Elég hamar kikerült, és nagyon jó ez a Colossal kritika. Szépen utána lett járva a készülése menetének, érdekes tudni azt, hogy McCreary nem felépítette a muzsikáját, hanem hátrafelé szép lassan úgymond kibontakozott :) Ilyeneket ezen írás nélkül nem tudtam volna meg, nem néztem volna utána. Igaz, még csak egyszer hallgattam végig teljes egészében, de egyes tételek nálam is vissza-visszajárnak.
Ez szerintem már tisztán ízlésbeli kérdés, amin mint tudjuk nem érdemes vitatkozni. Példának okáért én hasonlóképp vagyok az imént emlegetett Clint Mansellel: elismerem a tehetségét, látom (hallom), hogy miért szeretik sokan, de a legtöbb albuma nálam egyszer lepörög, aztán viszlát. A legtöbbször pont a legkommerszebb műve, a Noah ment le nálam, de az talán pont azért is tetszett annyira. De szerintem a jelenlévők közül mindenkinek legalább van egy olyan komponista az életében, akinek a munkáihoz hasonlóképp áll, legyen szó a nagy öregekről, vagy a fiatalabb generációról.
Én a hangfalat nem kapcsoltam ki, de újra nem fogom lejátszani :) Végigmentem az albumon, de nálam valahogy nem működik. Azt aláírom, hogy egyedi hangzású, megértem, hogy miért teszik nektek, de ahogy az eddigi művei, ez sem nyerte el igazán a tetszésemet.
Jó ezt így olvasni srácok. :D Pemberton akkor nem cseszte el. Most hallgatom újra a 2015-ös év lemezeit és a Steve Jobshoz írt zenéje is baromi jól sikerült. Valahogy ki tudta magának alakítani a saját hangzásvilágát. Egyáltalán nem érződik rajta, hogy koppintani akarna bárkit is. De ezek szerint akkor Arthur is ilyen lett. :D
Megelőztél, bár az írásod időpontját nézve szinte egyszerre hallgathattuk :)
Amit hozzátennék, hogy már biztosra mondható, hogy megszületett az új nagy név. Valahol Alexandre Desplat, Clint Mansell és Thomas Newman közé tudnám sorolni a tekintetben, hogy önálló, sajátos, egyedi, újszerű, felismerhető hangzásvilágot épített fel, és mindezt úgy, hogy a zenéjét, zenéit élvezet hallgatni. A továbbiakban pedig már nem is nagyon kell másokhoz hasonlítani, mert (nálam legalábbis) sikeresen kivívta azt, hogy a saját nevén legyen emlegetve. Nem mintha eddig nem így történt volna, ezért inkább úgy értem, hogy a neve védjegy lett, és szerintem jobban lesz emlegetve, mint a filmek címei, hogy ehhez és ehhez ő szerezte a zenét. Sokkal inkább fordítva: Daniel Pemberton szerezte ezt és ezt, stb. :)
Kellemes kikapcsolódást az új muzsikájához. Vagy inkább bekapcsolódást az ő világába. Az első pár track után fogalmam sincs, hogy ki lehet az, aki kikapcsolja a hangfalakat...
Mostantól indítványozom, hogy Guy Ritchie minden filmjéhez Daniel Pemberton írjon zenét! Valami elképesztően cool, magával ragadó zene született (újra), ami mindemellett újabb oldalát villantja meg a szerzőnek és tehetségéről, sokoldalúságáról ad tanúbizonyságot (újra). A másfél órás játékidő talán kicsit hosszabb a kelleténél, de az U.N.C.L.E. játékidejével is megbarátkoztam idővel és legalább arról sem hiányzott egy szám sem, ahogy gondolom innen sem. Megelőlegezek neki egy 9/10-et lazán és az év eddigi legjobbjának járó titulust.
Nem tudom észrevettétek-e, de Daniel Pemberton egy laza másfél órás score-t írt Guy Ritchie Arthur királyához. Nem tudom milyen lett, de ritka az ilyen hosszú album, ami nem is deluxe vagy special. Reméljük azért jó lesz.
Bár nekem a személyes kedvencem a Goldsmith féle First Knight. Attól jobb zene ebben a mondavilágba aligha lesz.
[előzmény: (24649) Bíró Zsolt, 2017-05-05 10:49:10]
Andreas [puskázás] Waldetoft nevével a Stellaris játékzene kapcsán találkoztam először (benne volt az évértékelésemben is), aztán most feltérképeztem a múltját. Ez egy elég jó, meglepően igényes darabja, élő hangszerekkel, nem műanyag hangzású, és a kórus is sok trackben hallatja magát. Nekem nem tűnt trailerzenésnek sem szerencsére, középkori filmekben is remekül elférne.
10/8
Ha valaki rendelne a richardbandmusic.com oldalról a faszitól, akkor annak szólnék, hogy a havernak intéztem 3 cd-t, amiből kettő fénymásolt borítós, CD-R szerű szar volt (igazából annál is silányabb minőség...). Szóval csak okosan... Épp most levelezek magával a komponistával, hogy mi van ilyenkor :)
Reznor-Ross duónak úgy lenne helye a filmben, hogyha vannak ilyen fejezetek, hogy a Legnagyobb komponisták, a Nagy jó komponisták, és a Gyerekek, akik most tanulnak homokozni. Na, az utóbbiba talán beférnek. :D
Amúgy nem tudom, biztos volt már hasonló doku, de ebből az előzetesből is látszik, hogy nagyon mostohán kezelt téma ez. Ebből lehetne egy sorozat is konkrétan, annyi jó muzsikus van. Sőt, bevágásokkal, interjúrészletekkel akár már nem élő zenészek is megszólalhatnának. Pl. Barry, Goldsmith, Horner ilyesmi.
Volt már erről szó itt korábban, emlékeim szerint, és tök jónak ígérkezik továbbra is, de csak engem húz fel agyilag, hogy egy Williams, egy Elfman és egy Zimmer között mit keres a Trent Reznor-Atticus Ross duó?
Egyelőre nehéz érdemi véleményt formálni Jed Kurzel Alienjéről, de amondó vagyok, hogy mivel a franchise zenéi sosem voltak feltétlenül hallgatóbarátok (számomra legalábbis), önmagát képes volt felülmúlni a szerző. Legalábbis tisztán érződik rajta, hogy melyik franchise-hoz készült a score, megidéződnek Goldsmith és Horner szellemei, ami már jó pont. Az más kérdés, hogy nem nagyon tud ezekhez mit hozzáadni. Véleményt majd csak a film után mondanék, mert kezdetben a Prometheus zenéjét sem szerettem, de a megtekintést követően a szériából a kedvencem lett. Egyébként nem értem az okát, hogy miért, de szerintem a készítők már direkt sportot űznek abból, hogy minden filmhez más csinálja a zenét. Azért kíváncsi lettem volna, hogy Streitenfeld és/vagy Gregson-Williams az előző rész után mit alkot.
Ez nem hinném, hogy bárkinek is tetszene rajtam kívül, de nekem eléggé bejött. Van egy kellemesen beteg, nyomasztó hangulata a sok hangmintával, fortyogó vagy Enigma-albumokra illő effektekkel és vokáltöredékekkel. Az egész olyan, mint hogyha Revell csinálta volna mondjuk a Millennium vagy az X-akták zenéjét. Épp a "Hunting Eden" megy, hát ebbe is aztán tényleg minden bele van hajigálva, de óriási. :D
10/7
Nagy-nagy köszönet a "Szép remények" filmzene kritikáért!
1998 óta - mióta láttam moziban - imádom ezt a filmet és a "Kissing in the Rain" az egyik legmeghatározóbb filmzene számomra valaha, de az egész score csodálatos.
Nálam ez a film top 5-ös, a zene pedig benne van a playlistben állandóan. Szóval, imádom.
Aki még nem látta ezt a filmet és volt valaha reménytelenül szerelmes, kötelező megnéznie. :)
Teljesen igaz. Én már egy-két idős professzoron is elcsodálkoztam anno a fősulin, hogy hogy a francba lehet ilyen jó szellemi állapotban. Tényleg fura ezt így látni, én is mindig mondom ismerősöknek, hogy ha a 65-öt elérem, már boldog vagyok kb., mert többet éltem, mint sok ismerős vagy rokon.
Az a durva, hogy mindezt 89 évesen. Ennyi idősen - ha megérem egyáltalán - én azt sem fogom tudni megmondani, ki cserélt alattam pelenkát, erre ő meg koncertezve járja a világot.
Elküldve: 2017-05-11 20:02:00, 
