Ilyen, amikor filmzenerajongó megy moziba. Nálad akkor nem azt szólták volna be, hogy "befejeznéd végre a pofázást?", hanem hogy "befejeznéd végre a vezénylést?" Mennyivel másabb.
Azért ebben annyiban vitába szállnék, hogy Mozart nevét minden ember ismeri, de azért ez igaz Morriconére és Williamsre is. És őket még a pórnép is, nem csak az uraságok, mint anno Mozartékat.
"nagy kár amúgy, hogy ezekre a szerzőkre, mint powell, horner, williams stb, nem úgy fogunk emlékezni mint egy bachra vagy mozartra, pedig bőven megérdemelnék."
Nem tudhatod... Na jó, bilibe lóg a kezem, a Beyoncékre, meg Madonnákra fognak inkább emlékezni (sajnos... mondom ezt úgy, hogy ők még szerintem az abszolút minőségi előadók közé tartoznak), de a maguk kategóriájában ők már elérték ezt a szintet, szerintem... csak Zimmer árnyéka... de inkább nem kezdem előröl/folytatom tovább.
nagy kár amúgy, hogy ezekre a szerzőkre, mint powell, horner, williams stb, nem úgy fogunk emlékezni mint egy bachra vagy mozartra, pedig bőven megérdemelnék.
Én még nem bírtam egyelőre végig hallgatni, majd a film után inkább. Egyszerűen ez a világ annyira távol áll tőlem, hogy még valahogy a zenékre is kihatással van. Doyle munkája sem ért nálam többet 6/10-nél és szerintem ez se nagyon fog.:/
Dawn of the Planet of the Apes: Giacchino szépen tiszteleg a régi Goldsmith zenék előtt, azonban az album első fele sokkal gyengébb. mint a második fele. Nekem totálisan olyan érzésem volt, mint a Godzillánál. Ez is nyomasztó, nincsenek benne maradandó témák, de jó hallgatni. (A szörnyzene azért jobb egy kicsit). Én nem erre számítottam, de attól még érdekes a végeredmény. Doyle muzsikáját azért jobban szerettem. Vajon ő is így csinálta volna?
Iglesias nekem ugyanaz, mint a Lucas Vidal, csak ő művészfilmes vonalon: pontosan nulla emlékezetes tracket hallottam tőle. De hátha az új közeg kihoz belőle valami jót.
Igen, az a fránya idő mindig bezavar az értékelésekbe.:) Én mondjuk az alapján osztályoztam (amit egyelőre még tartok is), hogy a Pókember zenéje számomra szórakoztatóbb, a cikkben felsoroltak közül is talán az a legélvezetesebb - ami ugyebár nem egyenlő a legjobbal - ellenben az X-Men ahhoz képest nehezebben hallgatható, vagy talán kevésbé közönségbarát, mint a Zimmer Corporation legújabb terméke, viszont sokrétűbb, változatosabb, az érzelmes és az akciórészek egyaránt jól működnek. Ennél fogva összességében jóval erősebbnek tartom, plusz lassan ezt is már legalább annyiszor hallgattam meg, mint azt, vagy a Dragon-t. Ahhoz pedig, hogy én igazán ráunjak egy zenére alsó hangon is egy év kell, amíg ki nem jönnek az új aktuális kedvencek.
A vízibuszékkal én is úgy vagyok, hogy azért egy-kettőt előszedek (mert olykor egy filmelőzetes után jó meghallgatni külön is azt, ami ment alatta), de teljes albumként valóban kibírhatatlan. A Colin Frake meg elkerülte az én figyelmemet is, a borítóját ugyan láttam én is, de a TSFH-t észre se vettem :) Így ez még nekem is hátra van, úgyis a TSFH az egyetlen trailermusicos társaság, aminek a lemezeit azért szemezgetés nélkül végig szoktam játszatni legalább egy próba erejéig (szerencsére vannak kellemes meglepetésik), "már" az X-Ray Dog sem ilyen... És még a Future World Music-nak van viszonylag felismerhető, saját, vízibuszokat mellőző stílusa a műfajon belül, de az egysíkú tulajdonság már itt is megvan... [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2014-07-09 10:42:17]
Igen, és itt könnyebb helyzetben is vagyok, mint amikor azt kellett elmagyarázni, hogy mégis milyen keresőszavak beírásával akadtam Kaki King 'Gay Sons Of Lesbian Mothers' című (amúgy marha jó) számára a Youtube-on. :)
http://www.youtube.com/watch?v=FcGs-w5M7Pk Nagyon tetszik ez a dal, mert lendületet ad, ha meghallgatom, főleg az elég hosszú instrumentális második fele, és felnéztem a zenekar facebookos oldalára, aztán ott volt az egyik poszt. :)
Héló, ez a két szám tök jó!!!
Mondjuk igen, a trailerzene-fanatikusok tutira kimossák a fülüket utána. :D
Gábornak is írom, hogy erről van szó: bírnak ők normális, változatos zenét is írni (Bergersennek is a rózsás albumán van rohadt jó szám), sosem tagadtam, és ugye ahogy a youtube-os idézetben is volt, a jóembereket semmi nem köti a kreatívkodásban, ehhez képest mindig csak ugyanazt a dögunalmat tolják. És ismét mondom, hogy egy-egy track külön jó ezekről az albumokról, csak egyben rohadt sok és egysíkú. Tessék, ennél a két dalnál is, nincs bennük valami monumentális kórus, akik azt üvöltik végig, hogy HÓÓÓRUSZ-VÍZIBUSZ-EZÓPUS, és mindjárt felkaptam a fejem a zenére.
Meghallgatom a Miracle-t meg a másikat is. Annak láttam már a borítóját, azt hittem, hogy a Colin Frake az egyik tag neve. Meg úgy gondoltam, jobb a békesség, és nem hallgatom meg. :D
Igazából a Forest az ki is lóg az egész albumról, mert a többi track majdnem mind csak úgy csapong, ez meg szinte mindenkinek tetszik. A Hobbit-írást én követtem el, de például a Smaug zenéjéről öt mondatot nem tudnék írni.
[előzmény: (21530) Thomas Powell, 2014-07-07 12:29:53]
Néha még magamnak is ellentmondok, mert 90%-ot adtam a Voxban az X-Menre, de épp a kritikáján ügyködöm a honlapra, ahol meg már csak 80% lesz. Csak hát sokszor jóval később látom a filmet, vagy beérik/megunom a zenét. Meg a lapzártával sem bírtam még megbarátkozni, és sokszor az utolsó pillanatban is gondolkozom egy-egy értékelésen, hogy olyan marha nagy ellentmondás ne legyen azért a két helyen. :)
Elküldve: 2014-07-12 09:19:54, 
