek, oda azért nehéz lesz visszamászni, de ez az ember van olyan zseni (amint azt hallani a pan-ben is), hogy bőven várhatunk még tőle hasonlót/ugyanolyan jót/jobbat.
Egyébként hülye vagyok: nem Queen, hanem Nirvana átirat, csak utoljára a Moulin Rouge-ban hallottam hasonló formában, azt meg valamiért elsősorban a Queennel párosítottam.:)
De ahogy elnézem az album közreműködőit, Dario Marianelli score-jából is maradtak töredékek, és ez a Matthew Margeson szemmel láthatóan nem csak Henry Jackmannek segít be, hanem Powellnek is.
Én speciel szeretem az Evolúciót, Ivan Reitman utolsó igazán jó munkája, noha messze nem a legjobb, és ott a film megítéléséhez sokat hozzátesz Powell műve (akit anno ezzel ismertem és szerettem meg).
Mondjuk, hogy a film alatt hogyan funkcionál a Pan score-ja, az még evidens, hogy várat magára, és sokat adhat a látottakhoz, de szerintem a film jelen esetben is mindegy volt Powellnek, sok tekintetben tényleg beillene akármelyik animációs munkájának (én valahol a Jégkorszakok szintjére helyezném). A Queen-átirat egyébként a "Smells Like Teen Spirit" című track-et takarja.
Az mondjuk igaz, hogy ha a rendező felől nézzük a Pixel-t, akkor mégis inkább jobban Adam Sandler film, mint Columbus alkotás.
Na most akkor vagy az van, hogy "összeveszünk" :D, vagy kihagytam egy fontos tényezőt a film megítélése kapcsán. Mégpedig azt, hogy sosem, és egyáltalán nem voltam számítógépes játékos. Nekem csak annyi jön le az egészről, hogy pl. lanpartikon sokan bemennek egy sötét szobába pár napra, majd kijönnek. És ez így ilyesformán sokkal inkább hangzik gúnyosnak, elnézést is miatta, viszont a filmből nekem ez nem tűnt ki, az viszont való igaz, hogy elég szexisták lettek a karakterek. Az ilyenek miatt viszont inkább a 80-as évekhez közelítő hangulatára koncentráltam, így végül a bár kevés, de felesleges jeleneteken is át tudtam siklani.
John Powell neve viszont nem a filmhez kellett volna, hanem saját magához. Lelki füleim előtt legalábbis valami olyasmi lebeg, mint annak idején az Evolúció esetében, hogy a zene miatt tetszett meg a film, mert olyan szépen kiszínesítette az egészet az aláfestés... Ott is kicsit ugyanezt éreztem, a film jó lenne, de mégsem az igazán igazi :) Powell viszont a saját szerzeményei közé be tudott illeszteni egy újabb remek albumot, mintha a film majdhogynem mindegy is lenne.
A Pán-ban a Queen megidézése hol lesz majd hallható, melyik track-ben?
Azért a Pixels nem csak azért rossz, mert Adam Sandler (mondjuk azért is, pedig régen valóban élvezetes filmeket is csinált), vagy mert jól szórakoztak a forgatáson és az "alkotás" nem veszi komolyan magát (elvégre Kevin James, mint az elnök?), hanem hogy egyrészt ez nem menti fel a filmet attól, hogy a karakterei idegesítőek, szexisták, és konkrétan dilettánsak. Rosszul nem veszi komolyan magát, ráadásul ahelyett, hogy óda lenne a gamer léthez, annak örömeihez, gyakorlatilag gúnyt űz belőle. A Szörnyecskék pedig valóban síkegyszerű alaphelyzettel rendelkezik, de ott remekül figurázza ki a horrorokat és vegyíti a családi filmekkel, Columbusra nézve pedig ezért is szégyen a Pixels, mert hasonlót még csak felfedezni sem lehet benne.
És örülök, hogy Powell nem adta egy ilyenhez a nevét, noha most, hogy a Pan lepörgött nálam, azt is meg kell állapítanom, hogy az a bizonyos átütő erő hiányzott az egészből és tényleg olyan, mintha az egész a HTTYD fogadott kistestvére lenne. Kicsit úgy érzem - pláne a tavalyi sárkányröptetés után - mintha a szerző egyre inkább hanyagolná a jól visszadúdolható dallamokat és inkább a zenekar minél virtuózabb játékára fektetné a hangsúlyt, ami most is hozzá mérten tökéletesen játékos és sokszínű (plusz van benne egy remek Queen musicalbetét is). Kicsit többet vártam, de csalódott mégsem vagyok és egy ilyen foghíjas évből mindenképpen említésre méltó darab. 7/10
Nem olyan különleges ez a marsi zene, a film viszont, gondolom, jó lesz és nem a muzsika miatt, hiszen sokaknak már maga a könyv bejött (én nem olvastam).
Továbbra is sajnálom, hogy nem jutott a filmkészítők eszébe John Powell-t felkérni a Pixels-hez :) Annak a filmnek a megítélése elég érdekes. Sokan komolyan véve a mozit edemszendlereznek, hogy ezért-azért nem jó stb. figyelembe se véve, hogy maguk a készítők sem veszik komolyan magukat, és így pláne jogosan nem kérnek elnézést, hogy a forgatáson jól érezhették magukat. Azt meg ne felejtsük, hogy Chris Columbus rendezte, akinél annak idején senki sem kérdőjelezte meg a Szörnyecskék történetének lényegét, hogy veszünk egy ismeretlen állatkát egy kínaitól három alapszabállyal, és kész, ennyi, igen, erről szól a film... Szerintem sokan elfelejtettünk csodálattal, gyerekként nézni egy-egy olyan filmet, amit pedig csak így lehetne megtekinteni... :) No, kitomboltam én is magamat :D
Visszakanyarodva John Powell-hez, most ennél a Pan-nál elemében lehet. Két számot meg lehet hallgatni, ami mellett még azért remélem, hogy tartogat több érdekességet is az album. Kicsit olyan, mint egy igazán kiteljesedni nem tudó HTTYD, viszont nagyon is élvezhető.
http://www.hans-zimmer.com/index.php?rub=disco&id=1357
Azt olvastam egy filmzenés oldalon, hogy csak digitálisan jelenik meg az album... Ez létezik? Egyébként meg köszi a lentebb írt október 2-i megjelenésért, most már látom én is :)
Hát, Harry Gregson-Williams The Martianja nem éppen formabontó, vagy akár a legkisebb mértékben is kimagasló, de különösebben nem is vártam a szerző elmúlt pár éves teljesítményét figyelembe véve. Jól kiszolgálja az egyébként csodás képeket és külön hallgatva is elszól a háttérben, de semmi érdemleges. Noha örülök neki, hogy Ridley Scott végül néhai tesója házi komponistájához fordult, azért remélem a későbbiekben az esetleges kollaborációkból maradandóbb zenék születnek. 6/10
Én erre a '98-as olasz filmhez készült zenére akadtam Pat Methenytől, aki maga játszotta fel az egészet. Kicsit Zimmer régi, csendesebb, drámaibb score-jai jutottak eszembe róla. Nagyon szép, nagyon békés és nyugodt, öröm hallgatni ilyet, így kap egy szép 9-est tőlem.
Az elmúlt napokban jobbára nagy nevek csalódást keltő munkái mentek le a háttérben (talán ezért se jutottam túl az alant dicsért Alan Silvestri mű első pár trackjén, annyira nem kötött le, de majd teszek még vele egy próbát), és a meglepetés pont az ismeretlenségből érkezett:
Idén már nagyon ki voltam éhezve egy friss Desplat-műre, de a tavalyi év remek teljesítménye után ebből pont a frissesség hiányzik. Az egész végtelenül maníros, gyakorlatilag egy kisujjgyakorlat volt a szerző részéről, mert nélkülöz minden fajta maradandóságot, vagy a rá jellemző egyediséget. 6/10, erős jóindulattal.
És akkor az ellenpont Zimmer is jelentkezett, ráadásul a már lassan állandó munkatársának számító Johnny Marra-al a fedélzeten, de ennek az albumnak az egyetlen erénye a rövidsége. Egyébként teljes mértékig feledhető. 5-6/10, mert néha vannak benne jobban sikerült drámai momentumok, de ha már Zimmer és a visszafogottabb stílus, akkor az elmúlt évekből még mindig a Frost/Nixont preferálom, de az is már 7 éves.
A fenti két albumnál nem mondhatnám, hogy a filmek megtekintése esetleg majd revideálná a véleményemet. Ellenben ebben az esetben, ha nem láttam volna az egyébként igencsak kellemes kis westernt, akkor is egy remek, ha nem is végtelenül maradandó keserédes score-nak könyvelném el Jed Kurzel munkáját, amiben az egyetlen igencsak bosszantó elem, a filmekből beemelt rövid kis párbeszédrészletek, amik nem mindig szükségszerű kiiktatásával egy igen élvezetes 40 percet kap az ember. Nagyon erős 7/10
Elküldve: 2015-10-06 18:05:19, 
