Én - kissé lemaradva - épp azon morfondírozok, hogy beruházzak-e a kétlemezes Empire of the Sun CD-re. Ha a postaköltség nem lenne ilyen drága az USA-ból, kevesebbet gondolkodnék ilyesmin.
Én is Boldog Új Évet kívánok ennek a kis közösségnek, ami sziget a filmzenék vizén, legalábbis idehaza :) Nem vág ide, de a legújabb "családtagot" muszáj megosztanom veletek, fülig ér a szám :) Születésnapomra kaptam, kicsit előre :)
E tekintetben én sem tartozom az értelmesebbek közé :) Legalábbis simán el tudnám annyival intézni, hogy mind szuper és kész...
De most tényleg, melyikkel mi a baj?
Az album simán az év egyik legjobbja (első, második és sokadik hallgatás után is). Idén a Solo és talán még a Molly's Game mellett ez lett a leggyorsabb, leggondolkodásnélkülibb :D lemezvételem.
www.youtube.com/watch?v=04FyHOCA7ao
Még azon azért érdemes elgondolkodni, hogy valóban, a régi daloknak rengeteg idejük volt ahhoz, hogy a fülünkbe másszon, de még az az előnye is megvolt, hogy maga a műfaj a saját idejében a fénykorát élte. Ráadásul a mostani zene abban a jelenünkben született, melyben szokássá vált műfajtól függetlenül mindent kritikusan fogadni, mindent mércével méregetni és semmit sem szeretni. Ez így pláne Karácsonykor elég furán adja ki magát.
Kellemes, hibakeresésmentes, hátradőlősen filmzenékbe feledkező, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok! Szerintem :)
A Mary Poppins Returns nekem kellemes meglepetés volt. És szerintem igazságtalan összevetni a régi dalokkal az újakat, mert az a film kultikus lett, és kábé hatvan éve volt a daloknak megtelepedniük a fülekben. Amúgy egyöntetű a fanyalgás a zene kapcsán a filmkritikusok körében. Az értelmesebbje azért nem annyival intézi el, hogy szarok és kész.
Meg is lepődtem, hogy ő szerzi a zenét hozzá. A héten megpróbálom meghallgatni, de most az Aquaman van, meg a Bumblebee terítéken. Utóbbinál meglepett, hogy Dario Marianellire bízták a dolgot, de mivel a Kubo-t is ő csinálta, így már érthető a választás. Csak belehallgattam, de az eleje nagyon ígéretesen indul. Hála istennek frissességet hozott Jablonsky után.
Nem tudom, hogy mi lelte Junkie XL barátunkat, de ez a Mortal Engines kifejezetten vállalhatóra sikeredett tőle. Tegnap a filmet nézve (ami a rengeteg negatív kritika után szintén egész vállalhatóra sikeredett) az tűnt fel, hogy olykor felkapom a fejem a zenére. No persze semmi forradalmi, vagy hasonló nem történt - sőt mi több, a nyitójelenetnél még a szokásos minőségtől féltem - most is rengeteget püföli a dobokat, de egész szórakoztatóan használta a panel megoldásokat és minőségben inkább van közelebb a Mad Maxhez, mint mondjuk a Dark Towerhez. 6/10-et simán megér.
Amióta megismertem Daniel Pemberton-t, azóta még ennyire nem voltam rá mérges, mint most a Pókember kapcsán.
Ez év elején a King Arthur emlegetésekor éppen azt ecseteltem, hogy "...kicsit úgy komponálja a zenéket, hogy azt magának és a közönségének szerzi, nem pedig a filmnek :) Ennyire állandó, sajátos stílusjegyekkel még Alexandre Desplat és Thomas Newman rendelkezik, de olykor még ők is le-letérnek a saját ösvényükről. Pemberton művei viszont [...] kicsit olyannak tűnnek nekem a tételei, mintha nem annyira a téma mozgatná meg az ő fantáziáját, mint inkább ő húzza rá saját fantáziáját az éppen aktuális mozira."
A fentieket akkor kifejezetten pozitívumként értettem. Most ugyanez a helyzet áll fenn a Pókember kapcsán, viszont itt egyértelmű negatívumként. A szuperhőst egy cseppet sem tudom eggyé olvasztani magamban ezzel a zenével (lehet, hogy a film alatt máshogy adja majd ki magát, de egyelőre nagyon zavaró).
A komponista saját stílusjegyei letagadhatatlanul végig jelen vannak, bár egy-két kivételtől eltekintve hangulatában simán egy (igaz, nagyon profi) reklámzenének hat az egész.
Haragudni azért haragszom rá, mert azt vártam tőle, hogy az idei elég erős évet dagályossá fogja tenni, és el lehetne gondolkodni egy tízes lista tizenötössé bővítésén :) Végül maradt minden sorrend úgy, ahogy volt. Belefér egy-két csalódás minden évben, de nem pont őrá gondoltam volna, hogy ez évben hozzá fogom majd ezt kötni.
Az egy dolog, hogy a Mary Poppins folytatása nekem tuti vételként lett feljegyezve, de azért ilyenre még soha nem volt példa, mint ami ma történt :) ráadásul több mint kérdéses, hogy vajon a jövőben lesz-e még egyáltalán ilyen vagy hasonló.
Hab a tortán, hogy eleve nem vásárolni mentem be a Média Markt-ba, de mivel nem volt ott, akit kerestem, szétnéztem hát a filmzenei soron.
A netes rendelések között már kívánságlistán volt a Mary Poppins Returns, de immár ki is húzhatom. Viszont nem simán csak emiatt lett a mai vásárlás egyedi, és talán egyszeri, megismételhetetlen, hanem mert kapásból két másik, szintén dal orientált, kiváló albumot rakhattam mellé (a két lemezes The Greatest Showman Sing-A-Long Edition-t és a Bohemian Rhapsody-t). Nálam filmzenei kategóriaként van mindhárom korong számon tartva... Három, egyszerre! És mind dal orientált!
A legelső filmzenealbumom a Back To The Future volt, aminél zavart, hogy nem azt kaptam, amire gondoltam (de akkor még nem tudtam, hogyan rendeljek, ráadásul tracklista sem volt előttem, így lett a Jurassic Park egyfajta kiengesztelő kárpótlás). Most meg pont az ellenkezőjének örülök :)
Nem tudom, hogy hol akadtál el, de inkább lépd át a dalokat, Shaiman-nak van két olyan fergeteges zenekari csörtéje is (ezek nagyjából teljesen le is fedik a téma modern megközelítését), amit bármilyen, akár régi, akár új kaland-akciófilm irigyen magának követelne. Kapásból Patrick Doyle Pumpkin Pursuit tétele ugrott be, ami ugye szintén egy olyan filmhez (az élőszereplős Hamupipőkéhez) készült, amiről alapvetően nem gondolná az ember, hogy ilyen aláfestést akárcsak egy jelenete is igényelhet.
Most hallgattam meg a Mary Poppins-t. Zseniális :) Elképzelhető, hogy azért nem tetszhetett neked, mert nagyjából ugyanaz, mint az elődje. Viszont nekem meg éppen ezért jött be, nagyon is. Mary Poppins nem is visszatért, hanem soha el nem távozott. Simán egymás mellé állítható az eredetivel. A modernizált jelleg csak minimálisan, fűszerezésként van jelen, amiből nem kellett se több, se kevesebb. Ez az album egy telitalálat, nekem tuti vétel :) Bár az is igaz, hogy a régi vágású musical-ek zene és koreográfia együttes hatásai miatt mindig lenyűgöztek, így ezt csak nagyon szubjektíven tudom látni, hallani. Eleve a kaland-akciófilmeket szokás a szem rágógumijaként aposztrofálni, nálam viszont inkább a musical filmek egyes jelenetei töltik be ezt a szerepet :) És most is, még nem láttam Mary visszatérését, de már a zenével együtt látom magam előtt :)
Jobb link nem jutott eszembe :D
https://www.youtube.com/watch?v=Rezm7AJYEdw Jókor jött a Mary Poppins folytatása, legalább a szuperhősös filmeken nevelkedő fiatal generáció fogja tudni mihez kötni, és megismerheti az eredeti könyvet, filmet, mondanivalót.
"Mary Poppins vagyok, banyek!" :D
A Golden Globe jelölések közül nekem a Quiet Place maradt ki eddig. A felhozatalból viszont az utolsó három közül is nehéz lenne döntenem. Talán a First Man-re szavazok, mert önmagából indul ki, nincs semmilyen közvetlen, vagy közvetett előzménye. A Poppins viszont most nagyon jólesett, színes, vidám, szórakoztató dalostul, mindenestül :) Az Aladdin hatású Turning Turtle nem kiemelkedő dal, mármint a többi közül, mivel mindegyik az :D mégis ezt említeném meg (legközelebb meg majd a többit)
https://www.youtube.com/watch?v=-mOqwMwkM-k
Howard és a Fantastic Beasts nagyon hiágyzik, de mivel már az előzőt se jelölték, nem csodálkozom, ahogy Powell Solojának mellőzésén sem. Amúgy a jelöltek nem rosszak, habár amit a Mary Poppinsból hallottam, az eddig nem tetszett.
Beltrami és Desplat jelölése meglepő (előbbi a film miatt, utóbbi a zene miatt), Göransson zenéjénél meg ugye az van, hogy a film miatt jelölték, viszont a zene ettől függetlenül még jó is. Ahogy a First Mané is. A Maryt még nem hallottam.
Elküldve: 2019-01-03 19:46:19, 
![9318552bc0e9dd049f91c3ab1f61276a.jpg"](https://kepkuldes.com//images/9318552bc0e9dd049f91c3ab1f61276a.jpg")
; alt="9318552bc0e9dd049f91c3ab1f61276a.jpg" border="0" />
