lecserélték tyler marvel fanfárját egy újra, giacchinótól. állítólag a dolog hátterében az avengers 2 áll, ahol tyler szerződést szegett azzal, hogy a furious 7 munkálatai belefolytak a dizni produkciójába és pettyet megorroltak rá. ebből adódóan elég sanszos h tyler a büdös életben többet nem szerez zenét az univerzumhoz. nem tudom h sírjak-e vagy nevessek. a thor 2-t imádtam, az avengers 2 vérszar volt...
Nekem ez a Star Trek jobban tetszett, mint az Into Darkness, de nem annyira jó, mint az első Giacchino-féle muzsika. 10/7. Az első három tétele azonban olyan ütősre sikerült, hogy az előtt emelem a kalapom.
Én pedig ilyesmire számítottam Giacchino-tól (persze titkon reméltem, hogy odapörköl, de kevés esélyt adtam erre), de azért megvárom milyen lesz film alatt, illetve a teljes zenei anyag (már ha lesz deluxe). Viszont a Doctor Strange-nél nagyon remélem odateszi magát, az új Marvel intro már meggyőzött :)
A Szellemírtók zenéjében én is kellemes csalódtam (pillanatnyilag még nem hallgattam mást a szerzőtől, így nem is vártam ilyesmit).
A Mr. Nobody-t már korábban ajánlották nekem. Olyan ajánlotta, aki az ilyen filozófiai hangvételű filmekből sokszor tud ajánlani olyat, ami végül nekem nem jön be.
Ezt csak úgy előszedtem, nem volt mit nézni. S amint véget ért, már bántam is, hogy nem láttam korábban. Szerintem kihagyhatatlan.
Nem tudom, hogy A szem tükrében c. filmet láttad-e (azt szintén tudom ajánlani). Ehhez tudnám rokonítani. Csak míg az a film színtisztán elfilozofálgat, addig ez a Mr. Nobody a filmezés technikáját tekintve is meglépi ezt, s így egy fokkal közelebb áll a művészfilmekhez, s az a tippem, hogy talán sokaknak ez nem jön be, viszont az én olvasatomban (esetleg csak centiken múlva, de) tényleg egyáltalán nem esett át a ló túloldalára. Kiváló egyensúly-mutatvány ez a film :) Kb., mint A nagy hal Tim Burton-től, csak ez sokkal mélyebbre áskálódik a világ jelenségeinek magyarázataiban.
Noé: Igen, Aronofsky ne blockbusterezzen, legalábbis amiket ahogyan(! -ez a fontosabb) el akar mondani, el akar juttatni az emberekhez, egész egyszerűen nem moziba valók. Én ugyan értettem, megértettem a jelenünkre reflektáló vonulatát ennek az egésznek, de szerintem sokan nem ekként tekintettek rá, hanem inkább mint régebben játszódó eseményekre, esetleg Biblia-mesére. De nem, ez szerintem sokkal inkább akart szólni az emberek, emberiség mindenkori viselkedéséről, azok visszásságairól, dilemmáiról stb. Tehát sokkal inkább érzelmek, érzések váltakoznak a vásznon, mint események, cselekmények.
Na, megint még hozzáfűzve valamit :)
Spielberg filmjei ettől jók, és valók moziba. Úgy tud lavírozni cselekmény és érzelmek között, hogy a cselekmény maradjon az elsődleges, viszont tudja, hogy csak ennyivel nem operálhat.
Legutóbb viszont pl. Nolan táncolt a penge élén az Interstellar-jával, hál istennek megtalálva viszont azt a végső határt, amit már tényleg tilos átlépni, ha nagy közönségnek moziba szán valamit a rendező. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-07-25 12:37:57]
Nagyon távol áll tőlem a horror, de ez nagyon is jó zenei ötlet :)
Az igazi ötlet persze az első "belefojtás", mert az tényleg az, de ott mégsem tetszik annyira, mint a második átmenetnél.
Michael Giacchino Beyond-ját nem értem, igaz volt már ilyen, de talán nem ennyire. Na majd kiderül film után, hogy ez mire elég. Borítót viszont már régen láttam ilyen csúnyát nagy filmek esetében.
Ellenben a Szellemirtók ajánlást kösz szépen! Az eredeti filmek nálam nagyon kimaradtak a 80-as évek felhozatalából. Részleteket láttam belőle, s míg a Szörnyecskéktől egyáltalán nem, ettől nagyon is féltem, na :D így nem volt kedvem megnézni. Talán az elsőt láttam egyszer, de nem többször. Szerintem majd előveszem valamikor, hogy rácáfoljak régi önmagamra, hiszen mégis csak a 80-as évek egyik ikonikus filmjéről van szó. A betétdal viszont sosem tetszett, mert bár jellemzően ritmusos, de amolyan lendület nélküli, s e kettőnek kellene érvényesülnie egy '80-as zene kapcsán.
A fenti okokon túl az új filmet ugyanazért nincs semmi kedvem megnézni, mint amit sokan régi rajongók közül is megfogalmaztak (bár ki tudja mi lesz, majd kiderül, mivel***). És én a zenével is így voltam, hogy még ezt sem fogom meghallgatni, amíg el nem olvastam a kritikát, ami meghozta hozzá a kedvem. *** végülis a zenéjét is meghallgattam, és sikeresen feledtette a Beyond kapcsán fellépő csalódás-élményt. A csendesebb részek nekem túl csendesek, de ezt leszámítva minden a helyén van, s főleg az album második felében érezhetjük elemében a szerzőt. A kiemelten emlegetett kórus szépen be lett vonva, és dicséretes, hogy valóban nem csak egyszerű "haházásból" áll a szerepük, így aztán lett egy kedvencem is a Balloon Parade track elejéről (és ez így egy az egyben passzol a szereplőgárdához):
Alul... P*na... Node... F*sza...
www.youtube.com/watch?v=Mh4rKfAPprA#t=0m16s
Hát a Noé magas fokra fejlesztette a dögunalmat, így végig sem néztem. A Nobody meg annyira a két szélsőség felől kapott értékeléseket, hogy még mindig nem tudom, megnézzem-e. :)
Majd meghallgatom azt az idei Tin-albumot, a tavalyi nem fogott meg.
a legutóbbi intradás rendelésem 21 napig budapesten volt, majd címzett ismeretlen felkiáltással továbbállt. egyik mókás dolog: a munkahelyemre szoktam kérni a cuccot, ami rendszerint minden nap reggel 6tól este 10ig nyitva, zömében hétvégén is, és eddig minden megérkezett rendben. másik mókás dolog: a tracking number szerint a csomag eljutott egészen délamerikáig, ott is héderelt pár napot, majd vissza az usába, annak is az intradával ellenkező partjára, végül hat hét keringés után megérkezett a feladóhoz. írtam nekik, hogy én is szeretek világot járni, de azért nem véletlenül kerül ennyibe a postaköltség, talán kéne valamit segíteni az ügyön. jött is a válasz, hogy jéé, tényleg, visszajött a gyerkőc, nem baj, küldjük megint. és onnantól számítva négy nap múlva meg is jött rendben, gyakorlatilag sértetlen állapotban (hogy újradobozolták-e, azt nem tudom).
Javarészt igazad is van, de én mást is látok, vagyis helyesebben inkább csak sejtek ennek a megítélésnek a hátterében. És akkor most magamból indulok ki :)
Szóval maguk ezek a filmek is eléggé réteg-jellegűek. Közönségbevonzó szempontból olyanok mintha Tim Burton filmek lennének művészfilmként kivitelezve :) Vagy épp ő készítette volna el ezen mozik érthetőbb és mesésebb változatait. Az egyikőjük halálian tiszta szín, a másikójuk meg színtiszta halál-fájdalom.
Nekem különösebben nem tetszenek a filmjei, bár pl a Rekviemet még mindig nem láttam, de már a jelenetek alapján sem vagyok rá kíváncsi. Ellenben mindegyik téma, amihez nyúl olyan mélységgel van körbejárva, hogy már-már ő maga, azaz a rendező sem tudja megmagyarázni (szerintem), és ezen az alapon viszont van létjogosultsága.
A Noé az a filmje, amin egyértelműen szembetűnik, hogy mennyire nem való neki a közönségfilm, de még az ahhoz közeliség sem. Ennyi fájdalmat még A Passió-ba sem vittek bele, és ez meg így moziba nem való, egyszerűen az van, hogy ezt a világ-sors-bánat hangulatot nem lehet közönségben átélni, továbbá kevesen is tudják befogadni, értelmezni.
Nekem a Forrás volt az, amit régen ajánlottak. Egyszercsak rávettem magam a megnézésére. Ahogy véget ért már szabadultam is meg tőle... hogy többé ne is lássam. Mintapéldája az olyan műveknek, amiknek a hatása ki tudja meddig, de elkísér.***
És pont azért, mivel ennyire erőteljes a mondanivaló, hogy a cselekményen túlnő magának a hatásnak az érzékeltetése, nem nagyon tudom elképzelni, hogy még mi újat tudnának ők ketten alkotni, ami ne a korábbi munkáikra hajazna. Ezért is érdekelt, hogy miért nincs még róluk írás. Hiszen pl Jan De Bont - Mark Mancina is három kollaborációval szerepelnek (bár tudom, hogy esetükben lezártnak tekinthető a munkakapcsolat, így születhetett meg róluk az írás is)
Clintéknél az csak hat filmzene eddig, közülük kettőről van is írás, A pankrátoré és a Pié jelentéktelen zene, a Rekviem egytémás, a többi része zavarosság, a Noéról meg lehet, hogy egyszer lesz is, szóval nincs ebben a témában még olyan sok. :)
Hát, ez a banneres megoldás már csak így alakult. :)
Így belegondolva a hosszú összeállítások lehetősége majdhogynem ki lett szipolyozva.
Elég csak John Williams-re gondolni, aki meg lett közelítve a lehetséges összes oldalról: Spielberggel, Spielberg nélkül, filmek nélkül :)
De pl. az Aronofsky-Mansell párosról mikor fog szó esni? :) Igaz, ezt már kérdeztem régebben is.
Visszatérve még egyszer a kettős címsorra, lehet, hogy zavaró, lehet, hogy nem, mert csupán az albumképek lennének duplázva, viszont egyelőre ezzel a megoldással tűnne úgy, hogy minden kritika a saját helyén lenne banner formájában. Na, nem szólok bele, na :D bocs :) Így is úgy is el van olvasva, amire kíváncsi vagyok :)
A hosszú összeállításokat illetően valószínűleg már nem lesz annyi frissülés, mint eddig, mert nagyon sok téma fel lett dolgozva, a filmzenei legendák is elfogynak lassan - meg hát a szabadidővel is hadilábon állunk. De végül is bármeddig lemehet a csík, nem fog eltűnni semmi hamar. Egyébként nem rossz az ötlet, bár a dupla címsor már kicsit zavarosan mutatna.
Köszi a tippeket, bár ez egy kicsit a keresett hangulat Rachel's Song iránya, amit a planetárium miatt linkeltem :)
A másik irány a "lendületesebb", fütyülhetőség-közeli oldal lenne, vagy hogy mondjam :) és valahol az ilyenek között kell lennie a kutatott muzsikának is.
Ezt pl. régről ismerem (megint Vangelis - Dervish D), bár ezzel már mondjuk túlesnénk a ló túloldalára, tehát ettől "kevesebbre" van szükség :)
www.youtube.com/watch?v=7R71LH9wFZo
Ellenben a Red Planet szuper ajánló így, nem ismertem filmként sem, köszi. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2016-07-22 11:37:51]
[előzmény: (23740) Bíró Zsolt, 2016-07-22 03:42:01]
Pont ezért írtam a bannerforma megválasztásáról, mivel ahogy beindul a kisírások pörgése sorban gyorsan le is nyomja a terjedelmes, összetett írásokat.
Szerintem: Ha szabad megjegyeznem, alul simán maradhatnának csak az átfogó témák bannerei, amik ugye eddig sem keveredtek az album kritikákkal, míg a "Filmzenékről röviden" írások kaphatnának ugyanolyan kis bannereket a felső képsorban, mint a hosszabb írások, csak mondjuk azok alatt, vagy felett. A nagy írások album képeit nagyobbra veszitek, a kicsiket meg valamivel kisebbre (azt mondjuk így ránemnézésre nem tudom eldönteni, hogy melyik nézne ki jobban alul és felül)
Szállítással együtt ha jól rémlik 7.500,- forint körül volt. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy nem DVD hanem BD :D Egyébként régiófüggetlen, tehát lejátssza az európai lejátszó is, nálam már ment is :) Xpress-en tettem ki pár termékfotót ide:
Nem írtam még, hogy Jean Michel Jarre második idei albumán is összefújta a szemetet a szél, ahogy az elsőn. A zimmeres zene egész kellemes, de a többi zöme nagyon gyenge. Művészet ennyi vendégelőadóval ilyen vérszegény lemezt összehozni.
Nem vettem kritizálásnak, legalább jön itt is visszajelzés. :)
Valóban nem a legideálisabb módszer ez a kiemelt bannnerforma pont a kis írásokra, míg a nagyok csak kis képeket kaptak, de jobb nem jutott eszünkbe. Így legalább észrevenni, meg látványosabban is pörög is az oldal, ha épp nincs nagy írás vagy interjú.
Erre a kérdésre fel voltam készülve: ha csak rossz zenés albumba ütközöm, akkor simán kihúzom a kiemelkedő trackeket. :)
Én minden ismertebb filmes újdonságról szeretnék írni legalább egy kicsit. Az a durva, hogy néha majd napi szinten megy majd ki írás, hogy ezt tartani tudjam. :D
A TimeScapes szerepelt is az akkori évértékelésemben. Olyan, mint vmi jobb Mike Oldfield-album.
Amúgy a The Songs of Distant Earth kötelező Oldfieldtől, ha még nem ismernéd, illik is a kategóriába (Arthur C. Clarke regénye ihlette).
Aztán a David Helpling-John Jenkins duó Treasures című albuma is nagy kedvencem ebben a stílusban (Helpling filmzenét is írt már).
https://www.youtube.com/watch?v=r0wMEHwRfUw
Egy olvasó érdeklődött a címünkön két hete erről a dvd-ről.
Szóval mennyi volt összesen szállítással (már ha nem szülinapi ajándékként kaptad:), illetve még a régiókóddal kapcsolatosan is kérdezett, nehogy az legyen, hogy megveszi, aztán nem bírja lejátszani.
Elküldve: 2016-07-27 15:00:06, 
