A Terminálból Benny Golson neve nagyon megmaradt :) így nekem ő is (pontosabban csak a neve) ismerős, viszont a jazz-el ugyanúgy vagyok, mint Navorsky (Hanks): Megértem, ha valakinek bejön (Navorsky sem saját maga miatt akart találkozni a zenésszel), viszont egy két kivételtől eltekintve simán el tudnék aludni rá :D (így inkább nem is igen hallgatom)
Megérthető zene - Varázslatos John Williams
Szervező: Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
2019. szeptember 29., vasárnap, 15:30–18:00
Zeneakadémia
Olyannyira, hogy már szállingóznak a dátumok a 3. turnéhoz. Eddig Ázsia és Ausztrália kapott dátumokat, könnyen lehet, hogy lesz még egy európai\hazai kör is.
Egy ideje jobban elkezdtem közeledni a jazz irányába (még a La La Land előtt :) ), így engem most gyorsan bevonzott ez a lehetőség.
Az Impro / Romeo e Giulietta nálam kiérdemelte a zseniális jelzőt, így a Cinema Italia cd már úton is van :)
Kicsit a '96-os Eastwood After Hours: Live at Carnegie Hall koncertre emékeztet a koncepció, igaz Eastwood filmjei nagyrészében
gyárilag is jelentősen ott van a jazz, de akad a repertoárban, amit itt is a koncert stílusához hangszereltek, pl. az Unforgiven:
Az elmúlt hetekben volt szerencsém 2 nagyszerű zenész koncertjén is részt venni, melyek ugyan nem voltak filmzenei koncertek,
de azért mindkettejüknek van kötődése a filmek\filmzenék világához. Előbb Yo-Yo Mát sikerült elcsípni a bécsi Musikvereinban,
őt talán nem kell bemutatni. Majd a héten Benny Golsont a Budapest Jazz Clubban. Ő volt a Terminál című film végén az jazz legenda,
aki miatt Tom Hanks New Yorkba repült, s feltehetően aki miatt John Williams a film aláfestését jazzesre vette. Vele sikerült még kezet
rázni és dedikáltatni is :)
Pedig szerintem egész jó, ellenben nem igazán filmzene, vagy hogy is mondjam :)
Olyan, mintha Zimmer már mindig inkább konkrétan egy koncertre készülne. Ebből a szempontból viszont nekem épp azért jön be, mert itt így nem annyira zajosak (mint ott lennének) és sokkal kivehetőbbek az elképzelései.
Az, hogy nem annyira filmzene, az azon érhető tetten, hogy ez a zenéje már tényleg bármilyen akció sci-fi film alatt megállná a helyét (nem véletlenül lehetett 10, ráadásul hosszú tételre osztani az aláfestést)
A Dark Phoenix mint film végül vállalható lett, de azért érződik rajta a sok viszontagság. Zimmer zenéje a látvány mellett viszont a film egyik legerősebb tényezője. Persze kicsit olyan a helyzet, mint a Man of Steelnél, hogy érdemi újdonság nincsen benne sok, de pokolian jól működik. Film alatt 8/10, majd külön hallgatva még elválik. Itt egy kis részlet a zenéből: https://youtu.be/4uVYJzoI88I
Köszi.
Elsőre fontolgattam, de aztán meghallgattam a linkelt zenét, és rájöttem, hogy ez nekem nem adna semmit, hogy jól ismert dallamokat szétszednek az eredetihez lazán kapcsolódó improvizációs megközelítéssel. :)
Ha meg nem változtatnak, az a baj, ki érti ezt...
Ennio Morricone és Nino Rota szerzeményei évtizedeken át meghatározó élményt jelentettek nemcsak az olasz filmek szerelmeseinek,
de számtalan zenekedvelőnek is. Morricone 2016-os Oscar-díja az irányú a törekvését is elismerte, hogy a filmzene műfaja a legmagasabb
művészi színvonalra emelkedjen. Ezen a koncerten az olasz jazzélet kiválóságaiból alakult kvartett Morricone és Rota híres témáiból válogat:
kreativitásuk, virtuóz improvizációik által új és izgalmas alakot öltenek a csodálatos dallamok.
Pont születésnapra meg is érkezett a Madman CD-je. Az első 1-2száz lemez dedikált borítóval lelt gazdára. Ebbe én is beleestem :)
Ma meg már nem is találom a La-La Land oldalán, hogy tőlük bármikor is rendelhető lett volna egyáltalán. Fura.
Az eddigi egyetlen együttműködésük szerintem Zimmer egyik mélypontja, és Villeneuve többi filmjében sem épp a dallamos, emlékezetes zenéket részesítette előnyben (legalábbis számomra semmi nem maradt meg egyik Villeneuve-film zenéjéből sem). Ilyen szempontból kissé óvatos vagyok a Dűnét illetően.
Másrészt viszont az alapanyag olyan - legalábbis a regény alapján -, ami kifejezetten követeli a dallamos, epikus, emlékezetes zenét. Szóval nagyon remélem, hogy a rendező ezúttal kivételt tesz zenei ízlésében.
Jó, de az, hogy most nem lesz Zimmer-Nolan duó a következő filmjénél, az amiatt van mert lett helyette Zimmer-Villeneuve duó és én ennek nagyon örülök! Dűne!
Látszik, hogy Menken munkái sosem fogtak meg igazán; gondolom, ezért feledkeztem meg teljesen az általatok említett remake-ekről :)
Persze még így is, hogy Zimmer munkája nem lesz precedens, azért nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a zene. De előbb jöhet a Dark Phoenix, az még jobban izgat! :)
Hogyne lett volna! Most Menken az Aladinnal és előtte meg A Szépség és a szörnyeteggel.:)
A film kétszeri megtekintése után nekem az Aladdin újrája nagyon bejön. Menkenék ügyesen frissítették fel az alapanyagot és a zene dinamizmusán is érződik Guy Ritchie hatása. Nálam olyan 8-9/10.
McCreary-nek én még nem látom, hallom ki , hogy mi is lenne a saját jellegzetessége és stílusa. Mert a zenéi mennyiségét tekintve nem igazán ismerem őt. Nekem a Colossal volt az első tőle a tekintetben, hogy azt mondhatom, sajátos, jellegzetes zenével van dolgom, bár ez meg ugye csak egyetlen lemez, tehát nem is tudtam mihez viszonyítani. Utána pedig még az Unrest volt ilyen
www.youtube.com/watch?v=gioo-9Cnv94 Ezeken kívül más annyira nem tetszett, mígnem a Madman-hez értem. Úgy tűnik, nálam a szerző lassan, kifinomultan építkező (de bizonyos értelemben semmibe vezető) szerzeményei jobban teljesítenek. A Rim Of The World viszont kiváló ellenpélda, szóval ennek örülök :)
Az oroszlánkirály nekem is várós, viszont Zimmernek szerintem elég kevés dolga lehet vele, és nem csak azért, mert a szakmai elismerést is megérdemlő eredeti annyira jól sikerült, hogy bárki is feleslegesnek gondolná a bevált receptet másra cserélni. Hanem azért, amit az eddigi élőszereplős filmváltozatokon is lehet látni, hogy mennyire mentesek a kockázatvállalástól.
Az aláfestések viszont a dalok szimfonikusok átiratainál jól teljesítenek (legalább emiatt tehát megéri), és ebből a szempontból Zimmertől is sokat várok. Nagyon számítok Zordon dalának egészének vagy részleteinek a score-béli felhasználására.
www.youtube.com/watch?v=zPUe7O3ODHQ
Egyébként ilyen (korábban díjazott zene szerzőváltás nélküli remake lehetőségére) példának pont ott van Alan Menken most az Aladdinnal :) vagy két éve A szépség és a szörnyeteggel, ráadásul ő szóba fog kerülni az Ariel-nél is e téren. Szóval Zimmer mellett (de inkább helyett) e kategória Menken (és így a egyben a Disney) sajátossága lesz.
Majd belehallgatok abba is. Egyébként az is meglepetésként ért, hogy a Godzilla tetszik, mert eddig McCreary-től semmi sem ragadott meg igazán. Bár, mint mondtam, eme pálfordulásomnak az is lehet az oka, hogy a Godzilla nem igazán a szerző jellegzetes stílusában készült.
A Disney-s újrafilmek zenéi közül leginkább Az oroszlánkirályra vagyok kíváncsi: nem is tudom, volt-e már ilyen a filmtörténetben, hogy egy zeneszerző saját, Oscar-díjas zenéjét dolgozta át egy évtizedekkel későbbi remake kedvéért (szerintem nem.) Szóval egyrészt kuriózum, másrészt nagyon érdekel, lesznek-e benne új muzsikák, vagy csak a hangszereléssel variál Zimmer, a dallamok maradnak, és úgy egyáltalán, mihez kezdett ezzel a dologgal.
Így maradt :) Meglepően izgalmas, és változatosan akciódús az egész, a főtéma pedig nincs elcsépelve (amúgy a Madman-nél engem kicsit sem fárasztott le - lehet, hogy hangulatfüggő, mert hozzám az most éppen jobban passzol, akár végtelenítve is)
Alan Menken pedig az Aladdin-nál az eddigi élőszereplős meseátdolgozásokhoz hasonlóan ugyancsak szolidan, de szépen oldotta meg a betétdalok szimfonikus átiratait. Sok értelmét ezeknek a filmeknek nem látom, de legalább kaptunk egy kiváló, bár valódi újdonságoktól (ami pl a Mary Poppins II.-ben megvolt) mentes aláfestést.
Még mindig tudunk a szerzőnél maradni :)
Ha a Godzilla tetszett, akkor mit fogsz szólni a Rim Of The World-höz? :)
Bár még én sem alkottam róla teljes képet, csak a harmadánál tartok, de ha így marad, akkor ezzel nem lesz gondom :)
Érdekes, nekem a Godzilla sokkal jobban tetszik McCreary-től, mint a Professor. Tény, hogy erősen Zimmer és társai-szerű hangzása van, de ez általában engem nem zavar, ha a dallamok/hangszerelés/összhatás tetszik.
A The Professor and the Madman-nel talán az a gondom, hogy a remek keringőszerű főtémán kívül elég üresnek érzem, az az egy téma pedig nem tartja fenn az érdeklődésemet a lemez teljes idején keresztül.
Az újdonság ereje további hallgatásokkal tesztelve :) Bőven kiállta a próbát. Biztos, hogy idén eddig a legszebb.
De, hogy ne csak jó dolgokat írjak McCreary-ről: A második Godzilla zenéje egy átlagosan tömény semmi. Mondjuk legalább a klasszikus főtémát a Ready Player One-ban való felbukkanását követően sem lehet megunni, csak éppen a kötelezőségen túl itt még annyi szerepet sem érzek benne, mint amennyit ott.
Nolan film Zimmer nélkül? Még persze odébb van, úgyhogy akár változhat ez is. Az mondjuk jó kérdés, hogy ha nem is Zimmer, akkor attól még miért pont Göransson. Őt ajánlotta volna maga helyett Zimmer?
Bár ha fantasy akkor tényleg JNH, lubickol a pali a zsánerben, de azért Zanelli se olyan rossz... A Zimmeres dolog már furcsább... De hát meglátjuk, a Creed zenéi tetszettek a palinak, a Fekete párduc viszont eléggé megterhelte a fülemet :)
Elküldve: 2019-06-07 22:54:15, 
