Na jó inkább hagyjuk az egészet mert majdnem megtörtem, hogy mégse olyan szar a helyzet :) :)
Powellben én is sokáig reménykedtem mert az első három Bourne zene, na az az ami bennem leginkább nyomot hagyott mondjuk 2000-től kezdődően. Mivel sajnos átpártolt a mesékhez amiket én nem hallgatok (a két HTTYD megvan, tényleg jók, de nehezen vettem rá azokra is magam és ott meg is állt a dolog...) ezért kivül van a látókörömön...
A Cinderellás sztori meg hát hogy is mondjam, nem tudjuk meg hogy mi lett volna, de úgy mondanám, hogy életszerű ami le lett írva valóban :) Én is imádom azt a zenét, ment sokat, szóval ha nem lenne havonta 5-6 zene ami szembejön és meg 'kell' hallgatni, akkor lehet maradandóbb élmény lenne ez igaz...
Azt azért egyáltalán nem lehet vitatni, hogy rengeteg jó zene van az újak között. Így ebből adódóan viszont szerintem azzal van a baj, hogy rengeteg új zene van, így igazából nincs idő az újrahallgatásokra, ízlelgetésre, stb., mint ahogy ezt követő hozzászólásodban írtad is, és így a Cinderella egészen jó példa ehhez, valamint a VHS-korszak jellemzése kb. elengedhetetlen.
[előzmény: (23977) Bíró Zsolt, 2016-10-20 20:10:40]
Volt szerencsém eljutni idén a Hollywod in Viennára, ahol az első felében voltak azért friss szépségek. A Gravity és az Interstellar nekem libabőr volt, ahogy az Across the Starts Williamstől. Ezeket élőben még nem hallhattam. A második fele ugye Desplat műveiből állt össze... Nekem ebből a részből az Imitation Game, a Grand Budapest Hotel és a Harry Potter volt kiemelkedő. Ezek sem olyan öreg darabok még :)
Én értem, hogy mire akartál kilyukadni, de szerencsére én nem így érzek. Én ha meglátok egy új muzsikát Doyle-tól, Powell-től vagy egy Giacchino-tól én azonnal vetem is rá magam :)
Jó példa a Cinderella. Én már jó párszor elővettem év eleje óta, nagy kedvenc lett, szóval nálam nem landolt a süllyesztőben és nem is fog :)
Csak mellé ment amit mondani akartam :) A probléma ahonnan indítottam az az, hogy az elmúlt 10-15 év nem termelt ki olyan komponistát, akinek ha meglátom a nevét a stáblistán, azonnal érdekes lesz. És lehet, hogy volt Hollywoodban mindig 5-10 éves szünet (ezt nem tudom), de ha felsorolok most pár nevet:
Alex North-Max Steiner-Elmer Bernstein-Rózsa Miklós-Bernard Herrmann-Jerry Goldsmith-James Horner-John Williams-Hans Zimmer
Akkor ezek valahogy lefedik az elmúlt 60-70 évet zenében. Folyamatosan jöttek a nagy nevek, mindig volt komponista, aki hozzá méltó filmhez tudott, a filmhez méltó zenét írni és egy szint alá nem ment (ami azért elég magas minőséget jelent).
Nekem ez hiányzik most. Hogy azt mondják, hogy itt az új Desplat, Giacchino, Debney zene és azonnal hallani akarjam... De ilyet most nem érzek... (bármennyire is imádom például Desplat-ot ahogy lentebb írtam, volt pár komoly fos ami kikerült a kezei közül ami miatt fenntartásaim vannak...)
Mindegy, kiadtam magamból amit akartam és hallgatom a Dennis the Menace-t Goldsmith-től :)
Ezt nem konkrét embernek írom, csak beszélgetünk. Vegyük például a Cinderellát (helyettesítsd be bármivel). Fasza zene Doyle-tól, ha 20-30 éve íródik, most ehhez is mérnénk a maiakat, hogy bezzeg anno a Cinderella zenéje. De így, hogy hetente több nagy film/filmzene is befut, elsikkadt, senkinek nem jut eszébe soha többet a Cinderella zenéje.
Ha 20-30 éve hallod először, abban az évben volt még mondjuk öt másik ilyen nagyszabású zene, ezeket hallgattad egész évben, filmként meg ennek a VHS-szalagját gyűrted ronggyá a sok lejátszástól, minden hangját ismerted a zenének is. Most kis túlzással hetente jön ennyi ilyen, annyi film készül és jut el ide is. De írhattam volna a Monkey Kinget is. Lehet, hogy nem a fő kasszasikerekhez (például képregényfilmekhez) készülnek a legjobb zenék, de attól még készülnek.
Attól függetlenül igaz, amit írtok, hogy a komponisták hátán csattog az ostor keményen, irreális elvárásokkal. King Kongra pár hét? Oké, ez beugrás volt, de sokszor normál esetben is alig van ideje a komponistának, mert hiába készül el időre, még szétvágják a filmet, utóforgatnak, aztán elmegy a kedve a végén az egésztől.
A Mona Lisa úgy 15 éven át készült. Ezt húzzuk rá filmzenére: ma maximum egy-két hónapot kapna rá Da Vinci. A végén meg átjavíttatnák vele.
[előzmény: (23977) Bíró Zsolt, 2016-10-20 20:10:40]
Nekem személy szerint nagy hiány érzetem lenne, ha az előző 10-15 éves időszakból nem lennének meg a zenéim, és tegyük fel csak a 80-as 90-es évekből kéne válogatni. Persze lenne miből, de azért egészen más lenne a helyzet. De ez van mindenki másképp látja :)
Közben azonnal rá is vetettem magam Doctor Strange-re, tetszetős, így első hallgatásra :)
Én kevés Giacchinót hallgatok igazából, de szerintem ő ma John Williams méltó utóda tudásban és tehetségben.
Egyébként én azért nem tudok csatlakozni ehhez a szomorkodáshoz, mert mindent meghallgatok, sok minden tetszik is (nézzétek végig az évértékeléseim első tíz helyezettjeit, aztán látni, hogy vannak jó zenék, sosem kellett összeizzadnom a top 10-et), van egy rakás archivált és eredeti cédés zeném, jönnek az újak is, szóval mindig találok nagyon fasza zenéket ahhoz, hogy "ne legyen időm" ilyesmikkel foglalkozni, mint nektek. :)
Oké, rengeteg stílus tetszik, viszont olyan zenék, amik itt a többségnek kultikusok (Back to the Future-ok, Indiana Jonesok, SW-k például), nekem semmit sem jelentenek, talán ezért sem fojtom hangjegybe a bánatomat az erodálódott hollywoodi filmzeneszerzés miatt. :))
Nem, abszolút nem volt kár ebbe belemenni, mert nagyon is jó a zenei felhozatalok megítéléseinek lehető legtöbb szempontjait körbejárni, hátha van olyan szempont, amire más nem gondolt.
Egyszóval tudnék ezektől több zenét is sorolni, ami tetszik 2006-2016 közöttről, viszont olyat valóban keveset, amiben az újító jelleg is felfedezhető amellett, hogy nagyon is kiemelkedő a soraiból.
Továbbá ezek a fajta kiemelkedések azt a szempontot veszik elsődlegesnek, hogy maguk a filmek sem olyan fajtán kiemelkedőek, amilyenek régen voltak (talán a tömeggyártás tömeggyártása lehet az egyik legfőbb oka, azaz, hogy mindenhez, de tényleg mindenhez hozzá lehet jutni).
Nem gondolom, hogy ez vita lenne, csupán egy jelenséget próbálunk körbeírni, megfejteni. Meg, ha jó zenéket említünk, nagy az esély rá, hogy többen szeretjük, így nem is tudunk vele vitatkozni. :D
Azt kell mondjam ebből valóban lenne mit válogatni :) Mindenesetre utólag azt mondom kár volt belemenni ebben, végül is ízlésről vitázunk, amiről nem illik :)
Na igen, ez is bizonyos értelemben igaz, viszont nézzük akkor meg simán csak magukat a filmeket. Valahogy alapból már azokra igaz, hogy nagyon nincs új a nap alatt.
Egyedül talán a Karib tenger kalózai hozott újat... valamint az a fajta sci-fi hangulat, amit kb. a Lopott idő-től kezdve próbáltak behozni a filmvilágba. És most hangulatilag értem a dolgot, mivel a hangulat erősen befolyásolta oda-vissza alapon a filmzenéket is. Ide pedig olyanokat tudnék sorolni, mint a Tron, Inception, Oblivion, Interstellar (és erősen gyanítom, hogy majd a legújabb Passengers is ezek felé fog tendálni).
A szuperhősösöket pedig azért nem tudom magam sem ide sorolni, mivel ők már (ha nem is ekkora létszámban), de elég régóta jelen vannak a filmvásznon.
Az egészen kiemelkedő filmzenék közti kutakodást tehát a fentiek fényében is vizsgálni kellene, hiszen nemcsak hogy tömegesen zúdulnak ránk a hallgatni valók, hanem egyre nehezebb (olykor egyébként szerintem szükségtelen) újat mutatni.
Így ezeket is számításba véve én azért tudok olyan listát összeállítani az elmúlt 10 évből (2006-2016), amely zenéket sokszor előszedek:
John Powell (Horton, HTTYD, Kung Fu Pandák)
Michael Giacchino (Star Trek-ek, Inside Out)
Patrick Doyle (Planet Of The Apes)
Hans Zimmer (Batman-ek, Rush, Interstellar, Sherlock Holmes, Karib III., Angels And Demons, Inception)
Clint Mansell (The Fountain)
Alexandre Desplat (Twilight II.)
Daft Punk (Tron)
És még egy utolsó gondolat: ha olyan kiemelkedő muzsikákra akarunk csak szorítkozni, amiben azért megvan a kreativitás mellett a mindenképpeni újító jelleg is, akkor Hans Zimmernél keresve sem találnánk jobbat, vagy talán még John Powell, bár ő kreatív, de nem annyira újító jellegű. Így viszont a listám nyilvánvalóan lecsökken az alábbiakra:
Tron
Inception
Interstellar
Sherlock Holmes (a legellentmondásosabb, mivel nagyon nem tetszett, mindaddig, amíg a filmet nem láttam, és egészen meg nem lett értve)
The Fountain
Angels And Demons
Rush
HTTYD
A fenti listák persze csupán a nagy nevek, de akadna még, viszont gyorsan, s így felületesen álltam most e téma elemzéséhez.
Elnézést, hogy eltérek a szimfonikus múlton való kesergéstől holmi gyerekkórusos (!) szintipoppal, de ezt meg kell mutatnom. Óriási, most megy le harmadjára egymás után.
Elvileg november 25 Black Friday szóval ott lehet... Én idén kezdtem el a lalalandról meg intrada-ról rendelni, tehát nem tudom tavaly volt-e :D nézegettem a fórumot, de nem találtam megfelelő topic-ot... én is az akcióra várok amúgy... idén volt már egy, áprilisban egy 25%-os.
A lalaland is írta FB-on, hogy lesznek valami nagy Black Friday megjelenései, gondolom akkor ott is lesz valami akció...
[előzmény: (23964) Kulics László, 2016-10-19 22:00:53]
Ez a generációváltás időről-időre elő szokott fordulni témaként. Én úgy gondolom, nincs veszve minden, igaz, ahhoz az is kell, hogy egy Debney vagy Silvestri normális feladatokat kapjanak és hagyják őket dolgozni rendesen. Mert itt ez is gond, régen ugyanis nem szóltak bele annyira a stílusba, mint most, és ez meg is látszik napjaink zenéin. De a magam részéről minden évben eddig eltemettem az adott esztendőt, az összesítő készítésekor viszont mindig rájöttem, hogy azért volt egy-két jó darab - persze nem annyi, mint mondjuk a nyolcvanas-kilencvens években, ez tény
Elküldve: 2016-10-21 10:34:41, 
