Örülök, hogy bármi is volt, jól van már.
Én is szétaggódtam az agyam előtte, közbe, utána.
2 hete túl vagyunk az egészen, de még mindig agyonvizsgálgatom a sebet, ami már szinte nem is látszik.
Azt még elmesélem, hogy egyszer - a mi hibánk volt az is - összetalálkoztak, roti éppen a csontjával bajlódott, amikor Zoé rárontott a maga hebrencs kölyök módján. Azt hittem, itt a vég, de roti csak kétvállra fektette, aztán hagyta kiszaladni a rémült kis bolondot.
Roti bizonyított, de ennek ellenére sem mertem őket összeengedni.
És roti még a fejét is elfordítja, amikor az udvarban egy odatévedt macskát lát, nehogy kísértésbe essen.
Mégis óvatos vagyok, talán túlzottan is.
Én is is nagyon vártam, mit mondasz, egyetértek minden szavaddal.
Csak egy kutyákat nagyon szerető ember vagyok, de azt tudom, oka biztos van a támadásnak. Nem felejtenek. Régről valami, elég csak egy mozdulat, hang, ami visszahozza az elraktározottakat.
Van egy rotikám, akit sokszor bántalmaztak, mielőtt hozzánk került. Hosszú évek munkája van abban, hogy ne támadásnak vélje a feléje nyúló, simogatni készülő kezet, vagy meg lehessen puszilni a fejét. Amikor hozzánk került, minden közelítésre morgott. A mai napig összerezzen, ha nem számít símogatásra. Enni csak akkor hajlandó, ha előtte megszeretgetjük, biztosítjuk róla, hogy az a tál étel csak az övé.
Őt sem merném összeengedni idegennel, nemhogy gyerekkel, pedig a világ legjámborabb, legnyugisabb rotija most már.
Zoé lett volna a játszótársa, de rá kellett jönnöm, hogy őt már idegesítené Zoé szeleburdisága, így zsilipelünk.
Messziről szeretik egymást.
Nálunk egy időben volt egy tacsi , németjuci-roti, újfunlandi és egy puli-pumikeverék. A kis tacsi volt a méregzsák, a nagyok is távol maradtak tőle, főleg ha evett, de egyébként is próbálták - okosan - elkerülni.
Öreg korára már tiszta dili lett, minden ok nélkül beleharapott még a lábujjamba is.
Azt meg egyáltalán nem értem - a szakértő szerint ha prédának tekintette a gyereket, akkor nem hallhattak semmit a házban.
De már miért nem? Nem hiszem, hogy nem volt egy hang sem, nem jellemző támadó kutyára.
És a másik 2 is síri csendben volt amíg az az 1 támadott?
Este már csak a juciról volt szó a híradóban.
Rettenetesen megrázó, ami történt, őszintén sajnálom a családot, de!!!
én nem hiszem - mégha azt állítja is a szakértő, hogy prédának tekintette, azért nem hallottak a történtekből semmit -, akkor is kellett valami hangjának lenni, vagy a kisgyereknek, vagy a kutyának.
Reggel a tv-ben még 2 németjuhászról és 1 tacskóról beszéltek.
Azok is síri csendben voltak?
a büdös disznók vettem észre.
De minden mosott cuccot nem keseríthetek be.
Már nem mosok, legalábbis keddig. Az udvaron nincs bugyi Remélem, újabb zabálnivalót nem talál...mintha éhezne, közben meg néha a legjobb falatok sem kellenek, de kiéheztetem, ha túl lesz a lábadozáson, az biztos.
Szerintem ő többet is vesz a kelleténél Szúnyogháló már nincs az ablakon, kidolgozta a lelkem.
Addig nem teszek másikat, amíg innen őrzi a házat.
Helyettesítettem a hűtőből kivett ráccsal, nehogy kiugorjon, mert bőszen teljesíti a feladatát,
Jutifalat nem kell, csak dícséret, simi.
Nem is tudom, mi lesz, ha utána suliba megyünk, körbe fognak bennünket röhögni, ahogy gügyögök neki, meg simizgetem, a vezényszavak helyett.
Kedden megyünk varratszedésre.
Közben jól rámijesztett, mert eltüntetett egy bugyit a szárítóról.
Sehol nem találtuk.
Közben vele semmi gond, olyan, mint mindig.
Ma reggel pedig kihányva, nem 1, hanem 2 bugy!!!!i.
Pedig állandóan a nyomában vagyunk, mert folyton agyal. Egyébként meg egy tündér, jól alkalmazkodik mindenhez, de nagyon unatkozik, amit nem is csodálok, a temperamentumát ismerve.
Azért a dokit megkérem, hogy nézze meg alaposan, ha kell, akkor egy ultrahang, hátha bezabált még valamit.
Pedig válogatós..., de a bugyi, papírzsepi jöhet.
Na, erről hogy szoktassam le???
muff a nyakában..., széles csípőjű, vagy inkább egybeszabott csajszika, szétröhögtem az agyam, amikor megláttam, mit fotóztam. annyira jópofa kis bohóc, mindig valami huncutságon töri a fejét, nagyon szórakoztató nőci, élmény vele minden perc.
Ha észreveszi, hogy tetszik, amit csinál, még bolondabb.
Nagyon ügyes már, rettenetesen akar. Időnként már fut is.
Rendbe fog jönni, az biztos, csodálatos kutyus és csodálatos a gondozója is, aki mindezt el tudta érni, minden elismerésem az övé.
Na, olyan nagyon nem merek belenyúlkálni az általam készítettekbe se, csak a fényerővel, háttérfénnyel játszadozom.
Annyira belesimult Szultán a sötét háttérbe.
Elküldve:
2011-05-20 22:49:16
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
