Remélem, sikerül megtartani a koncertet. A jegyfoglalás lesz majd érdekes, mert legutóbb is "sorban állás" volt, ha jól emlékszem. Nagy esemény, hogy eljön Bécsig
Olvasom az FSM fórumban, hogy januárban a Musikverein tervezi bepótolni a tavaly elmaradt bécsi John Williams-koncertet. Illetve saját állításuk szerint maga Williams tervezi bepótolni az eseményt.
Csak imádkozni tudok, hogy ezúttal valóban egészségesen jelen tudjon lenni a maestro - és, hogy jegyet is kapjak...
Reggel ment a Klasszik rádió hírekben, hogy érkezik az első olyan koncert, ahol mesterséges intelligencia fogja komponálni a zenét, ráadásul ott helyben, koncert közben... Nem semmi... Látva hogy Hollywood hogy áll a filmzenékhez, lehet pár év és megpecsételődik a sorsuk :)
Nem tudom eldönteni, hogy ez a két szám tényleg ennyire jó, vagy csak szimplán elkapott a hangulatuk, (az egyik ráadásul kifejezetten Thomas Newmanesre sikeredett), de a többi albuma alapján is kellemes a srác stílusa és simán mehetne filmek alá. (A poén az, hogy annyira szabadidős tevékenység ez nála, hogy főállásban egy Burger Kingben manager.)
Komolyan nem értem, hogy az Ad Astrához Max Richternek miért kellett 7 segédzeneszerző, köztük egy Lorne Balfe is, akit még a stáblistán is feltüntetnek. A zene annyira nem jó. Persze eléggé egyedi, szép sokszor, de annyira nem maradandó, mint ahogy egyes kritikák kiemelik. És nem látok egyelőre megjelenést a zene mellett, szóval gyanítom megint az lesz, mint legutóbb a Ghost in the Shell filmnél, ahol majd Balfe szépen közzéteszi a saját zenéjét.
Én a Vörösmarty téren álló MCD-ben láttam meg egy Out of Sight CD-t, amiért annyira remegtem, hogy bevittem az akkor még Blahán lévő Musiclandbe, hogy adjanak érte négyezret... Erre a srác csúnyán rám nézett, hogy ugye nem drogra kell? Mondtam, hogy ha van nálatok Out of Sight CD, akkor az is jó cserébe érte :)
Jó sok ilyen sztorim van nekem is... Az egyik legnagyobb ilyen vadászatom a Broken Arrow egylemezese, amit sose hittem volna, hogy itthon meglátok.. Baross utcai MCD.. :) (Azóta persze van dupla Lalás :).
Van a Deák tér közelében (ahol most DM van) volt egy másik MCD, ott a Total Recall CD-ből láttam az akkor bővítettnek számító Varése kiadást... Sokáig csorgott a nyálam érte, végül lemaradtam róla...
És egy utolsó sztori :) Rákóczi út Fókusz könyváruház. Armageddon. Az volt az a filmzene, ami ráébresztett, hogy az instrumentális zene neve a score. Mikor megláttam (ez akkoriban volt mikor a film is futott) megállt bennem az ütő :) Ugye megvolt az album (The Album címen futva) és amikor a kirakatban szembe jött velem a kékes borítóval a The Score felíratú kiadás, azonnal rongyoltam be érte, 98-99 környékén 4500 forintot azonnal kicsaptam érte : Azóta megvan az a példány, máig kincsként őrizve. Az Intrada elvileg dolgozik a bővített kiadáson, na azt alig várom...
[előzmény: (25853) Kulics László, 2019-09-17 19:21:50]
Engem a BluRay már nem fogott meg. Tűéles kép, jó hang...de nekem már túl steril lett. Az egyedüli, ami megfogott, az a frankó menürendszer, de ez kecés volt ahhoz, hogy váltsak.
Engem továbbra is a CD-hajt, bár vitathatatlan az LP újbóli fellendülése, illetve élettartama, megbízhatósága. Nekem csak 4 LP-m van, de sosem hallgattam, nincs is lejátszóm, csak azért vettem, mert kedvesek számomra a zenék. (Alien, Aliens, The Fly, The Fly II).
Az elmúlt egy hét során a meló miatt kicsit hanyagoltam a fórumos hozzászólást, pedig érdekes irány vett a beszélgetésetek a nosztalgiázással és a cd-k jövőjével.
Keky kezdte a nosztalgiázást a régi idők MCD-s és Fotex Recordsos vadászataival. Én is órákat tudtam eltölteni a lemezboltokban. Net a kilencvenes évek közepén, második felén még nem volt nekünk, így amikor egyszer az egyik osztálytársam a suli számtektermében kilistázta nekem az amazonon, hogy hány filmzenealbum van, totál elhűltem. De akkor még teljesen más volt a vadászás élménye. Az alábbiak megszerzési módja/oka ragadt meg bennem a leginkább:
Millennium (Hans Zimmer) – a Boráros tér közelében anno működő Violin boltban számtalan érdekesség volt, igen borsos áron. Azok egyike, amik a legjobban mozgattak, a Speed score volt, ám azt akkor végül a barátom vette meg (később ruháztam be rá), én pedig a Millenniumot cserkésztem be, de vagy ötödik-hatodik lemezbolti látogatásom alkalmával, mert sokáig tologattam az ára miatt.
Drop Zone (Hans Zimmer) – fogalmam sem volt, mi ez a zene, ezért amikor megláttam a Baross utca-József körút sarkán lévő MCD-ben. Hogy tudjam, milyen, hazamentem, kikölcsönöztem a filmet a videotékából (jeeeee), megnéztem, aztán jól rácsodálkoztam, hogy ezt a Zorro álarca előzeteséből már ismerem.
Rambo II (Jerry Goldsmith) – kb. 500 Ft-tal volt olcsóbb a Colossem Schalplatten változat, mint a Varése Sarabande-logós. A tartalma ugyan az volt, a pénz pedig számított, így lett meg az első olyan albumom, amin német nyelven volt a music composed and conducted by… szöveg.
The Alien Trilogy (Various Artists) – a Déli Pályaudvarnál lévő Fotexben láttam ezt az albumot, amire rögtön lecsaptam, és hogy ne legyen „egyedül” a kasszánál, mellétettem az Independence Day-t is.
Under Siege 2 (Basil Poledouris) / The Fly II (Christopher Young) – Budaörs, Metró áruház. Anno ott is lehetett CD-ket venni és ezt a kettőt ott zsebeltem be.
Én ezzel csatlakoznék a '70-es évekhez:
https://www.youtube.com/watch?v=oDOH3ViMmCM (már korábban, a Shaft kritika kapcsán be szerettem volna szúrni, csak elmulasztottam).
Kb másfél-két hónapja végighallgattam az összes Dirty Harry-zenét. Érdekes volt, mert tőlem többnyire távol állnak ezek a jellegű kíséretek.
Köszi! Tökéletesen illik a jelenlegi (köz)hangulathoz. Sajnálom, hogy ez volt a zeneszerző utolsó munkája. :( Viszont legalább egy mesterművel távozott!
Filmzenehallgatás közben én csak nagyon ritkán élem újra az adott filmet, szóval engem kicsit sem zavar, ha valami klassz zenéhez pocsék film társul, sőt, inkább örülök, hogy van legalább egyetlen valamirevaló aspektusa a filmnek :)
A filmzene a filmtől elválasztva számomra szimplán csak zene, és mint olyant hallgatom. Néha egész más képek születnek meg bennem, hallgatva egy-egy zenét, mint amilyen képeket, jeleneteket kísér a filmben.
Ez alól maximum az a kivétel, ha valamilyen film rettentően tetszik, és nagyon szívesen emlékszem vissza rá. Ilyen (egyre ritkább...) esetekben persze jó visszaidézni emlékezetes jeleneteket a zene segítségével.
Értettem, hogy hogy érted, nem győztem jelezni, hogy csak a szavakon lovagolok :D
A jazzt nem különösebben kedvelem (vagy csak nem kedveltem, bár szerintem most sem elégséges szinten - így aztán meg lehetne kérdezni, hogy akkor mit eszek Williams munkásságán, és ez talán annak ellenére is jogos észrevétel lenne, hogy végülis nem erről az oldaláról kezdtem el őt megismerni). Ha kifejezetten a jazz felől nézem, akkor nálam az etalon a Catch Me, If You Can, amit még a Tintin nyitányával is szépen megidéz.
Williams a 60-as években, ahogy írod is, elég rendesen alkotott a műfajban (Bachelor Flat, Penelope, Fitzwilly, The Reivers - sőt, még köztes időket is emlegethetnénk: Sabrina, Stanley And Iris), de ezekben a legújabbakban valahogy tudott hozzá tenni a fentiekhez képest is valami plusz egyediséget. A jazzben engem az zavar, hogy nem vezet sehová, de Williamsnek sikerült beépíteni az adott műbe tematikusan is.
De simán elképzelhető, hogy egyszerűen csak az én ízlésem változik nyitottabb módon ezek felé, esetleg az aktuális hangulatom befolyásol a megítélésükön, netán (bár nem hiszem), elfogult lettem korunk méltán legnevesebb komponistájával kapcsolatban, főleg, amikor Spielberggel kollaborál.
A kipréselés szót csak azért használtam, mert nem akartam snasszul fogalmazni na :D Amúgy ez a megújulás dolog érdekes, én is úgy éreztem, hogy az általad felsorolt zenéi újak, aztán hallgattam tőle pár 60-as évekbeli zenét, és csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire jazzes hangzása van... Szóval én inkább úgy vagyok vele, hogy elővette a 40 évvel ezelőtti énjét akkor amikor kellett :) Egyébként hozzád hasonlóan én is úgy vagyok, hogy ha szar egy film akkor nehezebb befogadnom a zenét, hiszen a zene azt a célt szolgálja, hogy támogassa a filmet illetve otthon visszaidézze... De hát szar filmet ki akar otthon újraélni :)
A Hook-ot filmként nem szeretem, és egy kissé rányomja a bélyegét (a régi, szokásos film utáni zene megismerés folyamata miatt) a filmzenére (ezért nincs olyan előkelő helyen a listában. Nálam elég ritkán van olyan, hogy akkor, amikor egy zenét a filmből ismerek meg, és a film nem teszik, akkor utána a zenéje mégis fog. A Hook viszont beletartozik a kivételbe, szóval nálam ezen ritka pozitívuma miatt kerülhetett bele a listába.
A HP-hez reagálva, értem, amit írsz, jól is fogalmaztad meg, de annyit hagy kekeckedjek (bár mondom, tudom, hogy nem így értetted, de) a HP témái nekem nem tűnnek kipréseltnek :) - hisz még ezt követően is születtek tőle további emlékezetes témák, főtémák, bár nekem ezt követően már úgy igazán azok tetszenek, amikben egy kissé meg tudott újulni (Kapj el, ha tudsz, Terminál, A Pentagon titkai)
Nem spóroltál a karakterekkel :D Képzeld, én soha nem tudtam végignézni az E.T.-t, valahogy untam, nem kötött le... Igaz fiatalon sose láttam, felnőttként találkozva vele kicsit bárgyúnak hatott :) Aztán, hogy tegyem még az olajat a tűzre, mint a Cápa mind a JP zenéje nehezen befogadható számomra valahogy.... A Cápát abszolút elengedtem, a Jurassic Parkból megvettem a négylemezes dobozt, de azt nem mondanám, hogy karcosra hallgatom :D Nálam most a Hook az etalon, valahogy minden megvan benne amiért a filmzenébe szerelmes lettem... Persze a SW az alfa és az omega, ez nálam minden kétséget kizár, de a Hook-ot tavaly karácsony körül ismertem meg és teljesen elvarázsolt amellett, hogy előtte totál ismeretlen volt előttem mind a zene mind a film...
Amiben támogatni tudlak az a Harry Potter sorozat, elképesztő, hogy az öreg meg akkor is kipréselt magából egy olyan zenét, ami utána alapja lett az egész sorozatnak... Nagyon érzi a blockbustereket ez kétségtelen... :) Egyedül a harmadik rész zenéjével nem tudok megbékélni, az nekem nagyon kakofón vagy káoszos, vagy hogy mondjam :) Nehezen emészhető... Tízes listára a munkanap végén nem nagyon vállalkoznék, de megpróbálom összeszedni valamikor :)
Meg van az esélye annak, hogy kicset megint lentebb foglak hangolni (de megint hangsúlyozom, hogy nem áll szándékomban, eleve én is azt szeretném, amit te), viszont amiatt nem látok erre esélyt, ami egy mondatban összesűríthető (és megintcsak a teljes világra kivetíthető):
"Egyre gyorsuló világban élünk"
Szóval, meglehet, hogy ez közhely is egyben, viszont ha belegondolsz, épp az a velejárója ennek, hogy az egyre újabb és újabb dolgok, az egyre több újítás egyre gyorsabban követik egymást és váltják és szinte végérvényesen zárják is le az előző korszakot. A végérvényesség meg azért áll fenn, mert szinte arra sem volt idő, hogy az ember megszeresse. És megint csak a BluRay-t tudom példának felhozni. "Na jó!" - legyint az ember, cseréljük le a DVD-ket is... Viszont, ahogy ki lett mondva, már a BluRay-re sem érdemes áldozni.
A nagy, minőségi gyűjtemények kora (nosztalgiát tekintve is) a CD-kkel és a DVD-kkel véget is ért. Az LP-nél azért más a helyzet, mert azokat volt idő is megszeretni maga a gyűjtés hangulatában (mondom ezt úgy, hogy nem volt benne részem, tehát egyáltalán nem biztos, hogy igazam van - és nem is szeretném majd később elmondani, amit a Jurassic Park káoszszakértője, hogy "Utálom, hogy folyton igazam van!") :D
Remélem, egyszer megcáfolja valaki a szavaimat :)
Ha 82-ben születtél, akkor nem csoda, hogy E.T.-t hallgatsz ;)
Nekem ez az egyik személyes kedvence filmem Spielbergtől, anno rongyosra néztem VHS-ről, és mivel sokáig nem volt elérhető ezzel a régi szinkronnal (DVD-n például épp ezért nincs meg a gyűjteményemben), ezzel kellett beérnem. Tudom, szokjak le a szinkronos filmekről, de mégis nehezemre esik. Nagyon ritkán nézek meg eredeti nyelven filmet. A legutóbbi példa a Sing Street volt erre, mert már nem láttam esélyt rá, hogy lesz hozzá szinkron, pedig jobb lett volna, ha ezt a filmet nem halogatom ilyen hülyeség miatt.
Visszatérve az E.T.-re: A zenéjét tekintve is az egyik kedvencemről van szó Williams-től. Ha meghallom, akkor már mindig venném elő a BMX-et :)
John Williams-ről jut eszembe (de más, kifejezetten termékeny neves zeneszerzőt is említhetnénk itt): Ki hogy tudna a lehetetlent megpróbálva felállítani tőle ekkora kínálatból mondjuk egy szigorúan tízes listát?
Tőlem (kevés magyarázattal):
Filmzenelista:
10. Harmadik típusú találkozások
Az ismeretlennel való találkozás színgazdag, de egyben kísérletezéssel teli himnusza, mert az elejétől a végéig fel van benne építve és kidolgozva a teljes történet, ahogy a veszély érzésétől, a baljós hangulaton és a kalandos utakon keresztül eljutunk a kapcsolatfelvétel lehetőségéig, majd a csoda megéléséig. Amilyen a film maga (mint pl A mélység titka, vagy a Mars mentőakció). Számomra egyébként ez a 70-es évek filmzenei hangulatának koronája.
9. Hook
Mivel szigorúan kívánom venni a tízes listát, ki fog maradni a Superman, pedig kb az lenne még itt ezen a helyen, viszont a Hook sokkal kidolgozottabb, részletgazdagabb.
8. Schindler listája
Az egyetlen olyan kötelező darab, ami nem csak a kötelezősége okán tud szerepelni egy ilyen listán. Számomra azért különösen meglepő, mert mindezt a Jurassic Park-kal egyidőben tudta véghez vinni.
7. Terminál
A legszebb önmegújító album valaha :) Williams-re nem különösebben jellemző, hogy saját stílusát alapvetően formálná, esetleg bizonyos érelemben: lecserélné. A Kapj el, ha tudsz filmnél viszont a maga módján megtette, amit viszont szerintem a Terminállal még inkább meg tudott erősíteni (majd ugye jött utána a Tintin, Hadak útján, A könyvtolvaj, A Pentagon titkai - egyszóval remek új alap született itt).
6. Harry Potter és a Bölcsek köve
És még mindig! (mondtam ezt a 2000-es években) van tematikusság a szerzőben, amit elő tudott húzni a süvegéből, vagy bánom is án honnan, de az ilyeneket tudom ám szomjazni (nem úgy, mint a fantasy-t :D akkoriban nagyon nem jött be nekem ez a Potter mánia, sőt, értetlenül álltam előtte, hogy mindenhol állították fel ezeket a bűvészsátrakat a reklámkampány részeként :)
5. Csillagok háborúja filmek
És tessék, már is szembe tudtam fordulni magammal. Lehetetlen szigorúan vett tízes listát készíteni Williams-ről. Lucas nemcsak egy filmet, majd trilógiát, végül mozisorozatot adott nekünk, hanem alkotott egy egész világot, hiszen ezek a filmek nem csak akkor mesélnek, nemcsak akkor beszédesek, amikor a szemünk előtt zajlik az adott jelenet, hanem akkor is, amikor azok véget érnek, és bennünk tovább zajlik az egész, és még mind a mai napig látok gyerekeket, akik odakint az utcán lézerkardosat játszanak ilyen olyan figurának képzelve magukat. És ezt a filmzenetörténelem legikonikusabb muzsikájával látta el a komponista rengeteg témával, variánssal. Egy semmi mással össze nem keverhető zene született (legfeljebb a Superman-t szokták idetéveszteni - de azt is inkább ide, mint ezt oda :D), és a legegyértelműbb válasz arra a kérdésre (annak, aki nem ismerős a témában), hogy: "Mi az a filmzene?" Dúdold neki ezt (de ezekről az albumokról szinte bármelyik témát), és már kész is a válasz :)
4. Cápa
Innentől kezd igazán kínos lenni, hogy a listám tele van csupa Spielberg filmmel :) Nem tehetek róla, hogy az ő képsorai ihlették meg annyira a szerzőt, hogy két hangból is ikonikus főtémát alkosson. Sokak legalábbis ezt említenék meg a Cápával kapcsolatban elsőként, holott (és ezért jó ez albumként is), rengeteg vidám nyári, úti kalandokra való hangjegy van még benne, amit érdemes előhalászni :)
3. E.T. A földönkívüli
Pár helyen olvastam már Williams munkásságával kapcsolatban kritikaként, hogy az E.T. óta csak önmagát ismételi. Részben talán van benne igazság, és ha így is lenne, hát azt mondom, hogy ez a muzsika megérdemli, hogy ismételve legyen. Filmzenei előadásokon is talán ez az egyetlen olyan, amit egyszer sem unok, ha játszanak. A főtémán kívül a teljes aláfestés a Harmadk típusú találkozásokhoz hasonlóan egy teljes történetet elmesélő zene, ami folyamatos változásban van.
2. Indiana Jones filmek
És megint olyan score, amit nem tudok egyetlen részre leszűkíteni. Mindegyik (de még a negyedik is) tartalmaz olyat, ami előtte nem volt. Williams-nek ez sikerült, de egyszerűen annyira, hogy azóta sem tudnak igazán ettől eltérő újabb és ikonikus kalandzenét komponálni (a Karib-tenger kalózai talán kivétel).
1. Jurassic Park
Az örök kedvencem, de nem véletlen, én is a kilencvenes évek gyermeke vagyok :) És az, hogy gyermeki lelkesedésű felnőttek csapata kalandra tudott invitálni ezzel a hátterében egy felnőtt számára is nagyon komoly mondanivalójú történettel, nagyban köszönhető annak a muzsikának, amivel mindez tálalva volt. Dínót még nem is láttunk (legfeljebb a raptor szemeit a ketrecen keresztül, de máris levett a lábamról a helikopteres jelenet (máig az egyik leghangulatosabb pillanatnak tartom, és nemcsak a szép emléke miatt). És ezért a hangulatért már Williams tehető felelőssé, nem Spielberg. A film többi jeleneténél is volt hasonló élményem (pl: a központi épület elé való bekanyarodás a terepjárókkal, vagy a magasfeszültségű kerítés átmászása, de még Dennis Nedry jelenete is az embriós részlegnél), szóval az ilyenek miatt album szinten is a listán a helye.
Tracklista tekintetében (Külön magyarázat nélkül. Viszont olyanokkal tűzdelve, ami bizonyítja - bár szerintem nem szükséges bizonyítani :) - Williams sokszínűségét, esetleg az előző listáról lemaradt) Egyébként ezt sokkal nehezebb összeállítani, szerintem már egyből holnap más trackeket írnék a most ide kigondoltak helyére :)
Nehéz is volt magam visszafogni, hogy ne írjak oda mindegyikhez még legalább 2-3 (néhol több) alternatívát, de szerintem nem is kell, sokan oda tudjátok képzelni a megfelelőt :)
De ki melyiket is pontosan? :)
Azt én sem gondolom, hogy tömegével jönnek vissza majd a CD-k, inkább abban reménykedem, hogy egyszer a CD-ket is eléri az a nosztalgialáz, ami miatt manapság sorra jelennek meg LP-k. Szóval, hogy valamilyen szinten megmarad ez a formátum.
Én E.T.-t hallgatok, azt ajánlom :) Kicsit mindenhez hozzászólva, először is én is a 90-es évek gyermeke vagyok (82-ben születtem) és az LP láz engem is elkerült. Mindenem CD-n volt, imádtam őket, imádom a mai napig. Akkoriban ugye nem is nagyon voltak filmzenék LP-n így még inkább nem foglalkoztam vele :) Én is imádtam az MCD zeneáruházakba járni (Deák téren több helyen), A Fotexbe a Duna Plázába (tényleg horror mennyiségű kínálat volt), aztán néhány second hand bolt (Rocks, musicland) meg a PeCsa :D Hiányzik is nagyon, sokszor gondolok rá, hogy nem hiszem el, hogy ebben a nyomorult országban nem lehet egy lemezboltot találni... A lemezkuckóban voltam 1-2 alkalommal, de valahogy nem voltak annyira szimpik... Ami érdekes, hogy ahogy jön vissza az LP és én is építettem egy jobb fajta hifit otthon, ugyanúgy nem érdekel a dolog... Pár hónappal ezelőttig arról se volt fogalmam, hogy 20 perc megy rá egy oldalra, tehát egy 70 perced CD az ugye két LP amit kétszer forgatok, meg egyszer cserélek... Azért ez nekem megöli az élményt... Kaptam pár lemezt, lejátszót is veszek valamikor de inkább a szemnek mint a fülnek. Hallgattam zenét LP-n és nem tűnt sokkal jobbnak, szóval én kicsit sznobizmusnak érzem a mániát az irányába...
A digitalizációhoz annyit fűznék, hogy mint gyűjtő vérzik a szívem. Itt az aktuális, pár hsz-el lejjebb, az It Chapter 2 fiaskó. Én is tartok tőle, hogy mi jön, igaz regular kiadványt baromi ritkán veszek, inkább a limitált boltokat támogatom :) Van Spotify előfizetésem és legalább annyira jó, mint rossz a dolog, meg kell mondjam... Egyrészt bele lehet hallgatni az új zenékbe, jó minőségben és tényleg egy végtelen könyvtár áll rendelkezésedre. Ez utóbbi viszont a hátránya is, mert szinte befogadhatatlan mennyiségű zene vár és ritka, hogy végighallgatok egy albumot, mert mindig jön valami más és más, amit ki kell próbálni... Csak két kattintás és váltok Rolling Stones-ról U2-ra, vagy Gregory Porterre vagy Lisa Stansfieldre, vagy Norah Jonesra. Minden van, szó szerint MINDEN :) Én mindenesetre tartok tőle nagyon, hogy mi jön... Itt van ugye a Netflix is, tolja ezerrel a filmeket (számomra hihetetlen, hogy a 150M dollár körüli büdzsével rendelkező 3,5 órás Irishman ott fog menni, 2-3 hetet leszámítva) vagy ott a Disney streaming amire jön a Mandalorian... Nem lesz igény lassan a BD-re, UHD-ra se... És akármennyire is venné az ember, alig jönnek a régi filmek, de van hogy az újakból is alig kapni (Csillag születik fémdoboz pl). Ez az egész már a jövő nemzedékének épül, akik streamelnek már mindent, lassan az iskolát is... Azt egyelőre nehéz elképzelnem, hogy az előadók hozzájárulnak ahhoz hogy csak streamelve adják ki a zenéiket, de ha elkezdődik, akkor nekünk itt a vég...
Elküldve: 2019-10-22 06:46:28, 
