A He-Man gyerekkori emlékem és jó múltkor volt a tv-ben, mondom nekiesek...hááááát...félórát bírtam. Megszépült az emléke. :)))
A Beverly Hills-i zsaru nagy hiánypótlás volt, meg számomra anno a Predator 2 complete is :)))
Az én gyűjteményemben ritka, de azért akad rá példa, hogy egy albumot leginkább csak 1 track miatt vettem meg. A legnyilvánvalóbb ebben a sorban az Angels And Demons az első tétele miatt, ami az egész albumhoz képest kiugróan jól sikerült.
Giacchino-tól a Super 8 volt még ilyen, bár nem ennyire egyértelműen, mivel egyáltalán nem kirívó a sorban a "22 - The Evacuation of Lillian" tétel, én mégis sokszor elővettem a többi szám nélkül.
A Rogue One viszont a Super 8-hoz képest nálam jobban megérdemelné az albumvásárlást ebben a "kategóriában" (ha van ilyen) a címadó track okán. A "Rogue One" zseniális, az albumot viszont sehogy sem sikerül megszeretni.
A mostani SW film miatt három napja újra sorra vettem a filmeket, hogy majd ismét, frissen képben legyek, ha moziba jutok. Most készítési sorrendben nézem őket, a régi trilógia már letudva, és ilyen nincs, pont a Birodalom Visszavág és a Jedi Visszatér között ért Carrie Fisher halálhíre. Nyugodjék békében!
Egyik karácsonyi meglepetés volt a családnak, hogy megnéztük a Kaliforniai álmot (nekünk ismertebb nevén La La Land). Mivel vetítik pár moziban premier előtt, ideális ünnepi kikapcsolódásnak tűnt.
Remélem, a fórumon itt majd több szó esik a film zenéjéről. Amit Justin Hurwitz művelt zenei szempontból - meg a stáb - az egyszerűen fenomenális. Pont a film előtt egy nappal néztem meg az Ének az esőben című klasszikust. Pont arra gondoltam, hogy mennyire jó lehetett ezt annak idején az embereknek először látni, átélni, dúdolni az új dalokat. Nyilván nekünk már más, mert mi úgy nőttünk fel, hogy megmondták a szülők, meg a saját kis ízlésünk, hogy ez egy klasszikus.
Most a La La Land esetében éreztem hasonlót. Olyan dalok voltak benne, hogy egyből elkezdte dúdolni az ember a film alatt is, a szereplőkkel együtt. A film után meg non-stop. Ahogy érzem a hatását, ezek nem olyan dalok, mint a Disney filmek esetében, hogy, ha akarod, ha nem a csapból is folyik. Nem nehéz felidézni. Itt olyan dalok és zenék születtek, amiket zeneiségükért, a ritmusukért lehet szeretni. Elképzelni sem tudtam volna, hogy ebben a nagy újrafeldolgozásos évezredben, ahol már a saját számaikat is újrahangszerelik az előadók, születhet egy filmhez ilyen elemi erejű muzsika.
Függetlenül a film műfajától, aki egy kicsit is szereti a filmzenét, de tényleg, az menjen egy moziban és fizessen ezért a varázslatért. Nincs rossz befutó.
A nyitójelenet az Another Day of Sun című számmal meg az egyik legjobb, amit valaha a vásznon láttam. Azonban a dalok mellett a film instrumentális része is nagyon jó, ez akkor is észrevehető, amikor csak a betétdalos cd-t hallgatjuk, ugye felkerült rá pár Hurwitz szerzemény is, melyek abszolút nem lógnak ki a dalok közül. Zenére fel! :D
Ja, az ára: Én is sokallottam, de már jó előre tudtam, mikor ide be lett írva, hogy mivel limitált kiadványról van szó, le kellene rá csapnom, mert különben van rá esély, hogy nem lesz ilyenem. Mi van akkor, ha nincs ilyenem? Hiszen marad nem kevés 60dollár+postaköltségem pluszban valami olyanra, ami esetleg még tényleg hiányzik (bár úgy tűnik, mindig fog adódni valami, ami hiányzik :D). Szóval, nekem a JP nem maradhat ki, mert a Vissza a jövőbe mellett ez a másik örök kedvenc filmem, gyerek koromban megfertőzött, így aztán (igaz szerencsés is lehetek ez ügyben, hogy csak ennyi problémám van) nem tehettem meg most se, hogy az árával foglalkozzak. Böjtölni viszont nekem is jócskán kell majd emiatt, mert tényleg drága, csak éppen nem önmagához és a témához, valamint nem a számomra kialakult jelentéséhez mérten.
Ami JP kiadványom van: A könyvek (régi és új kiadásban is); a filmek VHS-en; külön-külön DVD és a 4 lemezes díszdobozos változatban (azt hiszem, csak ez utóbbin van feliratozva az extra, míg a filmeket az előbbiről nézem, hogy az használódjon); a filmzenék (ebből a Jurassic World is), illetve a régi matricás album :) BD lemezem nincs, nincs is min lejátszani, de nem is akarok rá költeni.
Tulajdonképpen a pár szabadidős tevékenységem mellett az egyetlen hobbim, ami fizetős, az a filmzene gyűjtemény és a koncertek, valamint az odavezető utak finanszírozása, illetve még talán a DVD-k (bár ez már nagyjából lezárult), Ám ezek mind le is nulláznak miközben rendszeresnek nem is nevezhető. A mostani rendelésem (JP, Fantastic Beasts) előtt max. egy vagy két lemezt vettem, illetve csak egy januári rendelésem volt: Pan; Edward Scissorhands Expanded; Jaws (2CD); Jaws II. (2CD); Rio II. OST; Lorax OST(betétdalos); SW V.; koncertet tekintve meg helyben voltam a Hans Zimmer-en és a GMDA-en, valamint a jövő évi James Newton Howard-ra fizettem be. Szóval az idei év vége környékét figyelembe véve el lehet kezdeni a koplalást. Mert így egyben sorolva ez soknak tűnik, de egész évre elosztva még azért fizethető, örülve annak, hogy se nem dohányzom, se nem kávézom.
Még előző hónapban érkezett meg a Fantastic Beasts két lemezes változata, ami ugye papírtokos, és már jó előre fájtam miatta. Mibe, hogyan tegyem át. Kibontva megörültem neki, hogy a papíron belül műanyagban vannak a lemezek. Hurrá, ez így nem kíván tok cserét, mondom. Igen ám, de a lemezre annyira jól vigyáz ez a fajta műanyag, ami ebbe lett ragasztva, hogy el nem engedné az istennek se. Már szinte szanaszét lett hajligatva a CD, mire kijött a helyéről. De tényleg, nem akarják, hogy ez hallgatva legyen?! Nem értem. Nagy nehezen kihalásztam a két korongot, majd az volt az első, hogy kitörjek mindkét helyről egy-egy tartó fogat. Muszáj. Hál istennek ezzel a fajta lefogató módszerrel korábban talán csak kétszer találkoztam. Az egyik pont az 5 lemezes Indiana Jones kollekció volt. Annál is ugyanígy kellett eljárni. Egyszerűen nem mozgatható, nem pattintható egyetlen kis műanyag fogacska sem. Annál mondjuk lereszeltem belőle...
Ez így sehogy se jó.
A gyűjtemény gyarapodásának elején sosem volt semmi ilyen probléma. Az utóbbi időben viszont jó előre félek minden újonnan érkezett produkciótól. DVD-k terén is, bár DVD-t már szinte egy éve nem vásároltam.
A JP kiadványra rátérve: a legklasszikusabb 4 lemezes tokot kapta. Ugyanolyan, mint a Titanic, vagy a western gyűjtemény. Kiválóan vigyáz a lemezekre, emberi módon, intelligensen kivehetők a CD-k. A dizájn szerintem kifogástalan, már ami a lemezeket illeti. A nyomtatott megjelenítés, borító, és a kis füzetecske szerkesztése már nem annyira különleges, a tartalma viszont minden igényt kielégítő (bár én nem tudok angolul, így ez ellentmondásos) :) Lényeg, hogy a kivitelezés tekintetben klasszikus módszereket alkalmaztak, ami szerintem elegendő, nekem legalábbis az, sőt, így a leginkább felhasználó barát.
A lemezek tartalma viszont semmilyen hiányérzetet nem kelt senkiben, ezt garantálom. Még csak egyszer hallgattam őket végig, de ami meglepett, hogy most a második rész jobban tetszett. Nyilván, mert kevesebbszer hallgatom. Emlékszem, anno egy másik második résszel, az Indiana Jones újrahallgatásaival voltam ugyanígy, ott is a széria kevesebbet hallgatott felvonása nyerte el a tetszésemet :)
Ezeket a haveroktól kaptam, velük korábban karácsonyoztunk mert család van aztán így lehetett megoldani... jobb ha az asszony nem vesz ilyeneket nekem és nem tudja meg mennyibe kerül darabja :) :)
Előre kibontottad őket? ;)
...
Mint én a JP-t :D
Na jó, magamnak rendeltem az ünnepektől függetlenül, de mégis szép magyarosan mondva be tudom tudni annak :)
Első diákmunka fizetésemből vettem meg a gyűjteményem legelső filmzene albumát, a Back To The Future névre keresztelt javarészt betétdalos kiadványt. Nem ilyenre gondoltam, de attól még kedvenc. Ez volt 2000 nyarának végén, melyet második korongként követett a Jurassic Park CD-je, ami éppen karácsonyra érkezett a postára ugyanígy abban az esztendőben, 16 éve :) 16... 16... :D Mindjárt nagykorú lesz :D
És a nosztalgiát emelendő, éppen tegnap vettem át a most megjelent 4 lemezes limitált JP-t.
El nem akarlak szomorítani, így egy születésnapi (most értsd: karácsonyi) ünnepen, de én amikor az időt számolom, olyankor mindig olyan megfogalmazást szoktam hozzátenni, hogy ennyi idő alatt ki lehet járni az általános iskolát :D A 11-nél meg már ugye jövőre érettségizni lehet.
Ne temess a megélt idő alapján, pláne, hogy karácsony mellett van feltámadás is :) Egyszóval ne számold az éveket.
Örökké megélni nem lehet, de örökké élni igen.
Ne haragudjatok az esetleg tovább fokozott idősajnáló hangulatért, valamit majd kitalálunk ez ellen (én jelenleg Kip Thorne Csillagok között tudományos hátterét magyarázó könyvét olvasom "ez ügyben") :)
Nekem zeneszerzői találkozások kapcsán, hosszú beszélgetés híján Alan Silvestrivel kezet fogni volt az egyik, ha nem a legnagyobb élmény.
ma éjszaka elővettem az emily rose-t, plusz megnéztem, mit írtam róla.
11 évvel ezelőtt született az írás... 11 év. nem igazán találok rá szavakat, de valahol kétségbeejtő. na, nem a zene, mert az számomra most is csúcs (https://www.youtube.com/watch?v=3WstSmqsis0, vagy az azt követő https://www.youtube.com/watch?v=AWJP8nqC6MU), de hát egyértelműen mutatja, hogy nem ma kezdtük, plusz azt is, hogy mennyi temérdek helyesírási hibával dolgoztunk akkortájt. kis siheder voltam még, bár akkor is éreztem, hogy Young zenéje egy mestermunka, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 11 évvel az írás megszületése után talán még jobban is kedvelem ezt az albumot, mint akkor.
(és alá is van írva, minthogy madridban a keze alá nyomtunk vagy harminc borítót, miközben kicsit beborozva sztorizgatott. életem egyik legcsodálatosabb élménye volt a vele való kb egy órás ankét. szinte hihetetlen, hogy néha úgy tűnt, neki nagyobb megtiszteltetés beszélni a saját munkásságáról, mint nekünk őt hallgatni. elképesztő. ja, nem tudom, mondtam-e, de 11 év. ó, rohadjon meg az összes ősz hajszálam).
Elküldve: 2016-12-30 13:03:57, 
