A szabadság, a szabadság kiadása és a
távolléti díj 2013. január 1-jétől hatályos szabályai
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. néhány rendelkezése csak 2013. január 1-jén lépett hatályban, melynek rövid ismertetése történik a következőkben:
A szabadság
• rendes és pótszabadságra bomlik,
• a pótszabadságon 2013. január 1-jétől kezdődően az életkor szerinti szabadságnapokat kell érteni,
• mértékük és hozzáférésük határideje nem változott.
A pótszabadságra vonatkozó Mt-beli rendelkezésektől kollektív szerződésben csak a munkavállaló javára megengedett az eltérés.
A különböző jogcímeken járó pótszabadságok nem változtak, csak arra hívnánk föl a figyelmet, hogy mindkét szülő jogosult a 16. éven aluli gyermekek után járó pótszabadságra, de az elvált szülők esetében csak az a szülő, aki a gyermeket saját háztartásában neveli. A vak munkavállalót eddig is megillető 5 nap pótszabadságot az új törvény a legalább 50%-ban egészségkárosodott munkavállalókra is kiterjesztette.
A szabadság munkában töltött idő alapján illeti meg a munkavállalót. Munkában töltött időnek minősül az az időszak is, amikor a munkavállaló szabadságon van, vagy szülési szabadságon van, vagy a gyermek gondozása céljából igénybe veszi a fizetés nélküli szabadságot, és ennek idejéből az első hat hónap számít munkába töltött időnek, továbbá a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat 3 hónapja, valamint amikor mentesül a munkavégzési kötelezettség alól (Mt. 55. § (1) bek. b)-k) pontjában meghatározott esetek). Felhívjuk a figyelmet, hogy a keresőképtelenség 30 napot meghaladó időtartama nem jogosít szabadságra. A 30 napos időtartam ráadásul egy éven belül összeadódik; az ettől való eltérés kollektív szerződésben a munkavállaló javára megengedett.
Betegszabadság jár a munkavállalónak évente 15 nap időtartamra, évközben kezdődő munkaviszony esetén a betegszabadság időarányos része jár.
Nem jár betegszabadság üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés, veszélyeztetett terhesség esetén. Betegszabadságra a munkavállalót távolléti díja 70%-a illeti meg.
A szabadság kiadása főszabályként megmaradt, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki. Két korlátja van a munkáltató szabadság kiadási jogkörének. Egyrészről a munkavállaló maga rendelkezik 7 munkanappal, amit 2 részletben, 15 napos előrejelzési idővel akármikor kivehet.
Másrészről a 14 naptári napos egybefüggő kiadás. A munkáltató is csak 15 nappal előbb jelezve adhatja ki a szabadságot. A fenti szabályoktól mind kollektív szerződés, mind munkaszerződésben akár a munkavállaló javára, akár a hátrányára el lehet térni.
A szabadságot esedékessége évében kell kiadni.
Még az esedékesség évében kiadottnak kell azt a szabadságot, amelyet az esedékesség évében megkezdtek és csak 5 nap kerül át a következő évre.
Egyébként csak kivételes esetekben lehet átvinni a szabadságot a következő évre. Ha a munkavállaló körülményei indokolják (pl. hosszas keresőképtelenség), akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül a következő évben. Ha a munkaviszony október 1-je után kezdődik, az időarányos szabadság a következő év március 31-ig is kiadható. A munkáltató fontos gazdasági érdekből, vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság közölt időpontját módosíthatja, a megkezdett szabadságot megszakíthatja, és kollektív szerződés felhatalmazása alapján a szabadság ¼-ét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. A fontos 2 gazdasági érdek alatt nem lehet érteni pl. átmeneti anyaghiányt és üzemzavart. A működési körtérintő ok akkor súlyos, ha a baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása indokolja.
A munkavállalóval kötött megállapodás alapján az alapszabadság és az életkor alapján járó pótszabadság 1/3-át a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig is kiadhatja.
A távolléti díjat kell fizetni a munkavállalónak a munkában nem töltött időre, ha arra munkáltatót munkaviszonyra vonatkozó jogszabály vagy a felek megállapodása kötelezi.
Ilyen időszakok:
a szabadság időtartama, kötelező orvosi vizsgálat, véradáshoz szükséges legalább 4 órás időtartam, szoptatási időkedvezmény, hozzátartozó halálakor két munkanap,általános iskolai tanulmányok folytatása, tanukénti megjelenés bíróság vagy más hatóság előtt, fegyelmi eljárás esetén, ha a munkáltató a munkavállalót mentesíti a munkavégzési kötelezettsége alól, óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő.
A távolléti díj számítására vonatkozó szabályok változtak meg jelentősen 2013. január 1-jétől kezdődően. Eddig a távolléti díjat a távollét idején érvényes személyi alapbérből és a rendszeres bérpótlékokból számítottuk (a délutános pótlék a személyi alapbér 7,5%-a, az éjszakai pótlék a személyi alapbér 15%-a volt a kétműszakos, a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottak esetében pedig 20%-a volt a személyi alapbérnek. A rendkívüli munka pótléka csak 50 óra felett számított a személyi alapbér 3%-ával, és 100 fölötti túlóra esetén 5%-kal).
2013. január 1-jétől a távolléti díjat az esedékesség időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.
A távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távolét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult. Ez a valóságban azt jelenti, hogy pl. a szabadság időtartamára kapott távolléti díj a következő távolléti díj összegébe nem számít bele, ami konkrétan a szabadság időtartamára eső bérpótlékok hiányát fogja jelenteni.
További károsultjai az új számítnak a teljesítménybérrel foglalkoztatott, hat hónapon belül többször szabadságra menő munkavállalók, akik távolléti díjának alapját a megelőző 6 hónapra kifizetett teljesítménybér képezi.
"Ti is így fogtok járni(vagy még így se),ha megéritek?ezt a kort."
Szia! Lehet, hogy így se de ne keseredj el, keresd a szépet az életben, élvezd még sokáig nyugdíjas éveidet.
Mert már Nekik sem hordunk hasznot!Senkinek NEM számítunk,csak "nyűg"-nek vagyunk!
Ti is íg fogtok járni(vagy még így se),ha megéritek?ezt a kort.
Sajnálom,mert az Én gyermekeim(3),is benne lesznek!
"EZ JÁR ÖNNEK"(A BKV szlogenje!)"
Nekünk már csak a szánk jár, lassan már az sem. Azért kérdezd még meg a milliós bérért értünk küzdő szakszervezeti vezetőket, miért nem lépnek fel az érdeketekben.
Elnézést kollégák az előző hozzászólásom hangneméért,
De az,hogy "FEL VAGYOK HÁBORODVA"az enyhe kifejezés!
Sziasztok,megpróbálok lenyugodni és megveszem (én nem ,majd a nejem!)
a márciusi nyugdijas bérletet(amit majd most akarnak rendkívüli módon felemelni,
3E ről,ki tudja mekkorára)-hogy a többi nyugdíjas is"szívjon"!!!
Gyalázat ,hogy a nyugdíjasain "spórol" ez a "Társaság"(majdnem "bagázs"t írtam!)
MEM ezen múlik az "üzemképesség",hanem a meglevő pénzeket,a megfelelő módon kellett volna használni!
Akiről bebizonyosodik,hogy nem így tett, kártérítésre KÖTELEZHETŐ!!!?
Ezeket NEM Apa nemzette és nem Anya szülte.
Miért nem dobnak le minket a Taigetoszról,mert már nem hajtunk hasznot?
Ez a korosztály a bűnös mindenért?Amíg volt erőnk dolgozni,addig miért nem pofáztak,hogy nem fogják betartani az igéretüket?
Mert akkor a pofájába vágtam volna az Irányváltót!
Olyan nincs, hogy utálom a Franciákat, Németeket, Magyarokat, Cigányokat, Négereket, Zsidókat, Jobbosokat, Balosokat stb. (Én ismerek rendes Cigányt, Te ismersz rendes Magyart? Szarul hangzik így?) x-et és y-t lehet utálni, de faji, nemzeti és felekezeti hovatartozás és bőrszín okán utálkozni, ezt nevezik művelt körökben a hétköznapi fasizmusnak. Tessék gondolkodni, nem vagyunk gyerekek!
Franciák jók a sexben, borban, kajában, ízlésben, kellemben, kultúrában, stb, a Németek precízek, tiszták, pontosak, türelmesek, a Magyarok kreatívak, a Cigányok muzsikusok, táncosok, és jók a sexben, a Négerek jól kosaraznak, rappalnek, futnak, és jók a sexben, a Zsidók jók Jézusban, Flódniban, és Nóbel-díjban, a Jobbosok jók Szent Koronában és a Hiszekegyben, a Balosok a majálisban, szrájkban.
Mély tiszteletem!
Na ja! Minden népnek vannak általánosságban vett pozitív, és negatív tulajdonságai, szokásai. Én például amikor az érdekeimet kellene érvényesíteni szívesen francia lennék, mert ők ebben profik. Nemrég egy kis nyugdíjkorhatár emelés okán majdnem fölgyújtották Párizst. Ebben volna mit tőlük tanulni.
Még ez is bekövetkezhet, habár mostanában öreg vagyok és beteges, már a szivar sem annyira kívánós.
Node piha porhüvely, fejben dől el minden, mondják.
Minő véletlenség ezek szerint, hogy pont Te volnál ama szerencsés (vagy mi), kinek a lapját sikerült kihúzni abból a tengerből.
Node van ilyen, lottó ötösök (hatosok,stb) is vannak, pedig azok még kevésbé esélyesek.
Persze az is lehetséges, hogy nem is Te, csak úgy mondod, aztán ezzel trollkodsz itten. Nem baj ez sem, természetesen, ez egy ilyen műfaj, egészségedre.
A gondolatkísérlet tartalma (avagy, avíttas kifejezéssel: eszmei mondanivalója) tekintetében ez tökmindegy, felőlem lehetsz akár Hamlet Atyjának Szelleme is.
Mivel én vagyok a godolatkísérlet tárgya, úgy gondolom illik rá válaszolni, bár ez elég rövid lesz.
Nem ismerlek, fogalmam sincs még arról sem hogy nézel ki. A puszta és száraz tények alapján dolgozom.
Előítéleteim nincsenek senkivel szemben, attól hogy utálom a franciákat (mert utálom) még vannak francia barátaim. Mindössze dolgoztam jó tucatnyival és rossz tapasztalataim vannak róluk mind emberileg, mind szakmailag. És alapvetően nem az Alstom (ahonnan nem kirúgtak - ez a hozzászólónak szól) alapozta ezt meg, hanem az előtte lévő francia munkáltatóm.
Egyébként semmi nem tartott vissza téged hogy megkeress, az elérhetőségeink publikusak.
A közösségi portálon az oldalam nyilvános, de annak fennállása óta tartalma szinte változatlan, mégis te vagy az első ember akinek kifogása van ellene, több metrós ismerős közül. De mivel ez az én oldalam, szerintem szívem joga akármit kitenni rá, ami törvénybe nem ütközik.
Neked is szíved joga belinkelni természetesen. Bár erről az oldalról nézve - mivel életünkben egymással soha egy szót nem beszéltünk, sőt a neveddel is most találkoztam először - szerintem kettőnk közül nem nekem vannak előítéleteim.
"Miért nem meri leírni,hogy az ALSTOMOT gyűlöli,mert kirugták onnan?"
Aztat én meg nem tudhassam, merthogy tök véletlen merítésből származik az abszolút ismeretlen példa, szemléltető jelleggel.
De ha Te mondod...
Létezhetik olyan, hogy valami barnább bőrű (kampósabb orrú, stb...) egyénnel gyűlik meg a baja XY-nak, aztán oda is kifuthat a dolog, hogy elmegy vadászpuskával lövöldözni, hallottunk ilyenről.
Ez persze nyilván egy (szerencsére) ritka szélsőség.
Nem is azzal lenne gond a felvázolt példában, hogy ez vagy az kit-mit szeret vagy utál, mert magánügy. És a lényeg itt van, hogy felnőtt, megfelelően szocializált, mondhatni kultúrember magánügykért is kezeli.
Aki erre nem képes, sőt, belekajabálja a Világba, ott legikább az önfegyelemmel lehet gond. (Pluszban önértékelési zavarokat sejtenék, de ez már messzire vinne...)
Aki pedig ilyen minimális önfegyelemre nem képes, azt sok mindenre alkalmatlannak tartom, pláne bonyolult helyzetben történő objektív, és mérvadó véleményalkotásra.
"Mi itt a gond? Trianon óta sokan gyűlölik a franciákat. "
Akik nem tehetnek róla, hogy Clemanceaunak magyar anyósa volt, akit ki nem állott, ergo nem kedvelte a magyarokat, és valószínűleg ez a ránk nézve súlyos béke diktátum meghozásában befolyásolhatta. ("Mellesleg" Aponyiék hozzáállása köszönő viszonyban sem volt a normális diplomáciával.) Így szüli egyik ellenszenv a másikat, amire még rátettek a franciák egy lapáttal, az általunk ugyancsak nem kedvelt románokkal ápolt barátságukkal.
A fiatalember miért is gyűlöli a franciákat?
Az Eifeltornyot?
A Diadalivet?
A francia borokat?
Miért nem meri leírni,hogy az ALSTOMOT gyűlöli,mert kirugták onnan?
Fel lehet így is fogni, ezt követve akkor minden szubjektív, és kész.
Van is ilyen filozófiai irányzat - sőt, olyan is van, hogy semmi sincs, csak én vagyok. (Az "én" itt persze mindig maga az észlelő szubjektum.)
/ 20 
Elküldve: 2013-03-27 14:21:47, 
