Osztom keky véleményét, nálam is inkább hangulatfüggő, hogy egy adott zene hány alkalommal kerül elő.
Nekem, amikor elolvastam a kérdésed, az villant be elsőként, hogy én várom mindig, hogy egy-egy kedvelt zeném bővített verziója is megjelenjen. De van, hogy mikor megjelenik, akkor valahogy mégis az első, rövidebb kiadás marad a kedvenc, bármennyire is vártam egy hosszabb verziót. Pl. Silvestri Volcanojával és Judge Dreddjével, Poledouris Under Siege 2 albumával, illetőleg Zimmer Broken Arrow-jával és The Peacemakerével voltam így.
Ó, én sokszor éreztem ezt. Aztán egy idő elmúltával ismét örömömet leltem az adott zenében.
Azért nem írok konkrét példát, mert ez többször is előfordult. Szerintem hangulat kérdése is, meg hogy épp milyen zenékre vagy ráállva.
Nekem az első benyomásom az volt az Endgame-ről, hogy nem is rossz. Egyszerre végighallgattam a majd 2 órát. Viszont az teljesen igaz, hogy eléggé közepes és nem tud emlékezetes lenni. 2-3 napja hallgattam, alig emlékszem rá. Mondjuk szerencsére a Captain Marvel zene mélységét azért nem éri el.
Silvestri rutinjától azért többet vártam. Főleg egy ekkora lezárásnál.
Srácok, nektek van olyan filmzenétek, ami megvan 10-20 akárhány éve, anno imádtátok, de most valamiért bekerült a lejátszóba és nem hozza az érzést...? A 25th Hour zenéjével voltam így a napokban... Imádtam anno, a filmet is és most valahogy nem éreztem a dolgot...
Annyira nem tartozik a kedvenceim közé, hogy ilyen magas jegyárakon elmenjek a koncertjére. John Powell-nek, vagy Michael Giacchino-nak jobban örültem volna.
Így sajnos már a negyedik esztendeje, hogy nem megyek a Hollywood in Viennára. Tavaly mondjuk nagyon szerettem volna menni, de akkor meg jegyet nem kaptam :(...
Még csak film alatt hallottam, de Silvestri Avengerse ugyanolyan semmi, mint az előző rész. Itt szerintem egyértelműen a rendezők és a producerek tehetők ezért most már felelőssé. A film előtt a moziban a korábbi MCU-filmek egy-egy zenéjét játszották, azok maradandóbbak voltak, mint Silvestri zenéjéből a főtémán kívül bármi.
Egyébként akinek van Facebookja, az követi rajta Danny Elfmant?! Tök érdekes fotókat és kis sztorikat szokott megosztani, Powell mellett az ő kozösségi médiás aktivitását bírom a legjobban.
Azért közben Selicknek volt ott egy Talpig majom című borzadálya, a James és az óriásbaracknál meg Burton producerként közreműködött. A Coraline-nál meg volt egy erős Neil Gaiman alapanyag, szóval Selick esetében - meg Burton esetében - sem mindegy az alapanyag.
A Pink Elephants On Parade mindenképp az album egyik csúcspontja, de ha őszinte akarok lenni az album legjobb részei azok, amelyek az eredeti zene feldolgozásai, a többit Elfman rutinból megoldotta. Szimpatikusan, de akkor is rutinból.
Tényleg, most látom csak, hogy a felsorolásodban röviden írtad is, hogy Charlie :)
A Pink Elephants On Parade teljesen ilyen.
És még a Corpse Bride előfutára, testvére, a Nightmare Before Christmas is volt említve. Ezt mindig sajnáltam, hogy Tim Burton rendezőként nem tudhatja magáénak, annyira erősen az ő stílusa (végül is írni ő írta - bár ez még nem tenné ennyire egyértelművé, mint ahogy az Indiana Jones filmeken sem érzem George Lucas munkáját, mondjuk ő sosem volt igazán rendező). A Nightmare-rel viszont egyáltalán nem az a helyzet, mint mondjuk azokkal a filmekkel, amiknek Steven Spielberg a producere. Ott például kicsit sem látszik sem a Vissza a jövőbe, vagy mondjuk a Szörnyecskék filmen az ő keze nyoma. Valószínűleg nagyobb a különbség a producer és az executive producer között, mint gondolom :)
Habár a Coraline és a titkos ajtó egy kicsit ráerősít arra, hogy miért nem kell bánni a Nightmare-től rendezőként távol maradó Tim Burton-t, hisz Henry Selick nélküle is elbír ezzel a sajátos stílussal.
Mindkettőt szeretem, előbbinél a teljes zenét (ez volt az első Elfman albumom), a másodiknál csak a linkelt témát, valamint az Elfman által énekelt betétdalt. Egyébként szerintem utóbbi téma is kifejezetten Elfmanes.
Eljátszok én egyedül is :D
Egész véletlenül botlottam bele ebbe a zenébe. A filmet néztem meg, és ennek a jelenetnek az aláfestése megütötte a fülemet. Én sem hallgattam olyan sokat az Ant-Man zenéjét, viszont mégis ismerős volt, elsőre én sem jöttem rá, végül csak beugrott valahogy :) Nem szeretem, amikor hallok egy zenét, nagyon nagyon ismerős, és az istennek sem jövök rá, hogy honnan. Bár amikor itt rákérdeztem, akkorra már tudtam, így csak érdekességképpen linkeltem be.
A Goldsmith-lemezt nem ismerem, ő sosem tudott az abszolút kedvenceim közé emelkedni, viszont a The Thin Red Line tényleg nagyon jó lett. Még akkor is, ha teljesen befordult leszek a végére, ennyi szomorú muzsikát hallgatva :)
A The World of Hans Zimmer koncertturné, remélem, eljut Magyarországra is. Anno gondolkodtam, hogy Bécsbe vagy Grazba elmenjek, és megkérdeztem emailben a szervezőket, vajon számíthatunk-e itthon is a koncertre. Akkor azt válaszolták, tervbe van véve egy budapesti fellépés is, de még semmi konkrétumot nem tudnak mondani. Így aztán nem mentem sem Bécsbe, sem Grazba - de a koncert azóta sem jutott el Budapestre... Épp ma néztem: bezzeg Spanyolországba-Németországba az ősszel/télen már másodjára mennek!
[előzmény: (25669) Kulics László, 2019-04-06 08:54:17]
Tegnap megérkezett a várt pakk, és gondoltam, írok ebből egy kis CD-összegzést (a másodikról és harmadikról írok majd hosszabban is).
The Thin Red Line (4 CD, La-La Land) - Hans Zimmer
Hans Zimmer az elsők között van nálam, és bár sok zenéjét szeretem, a Rain Man (ami megérdemelne egy jó kiadást) és a The Thin Red Line állnak legközelebb hozzám. Idén utóbbiból megjelent a teljes anyag mindenféle extra dologgal tarkítva. Míg tavaly az Alien 3 számított nálam a legjobb, újra megjelent kiadványnak, addig idén ez lesz az. Minden másodperce tökéletesen megunhatatlan.
Outland (2 CD, Film Score Monthly) - Jerry Goldsmith
Zimmer mellett Goldsmith a másik nagy kedvencem. Öt évvel ezelőtt nekikezdtem egy, a munkásságát részletesen bemutató sorozatba (igen, ennek utolsó fejezetével azóta tartozok, de pótolni fogom), melynek kapcsán Goldsmith minden fellelhető művével megismerkedtem. Ezen idő alatt számos lemezzel bővült a "kívánság listám", melyek között az Outland is szerepelt. A hangulatát tekintve az Aliennel rokonítható muzsikából létezik egy rövidebb játékidejű kiadvány is (GNP Crescendo a Caprocorn One zenéjével együtt adta ki, emellett a Warner is megjelentetett egy korongot). Aki kedveli a szerzőtől Coma - Alien - Freud - The Satan Bug - Planet of the Apes-vonalat, annak ezzel is érdemes megismerkednie.
The World of Hans Zimmer (2 CD, Sony Music) - Hans Zimmer
Nem voltam ezen a koncerten, és a lemezt hallva már bárom... Korrektül összeállított koncertanyag (nem a világturnés elektronikus átiratok), jól szóló kiadás. Az erre az alkalomra összeállított filmzenéket sokkal közelebb érzem magamhoz, mint a hazánkban is hallott repertoárban szereplő Man of Steel - Amazing Spider-Man 2 - Interstellar - Inception vonalat. A The Wings of A Film és a Live in Preague kiadványok mellett a harmadik Zimmer-koncert lemez is a gyűjteményem ékeinek egyike lett.
Ez a Dumbo aranyos. A "Train's a Comin'" felrázott egyből. Nekem a Mars Attacks, a Men In Black, a Justice League és persze a Batman van meg. De szeretem a Corpse Bride-ot és a Mission Impossiblet is (utóbbi még mindig megvan kazettán, csak már nincs mivel lejátszanom )
Én sose szoktam nézni filmzene tekintetében, hogy ki a rendezője a filmnek, de szerintem kétségtelen, hogy a jobban összeszokott párosok valamiért működnek (Spielberg-Williams, Burton-Elfman, Zemekis-Silvestri, ahogy fel is vannak sorolva). Ugyanakkor azt is gondolom, hogy itt kellene jönnie a következő korosztálynak, akik "forradalmasítják" a filmzenét vagy ilyesmi. Ugye nem a Junkie XL vonalra gondolok, szimplán arra, hogy kéne utánpótlás. Én már egy 70+ vagy 80+ körüli embertől nem várom, hogy kiírja magából a világ legjobb zenéjét... Azt gondolom, hogy mi nagyon jó korban nőttük fel (ha mindenki 30-40 körüli), mert akkor voltak ezek a titánok csúcson. Manapság nincs kiemelkedő új hang, amihez valószínűleg a stúdióknak is lehet közük, valahogy azt érzem, hogy nincs a filmzene helyén kezelve általuk se.. Kész csoda, hogy egy JL film zenéje olyan lett amilyen (jó) és azt is egy Elfman hozta össze nem egy Jackman vagy egy Tyler..
Visszatérve a fő kérdésre, szerintem Burton filmjei megkívánnak egy hangulatot zeneileg, amibe nehéz kísérletezést belevonni... Vagy melyik filmje alá lehetne akciózenét, vagy elektronikát elképzelni? Ott szerintem kötött Elfman keze, valószínűleg ő is belátja, hogy az kell alá és kész...
Na ezt munka közben daráltam le gyorsan, nem tudom mennyire összefüggő :D :D
Danny Elfman-nal kapcsolatban még az Oingo Boingo-t is érdemes megemlíteni. Én legalábbis abból a profiljából is meghallgatnék pár újat. A Corpse Bride nálam pár hónapja lett polcra tudva, nagyon régóta szemeztem vele :)
Az újak közül pedig az Alice és a Libabőr jön be.
Nálam a rendező, rendezés, film miatt megkedvelt zeneszerzők sorában Williams és Elfman mellett még Silvestri jöhet szóba Zemeckis okán. A többi rendező-zeneszerző párosnál viszont már nem a direktor filmjei miatt lett érdekes a komponista munkássága. Például Clint Mansell zenéit is előbb ismertem meg, mint Aronofsky filmjeit.
Elküldve: 2019-05-03 14:51:52, 
