Kerestem egy hangszert, és közben ezt találtam :) Ilyenkor szeretem a youtube-ot. Úgy értem, hogy tényleg :) mert így olyannal is tud találkozni az ember, amire nem is számít, és így, meglepetésként, duplán lesz lenyűgöző az, ami eleve az :D
Az előző videó rövid idő alatt is eredetiként égett belém, így a többi nem üt akkorát, viszont kutakodtam még egy minimálisat a zene után, és arra jutottam, hogy nem semmi lehetett koncerten :)
https://www.youtube.com/watch?v=_CZoFhFrMKE
Ezt jó hallani. film nélkül is tetszik a zenéje (7/10), bár kicsit erőtlenebb, mint az első. Csak hát ugye nekem még januárig várni kell a premierre, te londoni zsivány! :D
A film megtekintése előtt nem különösebben tetszett, de végül a képek elég szépen a helyére tették Ludwig Görannson Creed 2-jét. Persze a filmhez hasonlóan ez sem ér az előd nyomába, de mindenképpen egy erős darab - a szokásos felkészülés alatt hallható Runnin az év legjobbjai között foglal helyet - és a szerző a Bosszúvággyal, valamint a Venommal elkövetett baklövéseit szépen kiegyenlítette ezzel a munkájával és a Fekete Párduccal. 8/10
Jól jött a Bohém rapszódia írása :) mert a film kapcsán John Ottman nevével én is találkoztam, de nem értettem a szerepét. Külön öröm, hogy valódi aláfestés nélkül még így is lehet filmzeneként kezelni, és bemutatni az év egyik legjobb lemezét.
Aminek viszont még külön örülök, hogy sosem voltam annyira oda a Queen zenékért (pl. a We Will Rock You, a We Are The Champions, Radio Ga Ga valahogy hidegen hagyott), mégis szinte pálfordulást hozott nálam a mozifilm. Ellenben (és ez volt az egyik szerencséje a filmnek) a címadó számuk mindig is a kedvenceim közé tartozva sikeresen felkerült anno rádióból felvéve a saját király válogatáskazimra :) Még a Killer Queen és a Don't Stop Me Now volt ilyen, viszont ez utóbbit valamiért nem is kötöttem tudatosan a Queen-hez.
Moziból kijőve el nem tudtam képzelni, hogy ez a film hatásában ne ragadjon meg másokat is úgy, mint engem. Ennek bizonyítéka (és egész hihetetlen egybeesés), hogy tegnap vonaton miközben a kritikát olvastam, a vagon egyik utasa éppen a Bohém rapszódiát hallgatta :D mint ahogy sokakon észre lehet venni mostanában, hogy Freddie-lázban égnek. Azóta a Queen-lemezek sorában én pl. az első kettőt gyors letudtam, aztán a harmadikat már nem bírtam kivárni :) mivel igazából az opera szekció érdekelt leginkább. A film után elsősorban erre, A Night At The Opera teljes albumára lettem kíváncsi.
Egy-két kivétel van régről is, de most jött el az a pont, amikor én is száz százalékosan örülök egy olyan "filmzenealbumnak", ami valójában betétdal gyűjtemény (még ha nem is szimplán korábbi lemezekről átemelve). Sőt, mindezt úgy, hogy a banda felszínes hallgatója sem igazán voltam (nem csoda, hogy teljesen újként ragadott magával a Keep Yourself Alive és a Hammer To Fall). Szóval az én polcomon is ott a helye!
Ellenben nekem meg Trapanese Hood-ja kifejezetten bejött, és éppen azért, mert eszembe juttatta a Tron-t. Azt persze megkérdőjeleztem, hogy ez most hogyan is passzolhat kedvenc nyilas hősünkhöz (bár az előzetes talán ezt is megválaszolja), végül túltettem ezen magam, és csak a zenére koncentráltam. A legvégére pedig összességében olyan érzés fogott el, mint legutóbb a harmadik Thor film aláfestésénél. Röviden fogalmazva: a filmzenei jövőkép meglepetéseként különösen tetszik, sablonos, de ugyanolyan szerepű, mint nem is annyira anno az RC hangzás.
Ez a trailer music szerűen diszkósított filmzene nagyjából a Tron-nal, meg részben az Inception-nel vette kezdetét. E stílus viszont tovább lett pedzegetve az olyanokkal mint Craig Armstrong In Time szerzeménye, vagy ugyancsak Trapanese műve az Oblivion-nál.
Kétség kívül eddig ez még a Tron-hoz illett a legjobban, de nekem egyelőre tetszik, hogy a zenei fejlődés ezt az utat választotta. Majd kiderül, hogy az RC hangzás analógiájára meddig bírja, hol lesz a tetőpontja stb.
Jelenleg ebben a kategóriában, főleg az összkép kettőssége miatt, nálam Thor trónol :)
Tény, hogy nem egy korszakalkotó muzsika a Widows zenéje ( némi Dunkirk, csak ez jobb, vegyítve pár más jellegzetes zimmeres hatással), de bevallom, én is élveztem. Tulajdonképpen a film legértékelhetőbb alkotóeleme volt nálam az a kevés zene, ami felhangzott.
Néha az az érzésem, hogy jó lenne megint mezei nézőnek lenni aki élvez mindent, ne legyen túlgondolva az a film alatt hallott zene... :) Amúgy meg ő járt jól, mert ő élvezte a zenét :D
Meghallgattam az új Robin "Assassins Creed" Hood zenéjét is. Trapanese nem bírt elszakadni a TRON zenéjétől. Biztos szereti nagyon és sokat hallgatta.
Az első track után azt gondoltam, hogy na, végre valami, aztán nem. :( Meghallgatható, de baromi közepes.
Hans Zimmer új szösszenete a Widows sem egy erős darab. (Konkrétan semmilyen). Vicces volt olvasni a film egyik kritikája alatt, hogy - a betöréses jelenetnél mennyire jó volt a zene, tökre izgultunk Hans mester megint nagyot alkotott.
Közben meg arra gondoltam, hogy a filmet valóban helyenként jól kiszolgálja a zene, de erre bárki képes lett volna, ehhez nem kellett egy ekkora név. Ez van, amikor egy mezei néző csak ennyit szűr le a filmzenéből.
Nekem is nagyon tetszett. Sokkal komolyabb hangvételben, mint az előző rész. Mondjuk így, hogy már láttam 2x a filmet, értem, hogy miért sötétebb a tónusa a zenének.
Amúgy Howard másik munkája a Diótörő is elég meggyőző lett. Hallgatás előtt elgondolkodtam, hogy milyen zene illene egy ilyen látványorgiához. Olyan is lett. Remek darab az is. :D
Kellett már két ilyen erős album, mert az utóbbi hónapokban nem volt erős a felhozatal.
2-3 éve toljuk ezt a "limitáltosdit" a haverral, azóta amik Lalán jöttek, mind referencia.. Talán tőlök van a legtöbb CD-nk, köszönhető a sok akciójuknak, sajnos :D Amúgy a Tango & Cash CD-t, évekkel ezelőt megvettem, valami 7e forintért (akkor mintha a fogam húzták volna :D ) a Rocks.hu-ról (sokat jártam akkor oda, jóban voltam a sráccal nagyon) akkor még nem tudtam milyen kiadvány :D :D
[előzmény: (25475) Kulics László, 2018-11-25 21:24:55]
Viszont a Lalaland nagyon feljött már az elmúlt évek során az élvonalba. Abszolút figyelmet követel magának az intrada és a varése mellett, ízlésesek a kiadványai és azok a kis montázsok is, amiket egy-egy megjelenéshez készítenek.
Na igen, de egy percig sem a zenei élménnyel volt a gond, mert az ígyis-úgyis jó lesz. Itt most arról van szó, hogy akár egy integetés erejéig találkozhatsz élőben azzal, aki neked és rajtad kívül még rengeteg embernek gazdagította az életét.
Az alkotó jelenléte és jelen nem léte körüli vitára itt egy újabb példa: Mondjuk meghirdetnek Harrison Ford-dal egy Indiana Jones közönségtalálkozót, majd ő lebetegszik, de megtartják a nagy eseményt mondjuk Tom Selleck-kel, akié eredetileg lett volna a címszerep. Most ez így mi? :D Vagy mondjuk Spielberg helyett James Cameron üdvözölné a tömeget.
Ha adott a lehetőség rá, akkor igenis számít, hogy az ember találkozhat a kedvencével, mint ahogy Alan SIlvestri-vel is csak találkozni lehetett a koncertjén, de dolgozni látni nem. Remélem John Powell ott lesz a saját szerzeményeinek az előadásán Prágában :)
Hollywood in Viennán az utolsó 3-on voltam. (A Horner-es nagy mulasztás nekem, de akkor még nem hallottam az eseményről.) A végén Desplat vezényelte a Secret life of pets-t, Elfman eldalolta a What's This?-t a Nightmare Before Christmas-ból, Zimmer pedig pengetett valamennyit a Time alatt, ezek a piciny szereplések nekem sokat hozzátettek az élményhez. A Royal Albert Hall-ban annak is örültem volna, ha a végén bejön Williams és integet egyet :)
Kettőtöknek együtt van igaza :)
A bécsire én is mentem volna attól függetlenül, hogy nem John Williams vezényel. Viszont tuti, hogy ugyanaz a hiányérzetem lenne most, mint bananának, így ebből a szempontból nem zavar, hogy végül nem tartották meg az előadást.
Más az, ha egy zeneszerző nem szokott vezényelni, ezért nem ő a karmester, mint amikor igen, és eszerint őt várnánk dirigálni, de épp nem teheti (pl még Morricone esetében is, hogy ülve koncertezik, képes pluszt adni a teljes élményhez). Nekem az Alan Silvestri BTTF koncertje volt olyan, amire a komponista eljött, a végén lehetett vele találkozni, autogramot kérni, kezet fogni (meg nem mosom stb. XD), viszont nem az ő kezében mozgott a pálca. Ennek a látványnak a hiánya a zenei élményből kicsit sem vont le, mint inkább a koncert utáni kiegészítő találkozó emelt a 100%-on.
Ami engem illet, én örülök, ha a zeneszerző vezényel, mégiscsak úgy az igazi. De ha nem így van, úgy is lehet feledhetetlen élmény egy-egy koncert. Ha belegondolsz, a bécsi koncerteken sem Horner, sem JNH, sem Zimmer nem "karmesterkedett", mégis nagyszerű koncertek voltak - legalábbis a Horner és JNH-féle biztosan, azokon ott voltam.
A zenei élményhez semmit nem adott hozzá az, hogy a zeneszerzők a nézők közt ültek és hallgatták saját műveiket. Csak magához a koncert élményéhez adott hozzá pluszt az, hogy láthattam élőben kedvenc zeneszerzőimet, amint díjat vesznek át a koncert végén.
Szóval én azért örülnék egy hazai World of Hans Zimmer-koncertnek még úgy is, hogy Zimmer közben Kaliforniában sütteti a hasát.
Én is ezt olvastam. Sőt állítólag a bécsi koncertek előbb voltak letárgyalva, mint a londoni. Ha ez igaz, akkor még valószínűbb, hogy Williamsnek ez bakancslista.
A World of Hans Zimmer-nél nehéz kiszámítani, hogy hozzánk is jön e. 2016-17-ben volt a Hans Zimmer Live,
tavaly még Lisa Gerrard is átturnézta az országot. Ennek ellenére szerintem lenne közönsége ennek a verziónak is.
A bécsi koncert 2019.04.12-én lesz a Wiener Stadthalle-ban. Az event alatt írják, hogy Zimmer személyesen nem lesz jelen,
de gondolom a setlist ugyanaz lesz, mint a Hollywood in Wiennán. Kérdés, hogy tudja e így is ugyanazt az élményt adni.
Az utóbbi hetekben sokat agyaltam ezen. Ott lehettem a Royal Albert Hall-ban, hallhattam John Williams zenéjét az LSO előadásában, ha az ember becsukja a szemét, nincs különbség. Mégsem tudom eldönteni, hogy most akkor voltam e már John Williams
koncerten vagy sem. Mikor szerdán jött a hír, már kint voltam, eszembe nem jutott, hogy ne menjek el a koncertre, így is talán eddigi életem legjobb koncertjét élhettem át, mégis erős hiányérzetem van azóta is. Neked\nektek mennyire számít a szerzői\karmesteri jelenlét egy koncerten?
Azt mondják, Williams saját bakancslistáján szerepelt ez a bécsi fellépés, így már tárgyalásban vannak vele, hogy a következő évadban ismét megpróbálják. Mondjuk nem tudom, ezek után mennyire szeretne újabb európai kiruccanást tenni...
A World of Hans Zimmer koncerttel kicsit bajban is vagyok: vegyek-e jegyet (ha még egyáltalán van) valamelyik közeli helyszínre, vagy várjak, hátha Budapest is sorra kerül? Végtére is egyre közelebb kerülnek kies hazánkhoz a helyszínek. És az utóbbi időben minden ilyen nagyszabású koncertet elhoztak ide is.
Elküldve: 2018-12-06 08:27:56, 
