[KUTYAFAJTÁK] Kangal

(üzenet: 8386, Kutya)

Obermayer Zoltán

Tagság: 2009-07-18 08:59:09
Tagszám: #76226
Hozzászólások: 249

6802. Elküldve: 2010-11-10 12:35:39, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1601.]

Haladó

Obermayer Zoltán

Tagság: 2009-07-18 08:59:09
Tagszám: #76226
Hozzászólások: 249

6801. Elküldve: 2010-11-10 12:34:49, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1602.]


[válaszok erre: #6805 #6835]

Haladó

Obermayer Zoltán

Tagság: 2009-07-18 08:59:09
Tagszám: #76226
Hozzászólások: 249

6800. Elküldve: 2010-11-10 12:33:56, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1603.]

Haladó

Obermayer Zoltán

Tagság: 2009-07-18 08:59:09
Tagszám: #76226
Hozzászólások: 249

6799. Elküldve: 2010-11-10 12:32:48, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1604.]

Haladó

nivekogre

Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647

6798. Elküldve: 2010-11-09 16:59:19, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1605.]
Ennek a pulinak ezt kellett tennie. Kinek jutott egyáltalán eszébe így letesztelni? Üdv

[válaszok erre: #6831]	[előzmény: (6795) hodzsa, 2010-11-09 11:00:33]

Kiváló dolgozó

nivekogre

Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647

6797. Elküldve: 2010-11-09 16:57:07, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1606.]
Pesti, városi srácok vették vállukra anno a táncház mozgalmat. Persze tudom, hogy már régen nem az mint a fonóban hajdan, de meggyőződésem, nélkülük már ez sem lenne. Városi Ficsúr

	[előzmény: (6775) Konok, 2010-11-05 19:11:37]

Kiváló dolgozó

nivekogre

Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647

6796. Elküldve: 2010-11-09 16:51:54, [KUTYAFAJTÁK] Kangal	[1607.]
Szia Nem is lennél igazi székely góbé ha nem találtad volna ki magadnak havi 150 rugóért ezt a fasza kis állást. (Bár én tudok olyat is, aki olcsóbban sokkal többet is vállal, de azt meg bableveses kurvának hívják.) Azért azon csodálkozom, hogy ezzel a mentalitással hogyan nem sikerült a Hammanéktól kiprovokálnod annak idején, hogy állják az ukrán utadat Tafichoz, Kuruc-Dzsafar meetingnek „álcázva”. No de félre a tréfát. Baráti, ismeretségi körömbe tartozó emberek nyitottak voltak és jelenleg is nyitottak pásztorebek, ázsiák, kangalok stb. erdélyi nyájak mellé történő kihelyezésével kapcsolatban, mivel jelenleg talán tényleg ez még az a lehetőség, ami esetében ezek a fajták az autentikus feladatkörük ellátását leginkább megközelítő módon „tesztelhetőek”. Hogy milyen szervezeti formában kerül erre sor alapjában véve mindegy, a módját úgyis megleljük, nem zárkózunk el semmi elől. Idáig is nyitottak voltunk a különböző programokra, az esetlegesen ott szerzett tapasztalatokra (sőt ismeretségi körömből többen aktív részesei is voltak) török kangal-akbash, gyimesi kaliba kutyás, koszovói pásztorkutyás „expedícióknak” és a kuvasz-nagyragadozó védelmi programnak.(Nemcsak városi ficsúrok, elhiheted) Most mégis pár észrevétel a programhoz, amit a múlt héten olvastam, de reagálni időm csak most van rá. (A fórum ezt, követő hozzászólásait nem igazán olvastam még, úgyhogy lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, esetleg másban is felmerülő/felmerült kérdéseket feszegetek. Ha így lenne elnézést érte) A helyi környezeti feltételekhez való adaptálódás kérdése. Komondor. Nem tudom mennyire, van realitása a komondornak azon a tájon. Nem vagyok otthon a komondorban,de a múlt nyáron tettünk komondoros barátaimmal egy túrát itt a nyugati szegletben, működőképes komondorok után kutatva, falvakban, tanyákon, állattartó telepeken. Barátaim véleménye, ismeretei szerint a komondor soha nem volt a hegyvidék pásztor ebe, nem oda való, jellegzetes szőr köntösének kezelése a nyílt szőrzettel szemben, még a pusztán sem mindig egyszerű, hát még az erdősültebb hegyvidéken. Ráadásul ismerve az ottani pásztorok mentalitását, nem hiszem, hogy a szőrzet időnkénti lenyírásának plusz munkájához is fűlne a foguk. Hasonlóan más fajták esetében is az eredeti környezetükhöz képest komoly eltérés van mind domborzati, mind éghajlati viszonyok szempontjából a nálatok találhatóhoz képest. Ez nyilvánvaló változásokat eredményez hosszú távon az oda került fajták esetében, ez elkerülhetetlen, feltéve, ha nem is hagyatkozhatunk eredeti környezetükből való, aboriginal kutyák tenyésztésbe vonásához. Ehhez képest egyes fajták, típusok esetében (pl.: sarplaninac, akbash, a kaukázusi juhász hegyi típusai) az erdélyi domborzat és klíma még közelebb is áll az adott fajta óhazájához képest, mint itthon. Viszont más esetekben (pl.: kangal, kau sztyeppi típusai) kifejezetten az ellenkező végletet képviselhetik, így óhatatlanul egyes fajták, típusok előnybe kerülhetnek a másikkal szemben, pedig az eredeti környezetükben nem véletlenül váltak olyanná, amilyenek. Tehát ha versenyképesek „akarnak” maradni óhatatlanul adaptálódniuk kell az új, hegyvidéki környezethez, ami a fajták megváltozását, egyes típusok eltűnését vonja maga után. A terep a nagyragadozó állomány mennyiségének ismeretében tényleg kiváló adottságokkal bír (már sok esetben jobbal, mint az eredeti anyaországokban akár Törökországot, akár a közép-ázsiai államokat figyelembe véve) ahhoz, hogy az ott dolgozó ebek megmutathassák, mit tudnak. A domborzat és terepviszonyok ideálisak (a korábban említett hátulütőit leszámítva). Tapasztalatom szerint, a hegyvidék sokkal komolyabb fizikális igénybevételt támasztva, a síkvidékhez képest szigorúbban szűr mind a végtag problémák, mind a méretbeli extrémitások szempontjából. Történetesen azok a hibás végtagalakulással, vagy extrém méretekkel rendelkező egyedek, amelyek esetleg még síkvidéken „játékképesek”, hegyvidéken szigorúan mennek a levesbe. Más. Első generációs kölykök táplálék kompenzálása. Ha az induláskor esélyt adunk a versenyre azoknak az egyedeknek, amelyek a rosszabb takarmányhasznosításuk miatt, amúgy nem lennének versenyképesek, akkor ezzel esélyt adva nekik a tovább szaporodásra, miért gondolod azt, hogy egy-két generáció után magától csak a jól hasznosító egyedek maradhatnának a nyáj mellett? Így lett itt is elbaszva, kielégítve az igényesebb kölykök igényeit, simán tenyésztésben maradtak olyan egyedek, amelyek esetleges rossz takarmányhasznosításuk miatt az eredeti élőhelyen meg sem érték volna az ivarérett kort. És akkor az idegen (európai) fajták vére által rögzült gyengébb takarmányhasznosításról még szót sem ejtettünk. Történetesen gyanítom, hogy esetek többségében ez húzódik meg a háttérben, nem pusztán egyfajta szelekciós tényező hiánya. Így gyakorlatilag e szempontok figyelembe vételével részben az idegen vér (az esetek többségében nem is pásztorkutyavér) is kiszűrhető lenne. Más. Falkásítás. Tapasztalatom szerint kölyök korban nem olyan sarkalatos kérdés ez, mint ahogy látod. Nem egy Erdélybe kikerült ázsia (kangal) kölyök simán beilleszkedett a falkába, minden különösebb atrocitás nélkül. Amúgy meg az egy alomból való származás sem garancia arra, hogy később jól fognak tudni együtt működni a kutyák. Vannak infók, persze lehet, hogy ezek szélsőséges (természetes környezetben életképtelen) esetek, amikor azonos alomban egy-egy testvér szinte antiszociális módon nem keresi vértestvérei társaságát, s bár alapból nem azok közösítik ki, az mégis a perifériára szorul. Ismertem ilyen ázsiát, és jelenleg is van a látókörömben egy ilyen kau szuka. S van infóm dominánsabb kan vértestvér által „leterrorizált” a hierarchiában alacsonyabb pozíciót betölteni képes kutyákról is. Egy pokol volt az életük a dominánsabb kan mellett a falkában, s ez pont azért lehetett így, mert nem voltak mellettük idősebb kutyák, akik mellett az erősebb kan kölyöknek végig kellett volna küzdenie a ranglétrát, rögtön domináns pozícióban érezve magát terrorizálta a gyengébbeket. Egyébként sem érzem túl nagy realitását annak, hogy tenyésztők komplett almokat képesek lennének kihelyezni, persze az sem jó megoldás, ha csak az "alomalja" jutna ilyen sorsra. Mint írtad Te is, Erdélybe nincs igazán becsülete a kutyának, pásztorkutyának. Talán emiatt is romlott le az ottani őshonos állomány, hogy akár „feljavításra” szorul, ahogy ti látjátok. Én úgy gondolom, és ezt támasztják alá a tapasztalatok is, hogy annak ellenére, hogy a közgondolkodásban úgy él, hogy a muszlim emberek számára (az agarak kivételével) a kutya tisztátalan állat, mégis náluk a pásztor ebeknek is nagyobb becsülete van. Ne érts félre, ott is csak „haszonállat” funkciót töltenek be, de esetleges teljesítményükre (mind a „pásztorkutya munka” során, mind viadalokon) a gazdáik büszkék. Egyáltalán szükségét is érzik kutyáik megmérettetésének, ezért is terjedtek el náluk a kutyáik viadalokon történő „tesztelése”. És ez nem csak Közép-Ázsiára, a Kaukázusra, Törökországra igaz, de igaz akár a túlnyomórészt iszlám lakosságú Koszovóra is. Emiatt is van talán szembetűnő különbség akár a vérmérséklet terén is a keleti viador pásztor ebek és a nyugati fajták között. (Koszovó albán lakosságának elképzelése szerint a pásztorkutyáit (Deltar illír) amelyet az eredeti, idegen vért nem hordozó sarplaninecnek tartanak, a török hódoltságnak köszönhetik ugyanúgy, mint a hitüket. Történetesen a török kangal helyi fajtákkal történő kereszteződésének az eredményének tartják és ahhoz hasonlóan hagyományosan ma is verekedtetik. Talán az ottani természeti környezet áll legközelebb az erdélyihez.) Viszont ha hangsúlyozzuk konzervatív álláspontunkat pásztorkutyázás terén, történetesen a pásztorkutyák eredeti funkciója lesz továbbra is szempont számunkra, s nem a modern kutyatenyésztés által sulykolt kiállítási szempontok, tudomásul kell vennünk azt is, hogy az esetlegesen még fellelhető erdélyi, gyimesi öreg bácsok (bár kihalóban vannak ez tény) ragaszkodnak pásztorebeikhez, (elég nekik) a hagyományosan ezeken, a területeken kialakult, „szedett-vedett” esztena, kaliba kutya. Idegenkednek a számukra új, akár ázsiai fajtáktól. Akik igazán nyitottak e fajtákra, akiknek imponál határozottabbnak tűnő vérmérsékletük, méreteik stb. azok pont a „világlátott”, internetező, parabola antennás, National Geografic-os szegről-végről a Te szóhasználatoddal mégiscsak „városi” vagy minimum „városiasodó” emberek és ez alól úgy, ahogy én, Te sem vagy kivétel. Ezektől függetlenül is, csak üdvözölni tudok minden olyan kísérletet, amely e fajták eredeti értékmérő tulajdonságainak megőrzésére irányul. Üdv

[válaszok erre: #6829]	[előzmény: (6742) Konok, 2010-11-02 18:05:40]

Kiváló dolgozó

hodzsa