Azért "élvezet" olvasni Elfman Justice League zenéje alatt a kommenteket netszerte. Nem mondom, hogy a szerző legjobbja, még én is barátkozom vele, de egyre inkább kiütköznek az értékei, viszont amikor megindul a Zimmer-Elfman harc, hogy nem illik a filmhez (amit még nem láttak, de ez nem különösebben zavarja őket), az értetlenkedés, hogy minek kellett régi témákat felhasználni, hogy miért nem hagyták legalább Junkie XL-t, mert a BvS-hez is olyan klassz Batman-témát alkotott, vagy hogy Elfman egy tehetségtelen senki, aki akár egy Best of John Williams albumként is kiadhatta volna az egészet, miután az illető szerint felhasznált a Star Warsból, a Jurassic Parkból, a Supermanből és a Reszkessetek, betörők!-ből is (utóbbi történetesen az én posztom alatt, útszéli stílusban), nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Értem én, hogy a filmzene rétegműfaj, de már-már bosszantó, hogy mennyire nem képesek egyesek túllátni a Zimmer/Williams/Elfman-féle slágerzenéken.
Ezzel így elspoilerezek korábbi Marvel filmeket, de a Thor Ragnarok (amit immár én is megnéztem) kapcsán a spoileresnek vélt kérdésem az "Asgard Is A People" track-et érintette. Ennél pedig most szépen ki is bukott, hogy nem tudok angolul :)
Arra gondoltam ugyanis, hogy Asgard egy ember, tehát, mint a Galaxis őrzőiben Ego (nem pedig mint ahogy a szinkronnal kiderül: nép). Emiatt hittem azt, hogy esetleg össze lesz kapcsolva a két világ. Ellenben zeneileg sokkal egyértelműbben meg van jelentetve egy másik, összekapcsolásra váró szuperhős:
www.youtube.com/watch?v=MW7ZfppczlY
A film nekem nem jött be annyira, mint a zene. A történései inkább valók lennének az őrzőkhöz, így viszont maga az aláfestés is :)
A hangulatát tehát jól eltalálták.
Kösz szépen! :)
Gyors volt, és majd várjuk a hivatalos (vagy ez is az lenne?), minőségi DVD kiadást.
A 2016-os dokumentumfilmhez van, lesz magyar felirat?
Koncertekről jut eszembe: nekem ugye volt egy Alan Silvestri - Back To The Future Premier koncertlátogatásom Luzern-ben és talán emiatt (de nem tudom, hogy miért is nem vettem számításba most a napokban), viszont másnak sem jutott eszébe ő, mint komponista, aki különálló estként nagyobb nézőszámú érdeklődésre tarthatna számot?
Hans Zimmernek az idei előadásán nem voltam, de egyébként ugyanazzal a repertoárral ment, mint a 2016-os?
Tőle egy következő előadást el tudnék képzelni az alábbiakkal, amik simán helyettesíthetnék az alap összeállítás elképzelését ugyanúgy hellyel-közzel kronológiai sorrendben:
Ha John Williams nem is jönne már, legalább korunk John Williams-e jöjjön még :) Mert ezt ugye nem lehet megkerülni, hogy most Zimmer az, aki a legtöbb nagy filmnél foglalkoztatva van, és még ha a saját sémáit nem is kifejezetten lépi át, mégis mindig tud új, vagy újszerű jó dallamokat produkálni. Továbbá megvan a maga Spielberg párosa Nolan személyében. Illetve meg lenne a saját Star Wars-a a kalózok aláfestését tekintve, ha annak a szerzői mizériái nem lennének ennyire szembetűnőek szépséghibát eredményezve ezzel.
Aranyos ez a régebbi interjúrészlet Tanita Tikarammal. :)
- Az új album első dalának nemcsak a címe Glass Love Train, hanem a dallama is Philip Glass-t idézi. Fontos, inspiráló művész ő számodra?
- A dalt magam írtam, de a háttérdallam annyira emlékeztetett Glass munkáira, hogy végül a nevét becsempésztük a dal címébe. Szeretem Glass műveit, bár nemcsak felhőtlen estékre emlékeztetnek. Fantasztikusnak tartottam, ahogy egy élő előadás erejéig megzenésítette Jean Cocteau némafilmjét, a Szépség és a szörnyeteget. De egyszer elcsíptem egy korai operáját is, az Einstein a tengerpartont, ami majdnem öt órán át tartott. Én tényleg sokat és szívesen áldozok kulturális élményekre, de ez azért kemény volt és még az előadás vége előtt leléptem (nevet).
Így kétszeri meghallgatás után is bizonyos vagyok benne (igaz már előzetesen is az voltam), hogy Danny Elfman zenéje az Igazság Ligájához nem lesz olyan sláger, mint Zimmer, vagy akár Elfman korábbi hasonló munkái. Egyelőre képek nélkül nem látom, hogy lenne karaktere az egésznek, de azért amikor Zimmer Wonder Woman-, John Williams Superman-, vagy épp Elfman Batman-témája felcsendül, az hideg rázós, de még egy helyütt a Hulk megoldásai is beköszönnek. Érezhető az albumon egyébként, hogy a szerző már réges-rég leszámolt a képregényfilmek világával (és mintha a Burton-moziknál is ez lenne a helyzet) és inkább más utakat keresgélne. Ez inkább rutin munka, de annak egész vállalható, hála a szokásos "elfmanizmusoknak", amelyek a sok egyen szuperhőszene között azért üdítőleg hatnak és a Snyderi dalválogatás is feldobja némileg. Egyelőre olyan 6-7/10 nálam, mert a bónuszszámok, amelyek csak bővített verziók teljesen feleslegesek és csak nyújtják az amúgy sem acélos játékidőt.
Shore érdeklődésre tarthat számot, viszont talán csak pont amiatt, amit te is írtál, hogy az egyik félidő LOTR lenne. Ebből pedig az következne, hogy ez volna a közönségcsalogató, húzó oldal, és így a többi zene létjogosultságát a nagy többség megkérdőjelezné, vagy akár unná is.
Olyasmi lenne, mintha valaki egy John Williams koncerten csak a Star Wars miatt jelenne meg, és részben a "Bud Spencer" koncert is ilyen volt. Ekként volt reklámozva, és ezért is akadtak olyanok, akik a Movin' Cruisin'-t hiányolták, vagy épp a repertoárból a Sandokan-t kifogásolták.
Azt a tényt nem tudjuk mi sem megkerülni, hogy filmzenekoncertre elsősorban a filmek miatt mennek az emberek, azokat ismerik, azoknak a hangulatát, világát akarják a zenéjük által újra felidézni magukban. Ehhez viszont olyan filmek kellenek (javarészt közönségfilmek), amiket nagy valószínűséggel sokan láttak. A LOTR kétségkívül ilyen, de Howard Shore-t nem igazán lehet máshoz társítani, tehát nincs más igazán nagy volumenű mozija. Giacchino viszont most éppen a legjobb példa azok között, akik szóba kerülhetnek (hiába is vagyok elfogult és hallgatnám John Powell estjét :D) Esetleg az egyedi hangzásvilága miatt Alexandre Desplat, Thomas Newman, vagy egy horror-akció-dráma egyveleggel jelentkező Christopher Young?
Jó, nem akarom tovább ragozni, csak szerintem finomítani kell a hozzáállást és nem támadni azt a viselkedést, ami adott esetben ránk vagy rátok nem jellemző, ellenben nem is zavaró.
Oké, ha a mobilozó belevilágít a szemedbe és olyan a vérmérsékleted szólj neki, ha nem olyan bosszankodj itt, de azzal, hogy mondjuk valaki vég a kapuban állva nézi, vagy elmegy a hatodik taps közben (hogy összekössem a két témát, ha valamit tényleg nem szeretek egyik koncertben sem az a visszatapsos bohóckodás:) azzal tényleg nem hiszem, hogy zavar valakit, ahogy talán a sörivással sem, ha amúgy nem önt le senkit és nem hangoskodik. És tőlem tényleg füllhalgatóval pizsomában feküdhet a két folyosó között hisz azzal aztán tényleg nem zavar és ha neki úgy jó:)
A taps meg megint más tészta, értem, hogy taps nélkül furcsa lenne és senki nem is mondja, hogy ne legyen taps, de aki meg nem érzi magának az ne tapsoljon, mégha ez csak én vagyok az 5000-ből:) Nekem az mindig furcsa volt, oké értem, ha tetszik tapsoljak, de 10 koncertből nem 10 a jó, egy jó koncert 10 számából nem 10 a jó, ettől még mindnél tapsolnak, kizárólag azért mert illik, vagy csordaszellem vagy mert mint itt is furcsának ítélnék, ha nem tapsolnának. Ha tényleg a tetszésnyilvánítás lenne a szerepe akkor lehet magaménak érezném és egyfajta szavazásként, hogy wow az első három szám tényleg tök jó volt a negyedik-ötödik csapnivaló ezrét kihagyja a 40% a tapsot, az ötödiknél kicsit feljön és a vége aztán tényleg állvataps. Mondjuk ennek a non plusz ultrája, aki még a repülőn is tapsol. Értem én meg elfogadom, olyan, mint a sok gratulálok, amit én pl. csak teljesítmény esetén használok, a többség meg akkor is, ha vesz valaki egy albumot ami szép:) És ahogy itt írja is valaki, hogy olyan lenne szerintem a végén a taps, mintha kötelelességből lenne és ez abszolút így van, ha én tapsolnék az csak ebből lenne, ahogy amúgy néha tényleg tapsolok, ha nem egyedül vagyok, vagy nincs tele a kezem kabáttal mint mondjuk most, azon kívül tényleg csak kivételes tetszésnél és attól, hogy amúgy ez kb. egy majdnem tökéletes koncert volt és tetszett, ez tényleg csak az elvárt élmény sok kis kellemes meglepetéssel és egy szimpatikus előadóval, de magamnak nem éreztem, hogy tapsolni kellene, egy tapssal kevesebb meg nem oszt nem szoroz.
De az enyém is csak egy vélemény és senki véleményét nem támadom, csak szerintem legyünk kicsit liberálisak és foglalkozzunk azzal ami jó vagy ami zavaró és nem mások priorításával (amúgy mi volt az utolsó szám, mert elbizonytalanodtam, hogy maradtam-e vég és miért érdemlek tockost:)
Amúgy Giacchino-nak én is örülnék, esetleg egy Shore est sem lenne rossz, amiből az egyik félidő Középföldés zene.
A taps, hujjogatás kommunikáció nemcsak az előadókkal de a nézőkkel egyaránt. Már annak is mennyire más üzenete van, ha álló tapsba végződik az előadás. Nekem fura lenne ennek a hiánya. JHN-on jól látszott, mennyire jól esett neki és oldotta valamelyest a pozitív visszacsatolás. Mobilozásnál nálam a pár kép kategória belefér. Vagy aki huzamosabban videózni akar, az legalább próbáljon olyan helyre jegyet venni, ahol senkit nem zavar.
De érdekes, erre még csak most figyeltem fel (Ready Player One):
Spielberg filmjeihez bármennyire is John Williams muzsikáját akarjuk hallgatni (de már ugye a Kémek hídjánál is mást kellett választania. Akkor Thomas Newman lett a befutó, tetszett is a végeredmény, bár látva, hogy most a következő év elején mozikba kerülő Pentagon titkainak történetéhez újfent Williams komponál, szerintem ugyanúgy illett volna hozzá a korábbi Tom Hanks film is) most azonban itt van a dallamvilág mozgalmasabb megszólaltatásának és az intenzívebb munkának a szükségessége: a "Ready Player One", aminél már érthetőbb, hogy strapálhatóbb zeneszerzőre van szükség, azonban még így is fura, hogy Thomas Newman után még egy újabb komponista került képbe Alan Silvestri személyében.
Erre kíváncsi leszek, jóféle párosítás.
De ez így most körülbelül azt jelenti, hogy:
Engem az zavar, ha engem zavarnak. Az nem, zavar, ha másokat zavarnak.
Azt pedig értem, hogy mindenkinek a maga prioritása alapján lesz eldöntve, hogy mikor hova megy és mit csinál, viszont ha ez valóban igaz mindenkire, akkor igaz ez azokra is, akiknek az élvez nagyobb prioritást, hogy a koncertet élvezze, tehát nem kell rászólni arra sem, aki rászól arra, akire rá kell szólni :D
Szóval igen, ördögi kör ez. Ezért van az, hogy én soha senkire nem szólok rá attól függetlenül, hogy ugyanúgy bosszant, ha mellettem hangoskodnak (mindegy, hogy mivel és milyen módon). Én csak csendesen tűrök, legfeljebb magamban értetlenkedek, vagy gyáván itt teszem szóvá :D
Viszont ezügyben az is szempont kellene, hogy legyen, amit Zsolti ír. Az emberek nemcsak a maguk élményéért mennek, attól függetlenül, hogy mindenki saját magának fizetett be, és saját maga dönti el, hogy neki személy szerint mi mennyit ér, de a nézőtársak befizetett összegeit is tiszteletben kell tartani, mindenkinek megvan a látogatási célja, hogy milyen élményekkel akar majd távozni az előadásról.
Feared-nek meg köszi a HZ-koncert kiadásának megvásárlási tippjét, be is gyűjtöttem tegnap! Szerintem a tévénézéssel is az lesz, ami a zenehallgatással, hogy jobb lesz, mint ott élőben. Nade majd kiderül... :) [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2017-11-08 12:22:32]
De persze amúgy nekem az tök mindegy, hogy ki tapsol, ki nem, azzal nem rontod senki élményét, mint a mobilosok-pofázósok. Csak előttem kicsit olyan duzzogó agresszív kismalac képe jelenik meg: "Nem tapsolok, nem én hívtam ide."
[előzmény: (24898) Bíró Zsolt, 2017-11-08 10:04:34]
Őszintén szólva nekem eléggé furcsa, amit írsz. :)
A folyamatos mobilozás az egyfelől annak letojása, akinek a koncertje elvileg érdekli az illetőt, ha már ott van. De ez mindegy igazából, a zenész úgysem látja. Ami súlyosabb - és én erre mindig ugrok -, hogy a körülötte ülőket tojja le magasról.
Engem például rohadtul dühít, ha a látómezőmben mobilfény világít. A Zimmeren kettővel előttem többször, hosszabb ideig vették a koncertet, a második félidő elején leállítottam, aznap már elő sem vette a telefonját utána, ahogy néztem. :D
A JNH-on mellettem maradt két üres hely, a harmadikon meg ült egy faszi, aki elég sokszor a telóját nézte, és néha a feje fölé emelve vette a műsort, vagy fotózott, bár rövid ideig. Na, ezek szerint nem csak én "reagálom túl" az ilyesmit, mert őt meg a mögötte ülő állította le úgy fél óra múlva. Engem annyira ez most nem zavart, mint a zimmeres, de ha mellettem csinálja, akkor én is szóltam volna.
A kettővel mögöttem ülő popcornos marha most idegesítőbb volt, aki a zacskóval csörgött. Ráadásul ez az a figyelmesebb fajta volt, aki lassan csinálta, hogy ne zörögjön annyira, de mivel egy halk résznél kezdte el, csak még tovább tartott. Viszont ez abbahagyta elég hamar, csak ebben az egy körben hallottam. Nem vagyok az az öregasszony típus, de ami zavar, azt szóvá teszem, és mivel eddig mindig sikert értem el ilyenkor, úgy értelmeztem, hogy a "megtámadott" elszégyellte magát, mint a zimmeres mobilos. Mivel fizettem a jegyért (sosem ingyenjegyekre várok), más ne rondítson bele az élménybe. Egy ilyen popcornos az viszont nem tapló, mint a mobilos, csak azt hiszi, hogy a kukoricaszemek üldözését csak ő hallja. :)
A taps. Hát nekem ebből meg az a gondolkodás jön át, már bocs, hogy te kifizettél X összeget, és azért kábé elvárod, hogy maga Morricone maestro menjen oda, és masszírozza meg a válladat, és a végén kétszer azért összeütöd a tenyeredet. Tehát mintha te úgy értelmeznéd, hogy a jegy kifizetése a taps. A műsor közbeni taps egyfelől megerősíti, fellelkesíti a zenészt (JNH-nak marha jólesett mindvégig, rá volt írva, és lejjebb is volt róla szó, hogy még meg is hatotta), másfelől meg szerintem azért jó hangulatot is ad egy ilyen eseménynek. Máskülönben olyan lenne az egész, mintha csupa Nick Vujicic ülne a nézőtéren. A te gondolkodással a végén azért lenne egy taps, de az is inkább afféle kötelességből, mintsem valódi tetszésnyilvánításból. :) Legalábbis nekem ez jött át abból, amit leírtál.
A koncertről már mindenki megénekelte a magáét, teljesen egyetértek, szerintem is rendkívül jó volt, de a közönséges részhez azért hozzá csatlakoznék.
Oké, nekem is furcsa volt, hogy valaki mondjuk a koncert nagy részében a mobilján videójátékozott, de aztán magamba néztem, hogy amúgy ezzel senkit sem zavar, a szüleinek biztos megérte azt a 20 ezret az a jegy, akkor mi közöm hozzá?
Ha valaki elmegy egy szám közbe akkor annak vélhetőleg dolga van, ugyanolyan zavaró, mint amikor wc-re mennek ki, de igazából nem ront a koncert élményemen. Ha valaki tapskor megy ki, akkor meg egyenesen ideális időben megy ki (vagy be, ahogy a Morricone-n engedtük az embereket), ha meg akkor amikor olyan taps van, hogy még a zenészek sincsenek már a színpadon és amúgy is áll a közönség akkor meg jól is tette, ha neki úgy tetszik, senkit sem zavarhatott meg vele.
Ha elmegyek a ráadás előtt, vagy az utolsó 6 szám előtt az egyáltalán nem mínősit engem vagy mást, nyilván dolgom volt, utolsó busz volt, vagy csak nem akartam 5000 emberrel együtt kimenni, hanem inkább 200-zal és így 30 perccel előbb hazaérni. Vagy 60-nal ha még hamarabb hazamegyünk, hisz nekem mondjuk ennyi elég volt, megérte.
Tapsolni meg személy szerint én sem tapsoltam talán csak a végén. A taps olyan, mint szavazni (jó, nem minden értelmében:), semmi értelme, az én egy tapsom a művésznek nem ad hozzá, nekem nem jelent semmit, max nektek jelent, hogy nézd már nem tapsol az meg nem lehet szempont.
Szóval a lényeg, hogy ameddig nem zavaró (pl. nem dumál vég, nem vakuzik a szemembe vagy nem kell feállnom, hogy kiengedjem mert el akar menni), addig semmi közöm hozzá és a viselkedése sem megszólandó, hisz nem ismerem az ő priorítását.
Üdv újra! Jó látni, hogy filmzenei témakörben is létezel még :)
Apám szokta mesélni 80-as évekbeli fiatal korából azt a történetet, amikor Ausztria egyik kempingjében szedték a sátorfájukat, majd felpakoltak a motorra és indította be, akkor pár perc után simán odament valaki a motorhoz, elfordította a slusszkulcsot, kihúzta és átnyújtotta. Mindezt egy szó nélkül, majd távozott. Elsőre furcsa lehetett, hogy mi a probléma, de hamar jött a jellemformáló tanulság, hogy ha egyszer nem szabad zöld övezetben füstölni, akkor nem szabad és kész.
Ugyanez van a dohányzással is. Elvétve talán igen, de más külföldi pályaudvarokon nem lehet cigarettacsikkeket szanaszét dobálva látni. És ahogy sok ilyen kis nemtörődömség szó és tettek nélkül van hagyva, úgy lesz annál inkább "természetes". Mint ahogy a napokban az egyik piros lámpánál várakozó autós (ráadásul) hölgynél azt láttam, hogy letekeri az ablakot, majd egy nejlonzacskóba csomagolt üveg anyagú palackot hajít ki a zebra közepére. Ez volt a szemétlerakási módszere. Hihetetlen, hogy mik vannak!
A koncertekről bőven idő előtt távozókkal is az a helyzet, hogy nincsen értve az, hogy ez miért is lenne rossz, hiszen ez "természetes". Minél kevesebb dologra van igény, annál inkább beszélhetünk igénytelenségről.
Bocs, hogy én is kiakadtam, meg a témába nem vágó dolgokat soroltam, viszont az a helyzet, hogy ez a jelenség nem filmzenei vonatkozású.
Angels And Demons - 160BPM: Talán ez a legkedvencebbem HZ-től, és mennyire zavart, hogy nem tudtam úgy élvezni, mint az albumról. Viszont ez is ugyanolyan érdekes, mert a most megjelent lemezen tökéletesen szól. A színpadi rock-produkcióra szánt jellege mellett bőven megvannak az eredeti érdemei, így újat is hallok, ismerőset is. Nekem legalábbis mindig tetszenek az előadásokra szánt változtatások. JNH esetében alig akadt ilyen. Abból a szempontból mondjuk ez meg azért szerencsé, mert így nem tud mellélőni :)
Sokan említitek még a Wyatt Earp zenét. Ezt nem ismertem, a filmet sem láttam, viszont a nyugisabb alkotások közül nekem nem ez tetszett igazán, hanem a Julia Roberts - Richard Gere jelenetek aláfestése. Ez lepett meg, hogy mennyire jó zenét is kapott.
Nem tanulmányozom már olyan behatóan a filmzenei iparágat mint annó, de természetesen minden ilyen eseményen részt szoktam venni. :)
Nem hallgattam valami sok James Newtont életemben és arra jöttem rá a koncerten, hogy valószínűleg azért mert nincsenek számomra olyan erős/emlékezetes főtémái és ha van is, nem építkezik köréjük.
Például nem ismerem a King Kong albumot, de ezután a káosz után ami ott elhangzott biztos nem fogom meghallgatni. Nem igazán tudom befogadni ezekhez a fantasy filmekhez írt kompozíciót pl. Maleficent, Peter Pan stb.
Imádtam a Blood Diamondot és a Snow Falling On Cedarst. Ha még emlékeztek, én mindig az "egzotikusabb" és kísérletezősebb zenéket/zeneszerzőket szerettem, ez azt hiszem mai napig sem változott. Biztos meglincseltek érte de nekem az egyik kedvenc albumom a fentebb említetteken kívül a Duplicity.
Nagyon tetszett, hogy kicsit beengedett a privát szférájába, elmesélte a zeneszerzői előéletét stb. Számomra sokkal meghittebb lett tőle a koncert.
Nem volt rossz szerintem, hogy volt a háttérben vetítés mert itt-ott alátámasztotta a zenét (vagy fordítva?), néha pedig csak elvonta a figyelmemet a zenéről. De hát film+zene nem? :)
Nagyon tetszett a kórus és nagyon jól lehetett őket hallani. Hans Zimmer koncerten sok helyen hiányoltam őket mert túlságosan halkak voltak (pl. az Angyalok és Démonoknál). Az is lehet, hogy azért mert oldalt ültünk, most pedig magasan és szemben a színpaddal.
Nekem ugyan annyira tetszett mint a Hans Zimmer koncert, bár egyáltalán nem hiányzott az a fajta showműsor ami ott zajlott. A diszkófényektől rohadtul elfáradok és nem tudok a zenére koncentrálni...
A közönség azon fele akik a tapsnál felálltak és elmentek azok egyszerűen bunkó parasztok voltak. Nincs mit szépíteni rajta.
A közönséghez visszakanyarodva: a londoni koncert élmény mivoltához az ottani közeg is hozzájárult, ugyanis furcsa volt, hogy amikor megkérték a jelenlévőket, hogy ne fényképezzenek, ne videózzanak, azok végig eleget is tettek a kérésnek. Direkt figyeltem is előadás közben, hogy sehol sem láttam villódzó mobilt, vagy kamerát. Most vagy a britek ennyire illedelmesek és tiszteletben tartják a kérést, vagy mi ennyire nem vagyunk azok és egy "Persze, persze! Minek kértek ilyet, ha tudjátok, hogy úgy se tesszük meg?!" legyintéssel elintézzük. Számomra ugyan továbbra is furcsa egy hasonló jellegű koncerten a műanyag pohárban a sör és a bor fogyasztása és itt is voltak, akik a ráadás előtt már kalap-kabát siettek a buszra, metróra, de mégis tök más volt az egész jellege. Gyanítom tényleg azért, mert ennek már múltja van náluk (már kb. egy rakat filmzene koncertet kinéztem az elkövetkezendő fél évben, amire el kéne menni), hagyománya, ahogy azt órákkal később az idős hölggyel való diskurzusom is alátámasztotta.
Ami a koncertet és Howard zenéit illeti: arra most jó volt az esemény, hogy én is kicsit jobban elmerüljek a munkásságában és pár filmet újranézzek direkt a zene miatt (a Hó hull a cédrusra most volt meg, a Wyatt Earp pedig most jön). Howard zenéivel szemben ugyanis mindig volt bennem egy leheletnyi távolságtartás, miközben nem egy zenéjéért odavoltam korábban is, vagy elismertem az érdemeiket, de ez csak tavaly a Legendás állatokkal változott, talán azért is, mert a film és Rowling világa a szívemnek nagyon kedves, ahogy Batman is, csak ott azzal együtt járt egyfajta ridegség. Az utolsó léghajlító zenéje erre jó példa: tök klassz zene, de igazán sosem került hozzám közel (mondjuk ebben a film is közrejátszik), de most így a napokban többször újrahallgatva már az egész album sokkalta jobban bejön, nem csak egy-két szám. Már ezért megérte az egész, a felejthetetlen élményen túl.
Én nem tudom, szerencsére nem észleltem semmit az egészből, de ha tényleg ilyen és ennyire tirpák ember ült lent, akkor én azt mondom, hogy inkább soha többé ne jöjjön senki... Gyerekek komolyan olvasás közbe nekem égett a pofámról a bőr.... De szó szerint... Felállni és kimenni egy világhírű zeneszerző koncertjéről a vége előtt? Na menjenek a picsába... Pedig nekem is volt benne 1-2 üresjárat na de azért na...
Amúgy szerzett valaki aláírást? Képzeljétek, engem a haver meglepett vele :D Félidőben eltűnt, meg a végén is, aztán kiderült hova :D A szünetben megkeresték a főszervezőt, egy Júlia nevű hölgyet aláírás ügyben. Mondta a hölgy, hogy adják oda neki a bookletet és jöjjenek vissza ha vége a koncertnek. Úgy is lett, odarongyoltak, na de képzeljétek, hogy lett aláírva :) 'To Júlia' :D :D Valószínűleg Howard azt hitte a nő magának kéri :D Úgyhogy van egy bookletem Júliának címezve :)))
Arénás koncertlehetőségek tekintetében szerintem még nem sokkal, de kicsit később jöhetne Michael Giacchino, esetleg már most John Powell egy animációs film koncepcióval. Arra tuti özönlenének gyerekekkel, vagy gyermeki lelkű felnőttek. Ez utóbbinak csupán az a visszássága lenne, hogy jobban fogják majd a témával reklámozni, mint a szerző nevével fémjelezni.
Ellenben erről a koncepciós oldalról nézve filmzenei tekintetben Arénás lehetőség még az lehetne, ha valamilyen témára fűznék fel a produkciókat. Ebben még lenne potenciál. (Bármennyire is szokott téma lenni, hogy a jelenkor szuperhős filmjeinek a zenéit nem lehet visszadúdolni, nem lehet rájuk téma szerint emlékezni, de pl.:) egy Avengers-est érdekes lehetne. Igaz, hogy ezekkel nem a zeneszerzők vannak megszólaltatva, foglalkoztatva, dicsérve, nem miattuk menne el a nagy többség sem, de bizonyos kompromisszum szinten működhetne a dolog. Harry Potter éveit is össze lehetne foglalni egy ilyen előadással és akkor hallhatnánk élőben Alxendre Desplat muzsikát, amire enélkül egyelőre nem igazán számíthatunk.
"Az Arénában ennyire emberközeli és meghitt koncerten nem voltam még idáig." Ezért lett volna jobb más helyszínnel családiassá tenni, hogy ne csak a komponistának kelljen magát bizonygatnia, hanem nekünk, rajongóinak is :) Amiket meg fentebb említettem, azok közrejátszanak abban, hogy szerintem nem is lesz ezen élményed a közeljövőben felülírva. Tehát vagy jön még Giacchino, Powell, vagy jönnek a teljes filmek vetítései élő aláfestéssel, esetleg a koncepciós estek. Pláne igaz ez a felülmúlhatatlan jellemző, ha az idei felhozatalt aranykornak lehet minősíteni.
Vagy ne kezeljünk semmit sem tényként, és legyen hát egy új reményünk: John Williams!
Nekem is jobban tetszett a HZ koncertnél (igaz ott meg a repertoár volt jobb, a filmeket is ismertem), ez az előadásmód közelebb áll hozzám, viszont más, talán kisebb helyszín is szerencsésebb lett volna, inkább illett volna hozzá. Tudom, hogy így is fél termes előadásról beszélünk, de még ezzel együtt is mindenki kiakad azon, hogy a közönség jó nagy százalékát nem is érdekli, vagy nem is tudom, hogy mi rá a megfelelő szó.
Tuti, hogy nem mindenki tudja megoldani, de én ezért szoktam két nap szabadságot kérni, hogy ne kelljen elsietnem onnan (bár a mostani kivétel volt, mert a koncert első felében értesített a húgom, hogy indul szülni). A ráadást is tisztességgel megvártuk (szerencsére csak azt követően kellett porolni), de akik előttünk voltak, azok a Fantastic Beasts után (ez teljesen komoly) felpattantak hajszál pontosan a taps és ováció előtt, és rohantak ki a tenyereik legalább egyetlen összecsapása nélkül. Ez pedig még akkor is érthetetlen, ha mondjuk egy rossz produkcióról beszélnénk. Ettől már csak a sör az érthetetlenebb.
Mi a rosszabb? Ha valaki így elrohan, vagy ha valaki ott van popcornnal meg savanyúlével a kezében? Ilyet mondjuk pl egy MüPában azt hiszem nem lehet bevinni, rendelni.
JNH nekem a kedvenc zeneszerzőm. Ez nem titok. Élőben látni fantasztikus volt. Az interjúiban átjövő személyiséget abszolút hozta. Nagyon érti amit csinál, nagyon tudja is, és belengi a jelenlétét valami méltóságteljes elegancia, de úgy, hogy közben nagyon érződik, hogy a 30+-os karrierrel a háta mögött is szerény ember maradt.
Koncert előtt pont azon röhögtünk, hogy az a szerencsétlen hülye/hülyék, aki popcornnal ült be, az mire számít? Vetítéstől eltekintve ez nem mozielőadás. Engem már egy filmszínházban is zavar a kukorica, de itt konkrétan nem értem a létjogosultságát. De mindegy is. Én megúsztam, mert jó helyen ültem, nem csámcsogott, telefonozott senki.
A vetítés nagy ötlet volt, Zimmernél én hiányoltam. Itt nagyon szépen alátámasztotta a képekkel az ember érzéseit.
Kicsit meg is ijedtem, mikor a koncert elején, csak a Legendás elejéből játszott egy kicsit, mondom ennyi volt? Arra gondoltam, hogy lehet ilyen jogi oka van, hogy a Potter cuccokat nem lehet csak úgy lejátszani, de szerencsére ez megváltozott a végére. :D
Nagy tanulság volt, hogy a Wyatt Earp mennyire jó zenét kapott és a film is nagyon kedvemre valónak tűnt. Pótolni fogom mindkettőt. Plusz a Pán P. filmet. A többi mozit láttam mindet.
Sztorik nagyon jók voltak. Animációs betét istenkirály. Hangulatban/érzésben/minőségben simán megvolt a zimmeri szint, mint koncert. Természetesen a két komponistát nem összehasonlítva mondom ezt, mert az butaság lenne. Itt a koncertre értettem. Hogy az ember ott kapott egy élménycsomagot és az itt is szépen összeállt. Más módon, de ugyanúgy nagy élmény volt.
Zenészeknek, kórusnak hatalmas pacsi. Plusz a vendégelőadóknak is. Nagyon intim, már-már éteri zenei utazás volt.
Egy kis felmerülő kérdés: a romantikus blokknál eszembe jutott, hogy egy ilyen egy kaptafára épülő sablonos műfajra, hogy lehet ilyen isten zenét/zenéket írni? Elképesztő tényleg, ez még valahol nagyobb teljesítmény, mint a fő mesterművei.
A közönségnek, főleg a kivonulók esetében egy tockost kiosztottam volna kifelé menet, még annak is, aki esetleg a buszhoz sietett. Elmegy oda...
Ui.: a mellettem lévő japán/kínai középkorú nő, a mögötte ülő lánnyal beszélgetett koncert előtt, mondom biztos rokonok , a lány visszajött a szünet után, a nő nem. Éljen! A zene mindenkié!
Elküldve: 2017-11-13 22:37:26, 
