Nem tűnt olyan tartalmasnak Alexandre Desplat Unbroken albuma, de azért kedvcsinálónak érdemes meghallgatni a talán Hans Zimmer ihlette "Much Talent Camp Race" track-et ;)
www.youtube.com/watch?v=TNQV0gzf7Gg#t=56m55s Ebben legalább van koncepció, nem úgy, mint a mostanában hivatkozássá vált szárnyas ember dobok közé repülésének végeredményében. :D
Köszi szépen a beszámolót. :)
Tényleg kedves gesztus ez a feldolgozás. Így nekem az Aréna nagynak tűnik ehhez a produkcióhoz, egy MüPa (igaz, az csak 1500 férőhelyes) sokkal testhezállóbbnak tűnne az ilyen személyesebb koncertekhez, így kicsit olyan elveszettnek tűnnek középen.
Úgy nézem, ez olyan 3000 ember lehet, legalábbis a Kraftwerk-koncert is ilyen elfordított színpadon volt, és annál ennyi nézőt olvastam.
:DDDDDD
Akkor már kérdezd meg egyúttal azt is tőle, hogy nem zavarja-e, hogy a Vidéki sanzon sorainak semmi közük egymáshoz, azon kívül, hogy rímelnek.
Előzenekarként a Magyar Virtuózok Kamarazenekar lépett fel, abban ugye többen voltak :) Négy művet adtak elő elég koncepciótlanul, így sok értelmét nem láttam, de azért felvezetésként jó volt, illetve ők még azt hiszem egyszer megtámogatták a főműsor egyik darabját.
A Piano Guys fellépése talán a 2 órát nem érte el, de közel volt hozzá, viszont szünetet nem tartottak (nekem ez jól jött, mert megfázásban voltam sajnos)
Előadásmódban ugyanolyan humorral és kreativitással éltek, mint a netes videóikban is látható. Ha jól emlékszem, csak az utolsó két-három számot adták elő teljes, négy fős létszámmal. A színpadot odáig a két főszereplő töltötte be, hozzáteszem nagyon ügyesen egy-két táncos bohóckodással (a zongorista részéről).
A showműsor, ha nevezhetjük így :) voltaképpen a kettejük és a közönség között zajló párbeszéd volt (angolul mondtak mindent, még jó, hogy ketten mentünk, így fordítottak nekem :D)
Bemutatkoztak, youtube-os nézőiknek köszönetet mondtak, Piano Guys nevüket elemezték (poénkodva azzal, hogy ugye a csellista azt sem tudja, hogy min játszik), szópoénokat sütöttek el (nem is tudom már hány csellója közül az olasz az egyik kedvence, el is nevezte Marcsellonak, stb.), egymás (zongora-csello) munkáit imitálták. Ezek így a majdhogynem kötelezőségük miatt száraznak tűnhet, de előadásilag tényleg nagyon feküdt, pont azért, mert hivalkodó meg nem volt.
Az előadás zenei színvonala és repertoárja meg teljesen fedi a videóikból ismerteket, így azokat különösebben nem tudom leírni, de nem azért, mert nem lett volna élvezetes, vagy változatos. Így is kifelé menet hallom, hogy beszélik mögöttem, hogy nem bocsájtja meg nekik, hogy a Star Wars-t nem játszották :) Tehát ez olyan, mintha a változatosság pont, hogy negatívum lenne :) (Játsszák csak azokat, amiket ismerünk!)
Nekem viszont bőven tetszett cserébe az előadásvégi gesztus. Nem tudom, hogy miért pont ez, de el tudom képzelni, hogy a dallam megragadta őket...
Találtam róla egy felvételt:
www.youtube.com/watch?v=hsQ7JP_7Z-U
Megkockáztatom, hogy A hobbit záródarabja lett a legszórakoztatóbb a trilógiából, mégha nem is feltétlenül a legjobb. Shore zenéjéről ezt már nem tudom egyöntetűen kijelenteni, de jobb lett, mint legutóbb a Smaug. Egyrészt az említett darab egyetlen érdemi témáját, Tóvárosét többször visszahozza (ahogy Smaug motívumát is, csak más funkcióval), és a meglévőket is élvezet volt viszont hallgatni, különösen a sasok az első rész korongjáról lemaradt - általam nagyon hiányolt - motívumát. A közel két órás játékidő néha-néha már megfekszi a gyomrot, de pont jókor jönnek olyan dallamok, amik kirángatják a hallgatót a monotonitásból. 8/10
a the equalizer végén más is várta hogy felcsendüljön zimmer batman-zenéje és mondjuk egy marvel felirat? én még filmet talán nem láttam ilyen erős 30-40 perces felépítés után ekkorát zuhanni.
mondjuk egy mekgájvör főtéma is elfért volna, amikor kb az összes létező black and decker szerszámmal kinyír egy-egy oroszt.
Igen, minden titkunkat nem leplezzük le, bocs. :)
A beszámolót a honlapra nem raknánk fel, mert az elején megbeszéltük, hogy csak saját anyag megy ki, viszont belinkelhetjük, ha kikerül tőled valahová, vagy a FB-on is szívesen kirakhatjuk jegyzetnek, olvasói beszámolóként, ha gondolod. Tehát a Filmzene.net posztolná, hogy mindenki lássa, aki kedveli az oldalt, de hangsúlyosan nem a saját nevünk alatt futna.
Amúgy el sem tudom képzelni, hogyan tudjátok leszervezni az interjúkat, de ahogy emlékszem titoknak is számít, úgyhogy csak tovább találgatok :)
Azt hiszem a Titanic Live koncert lesz Bécsben is, de akkor már Horner nélkül, ő csak a londonit vállalta el, mert hát nem egyszerű 3 óra 15 percen keresztül (szünettel és bevezetővel együtt 3 óra 40 perc) vezényelni, plusz nem is tartja magát jó karmesternek, csak egy olyannak aki elvégzi a melót azt kész.
Ha gondoljátok és van rá igény, ott leszek a londonin, megírhatom a beszámolót. Képeket max az épületről tudok készíteni, mert tilos mindféle engedély nélküli fényképezés/videó/hangfelvétel/hologrammos kocka.
Folyamatosan mennek a szervezések a háttérben, de azért John Ottman, John Powell, Mark Isham, Brian Tyler, John Debney, Mychael Danna, Philip Glass, Ramin Djawadi (akik így hirtelen eszembe jutnak a nagyobb nevek közül) esetében a csillagok szerencsés együttállása (vagy valami ilyesmi) is kellett ahhoz, hogy végül elcsíphettük őket egy interjúra. :)
Beszámoló biztosan nem lesz róla, London messze van egy koncertes kiruccanáshoz.
Elküldve: 2014-12-17 01:02:41, 
