Bergersen új albumának hallgatásával óvatosan, nehogy megutáld az előzőt miatta :)
Egyébként nem értem, hogy miért jó az, ha valaki megkérdezi, hogy mit gondolsz egy zenéről. Mások véleménye nem a saját ízlésünk igazolása kellene, hogy legyen, hanem ajánlások forrása. Pl nekem a TSFH - Jump az egyszavas kritikádnak köszönhetően nem fog kevésbé tetszeni, sőt, ha már Halmaival nem is vesztünk össze, veled majd igen XD Igaz, ha az említett track-et pozitívabban ítélted volna meg, akkor sem tetszene jobban, úgyhogy béke :D
Tell Vilmos beemeléséről még annyit, hogy, mielőtt meghallgattam az albumot, olvastam, hogy ez a zene belekerült filmzenei felhasználásként. Amikor hallgattam ezt a számot, akkor csupán az idegesített, hogy az elején ugye kezd átváltani valami zimmeri stílusba, de aztán többször is elég nyilvánvalóan visszatér az eredeti, pedig arra számítottam, hogy csak az elején lesz valamiféle belekezdési alap. Egyébként nem tudom, hogy lehetne azt hinni, hogy ez az alap Zimmer műve, hiszen ez is olyan, amit mindenki(nek) fel (kellene) ismer(nie), körülbelül mint a Négy évszak.
A zene eredettörténetének teljes kiforgatása meg az lenne, ha valaki megemlítené, hogy ácsi, ez Mark Mancinától lett lopva:
http://www.youtube.com/watch?v=fP3FZ2Ox54A
A három linkkel kapcsolatban: gondolom, a kreátorokkal nincs semmi baj, szerintem tökéletesen csinálják azt, amire kérik, vagy amihez felhasználják az igen tömör hangulati-összefoglalót.
Sajnos hátulütője is lesz majd a dolognak, amikor a jövőben már nemcsak a zenékkel fog ez történni, hanem mondjuk a filmekkel is. Mindegyik egyre rövidebb lesz majd, mert csak azokra lesz idő... A műanyag a művészet körforgásába is bekerül. Kár, hogy vannak mértéktelen emberek, így el tud terjedni a rövidülés túlzott(!) vágya is... Szerintem eljön az idő, amikor a viagra a rendszer ellensége lesz...
Bocs az apokaliptikus jövőkép miatt :D Éljen a mértéktartás! ;)
"A Halmai ajánlása" - én nem használtam névelőt, úgyhogy rossz az idézés :) --- Virtuális bunyó! :D
Hogy lehetne összeveszni Gabival, ha egyszer ennyire szuper ajánlásai vannak?...
Hát ez egy elképesztően hangulatos és kellemes zene. Christopher Young egyes countrys jellegű művei ilyenek, de főleg a Straight Story ugrott még be, bár annak mélységét mellőzi azért. A szerző egyébként egy gitáros, de nem a kukán dobolós jóember kategóriájából. :)
10/8
A Notre Dame-mal én is az írás hatására találkoztam először. és szerintem sokan mások is. Nem is tudom, hogy annak idején láttam-e a filmet. Úgy voltam a zenével addig, hogy na, Alan Menken, akkor ez egy musical, ahol még a bili is énekelve kéredzkedik ki vécére, erre még a dalok is jó, a score nem különben.
Vicces, hogy a korábbi hozzászólásodat akkor még nem is láttam, szóval nem arra rímelve raktam be a csibefutamosat, hanem néha megkeres levélben zenék kapcsán egy nem fórumozó olvasó, ez a szám meg tegnap jött, hogy mi a véleményem róla, ismertem-e. Nyilván nem ismertem (kerülöm ezeket, mint a pestist), bár ezt az emlegetett Bergersen-albumot meg fogom hallgatni kivételesen, mert az előző egész jó volt.
A Ranger épp készülőben van írásként, majd a kolléga kifejti bővebb véleményét, én egyszer hallgattam meg a score-t, úgy 8-at kapott, viszont engem idegesített benne a Vili beemelése, még ha oka is van. Gregus Peti említette egyszer, hogy sok hallgató biztos azt hiszi, Zimmer írta azt is.
De gáz, ami azon a három linken hallható, el is küldöm a fenti srácnak. Ilyenkor nem értem, mi vezérli a kreátorokat, ez nagyon kínos.
Végülis igen :)
De egyébként pont egy ilyet tudok az ellenpéldák közé sorolni. Pontosabban ellenpélda arra, amikor nincs bajom az akár lopásos alappal rendelkező zenével, mivel az egészen egyfajta továbbgondolás érezhető. Valamelyest ilyen a Lone Ranger-ben a Tell Vilmos felhasználása is, bár az teljesen tudatos, és azért minőségibb :)
Nyilván az ok-okozat is össze-vissza keverődött mára, mert gondolom ilyen turbó (van ellenkezője is) muzsikákkal az előzetesek gyártását, olcsóbbá tételét célozták meg, illetve a művész értékű vénák abszolút kiirtását is szorgalmazza.
Ha az ilyenbe belefáradunk (megjegyzem, nem kell hagyni magunkat a belefáradásig eljutni), akkor ott van pl. Halmai ajánlása Frederik Wiedmann-tól, ami már nálam is négyszer végigment ;)
Vagy pl. amit ti is írtatok az oldalon, The Hunchback Of Notre Dame. Igaz még csak egyszer ment végig (viszont kapásból az első track sokszor hallgatós), ezt nem ismertem, de jó lett volna már korábban találkoznom vele.
És amit elfelejtettem, sokan azzal magyarázzák ezt a népszerűséget irányukba, (legalábbis ebbe futok bele a legtöbbet), hogy még szép, hogy király amit csinálnak, aki a Nine Inch Nailsból jön, az csak jó lehet.
Én azóta kamillázok, mióta ez a páros elnyerte az Oscart a Social Networkért. Mai napig nem értem, hogy akinek az Isten teremtett fület, hogy a francba szavazhatott arra a 'muzsikára'. A legfájóbb volt, hogy amikor kijöttek A tetovált lánnyal, nagyon sokan egyből 'év' albumát kiáltottak. Csak azt nem értem mire, Film alatt még csak-csak működnek, de önmagukban és főleg egyben rohadtul hallgathatatlan mindkettő. A Gone Girlt már ki se próbálom.
Oké, a Gone Girl hosszú évek óta az egyik legjobb Fincher film (9/10), ellenben a zene, vagy mi a franc csak ritkán illik a képek alá, külön pedig csak részletekben lehet meghallgatni ezt a temp score-t. Nem értem, hogy miért ragaszkodik ilyen kutyaütőkhöz (szigorúan filmzenére értendő ez a kijelentés), mint Reznor és Ross, ahelyett, hogy megint Shore-al vagy valaki tapasztaltabbal dolgozna (Martinez kézenfekvő lenne, ha ezt a stílust erőlteti), ehelyett a trendinek titulált káosz helyett. 5/10 és ez is csak azért, mert volt pár valóban találó track.
ez bizony tényleg szokatlanul szép tőle, végig is fogom hallgatni. a storming the hill a klasszikus zimmeri zenéket idézi, amikor még nem untam őket halálra :)
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2014-10-03 12:22:27]
Azt hittem, hogy ma (tegnap) két jó albumot fogok hallgatni, de végül olyan majdnem semmilyen, ráadásul hiába találtam mindkettőn egész jó trackeket, és hiába volt mindkettő végeredményben egységes, végül csak kevés lett ennyi érv mellettük.
Két külön zenei világról van szó, melyek közül a Lifeformed - Immerse a nyugodtabb, csendesebb, relax jelleggel bíró zene, melyről ez a szám különösen tetszett: http://www.youtube.com/watch?v=80bTVaERAEU Az albumnak főként az első felében lévő számainak a lezárásai és az eléggé túlzott tagolás majdnem elvette a kedvemet az egésztől.
A másik pedig Thomas Bergersen - Sun szerzemény-gyűjteménye. Na, ez folytatja az Illusions irányt, de attól azért rosszabb. Egységes lett megint, és nekem azért így többnek tűnik, mintha simán előzetes zenék össze ömlesztése lenne. Viszont most annyira egységes, hogy egysíkúra is sikeredett. Hogy itt is megemlítsem az album elejét, kapásból az első 10 másodperc(!) után azt hittem, hogy belevágok valamit a hangfalba... nincs bajom a POTC zenékkel, sőt... továbbá nincs bajom azzal sem, ha egyértelműen annak stílusjegyeiben hallok akár egy trailer music-ot is, de amikor már ennyire nyilvánvaló az utalás-lopás(?), akkor a feleslegessége okán idegesítő is. Linkelni nem tudok, de a 9. Colors of Love tracket érdemes előszedni.
Én bírom ezt a zenét (10/8). Az év első pozitív csalódása volt számomra. Na kb azóta akarok is írni az albumról...de persze eddig még nem jutottam el odáig.
eközben teljes titokban egy újabb elérhetetlen trófea méregfogát húzta ki az intrada azzal, hogy saját egyik legelső kiadványát, basil poledouris "switchback"-jét újra megjelentette. megint marad a kenyérmorzsa hónap végére, úgy látom...
Elküldve: 2014-10-04 11:03:50, 
