Tény, hogy a Youtube nem a legjobb kiindulás pont, de kezdetnek nem rossz.
Zimmer a sikerfilmekkel míg Desplat a művészfilmekkel, ezzel maximálisa egyetértek.
”Zimmernek többnyire csak csapattal.” (”Sok esetben én is egyetértek ezekkel a dolgokkal”) Az viszont tény, hogy legendás dallamokat komponált. (egyedül v. csapattal) Ezt hiányolom Desplat-től. Azt hittem majd a Godzilla, hát tévedtem.
Nem csak az Oscar-ról van szó, hanem az egész díjszezon-ról, szinte minden évben nyomják Desplat-et. Most még az Oscar mellé megkapta 2. Bafta-díját, meg behúzta a Grammy-t . Tudtam, hogy nem fog győzni Zimmer, mert ha az Inception-ért nem kapta meg az Oscar-t, akkor semmiért se fogja. De az IFMCA Awards-on az Interstellar lett az év filmzenéje, ez meglepő volt, tekintve, hogy nem éppen Zimmer a kedvencük. Persze semmi köze az Oscar-hoz.
Ha emlegetve van a legenda státusz, akkor azért elmondható, hogy az Interstellar sem tenne legendássá senkit, akárki szerezte volna. Ellenben nagyon igaz, hogy ez olyan filmzene, ami együtt él a film hangulatával, ami már kifejezetten oka lenne egy ilyen díjnak. (Az Inception esetében meg ráadásul a cselekménybe szövődik bele a zene, egyfajta feladatot kap).
A Newman Desplat hasonlattal egyet tudok érteni, mindkettőnek egészen egyedi, felismerhető stílusa van, csak épp hiányzik az a zene, ami legendává emelné őket. A mostani Oscar-t viszont nem sajnálom Desplat-tól (még akkor sem, ha mondjuk ezt most életmű-díjnak tekintették), album szinten is egészen élvezhető, színes darab, felismerhető, de változatos ismétlésekkel. Mindemellett végérvényesen igaz lesz/lett, hogy elegem van Wes Anderson filmjeiből... :)
A legenda címhez hozzátartozik maga a film is, mert azért lássuk be, hogy nagyon ritka, amikor a filmzene jobb, sőt annyira, hogy azt külön hallgatva akár többször is elővegyük. Ebben az értelemben viszont Desplat minimum a főtémával zseniálisan maradandót alkotott az Alkonyat egyik részéhez. Ha úgy tetszik, akkor nálam ő azzal legenda lett. :)
Az általad emlegetett legendák közül egyértelműen Williams az, aki album szinten is olyan remekül mozog a főbb témák között, hogy az ne váljon unalmassá, sőt inkább kreatívan változatos, vagy akár szükségszerű legyen. Na, jó :) vegyük pl. a Star Wars-t, hogy nézne ki bármelyik rész is, ha nem azzal a zenével kezdődne, amivel kezdődnie kell? :)
Ennio Morricone ugyancsak fantasztikus zenéket, főtémákat szállít, de ő valahogy képtelen a variálásra. Ezért, bár kétség kívül legendának nevezhető, egy adott film esetében ritka, hogy az egész album hallgatható legyen.
Goldsmith nekem kísérletezőbb kedvűnek tűnik, mint Williams, így viszont nem tudom olyan egységesnek venni, míg Horner túl ritkán újul meg. Nálam talán így lett arany középútként Williams a kedvenc :) meg természetesen nehéz attól a ténytől elszakadni, hogy ő kifejezetten jó filmekhez kapott lehetőségeket, melyben nagy szerepet játszik a Spielberggel közös munkái.
Zimmer viszont más, mint az előzőek. Ő nemcsak a fülekre akar hatni, hanem zenéjével bele is akar mászni az emberekbe. Talán azért ellentmondásos sokaknak, mert valaki ezt manipulatív tolakodásnak veszi, valaki viszont annyira beleéli magát, hogy onnantól kezdve más zenével nem lehet őt meggyőzni, hogy pedig vannak még jó muzsikák rajta kívül is. És ezért nem mindig szerencsés az, ha valaki a filmzenék világát általa ismeri meg.
Továbbá még az ritka, ha valaki legenda lesz egy zenével, aztán pedig homályba vész, mint mondjuk Brad Fiedel a Terminátorral. Ezért is nehéz a filmzenei legendákat különvenni a mozitól.
És még egy külön kategóriás megjegyzés. Különösebben nem szokott érdekelni, hogy a Karib-tenger kalózai aláfestése kié, ki kitől lopta stb. Az viszont minden kétséget kizáróan igaz, hogy az utóbbi tíz-tizenöt év legmarkánsabb muzsikája az ikon jellegét tekintve. Én pl. a Gladiátort csak zeneileg ismertem, de filmként jóval a Karibok után láttam először (bár lehet, hogy ez az oka), de azt kell mondjam, hogy ez a zenei megközelítés ahhoz sem illik annyira, mint a kalózokhoz. Mondjuk ez utóbbi azért vidámabb, és színesebb karakterekkel operáló mozi.
Én nem vagyok kifejezetten Desplat-rajongó, a King's (meg a Social) sem tetszett, az Interstellar meg sokkal jobban, mint a Budapest, amit sosem hallgatok meg többet sztem (az Imitation is sokkal jobb), és eredeti CD-m is rengeteg van Zimmertől, Desplat-tól meg olyan 2-3. :)
De a listád végéről Zimmer aztán elég szépen kilóg, mert a felsoroltak és Desplat egymaguk alkotnak (ezen nem akarok mindig lovagolni, de sajnos muszáj), magyarán ami Williamsnek egyedül is megy, az Zimmernek többnyire csak csapattal. A közismertség, kedveltség meg egyáltalán nem mérvadó, mert ha ebből indulok ki, a világ top 10-es filmzenei listáján valószínűleg a Transformersé dobogós lenne. :)
A Youtube-os nézettség ráadásul annyit jelent, hogy Kis Grófó és Jolly "No roxa áj" című nagyszerű dalát bő 14 milliószor játszották le, míg a szintén magyar Zagar "Wings of Love"-ját 2 és fél milliószor, és azért kis különbség van köztük, pedig mindkettő popzene. :)
Lényeg a lényeg, más a célcsoport. Míg Zimmer a bombasztikusabb sikerfilmekkel jobban eljut az emberekhez, Desplat a kisebb, "emberközelibb", sokszor művészfilmes projektjeivel kevésbé. Egyébként a jelöltek közül én is Zimmernek adtam volna most a díjat, tehát megértem a véleményedet. :)
És különben azt is szeretném, ha ezután is egy Zimmer-jelölésnél tudnám, hogy ő érdemli, nem még sokan mások mellette. Desplat-nál tudom. Attól még a The Holiday az egyik legszebb romantikus filmzene marad, hiába 8-9 ember írta. :)
Szóval értem az érveidet, de művészileg Desplat sztem ér annyit, mint Zimmer, sőt.
Egyébként, most hogy felkerült a Kingsman filmzenei kritika, így most sok más is eszembe jutott.
Előzetesen ugye ismertem a zenéjét, illetve olvastam róla, hogy milyen jó felvételek készültek, jók az akció részek. A történet voltaképpen nem is érdekelt :)
Az írásból ugye kiderül, hogy ma már ilyen stílussal kb. csak a szuperhős filmek készülnek, az ő feladatuk a világ megmentése. A "kémek" viszont mára valóságosabbak, de pl. még Batman is, aki voltaképp nem rendelkezik különleges szuper erővel.
Átfogóan nem ismerem a régi Bond-filmeket, talán nem is láttam mindet, amit viszont igen, azokból is nagyjából arra emlékszem, hogy tetszettek a valószerűtlenségek ellenére is. Csak míg régen nem művészetet csináltak a brutalitásból és a halálokból, addig most igen, és ez ilyen formában engem zavart. A Kick/Ass-nél ilyen túlzásokba azért nem estek, talán csak a 2. részénél.
Zeneileg azt éreztem, hogy túl volt játszva. Olyasmi formában, mint amikor a Vissza a jövőbe esetében emlegetik, hogy Zemeckis azt kérte Silvestritől, hogy tegye izgalmasabbá a filmet. A mostani filmnél viszont szinte minden jelenetváltást izgalmassá tettek az aláfestéssel felkészítve arra, hogy na most fog valami izgalmas következni, de valahogy csak a zene volt izgalmas... így aztán ez unalmas lett egy idő után.
És, ha már akció, a filmből hiányoltam egy jóféle üldözéses akármit :D, mert kb. csak verekedések voltak és kész. A koreográfiák kifejezetten jók, de a vágás ugyancsak túl gyorssá, láthatatlanná tette a jeleneteket... Az emlegetett templomi verekedésre sem tudom azt mondani, hogy az ilyeneket szeretem nézni, én példaként a főhős gyerek otthonról való épületugrálós menekülését mutogatnám, na az szépen lett megvalósítva. És, mivel szóba lett hozva J.B., a kutya, az akciójelenetek valahol pont a kettő között mozognak, de valójában nincs túl sok belőlük:
Bond
https://www.youtube.com/watch?v=iZxNbAwY_rk Bourne
https://www.youtube.com/watch?v=uLt7lXDCHQ0 (és nem nehéz kitalálni, hogy az elsőben látható koreográfia, operatőri munka és vágás a kedvenc nálam)
A Mag c. filmben van egy szöveg, azt hiszem, amikor Sergei hal meg. Josh kiakad, hogy fel lett áldozva a világ megmentéséért, mire a nő leinti, hogy nem a világot akarta megmenteni, hanem csak a családját, a világ megmentése túl nagy feladat és felelősség...
Ennek a mondatnak a jelentése, jelentősége okán lehet az, hogy mostanában jobban tudom értékelni a valószerűbb történéseket, cselekményt. A világ megmentése pedig legyen a szuperhősök feladata, kivéve persze Batman :), aki ugye csak simán egy dühös ember, mert a szüleit megölték...
Utolsó megjegyzésként, a Kingsman zenéje attól még nem lett rosszabb, hogy a film nem jött be :)
Most őszintén valaki emlékszik még a King's Speech dallamaira (Desplat) vagy éppen a Social Network (Reznor) soudtrack-ra a 2010-es évből? Mert nekem 2 filmzene ugrik be Inception (Zimmer), How To Train Your Dragon (Powell). Sajnos idén is valami hasonló történ, értem én hogy Desplat-nak kijárt már 1 Oscar, de pont ezért a muzsikáért. Akkor most ez életműdíj? Mert, hogy nem az adott év legjobbját díjazták (Interstellar) az is biztos! Az én véleményem az, hogy Desplat még mindig nem alkotta meg az a muzsikát, amivel Legenda lesz! Legjobban Thomas Newman-hoz tudnám hasonlítani, ő is egy jó composer, de nem alkotott legendás dallamokat, ezt úgy értem, hogy a zenéjük nem jutott el olyan emberekhez, akik az se tudják, mi az a filmzene vagy éppen felteszik a kérdést, hogy lehet filmzenét hallgatni? Jó volt a film, de a zene. Ki az előadója? Ki szerezte? Rohanok haza a moziból, hogy rákeressek, sajnos még 1 Desplat filmnél sem éreztem ezt! Rengeteg olyan ember ismerek akik Inception dallamaival szerették meg Zimmer! Anno az én időmből is (Gladiator). De a legjobb a Youtube hányan néznek meg hallgatnak meg egy Desplat-et, és hányan Zimmer-t, nagy a szakadék. Sajnos 5év múlva senki nem fog emlékezni a Budapest Hotel-ra max a Desplat rajongók, de a semlegesek nem! Lehet itt szidni Zimmer meg vitatkozni, hogy hozza a kis csapatát és neki álnak komponálni, vagy éppen most egyedül dolgozott vagy most minőségi munkát végzett vagy nem! Sok esetben én is egyetértek ezekkel a dolgokkal. De csak össze hozott (hoztak) egy Gladiátoros Oroszlánkirályt vagy éppen egy Eredeti Sötétlovagot, amik miatt milliók szertik és elmondhatjuk, hogy legenda! Az Oscar nem méltó Zimmer-hez! Nem Tudom, hogy Desplat valaha fog-e csatlakozni e nevekhez: Ennio Morricone, John Williams, Jerry Goldsmith, James Horrner, Hans Zimmer
Épp erről folytatok most vitát máshol egy elvakult Zimmer-fannal. Ugyanis igen, a jelölés abszolút jogos, a zenét övező dícsérő szavakkal együtt, de megkockáztatom, hogy díjra ennek ellenére sem lett volna érdemes. Ha folyamatosan ilyen munkákkal állna elő (ráadásul egymaga), és a sikerében nem játszana közre a nevével ellátott márkajelzés, akkor nem lenne egy rossz szavam se és én is sajnálnám, hogy egy ilyen zenével újfent hoppon maradt. Nálam az árnyékolja be inkább ezt az egészet, hogy most végre nem zenei producerként, hanem valódi zeneszerzőként funkcionált, de ne ez legyen a mérvadó az esetleges díjazásban. Ha Desplat mondjuk a Kódjátszmával nyer, most nem lenne fülig érő a mosolyom (pedig az is abszolút minőségi munka), de ennyire jó helyre nem is tudom, hogy mikor került utoljára ez a szobor.
Desplat díjának meg örülünk ez alap. Kissé árnyalja a képet, hogy hosszú idő után az egyik vetélytárs (Zimmer) pont egy olyan zenével állt elő, ami megint díjra érdemes lett volna. Jobban, mint bármi tőle az elmúlt évekből.
Tökéletesen összefoglaltad, hogy nekem is mi tetszik a Kingsmanben. Pont minap gondoltam rá, hogy ez egy olyan furcsa paródia, ami a saját univerzumában azért komolyan veszi magát. Ritka madár, nagyon el lehetett volna cseszni, de szerencsére bitang jó lett.
[előzmény: (22142) Thomas Powell, 2015-02-22 23:47:27]
Végre Desplat Oscar-díjas! Én még filmzenei díjnak ennyire nem örültem! Lehetséges, hogy örömöm egy kicsit hangos volt és ennek következtében felébresztettem a szomszédokat is.
Én leírom, hogy szerintem mások miért szeretik, köztük én is, aki már 4x látta a moziban. Egyrészt egyszerre idézi meg tökéletesen a korabeli Bond-filmeket és figurázza ki azokat, vagy világít rá a gyengeségükre (SPOILER: erre a templomi jelenet végkifejlete mutat rá a legjobban), ugyanakkor mégsem válik paródiává, amit Samuel L. Jackson karikaturisztikus, de mégis abszolút komolyan vehető antagonistája jelez a leginkább - persze csak a film saját, eltúlzott dimenziójában. Az erőszak pedig egyszerre a képregény készítőjének, Mark Millar-nak a védjegye és újabb reflektálás a Bond-filmek stilizáltságára. A zene pedig: semmi világmegváltó nincs benne, de már több, mint egy hete szinte kizárólag csak az pörög nálam.
No, emberek!!!
Most hallgatom a teljes albumot és azt kell mondjam, hogy ezt nevezik filmzenének.
A 4. track-ben amit leművel Horner, az zseniális, de annyira, hogy szerintem ezt sehogy sem fogja tudni elrontani a lemez végéig, de azért kíváncsian várom...
Olyan ez a "Wolves Attack The Horses" szám, mint egy modern köntösbe öltöztetett vérbeli Horner stílus-védjegy-mix a legjavából :) De hiányzott már egy ilyen... és szívesen meghallgatnék valami hasonló eresztést (persze a saját stílusában) John Williamstől.
Mozi: Ezt a Kingsman-t nem értem... Az egy dolog, hogy nem tetszett, de legalább jó lenne érteni azt, hogy mások mit esznek rajta. Kifejezetten nem jött be, és annyira bosszantott is, hogy a zenéje sem tudott lekötni úgy, mint előtte külön hallgatva. A hőlégballonos jelenet közben viszont hatásos volt az aláfestés. Spoilert tartalmazhat, de csak annyit írnék, hogy a Kick/Ass-nél ez a fajta művész-öldöklés azért nem csapott át dizájnba és megvolt a maga értelme, de itt a filmbeli hihetőséget is tönkreteszi. Igaz, hogy azért akartam megnézni, mert az akciójelenetek operatőri munkáját sokan dicsérték, de még ez sem tudott lenyűgözni. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2015-02-22 22:55:35]
Csak most sikerült pótolnom Az eltűnés sorrendjében című feketekomédiát (7/10), ami skandináv mibenléte miatt nem biztos, hogy maximálisan fekszik nekem, de ez a kis gyöngyszem nagyon tetszett benne.
Elküldve: 2015-02-24 14:11:04, 
