Október 26-án Londonban John Williams vezényli a London Symphony Orchestrát. Szerintem ennél közelebb már nemigen láthatjuk élőben a Maestrót, szóval hajrá!
Egyébként nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de eléggé bosszant a mindenhol napvilágot látott -
valószínűsíthető - tévedés, hogy Szász János bármikor is dolgozott volna Jóhannssonnal. Legalábbis az Ópium stáblistájában egymás alatt sorolták fel a korábbi JJ-műveket, és szerintem a másik két filmnél is ez lehetett a helyzet, A nagy füzetnél meg az idei prosztó címűnél. De ennek kapcsán nem nyilvánulok meg sehol, mert lehet, hogy tévedek a másik kettőnél. De az Ópiumnál nem hinném, szerintem JJ nem is látta a filmet, csak beledobálták a szólóalbumainak a számait. Viszont kétségtelen, hogy Szásznak jó a zenei ízlése.
Azt tudom, hogy JJ járt Magyarországon úgy egy-másfél éve, de feltételezem, hogy nem emiatt, hanem valamelyik magyar szimfonikus zenekarral vagy kórussal dolgozhatott.
Szerintem is. James Cameron is 1-2 napon belül reagált Horner halálhírére, és most is a Jóhannssonnal csak egy ízben dolgozók, vagy éppenséggel munka előtt állók reagáltak twitteren vagy Facebookon pár órán belül, csak Villeneuve nem, szóval ez kissé (?) dühítő.
[előzmény: (25077) Bíró Zsolt, 2018-02-13 09:30:48]
Pedig szentül meg voltam róla győződve, hogy mint Jóhannsson szakértő, te linkelte be. Ezek után már abban is kételkedem, hogy itt jött velem szembe.:/
Könnyen ítélkezik az ember, de mivel ma már egy online köhintés is pillanatok alatt bejárja a világot, Villeneuve-nek kábé öt perc múlva, de legkésőbb másnap illett volna valami megemlékezős nyilatkozatot tennie. Legalábbis szerintem. Mégsem az anyja halt meg, hogy totálisan összeomlik utána, azért a csönd...
Aztán lehet, hogy összebalhéztak a Blédnél, passz, bár mondjuk mivel erről a külvilág mit sem tud, vissza is ugrunk az előző mondatra.
Egyelőre még nem tették közzé a halál okát, de gondolom a napokban erre is választ kapunk, mint ahogy Villeneuve-től is várok már nagyon egy nyilatkozatot ennek kapcsán.
A Mercy nagyon jó eddig. Leginkább a Theory of Everythinggel áll rokonságban a sokszor játékosan csilingelő dallamaival.
Lehet tudni, hogy mi történet vele?
James Horner korában elhunyni is túlzás. De filmzenei téren, ahogy Zsolti is mondja 48 éves korban még bőven beszélhetünk jövőről.
Épp néhány napja akartam meghallgatni tőle a The Mercy albumot, ami így viszont ilyen szomorú esemény tükrében szinte biztos, hogy teljesen más hangulatot fog felvenni.
Amikor múltkor beszélgettük a Szárnyas fejvadász 2049 kapcsán, hogy valószínűleg megszakadt a Villeneuve-vel való együttműködése, álmodni sem mertem volna, hogy ilyen szomorú oka lesz annak, hogy az esélye is megszűnjön a lehetséges folytatásnak.:( Nálam ez az egyik kedvenc szerzemény tőle, ezt még emlékeim szerint te linkelted itt be, valamikor évekkel ezelőtt:
https://www.youtube.com/watch?v=zakEjAeOv6Y
Nagyon szép filmzenei jövő előtt állt, elképesztően sajnálom. Én e nem filmzenei szépség révén ismertem meg őt, és nagyon örültem, amikor egyre több feladatot kapott.
Mi mindenről maradna le az ember, ha épp nem sodródna olyan területre, ahová sodródás nélkül garantáltan nem is evezne, holott külön unszolás sem kellene, hogy szükséges legyen (legalábbis, ahogy lentebb kifejtem, zenei értelemben).
Tegnap megnézette velem apám a Tűzzel-vassal, lengyel történelmi filmet, amiből a világon semmit nem értettem :) A történelmi filmek továbbra sem nekem valók, pláne, ha ennyire túl részletezve szól mindenről, ráadásul az európai filmezési módszerek köntösébe bújtatva. Nem mondom, hogy az amerikai filmeken szocializálódva és így ahhoz is viszonyítva minden legyen annyira leegyszerűsítve, mint mondjuk egy Star Wars esetén a jó és a rossz oldalra :) de azért egy kicsit mégis le lehetne tisztítani a képet, amiről azt szeretné a szerző, hogy azt lássam ki belőle, amit ő lefestett. Az alakokat is ki akarom venni, nemcsak a színeket.
Ellenben a zenéje az olyan volt, amit szerintem senki ne hagyjon ki. Aki még nem evezett ennek a filmnek a zenei területére, annak csak bátran azt tudom mondani, hogy hajrá, elő az evezőket, ha a filmet ki is hagyja, a muzsikában nem fog csalódni!
Örülök, hogy az előző Cloverfield-mozi után megtartották Bear McCreary-t, mivel a film kevés érdemi pozitívuma közé tartozik az ő munkája. Viszont még így is jócskán elmarad a Cloverfield Lane-től, annak a hangszerelésében és a témájában is volt egyfajta sötét melankólia, ez sokkalta inkább rutinmunka, tipikus thrillerzene (tényleg rohadt nehéz maradandót alkotni ebben a műfajban), annak viszont egész jó. 7/10
Clint Mansell emlegetett szerzeménye a film előtt sokáig aktívan élt bennem pozitív hangulatként, amit ma már nemhogy visszahozni nem tudok, de még érteni sem. A zene így is megkerülhetetlenül fontos és említésre méltó maradt, de már az ízig vérig nyomasztó kategóriából. A filmet kétszer láttam. Elsőként a hangulata fogott meg, ami miatt többször nem akartam, hogy szerencsém legyen hozzá, mígnem tavaly újranéztem. Már nem volt annyira markáns, ellenben a cselekményét már egészen érthetőnek találtam.
Andrew Lockington nagyszerű példa. De éppen az ilyenek miatt nem szoktam hagyni, hogy esetleg (mint fentebb) a zene megítélésekor a hangulatán kívül mást is megváltoztasson a filmek megtekintése. De most tényleg, mit kezdenék John Williams 1941 albumával, csak mert a film gyalázatos, vagy dobjam ki Theodore Shapiro Ghostbusters korongját? :)
Lemezeket legfeljebb akkor lennék képes átkozni, ha épp pont az nem kerül rá, ami (ha a filmet követően ismerem meg) a jelenetek alatt kedvencemmé válik.
Desplat nálam a Hostage aláfestésével lett megismerve, de valóban sokan az Iránytű miatt és óta követik.
Akkor ezek szerint egy céda lennék és könnyedén képes vagyok kiszeretni egyes zenékből.:) Mondjuk lehet, hogy nálam ez azért is van így, mert én nem nagyon tudom elkülöníteni magamban a filmet a zenétől. Régen is ez volt, hogy egy zene sokkalta jobban élt a fejemben, amit elképzeltem hozzá, majd a film megtekintése után csalódtam, mert ott nem működött annyira jól (pl. Andrew Lockington City of Emberénél pont ez a helyzet állt elő, vagy az említett Fountainnél) és ennek a fordítottja is előfordult, erre a legjobb példa David Arnold Quantum of Solace-a. Az is igaz viszont, hogy manapság előbb találkozom már a filmmel, mint a zenével, részben szakmai okokból, részben tudatos döntésből, mivel pont az efféle csalódásokat akarom elkerülni.
Egyébként én bírom Newman Bond-zenéit, igazából csak Hamlisch, Serra és Norman zenéi nem jöttek be a sorozatból, még Conti "Disco-Bondját" is nagyon csípem, mert egy tök jó kordokumentum. Arnoldra valahol igaz, hogy túlontúl Barry-s a stílusa (pont most pörögtek le nálam a 007-es zenéi), Newman viszont egész ügyesen ötvözte a saját stílusával, amiben még mindig ő dominált, de Mendes filmjeinek eleganciájához ez jobban passzolt, mint Arnold masszivitása.
Nálam a Desplat rajongásom Az arany iránytűvel kezdődött és akkor egyrészt megjegyeztem magamnak, hogy de jó lenne a Harry Potterekhez a stílusa (szerencsére ezt a producerek is így gondolták) és miatta meg a rendező miatt kíváncsi voltam a második Twilight mozira. (Szerintem az első még egy teljesen korrekt tini love story, egy Smallville epizód szintjén.:)) A film rohadtul nem jött be, habár vizuálisan lényegesen szebb volt, nem volt TV-film jellege, viszont Desplat zenéje itt is lenyűgözött, egészében viszont sohasem tudtam igazán megszeretni, de az évek előrehaladtával egyre inkább összeáll.
Jön az Intrada fosztogatni :)
Megjelentették a Roger nyúl a pácban zenéjét 3 lemezes változatban. Az oldalukon, szokás szerint van belehallgatási lehetőség.
Meghallgattam a kedvcsinálót és az utolsó tétel rendesen meglepett. Megnéztem újra az Intrada leírását. Látom, hogy a "Tummy Trouble" James Horner szerzeménye. Egyébként is nagy kedvencem tőle a Honey, I Shrunk The Kids, de arra nem emlékeztem, hogy még ebben is felidézik. Rákerestem hát, és azt találtam, hogy ez a filmhez készült egyik kiegészítő rajzfim aláfestése.
Ettől függetlenül (vagy épp a fentiek miatt) marad a kérdés, hogy James Hornernek miféle szerzeménye az, amit így átdolgozgat? Egyáltalán a sajátja? Csak mert pl már a Kölykök összementek film stáblistájában is emlegetik Nino Rota Amarcord muzsikáját, amit ha előszedünk, hallható, hogy vérbeli alapját képezi a Szalinski találmány zenei megjelenítésének.
www.youtube.com/watch?v=PdBRgVGE4XM De pl van egy ilyen is: Raymond Scott - Powerhouse
www.youtube.com/watch?v=qaC0vNLdLvY
Ja, és egyébként a Roger Rabbit dallamai felvonultatja Alan Silvestri tagadhatatlan stílusjegyeit a Vissza a jövőbe és a Predator korszakából, szóval aki ezt nem ismeri, de azokat szereti, azoknak erősen ajánlott :) [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2018-02-05 22:17:25]
Elküldve: 2018-02-16 13:37:11, 
