Én még csak a 7. tracknél tartok. Ebből a kétlemezes verzió éppoly hosszú lesz, mint a Múmiából vagy az Artúr királyból, de azért nem lett szerintem olyan rossz. Érződik, hogy a biztosra menetel mellett azért próbált valami újat vinni a robotcsatába.
jablo a tf-ről:
a történetvezetés lehetővé tette, hogy egy kicsit klasszikus oldalról közelíthessek a zenével..
hát barátom, ez így első hallásra kb ugyanolyan klasszikusan szar lesz, mint a film maga :D attól, hogy itt-ott bebiggyesztett egy hegedűszólót még nem lesz mozart.
Michael Giacchino:
Én ennek a borítónak a kapcsán találtam ezt a zenét. Teljes mértékben el lett találva vele a 80-as évek filmjeinek hangulata. Olvasom, hogy Giacchino a zeneszerzője, na mondom, tőle is hasonlóra számítok, de igazából úgy semmilyen. Nem is tudtam róla, mert mostanában nem figyeltem, hogy mikhez készít muzsikát. A filmre azért kíváncsi vagyok, de úgy hiszem, megint csak a poszter lett túl jó :)
Brian Tyler:
A múmia zenéje valóban nem maradandó, viszont ettől függetlenül végig lekötött.
Christopher Young:
Ha mostanában Bruce Broughton neve néhány régi alkotásával felmerült, akkor én meg előhozakodnék egy 1987-es CY szerzeménnyel. Tavaly felsoroltatok jó pár munkásság-ismeretbővítő hallgatnivaló albumot tőle :) Most találtam egyet, ami nem volt közte. Vagy azért, mert nem filmzene, vagy azért, mert nem ismeritek, vagy pedig azért, mert esetleg nem tetszik. Bár ez utóbbit erősen kétlem. Mindenesetre aki teheti, hallgassa meg a U-Boats: The Wolfpack aláfestését. A mostanában megismert szerzemények közül messze ez a legjobb :)
Csak mondanom kellett! Giacchino elképzelése Pókember-témában eme 6 perc alapján szimpatikus, akárcsak Tom Holland címszereplője, de nem hiszem hogy ez lesz majd a kedvencem az eddigi pókzenék közül.
Nagyon felemás érzéseim vannak Giacchino The Book of Henryjével. Egyrészt örülök, hogy végre kicsit maga mögött hagyta a nagyzenekari csinnadrattákat és egy visszafogottabb filmhez (amit a kritikusok már most rühellnek) egy visszafogott score-t szállított, másrészről viszont szembeötlő is az, hogy az effajta mozik mennyire nem az ő terepének számítanak. Érződik a zenén most is a szerző tehetsége, szépen elcsordogál a háttérben, viszont nem találni rajta igazán fogást, sem dallamaiban, sem hangszerelésében. Pedig könnyedén lehetett volna ez egy újabb Super 8, de van egy olyan érzésem, hogyha nem valamelyik szerző stílusa előtt kell tisztelegni (Barry - The Incredibles, Williams - Super 8, Goldsmith - Star Trek), vagy nem kell minél bombasztikusabb, esetleg játékosabb dallamokat komponálnia, akkor a szerző el van veszve. Kár érte. Na de majd a Pókember!
Azokat speciel én is szerettem, meg a vonatos csajszihoz is bírtam a score-ját, de már nagyon régóta hiányzik tőle egy klassz kis szuperhősös zene, amilyenekért anno őt és az egész műfajt megszerettem. Persze csodálkoznék, ha a régi színvonalat hozná, de ha olyan kellemes lesz a végeredmény, mint mondjuk Alan Silvestri Avengers-e esetében, akkor én már boldog leszek.
Most akartam kiírni, hogy ez szerintem baromi jó hír. Amúgy Elfmantól az utóbbi időben én a Fifty Shades zenéket nagyon szerettem. De persze ízlés dolga. :D
Hoppácska! Junkie XL barátunk helyett Danny Elfman írja a Justice league zenéjét, vagyis ismét egy Batman-kalandhoz szerezheti a talp alá valót. Ugyan mostanában nagyon nem találok számomra kedvező fogást Elfman munkáin, azért valamiért most mégis bizakodó vagyok.
Ha Theodore Shapiro a tavalyi Szellemirtók zenére 5-ös osztályzatot kapott, akkor az idei irtó szellemes animációs alkotás aláfestéséért is megérdemel egy 4/5-öt (de persze nem olyan értelemben, hogy az nincs meg egy egész sem), mi pedig azt hiszem megérdemeljük, hogy ebben az évben is élvezetes muzsikákat hallgathassunk :) Ez az lett!
Az utóbbi idők animációs meséinek filmzenéi közül Lorne Balfe Lego Batman-je a legjobb, de immár a Captain Underpants is emlegethető.
Bár én azt várom, hogy mindezt hogyan is fogja John Powell a Ferdinand kompozícióival megfejelni :)
Hú, ez milyen különleges kis horrorzene, simán be kellett volna raknom az évértékelésbe. Misztikus ambient és fenyegető, elektromos kisülésre emlékeztető effektek keveréke, nagyon hatásos.
10/8
Jó úton jár ahhoz, hogy filmzenerajongóvá váljon. :)
Először szinte mindenkinek az tűnik fel, hogy milyen jó egy főtéma, vagy hogy milyen szép zene szól, amikor meghal a főhős szerelme.
nagyon bírom a főtémáját, meg annak idején a filmet is egészen élveztem. én bírom a néha kaotikussá váló zenekari akciót, ezért ezt is szeretem. a 'shadow conspiracy' is nagyon rendben van. a 'narrow margin'-nal viszont ne kísérletezz, abba bele fog fájdulni a fejed :)
Egy haverom mondta, hogy milyen jó kis zenéje van ennek meg ennek a filmnek is és mind Tyler szerezte ugye. Aztán odaadom neki a teljes lemezeket, abból még már csak egy-két számot hallgat [de azt nagyon], a többit meg figyelmen kívül hagyja. Még ő is észrevette, hogy mind egy nagyon hasonló ívre íródik. Pedig ő csak azokat a zenéket hallgatja vagy jut el hozzá, amik blockbusterek vagy én ajánlom neki.
Még nem hallottam, de hát kétórányi Tyler-akció elég riasztóan hangzik, mikor már az egyórásak is érdektelenné váltak sajnos tőle, annyi ilyet írt. Sajnos ez a dömping, ami tőle (is) érkezik, gyakorlatilag kizárja, hogy igazán emlékezetes score szülessen, amit évek után is előveszünk. Hozzá kell tenni viszont, hogy ez csak filmzenerajongói szemszögből igaz (mi meg csak egy jelentéktelen réteg vagyunk a zenerajongókon belül, még jazzt is többen hallgatnak, mint filmzenét - ez persze nem a jazzre pejoratívan értendő), a filmek alatt viszont mindegyik tökéletesen funkcionál, tehát ebből a szempontból szinte mindig remek munkát végez. Ez például napjainkban Beltramira még a film alatti szerepet tekintve is csak elvétve igaz már.
Annak örülök, hogy Brian Tyler most kicsit megint a hagyományosabb kalandzenék irányába terelődött, és úgy vettem ki, hogy ő is élvezte a feladatot, de akkor is teljesen karakter nélküli az egész, amiből egy több mint 2 órás albumot kiadni meg merő öngyilkosság. Legalábbis a végére menthetetlenül unalomba fullad, pedig egész hangulatos az első pár track és rövidebb kiadásban talán valamicskét jobban ütne. Goldsmith, vagy Silvestri hasonló hosszúságú Múmia zenéiben ellehet veszni, és Edelman Debneyvel kiegészült párosának is vannak igazán decens részei, itt viszont semmi hasonló. Kár érte.
Elküldve: 2017-06-24 08:46:30, 
