Nekem sajnos van egy olyan gyanúm, hogy ez lesz a legkevésbé Aronofsky-s film és ez Mansell zenéjén is érződni fog. De ne legyen igazam.
A Wolverine-ra pedig többszöri hallgatásra is azt mondom, hogy közepes, amiben azért vannak olykor kiemelkedő (de nem maradandó) pontok. Az Amerika Kapitányban viszont tényleg még ez sincs, ha csak a "The Winter Soldier" című tétel egyik sajátos hangeffektje nem számít annak, ami miatt folyamatosan kapkodtam a fejem, hogy hol ment el a metró (és ez itt Fehérváron elég furcsa).
Az tuti, hogy ez mindig örömünnep, ha Aronofsky-Mansell duó kifőz valamit együtt.
Az Amerika kapitány 2-t meg még mindig nem sikerült teljes egészében végighallgatni, annyira semmilyen. Azt hittem, hogy a tavalyi Wolverine a mélypont az utóbbi években, de ez vetekszik vele.
Azt én értem. Arra gondoltam, hogy azt sem tudtam, hogy ki a rendezője (azaz előbb tudtam meg, hogy a filmnek ki a zeneszerzője), így szimplán csak annak örültem meg, hogy megint Aronofsky filmhez szerez. -> "Jujj de jó, megint Aronofsky szerez filmet Mansell zenéjéhez ;)
"Ráadásul Aronofsky filmhez..." Hát pont ez az, hogy az összes eddigi filmjéhez Clint Mansell szerezte a zenét. Így most is rá esett a választás a Noé esetében. :P
Nohát, én nem tudtam, hogy a Noah zenéjét Clint Mansell fogja szerezni, ráadásul Aronofsky filmhez. Szerintem most ezt a score-t várom leginkább, így, hogy megtudtam.
John Powell meg hová tűnt??? :(
A visszatérését(?) legalább annyira várom már.
A Csizmás mondjuk tényleg jó kis zene volt, de ott is a 'Diablo Rojo'-ra emlékszem leginkább, az meg ugye megint nem az ő szerzeménye. A Philips kapitány alatt meg jól dolgozott a muzsika, de az album önmagában megint nem emlékezetes. (És itt jön elő a dilemma, hogy ha egy film alatt működik a zene az elég? Önmagában már nem is kell nézni az albumot?) Mindenesetre még messze van attól, hogy leírjam, de jó lenne, ha nem csak az X miatt emlékezne rá az ember.
[előzmény: (21300) Thomas Powell, 2014-03-19 23:35:44]
Jackmannek tényleg magasan a legjobb zenéje az X-Men (és nálam a szériában a legélvezetesebb is, de a legjobb természetesen Powell-é), de kellemes zenét hozott össze a Csizmás, a Kandúrhoz is, valamint a Kick Ass 2. zenéje ha nem is volt eget rengető, részleteiben a westernhangzását tekintve szintén több, mint korrekt lett.
És szerintem az ő esetében jön ki a legjobban a rendező és a producerek szerepe és ráhatása egy score minőségében. Az X-Men zenéjének a sikerében (noha eredetiség nem sok volt benne) kulcsszerepe volt Vaughn-nak, aki Jackman szerzeményei között rálelt az egyszerű Magneto témára, és szorgalmazta annak használatát, és ne feledjük, hogy ő volt a producere a Kick Ass 2-nek is. De a Philips kapitány alatt is jól működött a szerzeménye és nem tudom bizton kijelenteni, hogy Greengrass Powellből is többet ki tudott volna abban az esetben hozni. Szóval szerintem Jackman egy valóban túlfoglalkoztatott, de korrekt kis iparos, akinél nagyon nem mindegy, hogy milyen rendezőkkel dolgozik együtt.
Azonban, hogy témánál maradjunk Jackman szerintem egyetlen igazán jó zenét írt és az pedig az X-Men: Elsők. Ami vicces, hogy abban az évben nekem magasan az a zene tetszett a legjobban. Úgy tekintettem az alkotóra, hogy azta, itt egy új tehetség, hátha felrázza az állóvizet.
Azóta semmi. G.I. Joe 2-t elrontotta (pedig Silvestri tök jó alapokat rakott le), a Turbó, Kick-Ass 2 stb. meg említésre se méltók. Az Amerika kapitány folytatás zenéje meg nagyon 21. századi akar lenni, de nem sikerül neki. Érdemes megfigyelni, hogy hasonló elektronikus hangzással milyen szép dolgokat művelt John Debney a The Call zenéjével és nála mit jelent egy 9 perces szám, illetve Jackman estében ugyanez a 9 perc a legújabb '"alkotásán".
Ha lenne Jackmennel egy interjú, akkor az alábbi kérdéseket tenném fel:
- Mennyit fizetsz azért, hogy megkapj egy munkát?
- Miért nem fordítasz öt percnél többet egy adott projektre?
Kérlek, meséld el, hogy szerinted mi a különbség aközött amit te csinálsz, és a valódi filmzenék között?
De az élcelődést félre téve: nem tudom, miért vagy agyon foglalkoztatva emberünk. Egy rakat élvonalbeli projektet kap meg, és egyszerűen nem tudja őket kihasználni, mert nem képes betölteni azt a "teret", amit ezek a produkciók biztosítanak számára. Legalábbis szerintem....
[előzmény: (21290) Thomas Powell, 2014-03-18 15:33:38]
nem túlértékeltség ez, hanem túlfoglalkoztatottság. sem most, sem három év múlva senki nem fogja tudni, ki az a henry jackman. most épp ő ér rá jobban, mint a (szintén túlértékelt/túlfoglalkoztatott) djawadi.
Üdvözlök mindenkit! Már egy ideje olvasom a fórumot, gondoltam csatlakozom. Remélem Thomas sem haragszik, hogy itt is zavarom, hiszen egy másik csatornán mondhatni régi voxos cimborák vagyunk.
Filmzene ügyében azt hiszem, ez a legjobb hely, hogy megosszuk egymással legértékesebb/legérdekesebb gondolatainkat. Szóval még egyszer, sziasztok!
Na ez konkrétan a kalapszar kategória. A feléig bírtam.
Jackman a legtúlértékeltebb filmzeneszerző, és ugyan igaz, hogy ritka nagy ellenszenvet táplálok iránta, de ha objektíven is próbálom nézni a munkásságát, akkor se tudok egy zenét sem mondani, ami a közepesnél jobb lenne. Ehhez képest meg tömik megbízással.
Azt hiszem a Marvel univerzum filmzenéinek legalja az, amit Henry Jackman alkotott az Amerika Kapitányhoz, ezzel az elektronikus csörgés-zörgéssel (azért még valahol titkon remélem, hogy a képek alatt működni fog). Pedig már kezdtem reménykedni benne, hogy egy ilyen volumenű filmet nem cseszhet el, és legalább az X-Men: First Class-hoz hasonló zenével képes lesz előrukkolni. Azt se értem, hogy miért nem lehetett Silvestri-t visszahívni, aki legalább egy korrekt, elektronikától túlvezérelt, de alapvetően dallamos zenét összedobott volna, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben a Kapitány témája egyfajta összetartó erővé vált, minek után a Bosszúállókban és a Thor-ban is felbukkant. Ezek után csak még jobban félek Tyler Bates Guardians of the Galaxy-jétől.
Az ilyen soundtrackeknél nálam az élvezeti érték 10 pont, még ha reálisan nézve azért ez csak egy 8 pontos score is. Ezt a countrys, pedal steel gitáros, zongorával kiegészített melankolikus stílust imádom; Christopher Young is csinált néhány ilyet - ezt hívom nála úgy, hogy vidéki kisvárosos zene. Szóval ez egy nagyon kedves, szerethető album, ajánlom! Ha előbb ismerem meg, megemlékezek róla az évértékelésben is.
Mint ahogy Hans Zimmer Superman-jét a film után pláne nem tudtam megkedvelni, úgy a Rush ennek homlokegyenest az ellentéte lett...
A filmet kétszer is megnéztem, bár ez még nem nagy mennyiség :) A zenéje pedig ennek is köszönhetően egyre jobb. Van, hogy a betétdalok ilyen formában történő elhelyezéseivel nincs gondom, viszont most ez az egyetlen és sajnos eléggé zavaró negatívum a lemezzel kapcsolatban. Tömbösítve tettem volna rá vagy a lemez elejére, vagy végére, vagy középre, két részre osztva ezzel a filmzenei hangulatot, de így nem az igazi nekem legalábbis. A lényeg viszont, hogy a score egyre kifogásolhatatlanabb :)
Szerintem valóban nem lenne szabad mostmár aztán tényleg filmzenét hallgatnom, mielőtt a filmet láttam volna.
Jelen esetben is beigazolódott, hogy a filmhez a maximálisan oda kívánkozó olyan aláfestés született, amit a mozi után újra elővéve beugrik a jelent, vagy akár, ami számomra nagyobb horderejű, a hangulata. És mi kell több annál, ha egy FILMzenéről van szó? :) Örülök HZ ezen szerzeményének.
Megnézve a 302-t, némileg gyengébb a film elődjénél, de ettől eltekintve abszolút méltó folytatás (8/10). A zene már pörög pár napja és Junkie XL zenéje rengeteget tesz hozzá a látottakhoz. A Paranoiához szerzett zenéje is kellemes volt (7/10), és itt ugyan érezhetően ellopott pár kottát Hans Zimmertől, amikor besegített neki a Man of Steelben (legalábbis legjobb tudomásom szerint), de ettől függetlenül bitang erős és élvezetes. 8/10 Eddig sokkal jobban áll a filmzenei átlag, mint tavaly ilyenkor, elvégre emellett már van egy nagyszerű Grand Budapest Hotelünk is. Remélem az év hátralévő részében sem kell csalódnom.
Elküldve: 2014-03-21 19:38:52, 
Az tuti, hogy ez mindig örömünnep, ha Aronofsky-Mansell duó kifőz valamit együtt.
