A James Newton Howard koncert ugyan messze nem olyan precíz és kiforrott, mint Zimmeré (azért mind a felhozatalt tekintve volt hiányérzetem, mind a körítést sokkal jobban megoldhatták volna) Howard egy elképesztően imádni való, szerény ember. A tegnap esti londoni koncert egyik legszebb pillanata az volt, amikor hálát rebegett a közönségek két szvit között, mire egy hölgy bekiabálta, hogy "Szeretünk James!", aminek következtében az egész Royal Albert Hall több perces üdvrivalgásban tört ki, Howard pedig elmorzsolt pár könnycseppet. De alapvetően amilyen ember, amilyen művész képe kibontakozott az est folyamán, az nem semmi! Jah, és a közönség is mennyivel másabb, kulturáltabb, pedig itt is vitték műanyagpohárban a sört, meg a bort. De a legjobb az az volt, hogy amikor jöttem haza a vonattal és szállok le, segítek egy idős hölgynek, akinek látom a táskájában a JNH koncert programfüzetét (utólag akartam venni, de már kifogytak belőle, de azért egy bögrét beszereztem emlékül) és a vasútállomáson beszélgettünk egy jót. Mint kiderült rendszeresen jár filmzenei koncertekre és a legutóbbi, James Horner emlék koncertet is nagyon élvezte. Azért szívet melengetően furcsa volt egy nyugdíjassal Horner és Howard zenéiről beszélgetni.:)
Koszonom szepen! Alairast szerezni alighanem attol fugg, hogy milyen helyszinen van a koncert.
A Royal Albert Hall-nal nagyon egyszeru (bar sokat kell varni) az epulet es a szervezes miatt. Bar hatalmas a Hall, rengeteg kijarattal, a koncertek utan bezarjak az osszes ajtot es a szemelyzet nagy resze fel oran belul lelep. A muveszek majdnem minden esetben buliznak, ugyhogy az a tarsasag marad csak benn. Egyetlen ajto az ami ilyenkor nyitva van es meg van biztonsagi szemelyzet, az a muveszbejaro. Ugyhogy oda kell csak allni es nem halalra fagyni :D
Nagyon szepen koszonom! Megprobaltam osszefoglalni az egesz estet, ahogy csak tudtam. James Horner koncert beszamolo azt hiszem nem lesz, mert egyszeruen nem tudom igazabol leirni milyen volt.
Viszont annyit el tudok mondani, hogy Horner volt mindig is a kedvencem es alighanem ez soha nem fog valtozni. Emlekeimben ugy el, hogy minden alkalommal, amikor egy uj albuma megjelent, vagy esetleg felfedeztem egy regit, amit meg nem hallottam, elso ket-harom hallgatasnal vegig borsozott az ember hata. Tisztaban vagyok azzal, hogy ezt az erzest soha tobbet nem fogom erezni. Viszont a koncert teljes egeszeben ezt adta vissza, eleetol vegeig.
Én mondjuk az idei Roman J. Israel, Esq. albumát meghallgattam, de nekem meg ez volt fura :)
Az idei "nyugi"zenék közül Patrick Doyle Orient Express-hez alkotott aláfestése már inkább nevezhető teljesítménynek, bár annak is inkább csak az első fele tetszett.
Szünetben (ha lesz), vagy máskor az est folyamán lesz-e fórumtalálkozó? :)
Én is nagyon várom, mégis érdekes, hogy ahogy közeledett a koncert, egyáltalán nem éreztem késztetést, hogy hallgassak JNH-tól bármit is... Azért ez fura volt nekem...
Úgy, hogy mindjárt itt van, valahol annyira csodálatos, hogy vasárnap JNH koncert. Alig hiszem el, valahol nagyon fel vagyok villanyozva a dologtól. Plusz már most filózok, hogy ki jöhetne vagy ki lenne nagy dobás jövőre? :D
Te jó ég! :D Mindenre találsz létező anyagot, amit itt összekombinálgatok? :D
Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy Daft Punk-nak annak előtte csak a neve volt ismerős, nem hallgattam őket. A Tron-hoz sem fűztem semmi reményt, gondoltam miféle filmzeneszerzés lehet az ilyen? Rendeset tévedtem, jó ötlet volt a készítők részéről ez a megközelítés. Viszont annak utána sem hallgattam tőlük semmit (na jó, ezt, amit most el is dobolnak mégis; viszont hál istennek nem nyerte el a tetszésemet, mármint az eredeti).
Így aztán szerencsére nem fogok kettéhasadni :) bár lehet, hogy az jobb lenne, mint ezt a linkedet még egyszer átszenvedni :D mert végülis csak végig ment :)
[előzmény: (24854) Bíró Zsolt, 2017-10-31 11:38:14]
Jó ez a Rebel in the Rye kritika. Látom, mindenki felfedezi Bear McCreary idei albumaiban a Colossal megoldásait :) Engem ez a lemez e hasonlat tekintetében annyira azért nem fogott meg, mint mondjuk az Unrest, ami számomra sokkal inkább volt egy Colossal vol. 2.
Viszont azért még így is vigyázni kell a szerzővel. Nem tudom, hogy ki van már túl a szintén ez évi felhozatalát gyarapító Revolt albumon, de nekem az teljes mértékben élvezhetetlen, sőt értékelhetetlen volt.
Csatlakozom főnök, én is 1 hete vettem meg kábé. Ami vicces, volt hogy kb. 3-4 hete még rengeteg hely volt. Úgy látszik fizu utalások után sokan az utolsó pillanatra hagyták tényleg a dolgot. De a lényeg, hogy innen is ott leszünk jó páran. :D
Egyébként a Tom és Jerry egyik számomra idegesítő része miatt az ilyen, és ehhez közelítő hangzásokat és hangszereket egyszerűen ki nem állom:
https://www.youtube.com/watch?v=ayVrMVWF9XA gyerekkori frusztráció lehet :)
És a Thor albumára is került egy ilyen:
https://www.youtube.com/watch?v=9-Cn5YZ-kUA Szóval nem kifejezetten a zenei megoldások nyűgöztek le (legalábbis nem mindenhol), hanem az oda nem illőség érzetének a szép, folyamatos megcáfolása. Lehet, hogy erre a Tron aláfestése kézenfekvőbb lenne, ám az akkor még teljesen egyedinek, talán csak egyszerinek számított, és a film is megkövetelte. Kíváncsi vagyok rá, hogy ez most a film alá miként is kívánkozhatott, bár az előzeteseket látva, lehet, hogy mégsem ennyire kérdéses.
Itt most nem is éppen az a lényeg, hogy ez mennyire jó filmzeneként (ebből a szempontból nem is igazán tudom hova tenni), vagy mondjuk mennyire Thor-hoz való muzsika. Én is mikor belekezdtem, inkább számítottam valami hasonlóra, mint eddig, vagy olyanra mint, amit linkeltél. De nem, ehelyett kaptam egy olyat, amit utolsóként sem tippeltem volna meg, azt az érzetet keltve, hogy ezt most akkor miért is kell hallgatnom? Amit aztán (belefeledkezve) az követett, hogy na oké, miért ne? :)
Mivel már láttam a filmet, megnyugtathatlak, hogy a kérdésed nem volt spoileres.:)
Ami a zenét illeti: én sajnos nem voltam így elhalva tőle. Hozzá kell tennem, hogy engem Doyle és Tyler dicsért művei sem fogtak meg, csak 1-2 tétel erejéig. Itt inkább csak zenei megoldások tetszettek, valamint a "What Heroes Do"-nál kaptam fel a fejem az említett bulihangulatra, de nálam talán ez a leggyengébb Thor-zene. A koncepció, a hangzás jó lenne, de nincs benne semmi olyan, ami igazán meg tudna ragadni egy ilyen albumban. És most belehallgatva Elfman Justice League-jébe, félek, ott is keserű lesz a szájíz, habár ebben az 1 trackben mégis van valami jóleső komorság:
Fogalmam sincs, hogy honnan szedték ehhez a feladathoz Mark Mothersbaugh-t, hogy kinek és miért jutott az eszébe éppen ő. Ahhoz viszont meg pláne nincs ötletem, hogy hogy a francba érezhetett rá ennyire sok mindenre miközben megalkotta ezt a (még?) nem mindennapi muzsikát. Nem éppen az újszerűsége miatt érdemli meg ezt a fentebbi jellemzést, nem is emiatt méltatnám, hanem a betöltött szerepe okán, amit lehet, hogy csak én bonyolítok túl. Mindenesetre az album hallgatása közben olyan sokminden fordult meg a fejemben, hogy alig tudom hol kezdjem, hogyan folytassam, mivel fejezzem be :D de azért az alábbiakban mégis megpróbálom összeszedni magam :) felkaparni a földről, ahová a zene a lehető legjobb értelemben vágott.
Felnőtt fejjel (igaz teljesen más-más szempontok és okok miatt, de) filmek tekintetében semmi nem fogott meg olyan áthatóan, mint a Kick-Ass és az Interstellar. Az előbbi úgy idézte fel bennem a gyerekkorra jellemző filmes rajongást, hogy közben éreztem rajta, hogy az abból a korszakból felnőtté váló még hellyel-közzel fiatal felnőtteknek készült, emlékeztetve őket a régi szép időkre. mint ahogy a film saját magára reflektálva szóvá teszi, hogy "De most komolyan! Senki nem gondolt még arra, hogy szuperhős legyen? Nemár! Csak én vagyok ezzel így?" Majd a képességek nélküli főhősünk beöltözik igazságosztó szuperembernek... ez eddig a pontig még semmi különössel nem szolgál, viszont amint megkapja Kick-Ass az első, véresen komoly leckéjét, máris végtelenül érdekfeszítővé teszi az ettől még persze gyerekes mozit.
Most pedig elérkeztünk oda, hogy a filmzenék között is tanúi lehessünk valami hasonlónak. Én simán csak beraktam ezt az albumot a lejátszóba filmzenei hallgatnivalóként, és már az első felében is pedzegette azt a hangulatot, amit aztán "What Heroes Do" (https://www.youtube.com/watch?v=itNt4ryRZHo) szösszenettől kezdve nem is igazán hagyott alább. Ettől a tételtől kezdve értékelődött át bennem az, hogy mit is hallgatok.
A 80-as évek elején születve a filmek tekintetében abba a világba csöppentem bele, amikor már a filmzenék alapvető kritériuma volt a főtéma (és a főbb témák), ami azért valljuk be annak előtte nem igazán úgy volt jelen, mint már John Williams fénykorának érájában. A 70-es évektől visszafelé menőleg ezt nem is igazán értettem, korábban nem kedveltem, mert persze nem is annyira foglalkoztam vele.
Abba meg már személyes tapasztalat hiányában egyáltalán nem tudtam beleérezni, hogy (talán csak legenda, de) amikor a filmek elkezdtek hasznavehető módon teret nyerni maguknak, akkor a nézők első reakciói között a filmet kísérő aláfestés miatti értetlenkedés (miszerint: "Most akkor videót nézünk, vagy zenét hallgatunk?") dobogós helyre került.
A fentebbi két bekezdést összekapcsolva :)
Az Inception (meg úgy igazándiból Hans Zimmer munkássága) és az új Tron zenéitől kezdve (főleg az utóbbi) egyre gyakrabban fel lehet lelni a "diszkós-dídzsés" :) megközelítést. Amihez jöhetne a zeneszerzőktől egyfajta "Kick-Ass" kérdésfelvetés: "De most komolyan senki sem gondolt még arra, hogy ezt filmek aláfestéséhez alkalmazzuk?", minek okán én, mint a film és zene őskorának alakulását saját bőrén át nem érző megízlelhetem azt, hogy elsőként felteszem a kérdés: "Most akkor film-koncepciós komolyzenét hallgatok, vagy buliban vagyok?", majd a következő fokozatban ráeszmélek, hogy ez egyfajta jövőkép, amit ha most nem is ért valaki, a későbbiek majd igazolni fogják.
És ettől a fentiektől lett (számomra legalábbis) kivételesen zseniális ez a darab. Egyáltalán nem számítottam ilyen jelentőségű albumra.
És még két dolog:
1. Egy ilyet inkább tudtam volna a Galaxis őrzőihez elképzelni, mint Thor történeteihez. Vagy majd pont most fogják összekötni a Marvel univerzum ezen részeit? Van egy talán erre utaló spoileres tételcím (az ördög segge után :D). De lehet, hogy már maga ez a kérdésem is spoileres :)
2. A készítőkön eddig még csak filmes szempontból látszott meg az, hogy egyre jobban elemükben vannak a tekintetben, hogy az épített univerzumukat teljes mértékben jó bulinak fogják fel. Pl.: az új Pókember elején nem kis részben adnak teret Peter Parker házi videós felvételeinek, ami egyáltalán nem zavaró, sőt ettől lesz igazán jópofa.
És akkor íme a muzsika... Már nemcsak a film, filmek, hanem a zene is hozzájárul a bulihangulathoz.
Összegezve tehát: nem éppen maga a zene érdemli meg a maximális elismerést, hanem az, hogy miként igazolja a Tron óta itt-ott újra és újra jelentkező mix-jellegű filmzenei elképzeléseket. Persze értem én, nem kell mindig mindenhol ilyet használni, viszont ez mégiscsak egy érdekes, tetszetős irány, még akkor is, ha egyelőre úgy tűnik (és ódzkodunk is tőle), hogy mindez a jövőben majd eléggé tömény lesz.
Az album legnagyobb hibája, hogy bár a legutolsó track-et sem sikerült elrontani, remek lezárása az albumnak... viszont az utolsó közel egy perce mégis elég lagymatag és fantáziátlan lett.
Tudom én is, hogy minden jó, ha a vége jó, és talán csak ezt a szabályt fogja erősíteni, mindenesetre ez egy jókora kivétel ez alól. Igaz, ha azt nézzük az albumvégekre szoktak az olyan track-ek kerülni, mint ami itt a legelső (Ragnarok Suite), akkor mégiscsak jó a vége is :D
Ha valakit érdekel a Budapest Noir zenéje, akkor tudok neki küldeni mp3-at :) És meg kell mondjam igen jófajta, ha nem tudnám mi ez akkor azt hinném egy komoly amerikai komponista írta...
Ahogy néztem nem sok szabad hely van, de gyanús, hogy 2 hónapja még sokkal több volt. Létezik, hogy sokan az "utolsó" pillanatban vettek jegyet rádásul a drágább helyekre?
Nahát, mindannyian csak megvettük a jegyeket, de senki nem lesz ott?
Én mondjuk igen, de nálam is mellettem szabadultak fel helyek (321-es szektor, szintén J sor)
Sziasztok!
James Newton Howard: 3 Decades of Music for Hollywood koncertre 1 db jegy eredeti áron eladó.
003 szektor J. sor, 19.000 HUF, budapesti személyes átvétellel.
Köszi a beszámolót, irigyellek, hogy ott lehettél! A fotók és dedikációk meg már csak a hab a tortán. (Nekem még sosem sikerült egy dedikációt sem szereznem, pedig jónéhány koncerten vettem már részt...)
Nagyon remélem, hogy a bécsi Hollywood in Vienna gála következő vendége Giacchino lesz. Már ideje volna!
Elküldve: 2017-11-04 11:51:48, 
