Horner halálában az az érdekes, hogy rendszeresen alkotott, mégis az utóbbi években kevés munkája volt, ami igazán nagy rivaldafényt kapott volna, vagy amivel maximálisan elégedettek lettek - vagy akár lettünk - volna, mégis nemcsak az örökség, amit maga mögött hagyott érezteti, hogy mekkora veszteség érte a filmvilágot.
Abból a szempontból szerintem az általad felsorolt - általam is nagyon kedvelt - komponisták (khm... lásd művész nevem), annyiban talán rokoníthatók Hornerrel, hogy manapság vagy ritkábban alkotnak (Silvestri, Powell, Williams meg már gyakorlatilag nyugdíjazta magát), vagy munkáik csak ritkább esetben törik át azt a bizonyos falat. Váratlan távozásukkal (ami nehogy megtörténjen!!!) azonban szintén sokat veszítene a filmvilág és a legrosszabb, hogy nem nagyon látom, hogy kik jönnének utánuk, leszámítva Desplat-t és Giacchinot, akik nem kis munkabírással rendelkeznek (idén főleg az utóbbi), de nem annyira, hogy a palettát lefedjék. Az olyan zenészeket mint ők, vagy Horner volt (rossz így leírni, múltidőben) viszont meg kell becsülnünk, de főleg a panelzenéket még mindig előnyben részesítő Hollywoodnak, amíg köztünk vannak.
azért akad még pár valamire való szerző horner után is, de tény, hogy a halálával 4-re redukálódtak azon komponisták, akiknek egy-egy kiadványa láttán őszinte lelkesedés és öröm tölt el. közülük az egyik nem mai gyerek sajnos: williams. a másik 3 (howard, powell, silvestri) meg fel ne merjen ülni egy repülőre, mert jelen állás szerint akkor számomra (erős túlzással élve) kihalt a filmzene.
Üdvözletem annak idején beregisztráltam James Horner névvel de valami oknál fogva le vagyok tiltva vagyis nem engedi, hogy új írjak, de már régóta aztán csináltam egy új e-mailt,hogy tudjak írni nem tudom miért van ez, ha valaki tud erre választ,hogy miért vagyok letiltva megköszönném mert nem értem.....
Egyszerűen még mindig nem tudom elhinni, hogy elment az az ember akin felnőttem, és megkedveltette velem a filmzenéket.
Tény, és való már nem tudott megújulni az öreg,de még mindig értelmes intelligens zenéket csinált nem úgy mint mostanság ebbe a modernkori gépies műszar zenékbe...persze persze jók mert vannak amik nekem is tetszenek de sehol sincsenek a klasszikus zenékhez képest azok az igazi zenék,és lesznek mindörökre.
Filmkaton is be vagyok regizve Zidane néven ott is tiszteletemet tettem a megelelő topicjába, és úgy éreztem itt is meg kell tenni.
Sokakat szerintem nagyon meg se rendítette ahalála mert már egy kiégett önismétlő rókának nevezte mindenki pedig szerintem bármikor,ha úgy van lejátsoztta volna ezeket a mostani divatos fos zenéket na mind1...
Kíváncsi leszek Cameron kit választ majd helyette bár korai még erről beszélni.
A karate kölyök scorja nagyon jó lett nekem is nagyon tetszett az egyik kedvencem belőle mikor Chan elveri a gyerköcőket, és alatta az a zene anyira király....Nagyon fog hiányozni az öreg...
Ő volt az egyike azoknak a régi legendés zenészeknek akik még igazi filmzenét tudtak csinálni....Nincs igazság a ezen a tetves helyen, ésnem is lesz.....
Horner-től az utóbbi időkből a Karate Kid zenéjét bírtam, azt meg is hallgattam újra, mert tényleg nem tudok miatta filmzeneileg visszatérni normálisan, pedig ott van Michael Giacchino Agymanók-ja, amit már hatszor vagy hétszer hallgattam meg a Horner-től szemezgetett csemegék között.
Talán ez a különös score vezet vissza majd valahogy, amiben azt furcsállom, hogy minden újabb hallgatásnál egyre jobban érzem, hogy nem is igazán érdemelné meg, mégis bevonz. Nem tudom másképpen mondani, mint hogy az ambivalens filmzenék mintapéldánya, mert tényleg úgy tetszik egyre jobban, hogy különösebb érdeme nincs, vagy talán a hangulat egységessége előbbre valóbb minden más szempontnál... s így ez tükrözi, hogy miért tud más és más, egymással össze nem hasonlítható műfaj ugyanúgy tetszeni.
Az úgy volt, hogy a Youtube felhozta ajánlatnak ezt a szépséges, elvarázsolt dalt, melybe elsőre beleszerettem, rengetegszer lement:
https://www.youtube.com/watch?v=t7V4OOkJk2Q
Utánanézve kiderült, hogy egy soundtracken van, melyet egy Son Lux művésznevű zenész jegyez. Meghallgatva egy még ennél is szenzációsabb hangulatú számra bukkantam az albumon, pedig nem hittem, hogy felül lehet múlni:
https://www.youtube.com/watch?v=mzFOTMrPpuA
A legjobb, hogy a score-t is ő jegyzi, tehát egységes az egész cucc, azaz az ezeken kívüli dalok - melyek szintén nem rosszak - a score-ral együtt élnek. Kár, hogy csak félórás.
10/8
A film elég szokatlan vállalkozás, három verzió is van belőle. A rendező kitalálta a férfi szemszöget, a nőit a főszereplő Chastain "zsarolta ki", és összevágta belőlük a kevésbé időmilliomosoknak egy harmadikat is. Utóbbi biztos nem működik, az első kettőre meg nem hinném, hogy lesz időm, de arra nagyon kíváncsi lennék, hogy működik alatta a zene.
Nemrég olvashattuk a Titanic zeneszerzőjével való találkozás feledhetetlen élményét, s örülhettünk neki úgy, mintha velünk történt volna, most meg... ne már! :(
Ugyan nem James Horner-rel ismertem meg a filmzenei világot, nem vele szerettem meg, de vele (is) teljesedett ki akkor(tól), amikor más-más szerzők művei iránt is elkezdtem érdeklődni John Williams-en túl. És a más-más szerzők között Horner kifejezetten az "élre" került, úgy értem nincs rangsor, de pl. csakúgy mint vele együtt eleinte James Newton Howard, Hans Zimmer majd később John Powell, Michael Giacchino elkezdett egyfajta erős prioritást élvezni, ha új hallgatni valók kerültek terítékre.
Sokat lehet beszélni arról, hogy ki hogyan tudná átvenni örökségét egy-egy filmfolytatásnál, de itt most az esetében kifejezetten igaz, hogy utánozhatatlan, és ahogy Zsolti is fogalmazza megemlékezése végén (a lista már sosem fog tovább bővülni...), ugyanúgy nekem is hiányozni fog a prioritást élvezők listájáról az ő zenei világa. Tényleg hihetetlen, hogy már soha többé nem lehet várni egy-egy újabb munkáját.
Eszembe jut egyik korábbi munkahelyről a kolléganő szavainak hatása, lényege 2007-ből, amikor megtudta, hogy Ingmar Bergman rendező meghalt. Hogy vannak emberek, akikről nem tudod elhinni, hogy meghaltak, meghalnak, mert már életükben elkezdenek halhatatlanok lenni. A rendező munkásságát nem ismerem, de most sajnos teljesen meg tudtam érteni azt a mondanivalót.
És mivel gyertyagyújtás helyetti/melletti zenei visszaemlékezés is meg lett említve, én még annyit hozzátennék, hogy bár nem vele szerettem meg a műfajt (A rettenthetetlent már nem igazán gyerekként láttam), de visszaemlékezve, tudatalattiban már akkor is jelentett valamit, amikor az Őslények országa, Rocketeer, Jumanji, Drágám a kölykök összementek! aláfestése megragadt bennem függetlenül attól, hogy akkor még külön műfajkénti utánajárást nem idézett elő (nagyjából egészen a Titanic-ig, ahol meg aztán megismerhettem az egyik örök kedvencemmé vált motívumot - https://www.youtube.com/watch?v=7IZKKabpypc#t=4m10s)
Gyerekként minden nap suli után igyekeztem haza megnézni a Kissyfur-t... és kicsivel kevesebbszer láttam, de még így is másodikként ott volt az Őslények országa és most ezzel visszaüzenve:
Imádtam a kalandokat, amin zeneileg ő vezetett át (https://www.youtube.com/watch?v=s7IKfw_bH3o --- https://www.youtube.com/watch?v=laxQ4PTvWZw#t=4m27s). Bár a filmzene szeretetének magját nem ő hintette el bennem, de nagy mértékben hozzájárult a virágba borításának terén, s remélem James Horner is megtalálja (ahogyan ő megtaláltatta a filmzenei) virágzó völgyet!
Cameront azért ennél igényesebbnek tartom és biztosan ügyelni fog a komponista kiválasztásánál arra, hogy tiszteletben tartsa Horner örökségét. Ma egy kollégával beszélgettünk, és ő Michael Giacchino-t vetette fel és ebben az esetben nem tudok neki ellent mondani, habár abszurd ilyen hamar erről beszélni.
Horner tragikus hirtelenségű távozása nagyobb űrt hagy a jelenlegi filmzenei palettán, mint azt elsőre gondolnánk. Elképesztően fog hiányozni. Tiszteletből és szeretetből elő is veszem egyik kedvencemet tőle, amit kevesen ismernek tőle: A pelikán ügyirat.
Jó kérdés az Avatar-ral kapcsolatban, a neten többen kérdezik ugyanezt. Az biztos, hogy befejezte a Southpaw-t, jövő hónapban jelenik meg a cd. Ugyanúgy a The 33 is kész van.
Cameron dolgozott még Alan Silvestri-vel, meg Brad Fiedel-lel, ha kettőjük közül választani kéne akkor Silvestri mindenképpen. De ahogy Hollywood-ot ismerem, majd valamelyik Zimmer klón átveszi.
Nekem is ő volt az abszolút kedvenc, 12 éves korom óta. A legelső film amit az ő zenéjével láttam a Braveheart volt, aztán a Casper és a Titanic. De igazából kedvencemmé a Deep Impact-tel vált. Két dologra életem végéig emlékezni fogok vele kapcsolatban. Az egyik az, amikor találkoztam vele, rákiabáltam és ahogy felnézett rám és a másik amikor miután látta rajtam, hogy izgulok, megkérdezte, hogy jól vagyok-e...
Nagyon sajnálom James Hornert, nálam is benne volt a kedvenc szerzők között.
Valamikor a 90-es években pár évig ő volt az apszolút kedvenc a Szenvedélyek viharában, A rettenthetetlen és a Titanic hármasa miatt, amit három-négy éven belül produkált. De azóta is szerettem.
Elküldve: 2015-06-26 22:59:03, 
