Nem kell aggódni. Nekem küldtek bookletet, tokot, volt hogy kaptam ingyen CD-t tőlük, sőt életem második rendelését 2x küldték el :D Ha nem válaszolnak az info@-ra küldött levélre, akkor írj ide:
Ez az egyik főnök (Matt Verboys, minden bookletben ott van :D) email címe, ő válaszolni fog és orvosolja a dolgot. Nagyon rugalmasak és teljesen más a customer service mint itthon...
Már azóta fotót is mellékelve írtam nekik. Egyelőre (azért így írom, hátha jelez itt valaki cserelehetőséget) felajánlottam, hogy a pluszban lévőt visszaküldöm. Szóval várom a válaszukat.
[előzmény: (25535) Kulics László, 2019-01-19 08:36:37]
Ez csomagolási baki, de a La-La Landesek jó fejek, szerintem kapsz füzetet tőlük.
A Varése a Nightmare on Elm Street dobozával volt olyan, hogy két különböző rész ismertetője ugyanazt a szöveget kapta a bookletben - nem emlékszem már, melyik volt. Itt nyomdai/tördelési baki volt, és ők a jó tördelést feltették a honlapjukra pdf-ként. Ez bánt, hogy ilyen történt, nem lett tökéletes a füzet, de így is jól mutat a doboz. A te eseted könnyen orvosolható sztem.
Ha valakinek esetleg pont fordítva van, akkor jelezze, és szerintem egymás között is megoldhatjuk, bár kétlem, hogy pont hazánkban lenne ennek az elcserélt párja.
Rákérdezek a La-La Land Recordsnál.
Zseniális! Nem adtál neki egy gyorstalpalót filmzenetörténet kezdőknek című fejezetből.
Annyira bírom, hogy egyre jobban terjed az a felfogás, hogy nagy blockbuster filmek vagy menő indie filmek, amiről mindenki beszél, istenítik a zenéjét. Függetlenül attól, hogy amúgy tök középszerű a végeredmény, pár esetben hallgathatatlan.
Tudjátok, hogy ezek az úgynevezett "hozzáértők" meghallgatnak évi 3-5 albumot és azt hiszik szakértők.
Jaja, stimmel. Ami az Avengers zenéje körül megy, az egyébként egy érdekes jelenség, hogy egy zene megítélését mennyire viszi el egy film hype-ja. Mert jó, olyan eddig is volt, hogy Zimmert automatikusan istenítették, vagy Pista Transformers zenéi is ott vannak, de mondjuk előbbi esetében ott volt a szakmai múltja, a Trafó zenék meg tényleg szórakoztatóak (hellyel-közzel), legalábbis a Bumblebee kapcsán jó volt most újra elővenni őket. De hogy eny ennyire, echte jellegtelen zenét, mint amit Silvestri összedobott ennyire sztároljanak... nem is tudom, hogy tapasztaltam-e ilyet valaha.
Jajj, de gyönyörű, amikor valaki az évértékelőm alatt kioktat, hogy botfülem van, majd később kikel magából, hogy hogyan merem Henry Jackmant középszerűnek titulálni, bezzeg Giacchino Fallen Kingdomja mennyire felejthető volt, Silvestri Avengerse meg mennyire zseniális!!! :)
A két JNH művel nagyon egyetértek, viszont itt már ki lett sajnos tárgyalva, hogy mostanság nem a fantasy zenék korszakát éljük... Mármint díjátadók tekintetében :D
Ha szigorúan filmzenei minőségben nézzük, akkor csak JNH két műve, ami esetleg nyerhetne még vagy pótdíjazásként a Párduc behúzza itt, ha a filmnél már nem lehet.
Talán itt szokott a legkisebb szórás lenni szerencsére, általában nem vetődnek akkora árnyékra mint más kategóriákban, szerencsére :) A First Man tényleg jó, remélem az Oscart is behúzza vele a pali, amúgy is, el nem tudom képzelni ki lenne a kihívója...
Érdemes a foci vébéket nézni :)
A hivatalos dalok mellett vannak himnuszok is (bár szerintem nem mindig).
A dalokból leginkább Shakira Waka Waka száma ragadt meg bennem és Knaan-tól a Wavin' Flag.
Az instrumentális darabok között Vangelis mellett pedig találkozhatunk Jean-Michel Jarre (1998) és Ennio Morricone (1978) szerzeményeivel is (ez utóbbit talán ismeri mindenki). Érdemben említhetően 1998 óta nézem a VB-ket, esetleg EB-t szoktam, más focit egyáltalán nem, az évből adódóan meg nem csoda, hogy Jean-Michel Jarre mellett Dario G. Carnaval De Paris száma a kedvencem.
https://www.youtube.com/watch?v=hCQdUFhc1P8 https://www.youtube.com/watch?v=Mx0H2H_wUgg https://www.youtube.com/watch?v=dLB56lFYlBI
[előzmény: (25520) Bíró Zsolt, 2019-01-05 13:58:22]
Én meg azon lepődtem meg, hogy ezen meglepődtél, már (szinte napra pontosan - most, hogy így visszalapoztam) egy évvel ezelőtt lett erősen ajánlva :)
A musicalek zenéi ugyan nem egészen ilyenek szoktak lenni, de ennek nagyon jól áll a rádióban játszható jelleg (ahogy Tom Powell is írta), ilyet ritkán hallani még ebben a filmműfajban is.
[előzmény: (25519) Bíró Zsolt, 2019-01-05 13:53:19]
El is felejtettem írni, hogy voltam a novemberi vangelises koncerten. Lett volna róla "hivatalos" beszámoló is, csak aztán a szervezőkkel nem jutottam dűlőre egy hónap alatt sem infók és a beígért fotók kapcsán, így végül elment tőle a kedvem.
Na de a lényeg, hogy kellemes, tízpernyolcas koncert volt. Voltak vonósok is meg kórus, a szintik előtt meg egy a szakmában viszonylag ismert zenész, Jankai Béla ült. Már arcról is ismerős volt, de nem tudtam hová tenni, csak aztán a végén, amikor lement a közreműködők neve, láttam az övét is a kivetítőkön (ami szintén jó ötlet volt, mert még Zimmerék sem tartották fontosnak, hogy jól lássa őket mindenki), és ekkor ugrott be, hogy ő még mozis koromból egy akkori kollégám faterja. :)
Úgy három számban Hien énekelt/vokálozott, és hát ugye általánosságban a tehetségkutatókban feltűnt trubadúrokkal szemben nem kevés az előítélet, de ez a lány hihetetlenül tisztán énekelt, és a kifejezetten női hangra épülő Ask the Mountain című számban nagyon hamar kiderült volna, hogy ha csak azért hívták volna, amiért mondjuk egy Vastag Csabát hívnak más helyre - akit amúgy volt "szerencsém" hallani énekelni élőben (hangsúlyozom, hogy nem fizettem érte, és nem miatta voltam ott ), és tényleg macskanyúzás jellegű volt.
Na szóval, Hiennél én a totális szakmai alázatot láttam mind viselkedésben, mind énekben. A minimál vizuál (vitorlavászonfélére vetítés) illett ide, ennél több csak parasztvakítás lett volna, az elhangzó számok meg elég jól lettek összeválogatva. Képviselve volt ismert és kevésbé ismert Vangelis-szám, ahogy a szóló- és a filmzenei karrierből is korrekt merítést kaptunk. Nem tudom, az 1492 főtémájánál eredetiben mekkora kórus volt, de ezzel az itteni kisebbel nem volt minőségi probléma. "Hibának" (egy-két hangtechnikai, hamar megoldódó malőr mellett) azt tudnám felróni, hogy az Alexanderből nem a rohadt jó Titans ment (ezt szeretem egyedül az albumról), hanem két másik, ráadásként. A FIFA-témát én nem ismertem, erre kiderült, hogy ez az egyik legjobb Vangelis-darab.
Mögöttem két gyökér faszi ült, akik épp határeset mértékben és hangerővel pofáztak ahhoz, hogy türtőztessem magam (ha valami zavar, mindig szólok, és eddig én győztem ezekben a szitukban), de az első félidőben lement a Tűzszekerek, kifejezetten azt várták, és addig nem volt összetűzés, a szünet után meg már vissza sem jöttek. Gondolom, a Zimmernél meg Az oroszlánkirály után léptek volna le.
A setlist (filmzenéknél a főtéma ment)
Pulsar
2002 FIFA anthem
To the unknown man
Hymne
L'enfant
Come to me
So long ago
Chariots of fire
Voices
Blade runner
Missing
Ask the mountains
Theme from bitter moon
Alpha
Dream in an open place
La petite fille de la mer
Antarctic echoes
Song of the seas
Conquest of paradise
Eternal alexander
Across the mountains
Jó kis videó, ízléses a kiadvány. Én ilyen léptékűvel a La-La Landtől csak idén találkoztam személyesen a Halálos-fegyver-doboz kapcsán, ami szintén igényes - és ennél a Die Harddal egyetemben arról is gondoskodnak, hogy vásárlást köbvetően az ár bizonyos százalékát a Mr. Holland's Opus Foundationhöz juttatják el, ami szép kezdeményezés.
Egyre magasabb színvonalúak a kiadványok, ami persze nem kíméli a pénztárcát, másrészt viszont tényleg a gyűjtemény ékességévé válik.
Meg kell mondjam, hogy tényleg lenyűgöző ez a doboz. Mindhárom részhez külön booklet, plusz van a dobozban egy (mint az új Dracula kiadásban). Együtt szerintem 100+ oldal az egész és nincs benne track by track, hanem a témák vannak kivesézve (és nem erről szól a teljes booklet :)). Nem mellesleg 8 (!!!) órányi zenei anyag van rajta, ami eszméletlen sok és gyönyörűen szól :) Itt egy unboxing ha valakit jobban érdekelne :)
Elküldve: 2019-01-19 20:02:33, 
), és tényleg macskanyúzás jellegű volt.
