Én Goldsmith-el szenvedek, de kegyetlenül. Van egy óriási Goldsmith fan haverom, és kegyetlenül nyomatja, hogy mekkora isten a pali. A The Mummy zenéjét imádom, ezen kívül semmi. Vagy unalmasan semmilyen, vagy katasztrófálisan összevisszaság az egész, amire a Legend a legjobb példa. Szörnyű. De hát velem van a hiba, tisztában vagyok én ezzel már egy ideje.. :)18
Figyelj, nem én leszek az aki megvédi Desplat-ot. Bár tényleg nagyon-nagyon szeretem, teljes mértékben értem, hogy miről írsz... Itt ez a Kódjátszma zene. Félig bírtam. Komolyan mondom, legalább 3 CD-m van itthon Desplattól, amin hasonló zene van. Van a zenéjében, ami miatt abszolút felismerhető, Desplatos, de negatív előjellel értve... Amiket mostanság hallottam tőle, azok közül valóban a Godzilla volt az ami szinte teljesen más hangot ütött meg mint az addigiak és kicsit felüdülés volt hallgatni, de csak annak tükrében, hogy Deslat. Úgy egyébként az is egy masszívan jó zene, de nem kiemelkedő.
Szép kis okfejtegetések. :))
Én eléggé nagy Zimmer fan vagyok, de nem irigylem Desplattól a díjat. Kicsit nekem most olyan érzésem volt, mint 1995-ben:
volt egy Lion King és egy Forrest Gump. Mindkettő tökéletes zene, de Zimmer nyert. Most Zimmer elől hoppoltak el egy díjat. :)) (tudom, fura párhuzam, de ez ötlött be).
Amúgy mi, filmzenebarátok hiába győzködjük egymást vagy másokat a jogosságról, amikor az Oscar bizottsága egyfajta vigaszdíjként tekint a filmzenei kategóriára, ami alól persze néha van kivétel. Én nem hiszem, hogy a bizottságban mindenki minden filmzenét meghallgatott önállóan, aztán megnézte a filmet még egyszer, hogy megfigyelje, a score miként idomul a látottakhoz.
Desplat "Vs." Zimmer ügyben eszembe jutott valami, amit eddig nem vontam volna be a filmzenei világba.
Tavaly voltam Párizsban, és jártam a Pére Lachaise temetőben, ahol Rossini és Chopin is nyugszik. Annak idején énekórákon szerettem hallgatni a komolyzenei kazettákat, de normális, valamirevaló ismereteket nem szereztem belőle :) Így volt kézenfekvő sulin túl "hobbiból" a filmzenék (elsősorban persze a filmek miatt) hallgatása... Ezért aztán a komolyzenéket csak nagyvonalakban, de ritkán azért stílusok alapján ismerek.
Visszakanyarodva a sírhelyekhez: Chopin szó szerint szinte körbe volt rajongva, rengetegen fényképezték, továbbá volt kint egy idős nénike, aki kezében tartva egy kis magnót, szolid hangerővel a zenéit játszatta rajta.
Rossini pedig voltaképp hanyagolva volt, de annyira, hogy az ő kriptája főbb útvonalon van, és az úton többen is mászkáltak, persze más hírességek okán is, de egy kivételével (enyémet) a fényképezőgépeket tényleg egyáltalán nem vonzotta.
Chopin (legyen Desplat) :) Egyhangú, és ami el van találva az ritka, viszont az ereje a sajátosságában van, a stílusa felismerhetőségében, de úgy, hogy a többiekhez képest azért valamelyest különc.
Rossini (legyen Zimmer) :) Igazán színes, lendületes, kirobbanó erejű, életteli, minden része el van találva, de ilyet azért más neves zeneszerző is alkot.
Ez legyen mondjuk az ítészek meglátása. Szerintem viszont nem kérdés, hogy a fogyaszthatóbb egyúttal emberközelibb is. És nevezheti bárki manipulatívnak, úgy gondolom, hogy nemcsak magának akar megnyerni egy színes, kreatív muzsika, hanem szeretne engem is bevonni abba az élménybe, amit gondolom a zeneszerző érzett...
Egyszóval Rossini nem hiszem, hogy rosszabb lenne Chopin-nál, sőt! Ellenben ebből a szempontból ellentmondásos, hiszen a temetőben nyilván nem szakmai zsűri volt jelen, a tömegeket mégis Chopin vonzotta... Kíváncsi lennék rá, hogy 100-200 év múlva ez miként lesz a mai filmzeneszerzőkkel.
Azon kevés komolyzenéből, amit ismerek, Stravinsky bizonyos szinten átkötés lehet a filmzenék birodalmában alkotó Alfred Newman felé.
Nem a Disney-től ismerem, de sokaknak onnan eszükbe juthat, tőle ezt nagyon szeretem:
https://www.youtube.com/watch?v=ashMSM_kc4M
Zimmerhez még valami: Őt mindig valahogy külön kategóriába soroltam. Mert vannak azon legendás szerzők, akik a hangszerek játékaival kreatívkodnak, pl. Williams, és vannak, akik egyáltalán magukkal a hangszerekkel, vagy amit annak neveznek, pl. Powell, így a legenda státusz más és mást takarhat. De Zimmer kibújik a takaró alól, és nem mindig csak zenei oldalról közelíti meg a dolgokat, hanem a közönség oldaláról, nem mintha attól még a többiekre ez nem lenne igaz, de ő valami olyasmit csinál, amit talán a filmzenék diszkójának lehetne nevezni :) vagy mi :D
Az új Bosszúállók: Ultron kora poszteren teljesen véletlenül szemet szúrt valami a feliratok között Brian Tyler neve mellett: Additional music by Danny Elfman!!!
Itt már előttem gyakorlatilag leírta mindenki, amit lényegében gondolok: Zimmer és Desplat két külön stílus, van akinek csak egyik jön be, van akinek mindkettő (és van akinek egyik se, de az nem ezt a fórumot olvassa:)). Zimmer elévülhetetlen érdeme, hogy könnyen megtalálja a zenéjével a szélesebb tömegeket, Desplat ellenben a klasszicista stílus jelenleg talán legjobb képviselője, viszont ez le is szűkíti azokat, akiket elérhet. Ebből adódik, (legalábbis számomra), hogy míg Zimmer folyamatosan képes megújulni, rengeteg munkájánál ez együtt jár az erodálódással, míg Desplat ugyanabban a stílusban a határait feszegeti. Előbbi esetében tavaly mind a Pókember, mind a Csillagok között zenéje egy a megújulásra tett kísérlet volt, utóbbinál pedig A Grand Budapest Hotellel és a Godzillával kilépés a komfortzónájából, de a védjegyeit nem maga mögött hagyva. Mindkettőt nagyra értékelem ezen törekvéseik miatt, de ahogy írtam már többször is, A Grand Budapet Hotel Desplat életművében is rendhagyó, ahogy az óriásgyík is, plusz lényegében a tavalyi Berlinale óta tartotta magát ezzel a zenéjével számos díjkiosztón, tehát ezért sem gondolom, hogy jelen esetben egy életmű-díj lenne. Ha a The Imitation Game-nek ítélik, sokkal jogosabbnak vélném az életmű kifejezést, ugyanis Desplat rendre minden évben előrukkol valami hasonló (magas színvonalú) művel, ami általában díjközelbe is kerül (a legérdemtelenebb jelölése egyébként a The King Speech-ért volt, azt még én is aláírom). De egyébként addig jó, amíg arról kell vitatkoznunk, hogy Desplat-nak vagy Zimmernek kellett volna nyernie, nem pedig Santaolallákon és Sanchezeken (mindkettő Innaritu filmhez "komponált". Hihetetlen, hogy ez a pasi mennyire nem tudja alkalmazni a filmjei alatt a "zenét"), Reznorékról nem is szólva.
Érdekes módon nekem (annak ellenére, hogy egyhangúságot emlegetek) a Desplat-zenék alapvetően tetszenek rendszerint, a TGBH is 8 pontot érdemel, az Imitation meg 2014-ben listás nálam. :)
Hasonlóan vagyok vele, mivel ez a zene abszolút meglepetés volt, viszont azt hittem, hogy a film is ilyen lesz. Pontosabban egész jó volt, de nem különlegesen jó. Bemutatták ugyan Hawking munkásságát, saját drámáját, családi életét, de nagyjából egyenlő arányban volt ez a három jelen, így nem tudtam egyikbe se belemélyedni, beleérezni, attól függetlenül, hogy azért lelkiismeretesen álltak hozzá. Csupán filmként nem jött annyira át, ha az egészet nézem. Részleteiben mondjuk igen...
én despat-val már évek óta küzdök, isten a tanúm meg akarom szeretni, de nem megy. engem az ő zenéi olykor stílusban nem találnak el, mint pl a bp hotel, máskor meg az általad említett egyhangúság miatt. én ezt dögunalomnak, se íze se bűzének hívnám. így persze ha rajtam múlt volna idén los angeles közelébe se mehetett volna, de nagy szerencse hogy nem rajtam múlik, mert sok desplat-rajongót keserítettem volna el :) persze tudjuk, hogy az oscar kurvára nem lát bele széles körben a filmzenék világába, többnyire csak a húzófilmek zenéi lehetnek ott. de azzal is egyetértek, hogy itt ne életműdíjakat osztogassunk már, azt majd megkapja 20 év múlva.
Azt azért tegyük hozzá, hogy Zimmer nem is csinál titkot abból, ha besegítenek neki. Igaz, hogy fura, hogy a babérokat ő aratja, de mivel mindig van egy kiemelt név minden projektnél, így ez nem csoda. Meg ő már szinte egy brand, szóval ez valahol érthető. Más zeneszerzők is biztos használnak segítséget, csak ott nem derül ki, hogy kiket, max. ha van valami botrány belőle.
Rendezők esetében is nem egy eset volt, amikor kiderült a forgatáson, hogy nem bírja kordában tartani a projektet, aztán a segédrendező meg az operatőr befejezték a filmet.
De azt mondom, hogy Desplat díja míg így is jó helyen van, mert hiába jobb az Interstellar, de itt 2 jó komponista közül bármelyik jöhet nyertesként. Csak olyan döntés ne legyen, mint a gyíkbőr Reznor esetén, hogy nyert a Social atmoszférikus zörgéseiért. A film alatt működött, de önállóan vallatóeszköz. Így inkább 6x Desplat, mint egyszer se Reznor.
Hát igen a Birdman. A színészi alakítások jók voltak és ennyi! A zene. Hát nem tudok mit írni róla a soundtrack-ját nem hallgattam meg, de a filmben szinte észre se vettem, hogy van, zene egy-két dobos rész van benne aztán ennyi meg nem is néztem végig. Ez a zene is, hogy jutott el a Golden Globe jelölésig + szinte mindenhol tarolt a kritikusok körében, rendesen meglepődtem, hogy nem jelölték Oscar-ra.
[előzmény: (22170) Bíró Zsolt, 2015-02-24 17:02:32]
De látod, ott meg a film jellege hátráltatta a jelölést. Az Oscart odaítélők között egy 60 éves ráadásul még kölyöknek számít, ez lehet az oka sztem annak, hogy pl. Nolant nem is jelölik a filmjeivel, csak technikai díjakra. Tavaly szerintem az Interstellar volt csak az egyetlen, amire 100%-ot adtam, mivel az volt egy igazi mozélmény (Birdman meg ezek még nem voltak meg).
Igazából nekem Desplat túl... nem is az egyhangú a jó szó, de valami ilyesmi. A Godzilla volt nála egy jelentős váltás így hirtelen, és szerintem jól meg is oldotta, csak hiába bonyolultabb szerkezetű és jobb képességekre bizonyíték az a műve, mint mondjuk Djawadinál a filmként hasonló jellegű Pacific Rim, mégis utóbbi zenéje tetszett valamivel jobban. De ez amiatt van, mert míg Desplat a régi iskolát gyakorolta, a PRim könnyebben emészthető. Ergo azért el kell ismernem, hogy ez kicsit olyan, mint hogyha Lady Gagát többre tartanám Katie Meluánál, hogy egy elsőre eszembe jutó ellenpólus énekesnőt írjak.
https://www.youtube.com/watch?v=eHQG6-DojVw
Jelölhették volna James Newton Howard-ot (Maleficent), ha jól tudom, ő neki is van pár jelölése, de még nincs díja. Régóta nem tetszett ennyire JNH zene.
Én most megint belekezdtem a szokásos "Zimmer = 2-8 segédzeneszerző" litániámba, de nem húztok be a csőbe most már, mindent kiírtam magamból a témában.
Az mondjuk igaz, hogy Desplat-nál indult be egy rutinszerű jelölgetés napjainkban. A kettős jelölés nekem nem is volt szimpatikus, mert azért az évi akárhány filmből nehogy már csak négy komponista művét találják meg. Az sem volt szimpatikus, amikor öt jelölésből hatot Alan Menken kapott.
De ha pölö egy Thomas Newman majd 10 év múlva kap valami tőle szokásos drámai zenéért Oszit, akkor nem fog érdekelni, hogy épp kit ütött ki, és inkább életműdíj jellege van a szobrának. Desplat megkapta most az életműdíját, hátradőlhet. :)
Úgyis csak az "Oscar-díjas" jelző számít, az már, hogy mire kapta, szinte mellékes is utána. Most én annak örülök igazából, hogy nem a Mr. Turner vitte el egy olyan emberrel, akiről sem előtte, sem utána nem hallunk többet, és a zene is iszonyatos.
Na, ez egy baromi jó megfogalmazás volt. Én imádom mindkét palit, sőt mi több, ők a két kedvencem van legalább 8-10 CD mindkettőjüktől (na jó, Zimmertől sokkal több, de Desplattól is van minimum 8-10 valóban) de az biztos, hogy az utca emberének nem tudnál lejátszani olyan Desplat zenét, amit felismerne, ebben biztos vagyok. Az meg a kutyát nem érdekli szerintem (legalábbis a 'normális' embert biztos nem ) hogy Zimmer hány emberrel hoz össze egy albumot, ez nem szempont... Ott az Inception, Interstellar, már ez elég lenne ahhoz, hogy ismertebb legyen mint Desplat, szerintem... Pedig az a Girl with a Pearl Earring, meg Benjamin Button a jó életbe is, kegyetlen jók
Elküldve: 2015-02-24 21:06:46, 
