Én régen nagyon oda voltam a bővített kiadványokért, aztán amikor már az összes, a kívánság listámon szereplőt begyűjtöttem, ez a fajta lelkesedésem alább hagyott. Idén pl nagyon örültem az Under Siege 2 bővített lemezének, de amikor végighallgattam, nem adott annyi pluszt, amit vártam volna, így maradtam a régi kiadásnál, ami bár rövid, de sokkal ütősebb.
Mára már nagyon sok lett az ellenpélda is (vagy talán csak az van :D), viszont annak idején, még a VHS korszakban :) a filmzenéket filmzeneként szerettem meg és kutattam fel a film után.
Szerettem a szimfonikus, komolyzenei műveket, de a filmek aláfestése volt az, ami igazán bejött az ének nélküli muzsikák közül. Ismerős dallamok, ismerős hangulat, cselekmény, szereplők stb. A mozi után is bennem maradt a film, vagy maradhattam én a filmben :) ha mentem ki játszani.
Egyértelmű volt, hogy sok esetben a főtémákat "vittem" magammal, így érthetően alakult úgy, hogy sok filmzenében igényeljem ezt a kapaszkodót. A kedvenceim is ezek közül kerültek ki. Egyszóval az e köré épített gyűjteményem méreteivel így bár elbújhatok sokak (vagy szinte mindenki) mögött, viszont annál tudatosabban sikerült felépítenem. Amióta elkezdtem a lemezek beszerzését, gyakorlatilag egyetlen egy darab sem került ki belőle (az egyik rendelési oldalról ugyan tévedésből mást küldtek, mint amit rendeltem, de mondták, hogy tartsam meg, ingyen pótolják, amit eredetileg kértem; nincs rá szükségem, de a mai napig megvan Kevin Kiner SW: The Clone Wars korongja).
Az évek folyamán, egyre jobban beleásva magamat e műfajba, persze szépen átértékelődött a hozzáállásom, így szerethettem meg a tematikusság mellett a kreatív megoldásokat, az egyedi, sajátos hangzásvilágokat (nem csoda, hogy ezek ötvözeteként vált John Williams után, mellett, előtt :) John Powell a kedvencem), meg úgy általában mindent, ami score :D
Azonban rendelni nem sokat szoktam, és amiket igen, azoknak java része is mind régi filmekhez köthető.
Az új dolgokat egyszerűen nincs idő megszeretni. Van, ami tetszik, és sokszor előszedem, de nincs idő arra, hogy úgy tetsszen meg, mint anno. Talán egyetlen igazi ellenpélda az Interstellar. Na ez engem mindenestül megfogott :)
Azonban a leggyakoribb az, hogy
1. Kötelezőségből meghallgatom (nagy nevű szerzők) - Ez nem degradáló szint, hiszen sokaktól születnek remek művek, csupán azt jelenti ez a besorolás, hogy vannak, akiktől akkor is meghallgatnék bármit, ha előre figyelmeztetnének, hogy ne tegyem :)
2. Jó a film, a zenéje meg a film alatt jól szól, és kész, oda való, oda kellő, de semmi több.
3. A film felejtős, vagy egyenesen értékelhetetlen, de a zeneszerzőt mégis olyan aláfestésre sarkallta, hogy azt különálló albumként muszáj legyen beszerezni (pl.: Theodore Shapiro - Ghostbusters).
4. Az a kategória, amikor a zeneszerzőre (a filmektől függetlenül) egyszerűen nem lehet nem odafigyelni, melyre a jelenlegi győztes Daniel Pemberton mellett jó példa Alexandre Desplat, Thomas Newman
5. Ismeretlen szerzőkkel való próbatételek.
Jó témákat vetettél fel! (az újak között nekem egyébként megmagyarázhatatlan okokból Michael Giacchino - Inside Out-ja volt olyan, hogy hetekig, hónapokig, akár egymás után többször is meghallgattam)
Rengeteg dolgot tudnék még írni, most ennyire jutott idő, pedig még Jerry Goldsmith-t külön pontként bele akartam volna venni, majd legközelebb, ahogy lesz időm, mindenesetre röviden annyit, hogy nagyon köszönöm a The Ghost And The Darkness figyelemfelhívó kritikáját! Most végre megértettem, hogy miként is lehet egy filmzenére max pontosként tekinteni!
Én is azt veszem észre, hogy a limitált/bővített kiadványok játékideje kezd valahogy fárasztani, annak meg tudok örülni mikor a kettes lemezen az original album van kizárólag :) Egyébként van olyan zenéket az elmúlt pár évből, amit akár egy hétig is megállás nélkül hallgattatok és ismertek kívül-belül vagy top kedvenc lett?
Megnéztem a spotis listámat, és azt kell mondjam, hogy idén úgy EZER körüli filmzene jön ki év végéig. Játékzenék százötven-kétszáz alatt, de hát azokat is meg kell hallgatni valakinek, hogy az évértékelésében jelezhesse, mi a jó a zenei áradatból :)
[előzmény: (24933) Bíró Zsolt, 2017-11-23 02:08:27]
Én életem során vettem / szereztem (fillérekért, használtan) / kaptam szerintem eddig úgy 800 filmzenei cédét. Régen sokszor belehallgatás nélkül jöttek (a net elterjedése előtti időkben ez volt a jellemző), nemegyszer külföldről rendelve, mert a populáris cuccok itthon is kaphatók voltak. Mondjuk szerettem Randy Edelmant, így megrendeltem külföldről valami albumát, és volt, amikor utána derült ki, hogy csak két score track volt rajta. Mostanra ezeknek fele van meg, mert rengeteg nem olyan jó zene is megvolt lemezen, ezeket eladtam vagy elcseréltem lassan tíz éve, amikor ilyenre még volt igény (például voltak second hand boltok).
Ami a zenehallgatási szokásaimat illeti, nekem otthoni melóm van, és folyamatosan szól valami zene (80-90%-ban filmzene), ki sem bírnám nélküle. Emiatt van az (főleg a Spotify felbukkanása óta), hogy én kis túlzással minden kiadott filmzenét meghallgatok. Na, ez így túlzás, hogy "meg-" vagy hogy "végig-", de elkezdem, és ha az első pár track nem érdekes, akkor már csak átpörgetem, van-e valamilyen rejtett gyöngyszem az albumon. Úgy vagyok vele, hogy annyi jó zene van (igen, a negatív hangok ellenére még ma is!), hogy a kevésbé jó zenékre miért áldozzak időt, ha egyszer jobbak is vannak? Meg hát a gyűjtemény darabjait is kéne hallgatni, de az még egy ideig háttérbe szorul, míg le nem tudom azt a kábé kétezer albumot, ami megismerésre vár. :)
Most így hirtelen olyan régiekre kell gondolni, mint mondjuk Richard Harvey: Animal Farm, Patrick Doyle: Indochine, Michel Magne: Emmanuelle 4, Quincy Jones: The Lost Man, Kodo: The Hunted - tehát nem a legismertebb filmzenék, mert azokon persze túl vagyok, hanem az érdekességek, ritkaságok.
De ma már egy ilyen zenefüggőnek, mint én, komoly dilemma, hogy mivel ma már tényleg mindent kiadnak, azaz mindent meg lehet hallgatni, már én is alig bírom az iramot. Ugyanaz van, mint a filmeknél, sorozatoknál, hogy akkora a dömping, hogy mostanra már egy komoly lista áll előttem is a régi darabokból, hogy miket is akarok még meghallgatni (megnézni). És ugye emellett évente 800 új filmzene is kijön...
Oké, ez legyen a legnagyobb gondom.
Hogy mennyi CD-t veszek egy hónapban, az sok mindentől függ (aktuális megjelenések, limitált-e egy kiadvány, vagy sokáig kapható, anyagi helyzetem, stb.) Van olyan hónap, hogy éppen egy lemezt sem veszek, de van olyan is, hogy 5-6 lemez is befut.
Évente egyszer-kétszer én is szelektálok a gyűjteményemből, de egyre kevesebb olyan lemez maradt, amit még eladnék. Ha csak lehet, vásárlás előtt azért igyekszem valamilyen szinten benyomást szerezni az új zenékről, ha más nem, legalább soundclipek formájában, bár ez utóbbiakban annyira nem bízom, főleg, ha csak 30 mp-esek. A már ismert zenékkel, vagy a filmek alatt hallott zenékkel azért könnyebb a helyzet némileg.
Zenét hallgatni hála Istennek van időm, nekem inkább a türelmem fogyatkozott meg, épp ezért a bővített kiadványok közül csak ritkán vásárolok. Általában 40-50 perc az, amíg igazán, koncentráltan oda tudok figyelni egy-egy albumra. Az ennél hosszabb lemezeket nem ritka, hogy nem egyszerre hallgatom végig.
Néha jó elővenni egy-egy régi kedvencet, vagy valami olyant, amit már nagyon régen hallgattam - nem egyszer nagyon kellemes (újra)felfedezések ezek!
Lenne (megint) egy közkérdésem. A CD vásárlási és zenehallgatási szokások a célkeresztben
Ti mennyi CD-t vesztek átlagban mondjuk egy hónapban és mennyi időt szántok zenehallgatásra? Mennyire tudtok elég alaposan meghallgatni egy zenét? Van olyan, hogy ráuntok 1-1 CD-re és eladjátok? Én úgy 15-20 éve CDzgetek (ha van ilyen szó), mindig jöttek-mentek a lemezek, de valahogy volt egy mag, ami fix volt, gyakorlatilag a lemezek 90%-a olyan volt, hogy megvettem és tudtam, hogy ez kell, megmarad. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb zeném akkoriban olyan vásárlás volt, hogy ismertem hozzá a filmet, láttam sokszor. Az elmúlt 1-2 évben valahogy minden képlékeny, sok mindenről azt érzem, hogy útban van otthon (leginkább az újabb címek, vásárlások), ráadásul a zenehallgatásom minősége se olyan már… Felületes, nincs időm elmélyülni benne. Meló/család ugye a nap 24 órájában, nem igazán van olyan nyugis pillanat, hogy leülök mondjuk 2 órára és meghallgatok két zenét. Arról nem beszélve, hogy köszönhetően a ’kedvenc’ limitált boltjaink akcióinak, elég sokszor veszek meg úgy CD-t, hogy utólag megbánom, mert vagy annyira nem jön be a zene (ha annyi eszem volt hogy ismeretlenül vettem meg) vagy egyszerre annyi zene jön, hogy valahogy elsikkad a többi között és nehezem veszem elő újra hogy nekiálljak…
Valahogy úgy érzem régen rendezettebb volt a fejemben ez a CD gyűjtögetős hobbi mint most…
John Williamsben nincs muzikális érték, ezt tényleg így érted...?
Egyébként én meghallgattam a JL zenét és meg kell mondjam egyetlen baja van, hogy hulladék a film. Szerintem egy kurva jó film alá rakva ez a zene azért nyomott hagyott volna a DC univerzumban, de hát ezt már sajnálhatjuk... Pedig Elfman nem tartozik a kedvenceim közé ráadásul nagyon nehezen álltam neki mert sok jót nem olvastam a zenéről, de baromi kellemeset csalódtam...
hát azért szerintem az Infinity War 1-2-ben már fognak kinyírni Marvel-nél nagy neveket. Lejár némelyiknek a szerződése is, a képregényekben is új arcok vannak, új vezető nevek és logikailag is úgy lenne szép, hogy nem új színész lesz 10 év múlva aki szintén Tony Stark/Vasember meg Amcsikapcsi lesz, hanem letörlik ezek egy részét és már bevezetett nevek vagy még nem ismert karakterek (női Thor, stb) kerülnek elő és a 10 év múlvai Avengers 5-ben már alig vagy egyáltalán nem lesznek mostani szereplők.
(Logan-t nem nyírták ki a legutóbbiba?)
[előzmény: (24919) Bíró Zsolt, 2017-11-19 22:27:10]
közvetlenül a henryjackman-féle kong után tértem át erre a zenére, és csak az első, alig negyven másodperces tételben több hang szólalt meg, mint az előbbi teljes egészében (ja, a hangszerelésről nem is merek szót ejteni). ezzel az elfman-darabbal egyelőre az a bajom, hogy a száz percnyi zene nincs kiválogatva egy egészséges 40-45 perces albumba, és így is tele van már a világ töltelékzenék megjelentetésével (van, aki karriert épít erre, lásd az első mondatban szereplő zeneszerzőt).
és igen, a jelenség nem újkeletű: a filmzenék esetében van john williams, van hans zimmer, van steve jablonsky, van ramin djawadi (főleg ugye a got-széria miatt), és újabban junkie xl. ízlésben pedig nem vitatkozunk, de számomra ezek csak nevükben filmzenék, muzikális értéket szinte egyáltalán nem lelek benne (és élvezetit is csak nagy ritkán, mint ugye tavaly a deepwater horizon. az volt az én albánpékséges, kelttésztás, agyoncukrozott kakaóscsigám).
Ennek a közepére ráklikkeltem, aztán közel fél órán át ment. Ez 7-nél rosszabb nem lesz szerintem. Az viszont igaz, hogy sok embernek az egyszerűbb filmzenére van igénye, ezért van az, hogy ilyen JXL-eket követelnek, mint hogyha ő bármit is bírna egy szar filmen javítani. Vagy például ezért van az, hogy egy Transformers nyóc bejelentéséről hírt adó cikk alatt az áll, hogy "remélem, Steve Jablonsky is visszatér", mint hogyha bármilyen "sláger" is született volna a teljes Transformers-szériában zeneileg az első rész Arrival to Earthjén kívül. (A tisztesség kedvéért: a Transformers-zenék nálam így néznek ki: az első kettő 6, onnantól mind 7, tehát nem utálom őket.)
Én egyébként nem értem, hogy minek ezeket egyáltalán összeereszteni (persze értem: egy Batman kisebb szám - a mozikasszáknál is -, mint Batman ÉS Superman), itt vérzik el az egész koncepció. Egy olyan csapatban, ahol Wonder Woman és Superman ott van, mégis mit keres a többi? Mit csinálnak, amit a másik kettő ne bírna megoldani? Oké, ki lehet találni egy forgatókönyvírónak, hogy mivel vonja ki a film utolsó 15 percéig ezt a kettőt, de hát még egy hülye is tudná, hogy csak egy erőltetett indokkal sikerült, csak ki kell várni, és visszatérnek.
Semmi tét nincs az ilyen filmekben, ha bénán csinálják. Nolannél viszont hiába tudtad, hogy Joker úgysem lesz végleg kiiktatva a 2. rész végén, ott érezted a tétet. Próbálják itt komolyra hangszerelni ezeket a DC-s filmeket, de hát abból nem lesz dráma, ha Superman látszólag meghal, mert legyintesz, hiszen tudod, hogy úgyis visszahozzák. Annyira nem kockáztatnak, hogy még egyetlen film erejéig sem merték halottnak látszattatni (van ilyen szó?), muszáj volt a legvégére a göröngyös mozzanat, nehogy már valaki öngyilkos legyen Superman halála miatt.
Ezekben a képregényfilmekben soha senkit nem mernek végleg kiírni, a "legdurvább" ilyen szerintem az avengerses szélvész csávó halála volt. Csak olyan jelentéktelen hősök hallhatnak meg, mint mondjuk Kismacsman, akinek az a szuperképessége, hogy képes kismacskákat leszedni a fáról és visszajuttatni az idős néniknek. Ugye nincs is jelentősége, hogy ott van-e egyáltalán a szuperhőscsapatban, vagy sem (lásd még ebben a bagázsban tippem szerint Cyborgot), hacsak nem épp kifejezetten kismacskákat kell megmenteni, ami az ő specialitása. De őt TALÁN ki merik írni, mert hát maximum Superman szedi le a "Kismacs halála" alcímű epizód után a cicusokat a fáról.
Az elfmanest nem hallottam még, de emlékeztek, hogy egy időben mi ment? Ez annak egyfajta változata, csak most a nézők, rajongók csinálják a fesztivált. Azaz ha régebben nem tetszett a tesztvetítésen a film a nézőknek, nosza, cseréljük le a zenét, mondá a stúdió, mert biztos ezen múlik csak. Így hirtelen például az An Unfinished Life ugrik be, ahol Young zenéjét lecserélték egy totál hasonlóra (egyben ugyanolyan kellemesre), de sokkal előrébb így sem lettek. Most a sok véres szájú ultra azt hiszi, hogy Elfman zenéje az egyik ok, ami miatt szar lett a lelépő Snyderrel remélt mestermű. A BvS is annyira mestermű volt Snyderrel, Zimmerrel és JXL-lel, hogy azóta is bérelt a helye a klasszikusok között. Már-már a szuperhősfilmek Aranypolgára volt...
Ez a fejpüfölős hasonlat marha találó, tényleg olyan, ráadásul JXL zenéjével nem ez az elfmanes szimfonikus jelleg került volna előtérbe, amit most épp hallok a JL score-jából, mivel a faszinak (mármint az X-esnek) semmi érzéke a szimfonikus zenekarhoz (és baszki, ez oktatja a filmzeneszerzést, előbb talán le kéne tenni valamit a filmzenei asztalra!). X-szel kaptunk volna egy szintetizátoros gagyi hangzást, egy összegányolt katyvaszt. Oké, szar film lett a Dark Tower, de ami az alatt szól, egyenesen egy filmzenei bűntett, ahogy a Deadpoolé is az volt.
Nehéz, amikor ez a fajta hozzáállás most már tort (vagy Thort?) ül. Most ugyebár megy a petíció, hogy adják ki a film rendezői változatát Elfman helyett Junnkie XL score-jával. Könyörgöm, akik ezt írják, azok a 300-Mad Max kettősön kívül hallották a Deadpool vagy a Dark Tower "zenéjét"? A kihagyott ziccer kategóriák mellet kellene mutogatni. Junkie barátunk Batman témája is olyan, mintha a Sötét Lovag folyamatosan egy billentyűt püfölne a zongorán egyre hangosabban és azt is Superman fejével. De itt van alább egy Junkie XL irányába elfogult videó, meg egy Elfmanébe a BvS raktári jelenetét újrahangszerelve. Elfogultság nélkül is azt állítom, hogy utóbbi jelenet tucat megoldásával szemben Elfman klasszicizmusát preferálom.
Szó sincs erőlködésről. Elfman gyerekkorom óta az egyik kedvencem, de már réges-rég beletörődtem abba, hogy nem fog olyan zenéket csinálni, amikért megszerettem és jól hallhatóan ő is az utóbbi időben pont olyan zenéket csinál, amit nem várnánk el tőle. Ezeket egy-szer-egyszer meghallgatom, konstatálom, hogy korrekt, aztán nagy valószínűséggel utána már csak egy film újranézésükkor találkozom vele. De ez most valahogy folyamatosan játszatja magát velem és rendre fedezem fel az apró kis motívumait, megoldásait, amelyeket majd a film fog nyilvánvalóan letisztázni. Azt továbbra is tartom, hogy messze nem Elfman legjobb munkája, de nyilvánvaló volt, hogy nem olyan megközelítést alkalmaz majd, mint Zimmer, de amikor már nem hogy Zimmert hiányolják, hanem Junkie XL-t emelik éteri magasságokba ennek kapcsán, a falat kaparom.
Jó de azért azt be kell látnod, hogy a[/i] barátkozom még én is vele meg lassan kiütköznek az értékei[i] kifejezés inkább erőlködést sugall, hogy nem akarod a földbe állítani a zenét ezért megpróbálsz jól hozzáállni... Attól függetlenül faszság amit a zenékről általában írnak, de ebben lehet igazuk...
Elküldve: 2017-11-25 11:50:40, 
