Meg is hallgattam akkor egyből, és azt kell mondjam, hogy szépen felépített végigvitt, de érthető a felénél leállítás oka is. Ajánlom az újra próbálóknak, hogy tényleg ne szüneteltessék, vagy csak a második felét hallgassák, mert ott csodák is vannak ;)
És, ha már annyira hiányolták, hiányoltuk páran itt a nagyzenekari csörtéket, akkor ha mást nem is, de külön a Pumpkin Pursuit legyen eltéve az örök hallgatnivalók közé :)
https://www.youtube.com/watch?v=TebWAYJm89s
A betétdalok tetszenek, beszélhetnék én is róla, de Zsolti már megtette, viszont nagyon nem így helyeztem volna el az album végén, hanem teljesen fordítva (33-32-31-30-29-28)
[előzmény: (22274) Bíró Zsolt, 2015-03-24 11:49:23]
Szintúgy!!! Három, vagy négy éve ismerhetem, és azóta is sokszor előkerül, de csak mint főtéma, viszont nem tudom, hogy az albumot miért nem hallgattam még végig.
Én meg az egyik készülő írásomhoz végzett kutató munka közben rábukkantam erre a kis gyöngyszemre Henry Mancinitől. Azt hiszem megvan az elkövetkezendő napok szomszéd tesztelő trackje.:D
Megmondom őszintén, csodálkozom azon, hogy mindenről beszéltek, csak épp arról nem, hogy már most megvan az év legjobb és legszebb filmzenéje. :))
Szerintem 10 pontot érdemel. Azt meg félve ismerem be, hogy a Strong című dal ugyanolyan vállalható sláger, mint a Let it go volt. Illetve nem is olyan félve, hiszen Patrick Doyle-nak is köze van hozzá. A Lily James-féle keringő is a legjobb Disney-betétdalok minőségét idézi.
Vagy rosszul fogalmaztam, vagy nem jól értetted. Röviden is fogalmazhatnék: veled értek leginkább egyet :)
De azért egy hosszabbal is reagálnék:
Mindig is Williams volt a kedvencem, illetve egy idő után Powell. Goldsmith-t sosem hallgattam igazán, vele pár éve kezdtem el komolyabban, tudatosabban foglalkozni.
Williams és Desplat nem általam lett rokonítva, de hogy a hasonlatot megfogalmazó Thomas Powell-t is védjem, ő sem egészen a zene kapcsán rokonította, hanem a foglalkoztatottsági terület miatt. Azaz sokat van mostanában Desplat és Giacchino is foglalkoztatva nagy múltú filmek kapcsán. Kettejüket így két neves régi komponistához igazította. E tekintetben szerintem is jó a hasonlat, viszont így már (visszafordítva a hasonlatot) áttértem Williams-ről Goldsmith-re :)
John Powell-t pedig nekem is muszáj volt felhoznom példának, nagyon jó helye lenne ugyanis Giacchino mellett, sőt!!!
A dallamosság... na az egy olyan dolog, amivel elég nagy szívfájdalmat tud okozni nekem Williams és Powell is. Ugyanis nem tudok fütyülni, bárhogy is szeretnék, próbálok, nem sikerül. Szívesen elfütyörészném az ő műveiket az utcákon ballagva :)
"Tehát ha a mai, modern kori filmzenei megközelítésekben Desplat Williams-szel rokonítható"
ezzel abszolút nem tudok egyetérteni. ha a maiak közül kellene választani, akkor inkább powell. williams amellett hogy talán a leginkább közelíti meg a komolyzenei hangvételt, szintúgy a legjellemzőbb rá a dallamosság és a felejthetetlen főtémák. desplat-ra csak a mondat első fele igaz. a franciától én nem fogok 10-20 év múlva dallamokat füttyögni, williamstől és powelltől meg még kb a halálos ágyamon is :D
Persze, hogy tud Desplat is változatos lenni, de igazából Gábor kérdéséhez még így is közelebb állok, én a napokban szintén Debney-t (Lair) hallgattam... és ez... na ez zene... :) Ilyenkor bizonyos értelemben eltörpül a Godzilla :)))
A harsányság (ahogy fogalmaztatok) Giacchino-nak valóban sokkal jobban fekszik, így amikor a "nagy múltú mozik folytatásaihoz, vagy újráihoz" Desplat mellett az ő neve is olvasható, akkor őt mindig előrébb veszem a sorban, hiába éllovasa Desplat is a "klasszikus hangszerelés"-nek. Tehát ha a mai, modern kori filmzenei megközelítésekben Desplat Williams-szel rokonítható, Giacchino pedig Goldsmith-szel, akkor jelenleg én áttértem :)))
De hozzáteszem, megismételve, Desplat zenéivel nincs bajom, de a hm... harsányság (fura szó, na :D) nagy kérdés számomra is. Sőt eddigi művei alapján lehet, hogy nemcsak kérdés, de kérdőre vonás is, még akkor is, ha esetleg "egyszerűen nem érzi szükségét az effajta megközelítésnek". Mindig persze, mint hallgató, én sem érzem szükségét, de kissé zavaró, ha néhanapján ilyeneket kívánok hallgatni, akkor ugye a régieket szedem elő... Jöhetne tehát valamilyen modern kori "nagyzenekari csörte" tőle, vagy valakitől :)
A nagyzenekari csörtékhez egy gondolat... Klasszikus hangszerelés ide vagy oda, Desplat, de inkább Giacchino mellett John Powell hiányzik leginkább. Ő az, akinek minden további nélkül nagyon is adnék, egy "nagy múltú mozi"-t. Bár nem tudom, hogy vállalná-e :( Tény, hogy benne viszont a akció-kalandfilmekhez modern kori megközelítés szempontjából minden megvan, és meg merem kockáztatni, hogy ötletesebben is, mint Desplat-nál, vagy akár Giacchino esetében.
Annak viszont nagyon örülök, hogy Giacchino kapta a Jurassic World-öt, mert őt pont a témához kapcsolódó játékzenéje kapcsán ismertem meg. És hiába rokonítható Desplat Williams örökségéhez, Giacchino most a saját múltja miatt is lelkiismeretesebb, vagy motiváltabb lehet, akkoris, ha még így látatlanban is szerintem katasztrófa ez a negyedik rész... Na, majd kiderül mindkettő... Film esetében jó lenne, ha nem lenne igazam, zeneileg viszont igen :)
Érdekes, hajszál pontosan ugyanezekre gondoltam én is :)
Az albumot hallgatva csak ez a szám jött be, de ez tényleg. Illetve még az utolsó track-kel sem volt bajom.
A film alatt viszont a zene nemcsak jó, de jobb is, mint maga a mozi, aminek nem a részleteivel, a mondanivalójával volt a bajom, hanem azzal a kerettel, amibe helyezték.
Egyes jelenetei önmagukban tényleg hatásos érzelmi bemutatók... De míg pl a District 9-ben valódi élőlények vannak, addig itt bármennyire is van szó mesterséges intelligenciáról, az érzések attól még nincsenek átvíve a robot tudatára. Egyszóval ebből a szempontból gépekről beszélünk. Na és pont ennek fényében mondható, hogy a társadalmi (ha fogalmazható így) és az ebből következő testi fájdalom, amit feszeget a történet nem adható át a nézőnek. Így tehát szerintem tökéletesen felesleges, hogy ebben a filmben robotok vannak, pedig ez adja az egész keretét.
Kíváncsi vagyok, hogy film után meghallgatva majd lesz-e legalább fele olyan értelme a zenének, mint film alatt, mert előtte számomra is elég felemás "élmény" volt, sőt egy kicsit még annál is kevesebb sajna.
Szerintem tudna. Tavalyról ott van a Godzilla sötét grandiózussága, vagy a Grand Budapest bolondossága, de hogy távolabbi példákat is említsek: egy modern akciófilm score-jához nem Desplat lenne az első, aki eszembe jutna, a két Largo Winch moziban pedig a saját stílusát nagyszerűen vegyítette a kor modernebb elvárásaival. De a múltkori Zimmer vs. Desplat eszmecsere kapcsán be lett linkelve a L'enquête Corse zenéje, amiről meg nem mondaná az ember, hogy Desplat műve. Szóval egyértelműen tudna. Hogy távol áll tőle ez a harsányság? Ezt már nehéz lenne megmondani. Simán lehet, hogy nem kap olyan jellegű felkéréseket, amik ezt megkövetelnék, vagy egyszerűen nem érzi szükségét az effajta megközelítésnek. Talán a leginkább a Rise of the Guardians némely tételében volt ehhez a stílushoz a legközelebb, de azt is inkább játékosságnak nevezném. Szóval erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy valóban nem a harsányság a fő profilja (ez a modernebb szerzők közül inkább Giacchinora illik), de ha úgy adódik, akkor gond nélkül tudna Debney klasszikusához hasonló nagyzenekari csörtéket alkotni.
épp debney cutthroat island-jét bömböltetem és eszembe jutott desplat. a kérdés ami felmerült bennem, hogy ő tudna-e ilyet? esetleg távol áll tőle ez a harsány stílus és direkt nem ilyeneket szerez? vagy nem tud?
Thomas Newman és Spielberg egy filmen dolgozik? Ez az! Remélem, azért a téma miatt (hidegháborús kémthriller) nem a Skyfall-t erősíti az új munkájában, mert akkor sírok.
[előzmény: (22259) Thomas Powell, 2015-03-18 21:24:59]
Elküldve: 2015-03-25 20:37:19, 
