Időben és térben is előbbre hozva őket: Talán a két zeneszerzőnek a műveiből is fog előadni feldolgozásokat a The Piano Guys Budapesten a Sportarénában idén november 25-én este.
a film music prague facebookos oldala szerint a 2015 film music prague rendezvényen (2015.04.23.) két zeneszerző jelenléte biztos. az egyik a shrek egyik zeneszerzője, a másik a shrek másik zeneszerzője.
engem az lep meg, hogy a szokásos halloweeni lalalandes horrorakcióban 9.99-re tartják a conjuringot. pff... elképzelni nem tudom, hogy én azt az albumot valaha mégegyszer meghallgatom.
zavart az is, bár film közben kifejezetten elveszett a jelenetek mögött. egy-két tételt asszem leemeltem róla, de ez most olyasféle szokatlan darab lett tőle, ami szerintem nem sikerült. film alatt hatos, külön nincs értelme hallgatni.
Ma megnézve a filmet (6/10) én is nem egyszer felfigyeltem a zenére (7/10), a vissza térő pár hangos főmotívum (aminek zongorán előadott verziója sajnos nem került rá az albumra) pedig nagyon tetszetős, főleg a fináléban:
És szerintem ez az első zene, ahol a borító címlapján más neve is szerepel Debneyé mellett (additional music by Sebastian Arocha), szóval nem tudom, milyen mértékben Debney az album, ha ez így ki van emelve.
Neked a The Call egyébként hogy tetszett tőle? Elég őrült elektronika.
:))
Nem ismertem ezt, de kellemes. Aubry és Yann Tiersen között egyébként szerintem van egyfajta zenei közösség, csak Aubry gitárosabb, Tiersen meg kísérletezőbb.
john debney "houdini - vol 1"-e rendkívül kellemetlen hallgatnivaló. a sorozatzenék hátránya egyértelműen tetten érhető: rövid jelenetekhez szerkesztett, célirányos programzene rengeteg üresjárattal, a zenei kibontakozás lényegében esélytelen. modern felfogású torzítás, elektromos gitár, puha mély dob- és basszusalap, jellemző RC-s vonósok, stb. nagyon nem jó.
A Late Quartet után itt az újabb, komolyzenei témát bemutató film, a Grand Piano.
A meghatározhatatlan műfajú alkotásban leginkább az a zavaró, hogy önmaga rájátszik a meghatározhatatlanságra, mivel nem tudja eldönteni, hogy akkor most horror legyen-e, vagy thriller, akció, esetleg művészfilm... Vannak filmek, melyeknél ezek vegyülnek, nem is gond, de ennél olyan éles határok vannak a műfajok között, és mindegyik csak rövid időre bukkan fel, hogy így aztán teljesen felesleges. A fordulatok meg egyenesen silányak, mert egész végig olyan a film, hogy okosnak tűnik, nagyjából együtt lehet gondolkodni a főszereplővel, errefel a "rossz fiú" előkerülése is olyan, mint egy csettintéssel letudott jelenet...
A fentiektől eltekintve azért elég jó szórakozás azoknak, akik szeretik az egy helyen játszódó filmeket. Victor Reyes közéjük tartozik. Míg a Buried-nél szembetűnik, hogy amerikaiak is besegítettek a spanyol filmeseknek, itt már erősebb az európai filmes stílus. Ezzel Reyes szerintem ügyesen lépést tud tartani, bár a komolyzenei téma miatt jobbára adott az ihlet is. Lényeg, hogy most egy újabb, nagyobb (egy)helyen hallhatjuk zenéjét, melyben az említettek miatt ha nem is sokféle stílus, de sokféle hangulat előfordul.
Végül külön meghallgatva a The Maze Runnert inkább 6/10-nek sorolnám, film alatt jobban működött, ugyanakkor látok a szerzőben potenciált, és az albumnak is vannak jó pillanatai, mint például a főtéma, a záró "Finale" pedig már most nagy kedvenc.
Az albumot, amiről 2005-ben írtál, még nem szedtem elő, de a youtube-on egy ilyenre akadtam, kösz a tippet :)
http://www.youtube.com/watch?v=bdGa8JLQkpk Vannak olyan muzsikák/track-ek, amiket hallgatva nem tudom elhinni, hogy valakinek ne tetsszen, ez is olyan :) Nálam ilyenek is tudnak év legjobbjai lenni, hiszen az adott évben ismertem meg, így oda is sorolom.
elkezdtem számolni, hogy hány év trackjét találtam. 3ig jutottam. 1 albumon belül. nagyot fognak meccselni a sárkány 2vel.
szerk:
az album utolsó fél órája valami olyan szintű mágia, ami szavakba nehezen önthető. ilyenkor eszembe jut miért szerettem bele a filmzenékbe.
erősen vakargatom a fejem hogy a sárkány leröppen az első helyről.
egy részlet az egyik év trackjéből:
Köszönjük a tippet. Nekem csak 1 dolog jutott eszembe, mire meghallgattam, hogy ez egy olyan zene, ami megtisztítja a lelket. Kellett már ez erre a kissé lapos időszakra. :D
rég vettem már hangminták alapján CDt, de marco beltrami "the giver"-jével így történt, és nem bántam meg. tőle az elmúlt időszak termését tekintve szokatlanul letisztult, szépséges és helyenként igencsak felemelő, de alapvetően drámai zenét írt, talán az idei év termésének eddigi legjobbja, amit hallottam (patrick cassidy még nem volt meg :) ). érdemes, ajánlom mindenkinek.
A The Maze Runner elég kellemes kis YA adaptáció volt, és ez John Paesano zenéjére is igaz. Nélkülözi az eredetiséget, de az a tucat zene érzés se volt meg bennem, legalábbis a film alatt. Egyelőre mindkettőre megy részemről a 7/10.
Elküldve: 2014-10-01 12:15:45, 
