Épp most toltam ki egy infót én is a FB-ra (kösz, Chris). Mondjuk jól jelzi az egészet, hogy még a szervező "személyét" sem találtam meg, aztán végül a ki tudja, hányadik helyen bukkantam rá egy rövid tájékoztatóra, hogy elmarad, mindenhol a főoldalra visz vissza, ha rákattintasz a jegyvásárlásra. És már ugye hetek óta így állt a dolog.
Nah, film alatt meghallgatva John Ottman új X-Menje kicsit elmarad az előzőtől, és a film közepén a zene eléggé leül, csupán a visszatérő Xavier téma nyújt kapaszkodót, de az eleje olyan bivalyerősen indul, hogy az David Arnold Stargate-jébe is elmenne (nem véletlen a hasonlat) és a vége is tartogat gyöngyszemeket, az X-Men motívum pedig még mindig hidegrázóan jó. Egyelőre 7/10, de kíváncsi vagyok, hogy különhallgatva mennyire áll össze egy egésszé.
Ő -> klubtulaj -> klubtulaj feleség - ...
Ez eddig a fél hat lépés hatalma :D
Egyébként teljesen egyetértek vele, még három lépés, és mindenki mindenhova ingyen mehet, nem lenne rossz :)
www.youtube.com/watch?v=n1groa0cuaA
Egyébként nem az a nagy szám, ha az én üzenetem eljut a sosem látott Tom Cruise-hoz ;), hanem ha az ő üzenete jut el hozzám (nem a filmjein keresztül persze)
[előzmény: (23582) Bíró Zsolt, 2016-05-18 08:50:23]
Ő is régóta zenész, ebből kifolyólag neki meg a vidéki klubtulaj ismerősének és annak a feleségének jár az ingyenjegy, hogy megnézhessék, hol tart ma a rockzene.
Emiatt bírom az ő munkásságát, s lettem Powell-fan :) viszont nem egészen csak ebből a szempontból értettem a koncert lehetőségét.
Hans Zimmernél megvolt a műveinek azon egységessége, mint John Williams esetében, hogy a zenéi nagy sikerű filmekhez készültek. John Powell-nél pedig adott lenne az animációs mesék világa okán.
Mert egyébként szóba jöhetne más-más zeneszerző is egy ilyen "rock" előadás keretében, de nem mint életmű. Egyszóval ez olyan előadás volt, ami kifejezetten Zimmernek volt kitalálva :)
Aztán persze majd kiderül, hogy hamarosan, vagy később valamikor leutánozza-e (jó értelemben) őt valamelyik kollégája.
Visszakanyarodva John Powell-hez, illetve más zeneszerzőkhöz is (végre) :D
egy kérdés:
Ha lenne minden komponistának egy ilyen életmű koncertje, akkor mit gondoltok, kinek mi lenne a ráadás zenéje? :)
John Powell, ha meg meri lépni, hogy az összeállításba nem válogatja be a HTTYD-t, akkor nyilván az zárná az estet a visszatapsolást követően, de én jobban örülnék a Chicken Run-nak :)
John Williams meg egy-egy művét tekintve is annyira témagazdag, hogy pl koncert elejére és végére is jutna a Star Wars-ból :) de pl. ezért is jó ilyen koncertekre járni: John Williams filmzenei munkásságán túl nem ismertem őt, így kellemes meglepetés volt hallgatni az 1984-es Olympic Fanfare-t nyitányként. De pl Vladimir Cosma műveit is koncerten hallottam először, és kezdtem el érdeklődni utána.
Az ilyenek miatt kezdtem el keresni néhány ismertebb komponista egyéb, nem filmzenei tevékenységét is, feltételezve, hogy kiket kérhetnek fel, így bukkantam korábban pl. Ennio Morricone 1978-as foci muzsikájára is:
www.youtube.com/watch?v=hCQdUFhc1P8
Igen, ez a mellkasdübörgést haver is megjegyezte, hogy érzem-e. Mondom, hogyne, ez a normális.
Említetted Powell-t, szerintem ő abból a szempontból izgalmas lenne, hogy nagyon sokrétű és zeneileg baromi gazdagok a munkái. Simán össze lehet rakni egy akkora zenekart rá, mint Zimmernél.
Tegnap egy ismerős pár mesélte, hogy elvitték a gyereket cirkuszba, de többet nem mennek, mert túl hangos volt a zene. Visszakérdeztem, hogy a mozi nem hangos? A válasz :Az más.
Szóval lehet, hogy a diszkó az általad említett csajoknak nem hangos, de ez most az volt :)
Nálam nincs bekötve a TV-adás (meg a TV amúgyis elszállt egy szimpla áramszünet miatt), így nem tudom, hogy TV-ben volt e róla valami hír, mert az nekem is több mint fura volt, hogy semmi előzetes rákészülés, vagy utólagos írás nem esett az eseményről. Így meg már, ha észbe is kapnak, túl késő.
Nem baj, mi itt jól megbeszéljük a szerdai őrületet :) Kár, hogy nálam nem volt teljes a katarzis... a 2 minden szempontból szőke lányos sztorid kapcsán jegyzem meg, hogy a hangerő tökéletes volt. Az Amazing Spiderman már a mellkasomban dübörgött :)
Last Samurai nem kedvenc, de simán elférne a koncertszámok listáján, kórussal, dobokkal, klassz lett volna: www.youtube.com/watch?v=j7BHQw6egcc vagy a meséket egy egyvelegbe vonva a Lion King és Madagascar között megférne a Spirit.
Esetleg egy Live On Tour II.? Legalább választanék jobb helyet :)
Az mindenesetre biztos, hogy jelenleg nincs más filmzeneszerző, akitől ugyanilyen szemléletű előadásra számíthatnánk, talán mert maga a filmlista is szerteágazó, illetve kevésbé kasszasiker. Zimmer ebből a szempontból kb. a kor John Williams-e, ebből a szempontból :)
Esetleg (vagy mert elfogult vagyok), John Powell állhatna elő, mivel a repertoárja majdnem egységesen animációs.
Nekem az Acélember volt sokára felismerhető, de tényleg, bár ezt nem hallgattam valami sokat. A Thin Red Line szintén alig ismert nekem (film miatt), de úgy tűnik van mit bepótolni, azonban a háttérben vetített piros csík alapján simán rá lehetett jönni.
[előzmény: (23550) Bíró Zsolt, 2016-05-14 15:41:00]
Én sem játszottam le, csak ízelítőket, részleteket. Tudtam, hogy menni fog a zúzás, de attól még a dallamok jobb kivehetőségét is feltételeztem. Valami ilyesmire számítottam:
www.youtube.com/watch?v=lZQWNtBPVTo Ehelyett sokszor kivehetetlen volt az egész:
www.youtube.com/watch?v=UrbgBv9wRhU#t=13m09s És nem az volt a bajom, hogy át voltak hangszerelve a tételek, mert ezt nemcsak tudtuk, de kellett is (és az ilyenek közül a dob zavart a legkevésbé, sőt az A&D dobszólóját azóta is vissza-vissza hallgatom(www.youtube.com/watch?v=UrbgBv9wRhU#t=18m40s)! Hanem vagy tényleg rossz helyen voltam, vagy sok volt a minden egyszerre szóljon hozzáállás.
[előzmény: (23542) Bíró Zsolt, 2016-05-14 13:36:35]
Hogy a koncertről is írjak én is (már ha szabad), egy szóval jellemezve: felejthetetlen.
Könnyű és áldásos dolgom van, mert 1-2 szabadtéri rendezvényen felcsendülő híres filmzenei betéteken (HP, Star Wars, Jurassic Park) kívül, még teljes egészében csak filmzenei koncerten nem voltam.
Váratott magára az alkalom, meg a lehetőség. Ez volt az. Már csak emiatt is egyedi a dolog számomra. Ez egy olyan élmény amit jó páran itt már átéltetek korábban, szóval tudjátok most mire gondolok.
Egy nagyon kedves filmzeneszerető barátommal mentem a koncertre. Ugyan Hans Zimmer munkásságát szinte teljesen ismeri, de más zeneszerzők műveibe csak általam kóstol bele. Plusz, ha valami filmben megtetszik neki az zene, azt mindig beszerzi.
Így vágtunk neki a koncertnek. Ami egyszerűen fantasztikus élmény volt, még így pár nappal utána is. Nagyon jó helyen ültünk, bár messze a színpadtól, de nagyon kellemes társaságban. Mindenki, aki a mi szektorunkba ült, nem zavart bele az élménybe. (Nem beszélgettek, nem mobiloztak (csak 1-2 pillanatra), nem tettek idióta megjegyzéseket stb.)
A koncert része pedig szerintem nagyon rendben volt. Nekem folyamatosan az jött le, hogy ezek a zenészek szeretik amit csinálnak, ez pedig baromi jó dolog. Nem volt olyan érzésem, hogy oké, most csak Budapesten vagyunk, tudjuk le, aztán szevasz. Élvezetes volt, nem lankadt, végig pörgött. Maximálisan megérte az árát. Zimmer is tök jó sztorikat mesélt, nem húzta direkt az időt. Tényleg a zene volt a főszereplő az estén.
Be kell valljam, hogy sikerült elérzékenyülnöm is. Pedig nem készültem rá. Haver a Gladiátornál esett áldozatul, én meg rögtön utána a Da-Vinci kódnál. Értelemszerűen így ez(ek), volt(ak) a csúcspont(ok). Plusz még a Karib-tenger után a nézősereg ovációja. Szerintem ott volt a legdurvább taps. Nyilván érthető, hiszen alig ismert szériáról és zenei témákról van szó. :D
A koncert elején a Crimson Tide is annyira bepisilősen fantasztikus volt, hogy ezt még sikerült is megfejelni. (Előzetesen pont az beszéltük kint, hogy mekkora zene, de valószínűleg nem játsszák majd).
Bevallom azt is, hogy először a Thin Red Line-t én sem ismertem fel, persze nagyot mosolyogtam a beidézett kommenten (főleg úgy, hogy a mester a szám után el is mondta, hogy ez melyik filmből volt), de először úgy tűnt, mintha ez a Batman valamelyik motívuma lenne, de utána elvetettük az ötletet és a felétől azért már gyanús volt a dolog. :D (Egyébként ez volt az egyetlen szám, amit nem ismertünk fel szinte rögtön. Ebből is látszik, hogy mennyire jól felidézhetőek ezek a melódiák).
Én is csípem a sötét lovag kalandjait, nem kicsit, de haveromnál kevesebb olyan Batman rajongó van, akit ennyire megragadott Bruce Wayne története (filmben, zenében, játékban, animációs szériában, képregényben stb.) tehát eléggé lefedi a teljes spektrumot. Így képzelhetitek, hogy nem várta egy dekát se, hogy felcsendüljenek a híres taktusok.
A koncert végi, itt is sokat emlegetett Interstellar + Inception kombónál brutálabb zárás nincs is. A végső zongorapötyögés pedig egy örökre feledhetetlen pillanat annak, aki jelen volt.
Az tuti, hogy ez szép kezdőlökés volt és még megyek majd hasonló zenei lélekmasszázsra.
Egy dolgot hiányoltam csak, nyilván sokaknak más és más ez, de hogy a francba nem csendült fel Az utolsó szamuráj? Na mindegy, ettől még a kedvencem marad tőle.
Az Electro őrületet mindenkinek ezetúl receptre és csak élőben, plusz a Man of Steel esetében mindenkinek megvolt az a hangeffekt, ami végigfutott az Aréna összes hangfalán, alig volt komoly.
Ui.: kedvenc elcsípett félmondatom a szünetben az egyik büfénél (2 minden szempontból szőke lány beszélget): "- Nekem ez túl hangos! - Ja, ja igazad van." Oké, nincs több kérdésem.
Huh, ez komoly volt. Aki vett koncertfüzetet, annak mondom, hogy el ne adja, mert 1-2 helyen láttam már, hogy most vennének belőle. Később még sokat ér! :D
Ez baromi furcsa. Nekem is olyan oldalak élménybeszámolóit kellett elolvasni (persze örültem), aminek nem ez a fő profilja. Bővebb zenei palettával foglalkozó oldalaktól meg semmi. Ez több mint fura. Mikor néha egy itthon neve nincs jazz zenész koncertjéről meg hamarabb találni beszámolókat. Kihagyták volna?
Nem, azért dicsekszem, hogy népszerűsítsem a műfajt azzal, hogy ha valakinek nem tetszenek a filmzenék, akkor is hallgassa, mert ismert emberekkel találkozhat. Vagy ez így most gyenge szöveg?
Elküldve: 2016-05-19 14:10:02, 
