Ma tudtam meg egyik ismerőstől, talán igaz (nem tudom), hogy ez a koncert már pár évvel korábban meg lett volna szervezve, csak akkor valahogy lemondták, tehát így igen, elképzelhető, hogy ez GMDA koncert akart lenni, csak aztán közbe szólt a sors, s elővéve a tervezett repertoárt, kiegészítették akként, hogy Bud emlékének ajánlják a fellépést.
Így tehát annak is helyt adok :) hogy a gyerek nincs a nevén nevezve, azonban vagyok annyira sóher, hogy Zsolti 100 forintosára pályázzak egy őszinte vallomással ;) Nos, a plakátból nekem elég volt azt megtudni, hogy az eredeti szerzők lépnek fel, valamint Bud Spencer neve. Így innentől kezdve a jegyet nem miattuk vettem meg, hanem ismétlem, önző módon, magam miatt. Sajnálom.
Az azért remélem, nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen zene sem, ami úgy szólna élőben, mint stúdió felvételként. Így engem, ehhez is viszonyítva, semmi sem zavart a hangzásban, és ehhez nem kell semmiféle mentegetés sem, hogy de mert ugrálni még jól tud stb. Ilyen a hangjuk, ez van, de ők vannak itt. Vagy pl. Ennio Morricone se jöjjön, mert úgyis végigülné a saját előadását, meg talán nem is tudatosan hadonászik a pálcájával? Ilyenekkel nem kéne foglalkozni, míg pl. technikai hiányosságok/megvalósítások terén lehetne javítani. Pl most is villódzott a két fő kivetítő. Hiba. Bezzeg Morricone koncertjén működött, mégis csak akkor tették be a színpad képét, amikor tapsolni kellett. Rossz megvalósítás. Ezeket már akkor inkább nem értem.
A Movin' Cruisin' mint emlékkoncerthez tartozó zeneszám nekem hiányzott abban a formában, amit korábban írtam, viszont attól még így is előre sejtettem, hogy úgyis kimarad. Ám így, hogy utólag figyelem meg én is, hogy ez valóban inkább indult GMDA koncertnek, s lett is végül az, nem hiányzott a sorból (eleve nincs is benne ugye). Az Oliver Onions-tól egyedül csak a Whistle And Bells volt olyan, ami még jó lett volna.
Természetes, lesznek, akiknek nem tetszett. Egyelőre a kommenteket bújva itt-ott, ők a jelentős kisebbség. A nagy rajongás mindkét irányba ugyanúgy torzíthat. (Nálam is :) ) A döntő szerintem az, mennyire tudja valaki az elvárásait a kiszemelt koncertre kalibrálni. Legutóbb pl. a Jarre Electronica Tour koncerten ugye volt aki sokalta az új számokat. Egy FB csoportban a tegnapi koncertről pedig volt aki a Movin' Cruisin'-t hiányolta.
Szerintem egy kis rákészüléssel, ráhangolódással simán ki lehet kerülni, hogy az ember mást kapjon, mint amire számított.
„A két zenész és a kötelező dob-gitár kísérete mellett egy komolyzenei zenekar is felvonult a színpadra, valamint egy rakás háttérénekes segítette a 70 év körüli testvérpárt. Közülük is kiemelkeett Zach, akire már az első számban, az És megint dühbe jövünk betétdalában is támaszkodtak a kissé megkopott hangú zeneszerzők. Ez egy másik furcsaság volt a koncerten: a frontembereknek sokszor elfogyott a szufla, időnként mintha karaoket hallgattunk volna, de ez egyáltalán nem volt gáz. Guido de Angelis a 72 évével ugyanis olyan hévvel ugrált, gesztikulált a színpadon, annyira jó volt nézni, ahogy felszabadultan játszanak, és a sok zenész olyan telített hangzást hozott, hogy nem bánta ezt senki. „
Elég érdekes azért, ahogy megmagyarázza, hogy nem gáz, ha az énekes nem bír már énekelni, amennyiben pörög, illetve a színpadon lévők besegítenek neki (azaz kisegítik) az énekbe. Én azt is érzem, hogy a hiányosságokat talán csak a régi emlékek szépítették meg, azok pótolták ki – akár nálatok is. Nekem a kiemelt részből az jön át, hogy csak keresi a mentségeket a cikkíró. Azt aláírom, hogy biztos nagyon rendes emberek, mert alapvetően szimpatikus öregurak, csak hát azért nem árt, ha valaki tisztában van a korlátaival 70 felett. Most már Peter Gabriel sem énekelne fejjel lefelé körben sétálva.
Egyébként tisztázzunk valamit, mert bocs, de szerintem valamit nem jól láttok. Ez NEM egy BS-emlékkoncert volt. Ha annak lett volna hirdetve, kevésbé morgok talán még én is. Elég megnézni a plakátot, ami épp ezért vitt félre sokakat, én pedig sunyinak és gusztustalannak tartottam, hogy nem nevezték nevén a gyereket. Ez egy Oliver Onions- / GMDA-koncert volt, amelyet BS-nek ajánlottak, csak épp főleg a hozzá köthetőkből lett a setlist összeállítva. És ez volt a bajom, mármint hogy miért nem BS-emlékkoncertnek hívták. Ha Varnus Xavér egy koncertjét Bach emlékére ajánjla, attól még akár egyetlen Bachot sem kell játszania (vagy elég csak egy). De Bach-emlékkoncertnél már egyértelmű, hogy Bach-zenék mennek. Na, a tegnapi nem az utóbbi eset volt. (Ide vág, hogy ugyan nem szoktam alkeszoknak pénzt adni, a Tesco-parkolóban a napokban mégis visszatolhatta egy a bevásárlókocsinkat a százasért, mivel nem úgy kérte el, hogy a gyereke temetésére, vagy arra gyűjt, hogy a haldokló anyját utoljára meglátogassa, hanem piára – hát ennyit számít az őszinteség.)
Kicsit már megenyhültem amúgy a zeneszerzők felé az olvasottak alapján, mert kezdek afelé hajlani (ezt mindig benne hagytam a pakliban azért), hogy a reklámkampány a szervezőknek a majdnem kizárólagos (mivel azért az öregek is látták a posztert) sara. Az is lehet, hogy bedobtak de Angeliséknek egy relatív magas összeget, ami nyilván magasabb volt, mint amit az elmúlt évtizedekben klubos és tévés fellépésekért kaptak, aztán ők rögtön rábólintottak, mert nem voltak tisztában azzal, hogy egy arénás koncertért azért több jár. De ez csak találgatás banana (joe:) bizonyos mondatára. Ezek szerint nem kalkuláltak ők ketten ennyi nézővel.
Ugyanígy éltem meg, és szintén asszisztáltam (ha így nevezzük).
A Sandokan valóban élvezetes volt, azt lehet mondani, hogy majdnem ez töltötte be legjobban a teret, de szerintem akkor sem illett ez legutolsó ráadás zárásként.
Tulajdonképpen, amikor hirtelen belekezdtek a lezárásba a Bulldózer dallamaival, akkor azt hittem, hogy egy jól összeszedett kis Suite-ot fognak alkalmazni.
Ettől függetlenül ami volt, az nagyon is jó volt. Részemről emlékezetes élményként lett megélve :)
A legelső filmzene koncertélményem nekem is a 2007-es budavári John Williams volt. :)
Túl vagyunk a koncerten. Maga a koncert és pár belsős információ is továbberősített a véleményemen.
Anyagilag közel sem ők kaszálták a legtöbbet ezen az estén. Ebből akár következhet is a miért nálunk...
Igazából a nagyot szakítókra sem tudok haragudni, hisz akkor haragudnom kellene arra 10 ezer emberre, köztük magamra és barátaimra is, akik asszisztáltak ehhez az estéhez.
Egy Bud Spencer kaliberű sztár
halála akarva-akaratlanul katalizátor, amelynek következménye lehet egy Filmünnep, egy tér elnevezése,
egy számítógépes játék megvalósítására való gyűjtés vagy akár egy emlékkoncert.
Angelisék amúgy nemrég tudták meg, hogy mekkora létszám várható. Meg is remegett a térdük a hírtől. :)
Akik közvetlen kapcsolatba kerültek velük egytől egyik azt vallották, közvetlen, kedves és alázatos emberek. Amíg itt voltak reggeltől estig folyamatosan próbálták, csiszolták a műsort, hogy minél tökéletesebb legyen.
Szerintem számítani lehetett arra, hogy mutatnak magukból a Spencer-Hill univerzumon túl is. Ezzel nekem nem volt problémám. Szélesítették a spektrumot és picit önmegvalósítottak is. Ez benne kellett, hogy legyen, hisz
nem garantált 100%-ban, hogy lesz még egyszer egy ekkora koncertjük.
Terence Hill és Kabir Bedi csak videón lehettek velünk. Terence magyarul köszöntötte a közönséget és jó barátjának nevezte a két zenészt. Nekem ez a kijelentés egyfajta garancia az Angeliseket illetően. A közönségben egyébként ott volt
Carlo Pedersoli Jr. is.
Sandokan... Nos szerintem elég jól szólt és ők is érezték, hogy fokozódott tőle a hangulat. Biztos vagyok benne, hogy tudnak a hazai feldolgozásról illetve a híres Nyugati téri koncertről is. :)
Szerintem ezen filmek és zenéinek hazai kultuszát ismerve a tegnapi este mindenképpen egy hiánypótló, nagybetűs Esemény volt. Még egy olyan rendkívüli évben is, amikor Morricone, Zimmer, Legrand és Jarre is tiszteletét tette nálunk.
Jó pár filmzene koncerten vagyok már túl.
Ezek alatt egy kissé belefáradtam, hogy egy idő után úgy ültem be egy-egy előadásra, hogy már a legelejétől kezdve fogalmazgattam magamban a kritikát.
Voltam egy André Rieu koncerten is, aminél nem volt ilyen, mivel az ajándék jegy révén a nem elsődleges érdeklődési területemként nem tudtam, hogy mire számítsak, így simán csak szórakozni mentem. Az nagyon is bejött. Olyan fergeteges hangulatot teremtett a zenekar a legvégére, amit eddig még sehol sem láttam ilyen jól megvalósítani komolyzenei/filmzenei repertoárral előhozakodó esteken.
A legelső filmzenekoncert élményem a John Williams 75. születésnapjára rendezett volt. Aminek bár rossz visszhangja támadt, nekem mégis bejött. Na, nem a káoszos szervezés, hanem az a tartalom, összeállítás, amit adtak, a video bejátszásokkal, továbbá a szerintem túlzásba nem vitt show-műsor, vagy akár a szünetben játszott hangulat-folytató-kiegészítő Cantina Band.
Mindez hogy kapcsolódik a ma esti emlékkoncerthez? Talán csak annyiban, mint Sandokan Bud Spencer-hez.
1. Az előző hozzászólásom végén vezettem le, hogy önző módon ültem be az estére, a magam szórakozása és a magam emlékei kerültek előtérbe.
2. Mivel tulajdonképpen betétdalok szóltak, s nem klasszikus értelemben vett filmzene koncertről van szó, nyilvánvaló volt már előre is, hogy a könnyedebb hangvétel miatt az eddigiekhez képest is kevésbé fog előkerülni a kritikai szemlélet azon túl, hogy egyébként is kezdek a szimpla szórakozás mentességbe belefáradni. Tehát az élménybeszámoló részemről most valóban élménybeszámoló lesz, mert igen, nekem a ma este egy élmény volt.
3. Ilyen formában ez az este hiánypótló volt, és ha be akarjuk sorolni a filmzenék közé, akkor egy színfoltja az egésznek. Körülbelül olyan, mintha Jackie Chan jönne hozzánk énekelni, aki a filmjei végén sokszor saját maga dalolászik, de legalábbis majdnem minden filmjéhez köthető egy külön ahhoz készült zeneszám is. Az ilyenek meg mind-mind az általunk itt preferált műfajon belül (vagy mellett, de ahhoz szorosan kapcsolódva) egy-egy kikapcsolódás.
4. Seriff az égből, Bombajó bokszoló, Akit Bulldózernek hívtak... Mekkora nagy számok voltak már itt, így, élőben... Tetszett, hogy egyik szerzemény sem volt önmagához képest annyira átturbózva, mint mondjuk Hans Zimmer tette a sajátjaival. Volt a koncert közebén egy egyveleg, amin belül szóltak a Bűnvadászok taktusai is, na az ügyesen összeolvasztott, szép kis örömzenélés volt. És egyébként az egészre elmondható, hogy a hangzás 90%-ban kifogástalan volt. Bár lehet, hogy most meg tényleg jó helyen ültünk :)
5. Ráadás: Na jó, ez így kérem tragédia! Az előadás közben mégsem zavart annyira, hogy tarkítva volt Bud Spencerhez köthetetlen dalokkal. Sőt, azt is ki tudtam találni, hogy a Dune Buggy lesz az utolsó, amit hál istennek megelőzött a Pompom (meséi) :) tehát még ez is kihagyhatatlan része volt a hangulatnak.
Ám a három részből álló ráadás egyszerűen érthetetlen. Odáig teljesen rendben van, hogy első a Bulldózer, második a Dune Buggy, de a harmadik mi a fenéért a Sandokan??? Tényleg nagyon jól szólt, és jót szólt. De hogy jön ez ide??? Tényleg nem értem...
Most én is kettőtöknek válaszolok egyszerre, mert valahol félúton vagyok a két megítélés között. Bár szerintem banana kollégához közelebb állok, mivel nem gondoltam, hogy a két véglet közül Zsolti szempontja ilyen mértékű.
1. Tisztában vagyok a felsorolt jelenségekkel, amiket írtatok. "Nagy" BSTH-fan vagyok. S tudom, hogy mit jelent nekünk magyaroknak a fogalommá vált páros minden alkotása, de ezzel tisztában lévén is simán megkérdőjelezem továbbra is, hogy miért pont nálunk? Függetlenül attól a ténytől is, hogy rajtunk kívül már csupán az olaszok és a németek jöhetnek szóba...
2. A duóval kapcsolatos fanatizmusom nagyságát csupán az csökkenti, hogy míg gyerekként nemcsak hogy ezerszer megnéztem a bunyóikat, hanem azok keresve is voltak. Ma már viszont nem nőtt velem mindez. Keresve tehát nincs, ám egyáltalán nem azért, mert ráuntam volna, hiszen, amikor valahol látom, nem kapcsolom el.
Ellenben rajtam kívül ott van a sok igazán NAGY rajongó, akik mindegyikére elmondható, hogy nőtt velük tovább a hangulat. És ezt igen tisztelem, mind a magyar zenekart, akik az ő zenéiket adják elő, mind a táborokat, amik szervezve vannak.
2/a. "A keresve nincsenek" gondolat annyiban persze hibázik, hogy Bud Spencer első könyvét olvastam, a Terence Hillről szólót szintén, valamint a kettejük igencsak impozáns, képekkel nagyon is gazdagon teletűzdelt nagy méretű krónikáit ugyancsak. Továbbá a Bűnvadászok újravetítése még éppen időben, de meg lett nézve, számomra mindenképpen kötelezően, mert pont ez a kedvencem tőlük :)
2/b. A kettes pont mutatja nagyon jól, hogy a BSTH-fanatizmus aktivitással is művelhető. Ám ez az aktivitás, ahogy Zsolti is írta De Angelis-ékre nem mondható el. Tehát érdekes a felbukkanásuk, amiben én rálátás nélkül tudatlanul beleszövegelve mondtam azt, hogy talán magyar oldalról nagyobb volt a szorgalmazás, mint részükről. Hiszen a magyarok láthatóan aktívan művelik a pofozkodó kettős iránti rajongást.
3. De Angelisék repertoárjából BSTH-n kívül van még említésre méltó darab, és helye van a koncertjükön, nemcsak időkitöltés miatt. Ellenben egy emlékkoncertnek nevezett előadáson miért is?
4. Azon gondolkodtam el a koncert után (a koncert élménybeszámolója később, másik hsz-ban jön), hogy szerintem az egészet áthatotta az önzőség. Az önzőség részemről. Úgy értem én tudtam, hogy mire számítok, tudtam, hogy mit szeretnék kapni, tudtam, hogy mit jelentett nekem Bud filmjein felnőni. És ezt a hangulatot akartam visszaszerezni, újra belekóstolni. Így én egyáltalán nem foglalkoztam vele, hogy ki miért is szervezte ezt az egészet. Eleve úgyis csak találgatás (részemről), hogy mi indította útjára a rendezvényt, így inkább azzal foglalkoztam, hogy én mit szeretnék. Mintha én magam is csak kiszipolyoztam volna a BSTH utáni vágyamat a koncert iránt való érdeklődésemmel. Így tehát én totál nem lettem volna szomorú, ha Terence jelen lett volna. Nagyon nem lettem volna szomorú. Az viszont kétségtelen, hogy kimozdíthatatlan a kék szemű színész társ.
Egyszóval én magam is bedilemmáztam, hogy, ha tényszerűen veszem, akkor miért most, miért itt, miért ilyen repertoárral jönnek? De magamra gondolva, nem érdekelt, hisz másképpen úgysem tudok megemlékezni róla, az egyik kedvenc képernyőn túli barátomról...
Egyben válaszolok kettőtöknek. Biztos azért nálunk van ez az esemény, mert a BS-t tisztelő három ország közül mi voltunk a legaktívabbak, például a graffitivel. Bennem úgy csapódott le, hogy BS halálakor még inkább egyértelmű lent „odakint”, hogy mekkora rajongótábora van nálunk, és egy ebben a formában már régóta inaktív duó ezért támadt fel újra, mert garantáltnak látta, hogy egy vele hirdetéssel sokkal nagyobb tömeg jön el. Lett volna nálunk GMDA-koncert, amíg BS él? Tutira nem. Tehát a halála hívta létre a koncertet? Igen. Magyarán: 30 éve visszavonultak OO néven, de BS halálával elérkezettnek látták az időt a feltámasztásra.
Nagyon jó a példa, nekem is eszembe jutott, hogy hát a temetésen sem a gyászinduló szólt, és ez esetben így van jól. De ez a két ember most abból keres pénzt, hogy valaki más meghalt. Így a plakát előtt vigyorgás és a temetés alapvetően jó hangulata közé én nem raknék egyenlőségjelet, még ha értem is a logikát, és biztos voltam benne, hogy ez fel fog merülni, mert nyilván nem lehet fancsali képpel ácsorogni ott. Nálam a plakát előtt vigyorgásból az jött át, hogy „kösz, Bud, legalább kaszálunk egyet a halálodon”. Nyilván nem ezt gondolták, de én ezt képzeltem bele. Egy ismerősöm, aki totál „civil” zeneileg, az egyik rádiós reklám elhangzásakor („Guido és Maurizio koncertje a Budapest Sportarénában – Bud Spencer emlékére”) azt mondta, hogy látszik, hogy minden pénzt ki akarnak szipolyozni a halálából. Nekem fura, hogy sehol nem olvastam ilyesmit, mint hogyha BS emléke lenne ezzel megsértve, holott dehogy.
A SHMB munkásságát én tisztelem. Ők sok-sok év óta csinálják ezt, és nem egy nagy hallgatás után álltak elő egy koncerttel, hogy szakítsanak rajta (nyilván nem egy liga). A BSTH-filmek újbóli moziba hozása meg tudtommal egy hosszabb folyamat volt, és eléggé adta is magát, mivel a 2001-től az Alienen át a Hetedikig, sok minden visszatért a mozikba, ez talán mostanra állt össze. Amúgy én meg csináltam egy mash-upot, egy ismert filmzenét vontam össze egy BSTH-filmmel, lett is volna sikere, de mivel BS meghalt, félretettem a projektet. Gyakorlatilag egy-két héten múlt a kikerülés, de így már nem volt poén.
„Szerintem ezzel ők inkább elegánsan a háttérbe vonulnak. Nem az Onionson és Angelisen van a fókusz, hanem Budon. ”
Meg hát az ő arcukra, és a Sandokanra vagy a 80 napra nem kapta volna fel senki a fejét. Lettek volna ennyien, ha az ő arcuk van kint a plakáton? Dehogy. BP arcára mentek be. Igazából engem akkor is zavarna ez a „halállal pénzt szerzés” dolog, ha az A38 lenne a helyszín, minimál bevétellel. Tehát az nekem totál mindegy, hogy 1 eurót keresnek rajta, vagy sokkal többet, maga az elv zavar, nem az összeg.
A XXI. százados riportban egyszer csak – amolyan Budapest tévésen – leesett az odabaszarintott óriásplakát (amit szintén elég prosztónak tartok, hogy kikerült a háttérbe, nehogy elkerülje bárki figyelmét, pedig a riportban többször is egyértelműen hírül adják, hogy lesz a koncert, de azért ott a plakátja, hogy sugallja még jobban), és erre jönnek azzal (ha ebben nem is, de egy fókuszos részletben elhangzott), hogy biztos BS szelleme adott jelet. Ha ezt mondjuk, akkor viszont szerintem nemtetszését kifejezve leszaggatta, hogy ne csakis az ő nevével hirdessék.
Ha Terence Hill jön (ami meglepne, őt azért elég nehéz lehet kimozdítani), akkor nagyon szomorú lennék. Ugyanakkor ki vagyok én, hogy bármi ellenérzésem is legyen, ha itt a család, a Mamma, vagy TH…
Srácok, én most marhára nem tudom, hogy igazam van-e vagy sem. Pont azért, mert ebből az irányból senki más véleményét nem tudom a magamé mellé állítani, mivel csakis pozitívumot írt mindenki, totál széllel szemben vizelek. Épp ezért örülök, hogy ketten is mentek, aztán be tudtok számolni róla, hogy milyen volt.
Részemről nincs probléma vagy ellenérzés ezzel kapcsolatban, csak érdekel, hogy mitől válhat úgymond ellenszenvessé
ez a produkció.
Szerintem ez emlékkoncert kapásból leszűkíthető 3 nemzetre ahol egyáltalán érdekes lehet (olasz, német, magyar). A legnagyobb kultusza a filmeknek azt hiszem azért mégis nálunk van. Nem tudom mennyire ismert, hogy idén már a 10. BSTH tábor volt a Velencei-tó partján, ahol évről évre nő a létszám. Továbbá, hogy Európában elsőként nálunk alakult
zenekar, akik kimondottan ezeknek a filmeknek a zenéit adják koncerteken. Ők a Spencer Hill Magic Band, akik szintén idén 10 évesek. A Filatorigátnál készült Budos graffiti bejárta a világot és Guiseppe (Bud fia) is meglátogatta, illetve kitették anno profilképnek a FB-on. Illetve hány olyan külföldi sztárról tudunk, akinek hivatalos weboldalán a magyar nyelv is választható? :)
Természetesen tiszteletben tartom a véleményetek, nincs is ezzel probléma. Csak még nem találkoztam ezzel
a megközelítéssel ezzel a koncerttel kapcsolatban, ezért kérdeztem rá csupán, hogy neked mik a meglátásaid.
Közel 20 ismerősöm megy majd a koncertre, mindegyik lelkes, üdvöli az eseményt. Különböző tematikus FB csoportokban (Angelis, BSTH)
hasonló hozzáállás figyelhető meg. Szóval akikhez tulajdonképpen szól, ők lehetőségnek élik meg.
A plakátról azt gondolom, hogy, ha már Bud tiszteletére szervezik a koncertet, akkor miért ne ő legyen rajta?
Szerintem ezzel ők inkább elegánsan a háttérbe vonulnak. Nem az Onionson és Angelisen van a fókusz, hanem Budon.
Az, hogy előtte vigyorognak...
Nos Bud temetésén saját kérésére a Dune Buggy szólt, és ez sem egy sírdogálós koncert lesz. A zenéket, filmeket figyelembe véve
nekem személy szerint pont, hogy életidegen lenne, ha szomorú képpel pózoltak volna a plakát előtt.
Abban sem vagyok biztos, hogy ezzel az egy koncerttel, a rájuk eső forintok euróvá konvertálása után olyan jelentősen
gazdagodni fognak. De ez alapján akkor az október végi egész napos BSTH filmünnep, illetve júniusig a havonta mozikba küldött
filmek, Giuseppe Pedersoli magyarországi látogatása; Terenc Hill, Kabir Bedi és a Pedersoli család állítólagos részvétele a koncerten
mind-mind megkérdőjelezhető, hogy ezek most főhajtás vagy lehúzás.
[előzmény: (24121) Bíró Zsolt, 2016-11-27 12:11:13]
Nincs ezzel a véleménnyel elrontva senki élménye, szerintem, sőt jó, hogy valaki meg merte írni.
Viszont a véleményed így mégis belement a nem-hírbe azáltal, hogy a rendezvény közlése nem lett tényszerűként kezelve.
Gondolkodtam rajta, hogy ezt a fentebbit leírjam-e, mert akárhogy magyaráznám sértőnek tűnhet, de mégis megpróbálom, mert egyáltalán nem annak szántam:
1. Én nem kérdeztem meg itt (szerintem senki sem), hogy lesz-e róluk hír, s nem azért mert ne lenne a filmzene műfajhoz köthető. Talán sokak lehetnek hozzád hasonló véleményen.
2. Nagy százalékban jogos, a gondolatod. Viszont nem a halott Bud Spencer képe van a plakáton... (ekkora ... poént, ne haragudjon senki) Viccet félre téve, ha teljesen szívből jövő tisztelet koncertről lenne szó, akkor is rajta lenne a megemlékezett személyről egy fotó, sőt akkor is előtte pózolnának a fellépők. A magam részéről annak örülök, hogy úgy mint zenei élmény, élőben megkapom azt, amit gyerekként a filmeken túl pluszban annyira szerettem. Persze majd ott eldől, hogy milyen lesz végül, ám részemről mivel javarészt osztom a véleményedet, megemlítenék egy nekem eddig fontosabbnak ítélt harmadik pontot:
3. Ami a legfurcsább az egészben, hogy itt lesz a koncert nálunk. Én ezt nem értem az egészben. Ebből az irányból megközelítve pedig a pénzvágy sokkal inkább tűnik magyar oldalnak, mint Oliver Onions oldalnak, amellett persze, hogy ha ez így is van, nyilván nem érthető, hogy ők maguk attól még miért vállalták el...
Nem értem. Vagy tudja valaki, hogy miért nálunk van ez az emlékkoncert?
Srácok, milyen html kódot használtok ha egy hsz-be több képet is raktok? És mekkorára kell méretezni? Én most 640x480-ra csökkentettem és itt a szövegdoboz alatt a tallózás menü így se engedi... Tegnap kaptam ajándékba egy 22 dolláros Richard Band Arena cd-t és feltenném a bookletről a képeket, érdemes ránézni, ha valaki tervezi megvenni :D
Tudom, hogy hol a helyünk, és hogy mennyire számít, mennyire jelentős a véleményünk, de nem véletlenül nem volt róla egy hírecske sem, az én kérésem volt, és nem érkezett rá tiltakozás a többiek részéről.
Engem dühít, sőt hányingerem van attól, hogy Bud Spencer halála után pár hónappal csinálnak egy olyan életműkoncertet, amit KIZÁRÓLAG vele és az arcképével hirdetnek. És attól is, hogy fellépőként ott vigyorgunk egy halott plakátja előtt, akinek köszönhetően egy valag pénzt keresünk majd a koncerttel. És ez nem irigység, mert például a sokkal-sokkal többet taroló Zimmernél sem jutott eszembe egy pillanatig sem, hogy mennyi pénze lesz ebből. De itt igen. Minden interjút megnéztem és elolvastam velük, de valahogy egyikben sem láttam olyat, hogy mondjuk a bevétel egy része egy Bud Spencer- vagy az emlékére alapított alapítványnak megy, vagy bármi apró jel, ami arra utal, hogy az Oliver Onions formáció évtizedekkel később ismételt életre hívását a pénzen kívül bármi is motiválta. Tiszteletet adni lehet egy gesztussal, például egy youtube-ra feltöltött emlékdallal is.
De bocsánat, nem akarom senki élményét elrontani, ez csak az én véleményem, te kérdezted.
Köszi!
Pont aznapra kértem szabadságot. De pont az esti BSTH koncert miatt.
Remélem, lesz még időm utána megrendelni. Hiába 5000 darabos, szerintem gyorsan elfogy, én legalábbis szétkapkodnám :)
[előzmény: (24117) Kulics László, 2016-11-26 08:44:50]
Egyébként pont most olvastam, hogy júniusban a Tüskecsarnokba (vagy mi a neve) meg a The Piano Guys jön, és totál furcsa, hogy a vörös hajú zongoristának megtalálták ugye holtan a túrázó lányát úgy két hete, és mégis kezdődik / megy tovább a turné. Tehát hogy egyáltalán szó van erről. Oké, egy egész csapat anyagi helyzete függ egyetlen édesapától, csak nem is tudom, ilyenkor mi a jó döntés. Lehet, hogy pont egy turné, mert eltereli a figyelmedet a személyes tragédiádról, passz.
Mondjuk de Angelisék tutira rárakatnák a lányt a plakátra is....
Elküldve: 2016-12-01 09:06:57, 
