Body of Evidence-t már valaki ajánlotta, de még nem hallgattam meg. Most már muszáj lesz, ha te is megemlítetted. :D Majd megírom itt, hogy mennyire tetszett.
[előzmény: (22123) Bíró Zsolt, 2015-02-15 14:55:44]
Tudtam, hogy az albumról a chiptune-részleg be fog jönni. :)
És egyébként ugye írtam már, hogy az ilyen azért már fárasztó tud lenni, de itt nem az a nagyon olcsó hangzású, szóval jópofa.
Ezt a Héroest köszi, felvettem a megnézendők közé. :)
Iya-jj, úgy élvezem én a strandot :)))
Az ilyen zenék élményszámba mennek:
https://www.youtube.com/watch?v=R_MvjC71mJE Nagyon jó, hogy a Mario-féle hangulatot még ma is lehet ötletesen tálalva színezni, fényezni, megunhatatlanná tenni...
Sportszerűen jól bánsz/bántok a meglepetések erejével (nem is hibának róttam fel, csak megjegyeztem milyen ügyesen osztjátok be a hallgatni valók ismertetéseit). :)))
Más: A Híd Terabithia földjére és Az első igazi nyár (féle filmek) "keresztezéseként" van itt egy 2010-es spanyol film, a Hősök (Héroes). Ezzel a nosztalgikus jelleggel néhány 80-as évek beli zeneszám új értelmet nyer, olyat, ami csak ebből a távlatból adódik hozzá, és ez meghatározza a hangulatát. A hangulatán túl a története kiváló, bár néhol furán van játszva. Összességében pedig ez egy nagyon jó példa arra, hogy miként kell egy európai filmet nézhetőre, szerethetőre megcsinálni úgy, hogy közben amerikai stílusjegyek vannak belecsempészve, ám azok kicsit se bosszantóak, nem hivalkodóak, és szépen belesimulnak a teljes megvalósításba.
Azt értem, hogy az évértékelés egyben ajánlás is, én úgy értettem, hogy év közben, ha hallgattok valami olyat, amit ajánlanátok, de sejtitek, hogy az másokhoz nem jutott el pl. nagy nevek híján, akkor nem azon nyomban hívjátok fel rá a figyelmet, hanem majd csak az évértékelésben :)
Végülis nagy számban nem így van, hiszen lehet olvasni év közben is sok érdekeset, amit magamtól nem találtam volna meg, vagy nem tartottam volna érdemesnek rá, viszont még így is olvashatok az éves listában olyanokat, amiket az aktualitásuk idejében nem, és erre értettem, hogy akadnak meglepetések is. Ez a The Legend Of Iya is ilyen lett volna, bár ez azért még csak szeptemberi.
A Bastiont én emlegettem először, nem vártam vele év végéig :D Egyébként mindegy is, hogy ki mikor ismer meg egy jó zenét, mert így akár a múltból is lehet újat/jót hallani, mint most nekem a Sólyomasszony :) Bár kíváncsian várom, hogy szerzőileg Jerry Goldsmith-t, vagy albumilag a Conan-t ki/mi fogja felülmúlni, megközelíteni ezen a téren...
Tudom, hogy ez a magyar címe, már akkor rákerestem, csak épp így sem mondott többet. Bár képek, részletek alapján látom, hogy a VHS korszakból ismernem kellene. (Nem a most megjelent) albumot "letudtam", jó az egész, de a főtéma tényleg van annyira jó, és igazából sokszor felbukkanó, hogy a többi kissé jelentéktelen legyen.
Igen, az évértékelés nálam - de sztem a többieknél is - ajánlóként is funkcionál, mert sokan csak a főbb zenéket hallgatják meg a nagyobb nevektől. Én mindent meghallgatok egy adott évben, ami megjelenik és eljut hozzám, ezért is tart tovább a lista elkészítése.
A Bastionról itt olvastam először, szerintem te ajánlottad anno.
Még nem hallottam, de egy erotikus(nak kinevezett) mozifilm annyira ritka holló, hogy ígéretesnek tűnik, pláne az ilyenben még nem közreműködő Elfmantől. Revelltől a Body of Evidence-t ismered?
A Whiplash és a Birdman kritikáin egyszerre dolgozom, és én is ugyanezt fogalmaztam meg kábé. Csabának is válasz, hogy ez a kettő valószínűleg két héten belül kerül. :)
Megmondom őszintén nem tudtam hová tenni, hogy a sok kritikát ért Fifty Shades Of Grey-hez Danny Elfman kapta meg a lehetőséget. Meg kell hallgatnom.
Továbbá nagyon kíváncsi vagyok tőletek a Birdman zenéjének kritikájára, mert abba nagyon bele tudtam élni magam és azt hiszem a random ütögetés tényleg a megfelelő szó lehet rá.
Fifty Shades of Grey - Danny Elfman: igazság szerint nem is tudtam, hogy ehhez a "csodálatos" filmhez lesz külön score, így meglepődve tapasztaltam, hogy igen és nem is akárki a muzsikusa. Elképzelésem sem volt előzetesen, hogy egy romantikus filmnek álcázott szado pornóhoz most mivel lehet előrukkolni, de ezt kell mondjam, hogy ez igen kellemes zene. Sőt, teljesen rendben van. Kicsit féltem, hogy olyan lesz, mint a Silver Linings vagy a Flight, hogy csak a hangulatra épít vagy 1 téma végigvonul az albumon. Ehhez képest igen gazdag a hangszerelés. Leginkább a zongora, meg a hegedű dominál, de helyenként még kórus is van. Ahogy a film kritikáit olvasom, azt hiszem elmondható, hogy az egész "mami pornó" jelenségből csak egyedül Elfman vette komolyan a feladatát és valami értékelhetőt tett az asztalra. Alapból 10/7, de mivel meglepett, hogy mennyire jó, így 10/8. Az utolsó szám, meg egyenes zseniális.
Rákerestem már Andrew Powell-re, és a filmzene területén úgy tűnik, nem igazán aktivizálta magát:
http://www.imdb.com/name/nm0694010/ Viszont van itt egy egészen jó zene tőle, ami úgy indul, mintha a Vissza a jövőbe trilógiából emelte volna ki, aztán végülis egy teljesen más kerekedik ki belőle, de az nagyon jó:
https://www.youtube.com/watch?v=U6yalEPiSzc
Az évértékelést e tekintetben olyan ügyesen csináljátok mindig.
Állandóan vannak rajta olyan meglepetések, amikről egész évben hallgattok, végül a teljes írásba bekerül majdnem olyanként, hogy ez volt az egyik kedvenc :)
Mert pl. ez a zene (még csak az általad linkeltet ismerem) tényleg egész jó. Korábbi évben Darren Korb Bastion zenéjén volt ugyanilyen, azaz amit sokszor meg tudok hallgatni folyamatos, egységes és különleges hangulata miatt.
Más: Azt hiszem, a Sons Of Liberty főtémájáról már volt itt szó. Nos, azt kell mondjam, hogy az egész album is egy minden percében élvezhető kalandzene. Háromszori hallgatással sem untam még meg Balfe és Zimmer munkáját.
Egy rövid kis összegzés az eddig hallott 2015-ös muzsikákról:
Taken 3 - Nathaniel Mulcahy
A szerző immáron harmadik alkalommal csap a húrok közé a Liam Neeson által alakított Bryan Mills érdekében. Ahogy hallgattam, ugyanazt éreztem, mint az előző kettő esetében: a film alatt egész korrekt, önállóan hallgatva azonban már nem adja vissza ugyanazt az élményt. 10/6
Night at the Museum: Secret of the Tomb - Alan Silvestri
A második rész kísérete jobban tetszett, mint az elsőé, a mostani pedig jobban, mint a másodiké - a "Xiangliu" című track pedig egyenesen telitalálat lett. Leginkább azért tetszik nekem ez a muzsika, mert visszaadja a régi Silvestrit. Miért nem kap jó kalandfilmeket, van benne potenciál... 10/8
Paddington - Nick Urata
A karakter a legidegesítőbb rajzfilmfigurák egyike nálam, és ez az előítélet a filmzene meghallgatása előtt is bennem volt. Urata könnyed hallgatnivalót tett le az asztalra, tipikusan az a muzsika, ami egy szombat vagy vasárnap délutáni ház körüli ténykedéshez remek háttért tud biztosítani . 10/7
The Loft - John Frizzell
Sosem tartottam Oscar-esélyes szerzőnek Frizzellt, de régebben több muzsikáját is kedveltem. Ma viszont már olyan, mintha kiégett volna, kimerült lenne. A The Loft főtémája korrekt, jól összerakott, ezt leszámítva azonban egy totál átlagos, semmilyen muzsika hallható. 10/5
Austenland - Ilan Eshkeri
Klasszikus hangszerelésű és hangzásvilágú muzsika vette kezdetét, ami színt hoz ugyan a hollywoodi világba, én azonban a felénél félretettem...
Lost Themes - John Carpenter
Ezt a korongot egyetlen szóval tudom jellemezni: nosztalgiaalbum. Ha valaki kedveli Crapenter munkásságát és régóta vár még egy utolsó olyan dobásra a rendező-/zeneszerzőtől, amely megidézi hőskorát, akkor annak remek élményt nyújt majd ez a kiadvány. 10/7
Elküldve: 2015-02-18 05:19:07, 
