Elolvastam az évértékelőket és hű... most besokalltam, rossz értelemben. De ne ijedjetek meg, nem az írások miatt, hanem azért, mert annyi minden merült fel bennem közben, hogy párszor írtam volna már ide, csak végülis nem lett volna semmi értelme. Így inkább összeszedném a gondolataimat egy íráshoz, bár ez még nem ma lesz :)
Addigis két észrevétel, hogy olvasói szempontból mennyire jó ilyen változatosan ismerkedni a témával, látva, hogy más-más embert más-más ragad meg a filmzenék világából, és most nem a konkrétumokra gondolok, hanem a koncepcióra, azaz, hogy mindenki másképp kategorizál, így jó olvasni az egészet még akkoris, ha sok az egyezőség. Tartalmi szempontból nézve tehát pont, hogy szinte nincs is egyezőség, ami a lelkiismeretesen összeegyeztetett szerkesztői munkátokat dicséri... Gratulálok hozzá, és köszi :)
Blomkamp Chappieje sajátos műfaji kavarc, ezért éppúgy megtudom érteni, ha valakinek nem tetszik, mintha igen, de nekem ordas nagy hibái ellenére is bejött (kb. 7-8/10). Viszont bennem csak a héten tudatosult, hogy a zeneszerzést ezúttal (többek között) Hans Zimmer látja el, mert bennem az Elysiumhoz komponáló Ryan Amon neve maradt meg. A film egyik erőssége Zimmerék némileg retrósan szintis, a Tron: Örökség zenéjéhez hasonlatos aláfestése, ami egy erős 7/10-et nálam simán megér első megtekintésre, később pedig talán többet is, de külön hallgatva nehezen fogyaszthatóbb, töményebb darab.
Én még a szerkesztők között nagyon is új fiúnak számítok, de ha ez nem tűnt fel az elmúlt kb. fél évben, akkor azt abszolút dícséretnek veszem, mert ezek szerint jól sikerült idomulnom az ő magas színvonalukhoz, ami nem jelenti azt, hogy nincs még hova fejlődnöm.:)
nem mondanám, hogy kizárólag rc-fanoknak ajánlanám, de a maga 90 valahány percével ez nagyon tömény. egy 40-50 perces albummal elkerülhető lett volna néhol a már-már unalomba fulladás. de! ez egy bivalyerős zene. és egy nagy köszönet morrisnak a death of a legend trackért. marha régen volt már ilyen zimmeri, pátosz-epic-hero érzésem egy zenétől, amikor minden szőr áll a karomon :D szinte látom magam előtt a filmet, ahogy lassan körbepásztáz a kamera a csendes, vérben tocsogó csatamezőn, ahol az admirálishoz letérdel a csata hőse könnyes szemekkel :D eszméletlen nagy szám
Jól látom???
"Battling the Royal Charles" 1mp híján 14 perces track :) Na majd akkor szólj, amikor az egészet meg lehet hallgatni, Erre kíváncsi leszek, bár így az említett szám miatt van nem kevés 1 perc körüli szösszenet is, de egyelőre azt mondom, sebaj...
A 2014-es "Ez volt"-ok még csak nagyon nagyon röviden lettek átfutva, igazándiból azt kerestem, hogy ki mennyire tartja a tavalyi év győztes track-jének a "Hanging Tree"-t ;)
Illetve még feltűnt Cecile Corbel, akitől eddig csak az Arriety-t ismertem, viszont az elég sokszor van hallgatva album szinten, különösen megnyugtató hangulattal átitatva. Az említett Kamchatka nagyon illik ebbe a képbe, viszont már most érdekel az egész album is :)
Hamarosan elolvasom a filmzenei évértékelőket, biztos van még sok más meglepetés is :) Előre is köszi az írásokat!
Az évértékelő volt a legjobb dolog ezen a héten. :D És tökre jó, hogy mindenki írt véleményt, Tomnak meg azért örülök különösen, mert mióta megszűnt a VOX fórum, csak itt tudunk értekezni bármiről. :(
Ui.: Éppen hallgatom az Eye for an Eye-t az új összesítésben valaki írt róla. Hát valami fantasztikus. Soha nem hallgattam volna meg, ha nincs az ajánlás. Még úgyis, hogy kedvencem JNH.
És még annyi, hogy hiába ismerem sok-sok éve az oldalt, a "Rólunk" rovatot csak most olvastam végig, mert Pavlics Tamás neve az "Ez volt 2014"-nél számomra újként csengett. De egyébként örülök, hogy új (?) szerző is írt véleményt!
És nagyon érdekes a "Rólunk" rovat is; esetleg jó lenne kicsit frissíteni, hogy mi változott 2006 óta. Meg esetleg az újak is írhatnának egy rövid bemutatkozót. De ha nem, az sem baj, csak érdekelne, hogy másnál is a filmzene szeretete "hogyan kezdődött"... :)
Tudom, hogy nem mai gyerek, de nekiálltam ennek a Monuments Men OST-nek. Ez valami fantasztikus... Egy kicsit itt is elhagyja szerencsére Desplat a fősodort, vagy saját magát, mert baromira friss, ötletes dallamai vannak, elképesztően hallgatóbarát az egész (úgy értem, hogy megmaradnak dallamok a fülben, dúdolni :)). Ráadásul végre hosszú idő után egy alkotás, amihez igazi, valódi, klasszikus értelemben vett főtéma van komponálva, és külön is meg van nevezve a CD-n. Nálam ez Williams erőssége volt mindig, hiányoltam is már nagyon, hogy újra halljak valami érdekeset, most megkaptam. Abszolút ajánlom mindenkinek, aki még kihagyta eddig :D
Elküldve: 2015-03-07 00:00:36, 
